Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-17 / 64. szám

helyzetéhez, teherbírásához és támogatásához mért Igények és követelmények jogosultak s senkisera tágíthat, vagy engedhet belőlük. De támogatni is kell az igazgatót Ea az állandó és szerves kétoldalú munka lenne az igazi kultúrpolitika. Az idei szezon elején, tehát az ősszel azt mondták, hogy a színházbarátok társaságának megalakítása el van késve, majd jövőre. Mos« mért várnak megint addig, amig megint elkésik? K városi mozival is elkéstek erre a szezonra. Dehát a jövő szezonra! Föltétlenül erősítené az igazgatót s ezzel — kellő kritika és megértő ellenőrzés mellett — a színházat is. ha hat-nyolc hétre adna hajlékot Szeged. A nyári szinház Újszegeden épülhetne, közel a strandhoz. Épitési költsége a mai viszonyok között sem számottevő. A stranddal együtt, ha a város behozhatatlan kárára el nem odázzák még évekre az építését, föl lehetne építeni a nyári színházat is. Egészséges kultúrpolitikai koncepció céltudatos kiépítésére lenne szükség Ebbe az egységes kultúrpolitikai koncepcióba tartoznék bele az egységes szmházpolitikai koncepció. Abba a munkába, amelyet a szinügyi bizottság kifejt, olyan esztendőkben, mint amilyen az 1935-ös s mint amilyenek a következők lesznek, belepusztul a színház. Vannak igények, amelyekből nem lehet engedni. De kötelességek is vannak, amelyeket el kell végezni. Annak az iskolának azonban, amely a támogatás kötelességét csak a szubvenció megszabásában, vagy fölemelésében állapítja meg, rég befellegzett. nyári színházban KONFEKCIÓ OSZTÁLYUNKBAN tavaszi NÖI KÁBÁTOK óriási választékban a legolcsóbban SELYMET B L A IJ N Á L ADY ENDRE TIZ FORINTOS ELŐLEGE Hogyan került Ady Endre Debrecenből Váradra? — „ae" és „Dyb" első riportjai — Utazás a redakció kopott asztalától a halhatatlanságba Odalenn tol a hóval fedett háztetőkön, kékesen kanyarog árja a Dunának és ahogy itt ülök, a tarka székeken kergetősdit játszó déli napsütésben a Svábhegyen, felcsengenek a fülemben Fehér DezsA okos swvai. Itt találkoztunk egymással utoljára. Akkor is átutalóban volt a tél a tavaszba, bokáig érő golfnadrágban, a téli nap tüzétől pirosra égett arccal siettek szép asszonyok és lányok az üvegajtókon át a hallba, odabenn az étteremben fehér spencerükben teritették a pincérek a piros bársonnyal fedett roccoco-székek mellett az asztalokat. Fehér Dezső boldog volt, mosolygott, örült az életnek és — emlékezett... Mestereire a tollraak, akiknek nevét szárnyára kapta a hir, akiknek gépbe diktált, vagy fehér papirosra gyöngyhetükkel irt sorait százezerszámra okádják ki magukból hatalmas nyomdák dübörgő gépóriásai, akiknek egvrésze ma is él és dicsőséget szerez » magvar irodalomnak, egvrészük azon. b*n már elköltözött oda, ahová most berukkolt a Mester: Fehér Dezső is. Ott ültünk a temaszon és meleg gzivvel éreztem először: milyen nagyon is szereti ez a* ember a fiatalságot. Annyira szerette, hogy szinte észre se vette: bizony már ő sem fiatal... Bandi Váradra készül. Az ember akkor kezd öregedni, amikor — az emlékeiről beszél. Aroig fiatalok vagyunk, addig áhítattal hallgatjuk az öregeket, az újságok „hymen"-rovatában keressük <rr Ismerősöket, aztán, no igen aztán; egyre több az ismerős név a gyászrovatban ég Jsssan magunk fci mesélni kezdjük életünknek fljokat az emlékeit, amire a fiatalok — boldogok ők és rózsás utalt tapossák az életnek — még nem emlékezhetnek. „Hallgattam, Fehér Dezső mesélt... szinte hal. lom szavait. Megpróbálom visszaadni őket ugy, ahogyan a fülembe csengenek. — Ady Endre Debrecenben lett ember. Itt forrott ki először benne a gőg és a dac. Itt tanult meg szeretni és — csalódni. Itt adta ki első verskötetét. Debrecenben kerü't először szembe az ( lettel, itt bontotta ki szárnyát nagy-nagy tehetsége. Cikkei, amelyek Debrecenben megjelentek, feltűntek a váradi redakciókban is. Mi tudtuk, hogy az ae, A. JT„ Bandi és Dgb jelrésü, sokszor forradalmi izü ragyogó Írások szerzője Ady Endre. És felfigyeltünk rá.,, Ernyöhe* legolcsóbban, lepsejiynlib vá^r'^hkiR a mummms Boros etetnél. — A