Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-26 / 47. szám

DEMAGYARORSZAG SZBOEO, SsMkeMtOaeg - Somogyi oece 12«l.«n, Telefon: l5-33..-KI»drthliril»Bl ktUctWnHPny ftte é* tegyboda I Aradi Morm 8. Teleion: 13>OA. — Nyomda : tBw IlT»Ot nccn M>. Telefon - o*V. T«*1ra« es írvMelm ; PíImopyTor»»«» •iieqea Kedd, 1935 február 26. 4ra 10 ílllér XI. évfolyam, sz. ELOFIKETtiiHavonta helyben 3.2»> VIdAken «• Bndapetten 3.M,MHf«ld»n 6.40 pengd' # Egye» Mim Arat hiétkSz­nap lO, ra»Af- 6» Ünnepnap » (Hl. H"r deletek lelréíele fnrtln MerfnL Mente lent'« héHA hlrMelével nnnontn reooel Ujabb nyugtalanság a politikai életben Eckhardt vasárnapi beszéde miatt A közeli napokban nyilvánosságra hozzák az egyséqesnáríban bekövetkező változásokat — Az ellenzék és a választójog — „4 nyílt szavazásos rendszerrel többé nem lehet yálasztás Magyar­országon (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Po­litikai körökben hétfőn szokatlan izgalommal tárgyalták a legújabb fordulatot, amelyet Eck­hardt ujabb beszéde idézett elő. A beszéd poli­tikai körök szerint annyiban érdekesebb, mint a szentesi, mert ebben Eckhardt csaknem nyil­tan védelmébe vette Gömbös miniszterelnököt. A gyöngyösi beszéd után a politikai helyzet még zűrzava­rosabbá lett, mint eddig volt. Munkatársunk bármerre érdeklődött, határo­zott, konkrét felvilágosítást a helyzetre vonat­kozóan, nem adtak. Beavatott helyen a következőket mondották: — Az Eckhardt-kérdésben a miniszterelnök és az egységes párt leszögezte álláspontját. Ezen az állásponton nem változtathat az a körülmény, hogy Eckhardt beszédet mond-e, vagy sem. Az álláspont változatlanul az, hogy a politikai helyzet alapja Gömbös minisz­terelnök és Bethlen István között létrejött megegyezés, ami irányadó ugy a kormány, mint áz egységes párt számára. Ez tekinthető irányadónak, nem pedig az, amit Gyöngyösön mondanak. A mniszterelnök információnk szerint — a maga részéről az Eckhardt és a közte fennál­lott viszonyt likvidáltnak tekinti. Ez természetesen egyáltalán nem jelenti azt, mintha a politikai életben nyugalom ál­lott volna be, mert Eckhardt ujabb támadása állandó nyugtalanságban tartja a pártot. Ugy az egységes párt, mint a kormánv szigorúan tartja magát a legutóbbi megállapodáshoz. Ugy értesülünk hogy ennek tárgyi és személyi konzekvenciáit a közeli napokban nyilvánosságra hozzák Az ellenzék — bár a két párt belü evének te­kinti a fordulatot —. mindazonáltal reagál a történtekre, amennyiben Eckhardt beszédében két ol.van mondat hangzott el, amely az ellen­zék álláspontja szerint tarthatatlan. Eckhardt ugyanis azt mondotta, hogy a mai parlament a titkos választójogot nem fogja törvénvbe ik­tatni. Azt az információt kaptuk, hogy a választójogi törvényiavaslat valószínűleg a költségvetés tárgvalása előtt, de mindenesetre a nyári szünet előtt a parla­ment elé kerül. Másik kijelentése Eckhardtnak még nagyobb le'íiinést keltett ellenzéki körökben, mert nem kevesebbet tartalmazott, minthogy Eckhardt szivesen venne egy mostani választójogi alapon történő választást is,, a titkos választás beve­z - lése nélkül. A Délmagyarország munkatársa beszélt egy ellenzéki képviselővel, aki erre vonatkozóan a következőket mondotta: — Amit Eckhardt Tibor Gyöngyösön mon­dott, az eHenaéki szempontból egyenesen megdöbbentő — A kisgazdák vezére, aki unos-untalan hangsúlyozta, hogy a népjogokért és a közsza­badságért küzd, most azzal az ötlettel kedves­kedik a hatalomnak, hogy a nyiltszavazásos rendszer alapján tartsák meg a képviselővá­lasztást. Ez annál feltűnőbb, mert az ellen­zéki Eckhardt Tibornak tudnia kell, hogy már annakidején gróf A p p o n y i Albert, sot mi­niszterelnök korában gróf Károlyi Gyula is, a leghatározottabban kijelentette, ezzel a választójoggal többé nem le­het választás Magyarországon. — Ugyanezt ígérte Gömbös Gyula mi­niszterelnök is. Tudvalevő az is, éppen Eck­hardt Tibor pártja volt az. amely a nyiltsza­vazásos rendszer választási visszaélésiéit a leg­kirívóbb módon tette szóvá a képviselőházban. Nem értem — folvtatta informátorunk —, ak­kor másképen szólhatta el magát Eckhardt, aki megelégednék azzal, hogy a legközelebbi vá­lasztást a régi rendszer alap ián folytassák le. Csak egv kérdést intézek Eckhardt Tiborhoz: vájjon hajlandó volna-e erre akkor is, hogy ebben a választásban