Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-15 / 62. szám

o 1955 márriús T5. 'Minden gyártmányú vitáümárkás kerélpár rendkivtt i kedve­zö havi részét fizetésre is kapható utóda műszerésznél. Aa 6hím slkatré«wk nagy raktáron Nasry javitómtJ): jótállás mellett KSfliOS ^"ÍT fav^mflhely' Csekonics n. 5. Zomftneozás, hegesztés^ MAűkMm ébiodaiom Fél évszázad iegizgaimasabh regénye Monté Carloról és a világ legelső hatalmas üze­mű játékkaszinójának megalapítóiról nemcsak új­ságcikkek, hanem könyvek légiói is jelenteik meg. Objektíven azonban kevesen foglalkoztak még a problémával. Az íróikat általában két csoportba lehet sorozni: egy részük már kapott pénzt a ka­szinótól, a másik részük még nem kapta meg azt, amire számított... A Riviéra játékvilágáról is olyanok írtak, akik vagy nyertek, vagy vesztettek. Monté Carlot elnevezték már ,,az arany hazájá­nak" és „sikkasztok, meg örömleányok tanyájá­nak." Francois Blanc hol mint a „szellemes, okos, becsületes Blanc apó," hol mint „a világ legna­gyobb gazembere" szerepel. Ha egy riport keretében meg akarom írni Mon­ce Carlo regényét, a középúton kell maradnom. Én se nem nyertem, se nem vesztettem Monté Carloban, ama kevesek közé tartozom, akik ob­jektíven tudják megírni Monté Carlo regényét. Majdnem száz évvel ezelőtt, 1837 március 11-én, • bordeauxi törvényszék tárgyaló­terméből indult H igazában útjára Monté Carlo regénye. A két Blanc fivér: Lajos ég Ferenc vádlottként állottak a bí­róság előtt. Egész Franciaország feszült figye­lemmel kisérte ezt a tárgyalást. A két ikertest­vér, — harmnicegyévesék voltak ekkor — izga­tottan védekezett a vád ellen, amely felette sú­lyos volt. Csalással és közhivatalnokok megvesz­tegetésével vádolta őket az ügyészség. Ezt a bűn­cselekményt azzal követték volna el, hogy meg­vesztegették az úgynevezett „télégraphe aérian" közegeit és az állami — fényjelekkel közvetített táviratszolgálat révén juttatták el Párizsból bor­dói irodájukba a tőzsdei kurzusokat. A courthe­zoM adószedő két fia, akik megszólalásig hason­lítottak egymáshoz, vagyont szereztek ezzel a módszerrel és talán vagyonuknak köszönhetik, hogy aránylag olcsón úszták meg a dolgot Mind össze arra ítélték el őket, hogy fizetni tartoznak a per költségeit, azonban birtokában maradhat­tak annak a vagyonnak, mit harminchat táviróhiva­talnok megvesztegetésével szereztek meg. De Bordeauxban már égett a lábuk alatt a ta­laj. Párizsba mentek és itt kapcsolódnak bele elöször a játék birodalmába. Párizsban mindenki játszott. A rulett-klubok — ne gondoljon senki fé­nyes kaszinókra — virágzottak és a játékvállal­kozók milliókat kerestek. Ebben az időben azon­ban már ütött a vállalkozók végórája. Anglia 1832 ben betiltotta a játékot, Lajos Fülöp pedig rendeletetet adott ki, amelynek értelmében 1837 deoember 31-én, éjféli tizenkét órakor minden kaszinót be kell zárni. A vállalkozók uj terep után néztek és Párizs játékbarlangjai hurcolkod­tak a kis német fejedelemségek rezidenciáiba. A két Blanc is keresett megfelelő helyet egy kaszinó-vállalko­zás számára. Az akkor három darabba szakadt Luxenburgban néztek először széjjel és itt ismer­ték meg Lajos, hessen-homburgi őrgrófot, Luxen­burg katonai parancsnokát, aki — rrint a leg több német fejedelemség ura — fölig el volt adó­sodva. „Birodalma" nem egészen háromszáz négyzetkilométerből állott, „székesfővárosának" Homburgnak még csak háromezer lakója se volt. Ámde Homburg regényes fekvése, akkor felfede­zett gyógyforrásai mindenképpen alkalmasak vol­tak arra, hogy ..Blancék valamit kezdjenek..." Frankfurt közelsége és az a körülmény, hogy az országnak másfél millió forintra rúgtak adóssá­gai, izgatták a vállalkozókat és 1840 juliusában ügyes sakkhúzással pár nap alatt keresztül vitték Homburgban, hogy a fejedelem 1871-ig kizáróla­Független Nemzeti Balpár! (RASSAY-párt) választási pártirodája Széchenyi tér és Horváth Mihály uccs saroL (Csongrádi Takarékpénztárral szemben.) lel.: 12-13. A választók minden kérdésükkel szívesked­jenek a párfirodáho/ fordulni. goi koncessziót adot a számukra Játékkaszinó fel­állítására. , Blancék nyomban nagy koncepcióval iwwKeic el dolgozni. Talán ők voltak az elsők, akik felis­merték a reklám jelentőségét Európában és száz évvel ezelőtt már jelentős összegre rugó szerző­dést kötöttek francia, német és bécsi lapokkal írókat tartattak Homburgban akiknek nem voW máis dolguk, mint — tárcákat iroi Homburg szép­ségeiről és a kaszinó mozgalmas életéről. Kon­oerteket, operaelőadásokat rendeztek és — soha, semmiben nem takarékoskodtak, ök teremtették meg a rulettnek azt a formáját, ahol csak egy jseró van és ők kreálták a „trente et quarente" játékot Homburg nevét felkapta • hir és a két Blaae fivér vagyona napról-napra rohamosan szaporo­dott. Közben azonban politikai fellegeik tornyosultak a horizonton és a Frankfurtban összeült német nemzetgyűlés 1849 elején egyhangúlag kimondot­ta, hogy az összes német Játékbankokat be kell zárni. A hesseni őrgróf tiltakozott ugyan szuve­rénitásának megsértése miatt, azonban a tiltako­zás ellenére is május hetedikén katonai csapatok masíroztak Hom­bár gba, hogy a játékot beszüntessék. Egykori írások feljegyzik, hogy a játék beszünte­tésére kivezényelt osapat tisztjei maguk is ját­szottak és Blanc apó gondoskodott rólA, hogy — nyerjenek... Hosszas tárgyalások uán — a já­ték mindössze egy napig szünetelt — egy olya® megoldást találtak, hogy „ezentúl csak a megala­pítandó nj kaszinó tagjai játszhatnak" és ezzel voltaképpen Blancék fedezték fel a kaszinónak mai jellegzetes formáját Belső palotaforradalmak, Bismarck fellépése, a német egységnek egyre hatalmasabb megnyilat­kozása gondolkodóba ejtette Blancékat. Alkalma­sabb és nyugodtabb terepet szerettek volna biro­dalmuknak mondhatni. Ugyanekkor Monaco ak­kori fejedelme is alkalmas játékvállalkozó után kutatott. A fejedelemség állandó gondokkal küz­dött. Két francia njságtrő, Langlois és Auber» alapítottak ugyan egy játékkaszinót Monaeofcan, bele is fektettek két és félmillió frankot a vállal­kozásba, azonban — megbuktak. Utánuk megint egy újságíró jött: monsieur Frossard, de ennek a pénze is elúszott. Egy francia társaság gyönyörű palotát épített a monacói sziklákra: megbukott ez is. Ekkor jelent meg Francois Blanc, aki közbea vezetője lett a vállalatnak. 1856-ban kihallgatá­son jelent meg III. Károly uralkodó heroinéi és rövid tárgyalás után — ötven évre szóló szerző­dést kötött Egy milliót tett le a heroeg asztalira készpénz­ben, hatalmas befektetésre kötelezte magát, két évvel később hozzáfogott a mai kaszinó felépíté­séhez és Blanc apó indítványára ekkor, 1858-han nevezték el Károly herceg tisztele­tére a kaszinó környékét — Monté Carlonak. Tiz évvel később betiltották az összes német Já­tékbankokat és Monté Carlo virágzása voltakép­pen ekkor indult meg. A mult század hetvenes éveiben érte el a kaszinó igazi fénykorát. Fran­ciaország egész sajtóját és politikai életének minden tényezőjét zsebében tartotta az öreg Blanc. Neki kedveskedtek azzal, hogy Monté Carlo privilégiumot kapott a rulettre. Hetvenegy éves korában, 1877-ben haW meg. Százhetvenöt millió frankot kitevő vagyon ma­radt utána. Gyermekeit hercegekhez adta nőül. Idősebb lánya a lengyel Radzivill herceg, fiata­labb lánya Bonaparte Péter fiának, Bonaparte Rolandnak lett a felesége. Egyik fia — miután visszavonult a kaszinótól — politikai pályára lé­pett és sokáig volt képviselő. Másik fia, CamiUe híres sportsmann lett. Ma már a Blanc családnak nincsen érdekeltsé­ge a kaszinóban. Uj kezekbe jutottak a részvé­nyek. Blanc nem érte meg az infláció uomorn idejét, amikor a gazdasági válság megsemmisü­léssel fenyegette Monté Carlot is. Ez a válság azonban nem fenyegette azokat a milliókat ami­ket Francois Blanc hagyott hátra nevető örökő sernek... P&41 Ják

Next

/
Thumbnails
Contents