váradi Szabadság redakciójában megüresedett egy állás. Én Pásztor Bertalannak, a lap szerkesztőjének Ady Endrét ajánlottam. Mikor is volt ez? Várjon,, megmondom pontosan.. Ezernyolcszázkilencvenkilencben. Télen. November ele. | jén lehetett. Pásztor elment Debrecenbe. Amikor j hazajött, elmesélte nekem, hogy éjszaka talált rá. i Valahol egy disznótoros vacsorán. Nappal ren. desen aludt, éjszaka dclgozott. A szavaiból tüz áradt ki. Panaszkodott neki, hogy szabadulni akar a környezettől, amelyben elzüllik az, akinek nincsen módja feltörni. Amikor Pásztor Bertaian hazajött, közbenjárt a lap kiadójánál, hogy szerződtessék őt. December elsején kellett vnlrw állását a Szabadságnál elfoglalni. — De Ady Endre nem érkezett meg,, A végzetes tiz forint. ~ Helyett« egy levél jött. Ezt a levelet magam is láttam, Panaszkodik benne Ady, hogy Debrecenből nem akarják elengedni. A kiadója levonta minden előlegét és fizetéséből levonta azt az öszszeget is, amivel Ady egy verskötete kinyomtatásáért tartozott neki. Könyörög a levélben: „Eszközöljön ki kérem Laszky úrtól — a Szabadság volt kiadójától — legalább (ez a szó kétszer és markánsan alá van húzva) 10 frt előleget s ezt lehetőleg gyorsan, elseje előtt tessék elküldeni. Ha pedig ebbe Laszky ur nem menne bele, kérem december 15-ig az átmeneteire halasztást adni. Ez utóbbi modus vivendit azonban csak legvégső esetben akarnám. Kérem gyors eljárását..." — A tiz forint elment. De nem elsejére... Akkor nagy keletje volt a pénznek és napokig tartott, amig Laszky Ármin az ismeretlen Adynak elküldte a várva-várt „hatalmas" összeget. Ebből telt útiköltségre, persze a személyvonaton és harmadik osztályon. December elseje helyett csak' a hónap közepén jött meg a Bandi Váradra. Karácsonyra a szüleit látogatta meg és állását voltaképen 1900 január elsején foglalta el a Szabadságnál, ötven forint kezdő fizetéssel. Szunyogh Szabolcs országgyűlési kénviselő volt a lap főszerkesztője, felelős szerkesztője pedig Hegyesi Márton, az ismert történetíró. Ady Íróasztala ott állt Nagy En. dréé mellett, Nagy Endre már hires ember volt »l&kor: médiáit a Párist is... — Mi volt első váradi cikke Adynak? kérdeztem Fehértől. Elgondolkodott De emlékezett rá. — Január harmadikán jelent meg az első cikke. A címe: „Kubelik magyar nyelvtana" volt. Ki. két vezető v i ! á $ ffl ¿ r k a @red@ti mm eredeti S1EYER Első do7> féfcke? etfálvn. m'nf a moloroK. Tirita s-zép kivUlelbeo csalt n ll tm kap&atók. ÓriM nnml váiasz'ftt Riih»f!er, flsza ex'ra, Ssnpsrit, 'iehleln, "nr.rgé, wolf PE^syr.ytr C3EPU és B|nden má« &»ar • már,»» k»ré*p4 [artfsokf^cíí:ség mele legolcsóbban. figurázta a fővárosi lapoknak azt a híradását, hogy Kubelik magyar nyelvtant vásárolt és magyarul tanul. Neki volt igaza. Kubelik ma s©m tud magyarul... A második írásában Küry Kláráról irt: a tőle megszokottmaró gúnnyal. Bökverseket vrt az interurbán telefonról, az akkor kezdődött de. mokrata szervezkedésről, de aztán egyre sűrűbben jelentek meg versei is. Ebből az időből valók a Ráá emlékezem. Van olyan perc. Jobb nem vagyok. Szív nélkül és a Fantom. Közben riportot is csinál, ir napihíreket, lót-fut, szaladgál, dolgozilt szenved és álmodik... Mosolyogva, de szomorúsággal szája szögletében mondta Ady mestere beszélgetése végén: — Az irodalomnak Várad ajándékozta őt. De vájjon mi lett volna belőle, ha idejekorán nem megy el Debrecenbe a Laszky Ármin tlz forintja... sisiét itt az j#a"om! Pzer és «ier ember nyert mér as oszfá'vsorsiátékon Ma majdnem mindenki ves z os7tftlysor»ie»yet, mert kle összeggel nagy vagyont nyerheti április kezdődik az uj sorsjáték, nagyon ajá n l a tos, hogy reitfftatjen r«y sors'epyet bármelyik lő é ruslt éné I, mert ettor marii lioinspra gazdag lehel! Legnagyobb nyeremény szerencsés esetben 500.000 vagy 400.000 Jutalem i 330.900 Főnyeremények! 200.000 120.000 84.000 sorsjegy 42.000 nyeremény. A nyeremények összege: 7,722.000 JH«I. osxi. Bovsíegyek hivatalos ára: nsíryad tél 1» u tí I P»ng* 1 1 Paap6 | nm' BffiMTMB— i Mindenkinek és t an egyes sorsjegyaek 1 egyenlő, .j érési esélye I