Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-15 / 62. szám

DELMAGYflRORSZAG 9ZEOCD. Sserke»xiM6g: Somogyi urc« em. Teleion: 2M3..-KtodóWTBtel MHeHnUBiiy *l*r é* legylrodo i Aradi nccn Ir'elon • 13-00. - Nyomda " L»w HníM "r-» «•>. Telefon - TAT>rf>n é* lev^'r-m : I^ImftqynrortrAn <zea«i* Csak még választási harc hiányzott ahhoz, hogy az igazi márciusnak amúgy is elkendőzött jelentőségét nyomaiban is el lehessen tűntetni. Az igazi már­cius ma már úgyis csak — kémiai uton mutatható ki az egész magyar közéletben. Nincs már hangja, nincs már ize, nincs már illata, elsorvadtak idegei, szemei megvakul­tak és megsiketültek fülei, — már csak éjsza­kai álomban tér vissza, — árva nemzet sir magában, elhagvott hideg szobában, — mint „uj kisértet, ki jött nem éjfélkor, de nappal, dacosan viselt, vörös és szép, de még az Úr­isten előtt sem levethető sisakkal." „A N a p-p osta tavaszt hoz" újra, de nincs már postás, aki az égi üzeneteket szét­hordaná s attól félünk, a Nap-posta tavaszi leveleire nemsokára rákerül majd a zöldbetüs vignetta: „a cimzett ismeretle n". Ki­nek kell még a nap-posta szabadság-levele? Most ajánlási ivek boldogítják „az ezredéves magyart", a március ifjúságnak mentéjét felveszik még s a mai ifjúság számára átala­kított, megfésült és átfiltrált szavait utánuk mondogatják még, csak a szellem hiányzik az üres szóból s a féltéglákkal döngetett mellek­ből hiányzik a márciusi lélek. „Mennyi bushomloku magyarnak kellett pusztulni azért, mert ujat, emberit akart", — de a bushomloku magyarok most mandátum­ért vergődnek s hivatalos jelöltetésért könyö­kölnek a politikai pártok előszobái­ban. Mennyi páthosz, mennyi lelke­sültség, mennyi szent szándék, mennyi rajon­gó áhítat telitette azoknak lelkét, akik negy­vennyolc tavaszán, — egy évtizedig tartott ez a tavasz, — a reformnemzedék tagjai voltak. Uj korszakot akartak a régi he­lyébe, szabadságot akartak embernek, szónak és földnek, felszabadítani a jobbá­gyot és minden jobbágy gondolatot, szabad nemzetté emelni föl a r a b n é p e t, oda­adni a földet azoknak, akik verejtékeztek s akik vérüket hullatták érte. Mennyi bátor h a­1 a d á s, lelkes progresszivitás, tiszta liberalizmus telitette lelküket és cse­lekvésüket. S mennyi szent áhitattal tudnánk leborulni azok előtt, akik a tizenkilencedik század reformnemzedékének nemcsak a ne­vét sajátították ki, de akik lelküket a már­ciusi ifink lelkétől lelkeznék. Márciust magasztalhatják és ócsárolhatják, csak egyet nem szabad megtenniök: megta­gadni azt, amit magasztalnak s szavakkal di­csőíteni azt, amit lábukkal megtaposnak. Akármilyen politikai irányzat s a hatalom­nak bármilyen rendszere igyekszik is gazda­godni a márciusi hagyományoktól, — már­cius mindig szabadság ünnepe Írsz s rnindic varázsos lesz emléke annak, ahogy a szabadság gvőzedelmeskedett a szó­nak, gondolatnak, betűnek és földnek bilin­csei fölött. Márciusnak lehetnek mindig „k o­fái ós szentje de aki kofája a márciusi tradícióknak, az ne álljon ki a szószékre ma­gasztalni s aki kiáll, az necsak magasztalja, de engedelmeskedjen is neki. Ünne­pelni március tizenötödikét s ünnepelni azt, hogy nem adják vissza a sajtószabadságot, csak tömjént gyújtani a hatalmasoknak s ünnepelni a dikta urát buktató márciust, ma­gasztalni a népképviseleti gondolat mecszü­Pénlek, 1935 március 15. Ara 10 1111 ér n XI. évfolyam. »2. letését s hozsannázni ajánlásoknak és nyilt választásoknak, — nem kegyeletes ünnepe, de kegyetlen támadása a magyar már­ciusnak. A márciusi ifjaknak „nem volt egy nemigaz szavuk", a mai márciusi szónokok legtöbbjé­nek — igaz szavuk nincs. A magyar glóbus visszafordult nem negyvennyolc március ti­zenhatodikáig, két nappal és — két évszázad­dal korábbi időig, március tizennegyedikéig. A márciusi if jak ma nem lehetné­nek a reformnemzedék tagjai, nem gyülekezhetnének a muzeum lép­csőjén, nem szavalhatnák a Talpra magyart és nem foglalhatnának el nyomdagépet. A márciusi ifjak ma szellemi szük­ségmunkások lehetnének s talán, ha jól megy dolguk s ha meg tudnák őrizni inkognitójukat, amárciusi ifjakgyüjt­hetnének fejenkint ötven fillérért alá­írásokat a reformnemzedék tag­jainak ajánlási iveire. A mai reformnemzedék azoknak szellemét, (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) A választások időpontja egyre jobban közeledik és az izgalmak egyre fokozódnak főleg az