a hataloiQ. — Bethlen István kezében volna? Eckhardt ulahb éles? téma^a P«fb!en ellen Gyöngyös, február 25. Eckhardt Tibor vasárnap Gyöngyösön mondott beszédet, amelyben ismét éles támadást intézett Bethlen István ellen. Bevezetőben elmondotta, hogy amikor tizenkét évvel eaelött Gömbös Gyulá­val elindult, Gyöngyösön találkozott a legna­gyobb megértéssel. Az a hite, hogy Gömböst is azok az eszmék vezetik, amelyek őt egy másik tábor élén. — A politikai harc — folytatta — most a döntésig folyik. Nem kereste a harcot, sőt bé­kés megegyezéssel igyekezett a titkos választó­jogot kiverekedni. Amikor azt a kijelentést tette, hogy állni fogják a harcot, a hallgató­ság közül valaki ezt kérdezte: — Trettina is állja? A közbeszólás után olyan mozgolódás tá­madt, mint amikor valakit el szoktak taná­csolni. Eckhardt beszédéneit további részében állan­dóan élesen támadta Bethlent. Hangoztatta, a szentesi beszédéből kifolyólag nincs vissza­vonriivalója. Személvében senkit sem támadott, de támadta és támadni fogra Bethlen rendsze­rét. amelvnek bűnei voltak. 980 millió volt a költségvetés és rettenetes túladóztatás volt. Bethlen a törvénvhozás felhatalmazása nélkül 1700 millió pengőt költött el tíz év al^tt és 600 millió adósság maradt utána. Jeremiás Smith* távozása utáni három év alatt 3000 millió' pengő külföldi hitelt vettek i sérvbe, de a oéna nem a dolgozóknak jutott. Budapesten kitér-> melődött az uj gazdagok rendje. Kifejlődött a kartelnralom. — BfWm Ts'ván grófnak — mondotta —, nincs több becsülete, mint ebben az ország­ban bárki becsületes embernek. Bethlen be­csülete nem különb, mint Eckhardt Tiboré — mondotta. — A bűnösöket utoléri a büntetés — foly­tatta Eckhardt Amikor Bethlen vagy politiká­jának képviselője ellen küzd. akkor a Balkán ellen küzd Minden törvénves eszközzel har­colni fo" ellene és a múltban történt dolgok miatt bűnvádi fel ielentést fog fenni. Bethlen politikai rendszerét veszélyesnek és kárhora­tosnak tartja. Ezután az egységes párt helyzetéről beszelt Eckhardt és azt mondotta, hogy az már két fészből álL Az egvik csoport Gömbös, a másik' Bethlen mösrött áll. Felszólította Bethlent, valljon szint a választójogi kérdésben. Beszéde befejező részében a Ház feloszlatását követelte, mert a kormánypárti többség meg­szűnt. Eckhardt után UI a i n Ferenc beszélt, aki szintén támadta Bethlen Istvánt ScI)UScf*niQg íarayalásai Eondonban Felvilágosításokat adott Ausztria belpolitika? rendszeréről S r John Sfmon berlini és moszkvai atfa London, február 25. Schuschnígg osz­Irák kancellár és B er ge r-Wa 1 de n e g g külügyminiszter vasárnap Párisból Londonba érkezett, ahol ünnepélyesen fogadták. Schu­schnigg a Daily Telegraph munkatársa előtt ki­jelentette, hogy Ausztria nem fog többet koldul­ni és nem akar több kölcsönt kérni. A lap sze­rint az osztrák kancellár arra akarja kérni az angol kormányt, támogassa Ausztria törekvé­seit a katonai egyenjogúság kérdésében. Schu­schpigg szerint erre a belső rend fenntartása miatt van szükség. A kancellár vissza akar tér­ni a demokratikus módszerhez, egyelőre azon­ban csak — a pártonkívüli rendszer fejleszté­sére gondol. MacDpnald miniszterelnök az osztrák" mi­nisztereket délelőtti , .Irogatásuk alkalmával bemutatta az angol, kabiné! többi tagjának. A vendégek tiszt-leiére MacDonald délben vil­lásreggel ít adott, a minisztere 1 nők sági palota­, ban. Délután a-z osztrák miniszterek kíséretük­kel az alsóházban jártak, ahol meglátogatták Sir John Simon külügyminisztert és egy óra hosszat tanácskoztak vele. Schusc.hnígg délután felkereste Hen&er­s o n t, a leszerelési értekezlet elnökét. Ugy tudják, hogy a kancellár ismertette az angol miniszterek előtt Ausztria belpolitikai helyzetét, hogy eloszlassa az angol közvéle­mény esetleges aggodalmát Ausztria belső kor­mányzata tekintetében. A gazdasági és pénz­ügyi kérdések tekintetében az osztrák kancel­lár — hír szerint —, igen kedvező képet nyújt­hatott országa helyzetéről. Délben, váratlanul összehívtak az angol mi­nisztertanácsot. A minisztertanács után Sir J o h n S i m o n külügyminiszter kifoallgatiá­son jelent meg a királynál. Kiszivárgott hirek szerint a minisztertanácson az angol külügy­miniszternek Ber'irbcn és a keletcurópai fő­városokban teendő látotóatáfeáróí vo|R <s»6.

Next

/
Thumbnails
Contents