egy­séges partban és a kisgazdapártban, mert a nyiltszavazásos kerületekből sok panasz érke­zik be a két párt központi irodájáha. A beér­kezett jelentések szerint igen sok helyen az egységespárti hivata'os jelöltet még mindig nem akarják akceptálni, éppen ezért még sok helyen folynak a tárgyalások. Meglepetést keltett, hogy a kisgazdapárt sok olyan kerületben is állított jelöltet a hi­vatalos kormánypárti jelölttel szemben, ahol a megegyezés alap ián nem lett volna szabad je­löltet állítania. Emiatt értesülésünk szerint éles nézeteltérés támadt a kisgazdapárt és a kormánypárt vezetősége között. Egyébként a választási küzdelem mindenütt a legnagvobh rendben folvik. Kétségtelen, hogy azok az atrocitások és visszaélések, amelyek á mu1' választások idején annvira feltüzelték a közvékményt. ezidő^zerint egváltalában nem fordulnak elő. Ezt oolitikai körökben annak CLdFlZETEs. RaVonla helyben 3.20 Vld«lcen Budapesten "».fit). kUllüldOn 0.40 nenqO. Eqyea irAm Ara hítkiír­nao IO, vn»Ar. llnnennto lö <IU. Hir­detések (el-vetele tartan »rertnl. Mealc» lentu- nettó klv«lel«v«l mnon«i rt-nnet azoknak lelkiségét folytatja, akikkel szemben a szabadság rongyos lobogóját diadalra vitte a márciusi ifjúság. Ezer éven keresztül — „száz alakban százképen látlak", — mindig voltak márciusi ifjak és mindig éltek azok is, akiknek soraiból a reformnem­zedék tagjai kikerültek. Ez az ország ezer éven keresztül nemcsak Kelet és Nyu­gat között volt komp, de komp volt két ló­lek: a márciusi ifjaknak és a reformnemze­déknek lelke között. Órákat töltött az egyik parton, — ilyen bűvös, varázsos emlé­kű óra volt negyvennyolc tavasza is, — cs évszázadokat vesztegelt a mási­kon. Veglegesen és gyökeresen nem tartozott egyik párthoz, egyik lélekhez sem — s talán éppen ez ad vigasztalást ma is. Botokkal rs kőzáporral kergették ki negyvennyolcban az első népképviseleti választás során azokat a márciusi ifjakat, akik kiharcolták népük sza­badságát. S ma — hivatalos jelöltek lettek a reformnemzedék vezetői. És mégsem szabad elcsüggedni. Az élet él-> ni akar s minden télre következik Március. Hiába görgetnek sziklakövet a sir elé, a gon­dolat mégis feltámad. Nem a rabság, de a szabadság az örök, ősi Törvény. tudják be, hogy az ellenzéki pártok a nviít­szavazásos kerületekben elvi álláspontjukra való hivatkozással meg sem kísérelték a küz­delem felvételét. így a tulajdonképeni küzde ' lem a nyiltszavazásos kerületekben a kor­mánypárt és a kisgazdapárt között folyik, bár ezek szoros megegyezést kötöttek egymással. Nagy érdeklődessel várják Bethlen Ist­ván nagykanizsai programbeszédét. Bethlen hir szerint programbeszédében részletesen ki­terjed azokra az okokra, amelyek őt arra kész­tették, hogy az egységes pártból kilépjen és mint pártonkívüli ellenzéki képviselőjelölt ve­gye fel a küzdelmet. Egyes kerületekből választási visszaélések miatt panaszt tettek a belügvmiriiszternek. Illetékes helyen kijelentették hogy a belügyminiszter minden egyes panaszt megvizsgált," atrocitást seho? sem tapasztalt. A legtöbb panaszt a gyű­lések megtiltása miatt tették. Hivatalos he­A márciusi reformnemzedék EJosató parancsot adtak ki Venizelosz ellen Elkobozzák a felkelővezérek vagyonát Athén, március 14. Venizelo«z és a felkelés szervezésében részes valamennyi személy ellen elfogató parancsot adtak ki. A szalamiszi hadi­kikötőben vizsgálatot kezdtek a felkelés rész­leteinek tisztázására. A hajók személyzetének a hajókon kell maradniok A katonai hatóságok hozzáfogtak a hadbírósági tárgyalások előké­szitéséhez. Athén, március 14 Görögországban meg­kezdték a felkelők vagyonának elkobzását. Ve­nizelosz és rokonainak vagyonát félmilliárd drachmára becsülik. A görög kormány állító­lag rövidesen választatni akar és ha győz ai választásokon, Gvörgy volt királyt vissza fogja hivni a trónra. Ezzel szemben a királypártiak egy része szivesebben fogadná Kent hercegé­nek, Marina férjének trónra ültetését. A tengerészeti minisztérium hivatalos köz-i leménye szerint a lázadó hadihajók a kisére* tükre kirendelt kormányhü torpedórombolók­kal együtt visszaérkeztek a calaminei fegyver­raktárhoz. A hatóságokat mindazokon a sziget teken, amelyeket a lázadók megszálltak, visz­szahelyezték hivatalukba. fentét támadt a kormánypárt és a kisgazdapárt között A vidéki kerületek nagyrészének nem kell a hivatalos felölt

Next

/
Thumbnails
Contents