Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-24 / 46. szám

2 «¡«CM ffOVARORSZÁG 1935 február 24. szálló nagyszalonjában fogadta a nemzetközi sajtó képvisefóit. Ber ger-W a 1 denegg külügyminiszter «ott fel, amelyben hangoztatta, hogy az osztrák kormány Seipel és Dollfuss nyomdokait követi és a nemzetközi együttműködés megvalósítására törekszik. A kancellár ismét nyomatékosan tiltakozott az ellen a vád eflen, hogy az osztrák alkotmány voltaképen parancsuralom bevezetését célozza. A kancellár újból kiemelte, hogy egész politiká ja az európai együttműködés irányában halad. B rger-Wa 1 den e g g külügyminiszter szintén rövid nyilatkozatot olvasott fel. Megemlékezett a francia—osztrák kapcsolatok szivélyességéről és a maga részéről is hangoztatta, hogy Ausztria sem pol itikai sem gazdasági téren nem akar elszigetelődni — A római egyezmények bebizonyították, — mondotta —, hojey függetlenségünk védelmében számíthatunk Franciaország és Olaszország támogatására, mert mint azt önök nagyon jól tudják, politikai alapelvünk a kővetkező: Ausztria jelenleg független és szabad állam és annak is kell maradnia. EcMiardf nfabb fáütaűását mm a Képviselőház összeítittc előff (BuSapesti tudósítónk Mefonjelentése.) Poétikád körökben a vasárnapot fordulópontnak sejtik • belpolitikai életben. Ismeretes, a közelmúlt napok eseményei során a kormánypárt vezetősége ébs határozatot hozott Eckhardt Tibor és a kisgazdapárt magatartásával szemben és elhatározta, hogy Szentesen gyűlést rendez, amelyen viasza, «•ásítják Eckhardt támadását. Vasárnap a független kisgazdapárt képviselői Bervesmegyébeai rendeződi gyűléseket. Az első B&gygyülés Gyöngyösön lesz, ahol Eclcharót ismét nagyobb beszédet mond. Egyes hirek szerint Eckhardt nem adja fel a támadást és ujabb adatokat hoz íe3 az elmúlt rezsim gesztiójáról; továbbra is éles támadást tetéz Bethlen és az egységespárt ellen. Kedden kléflelött nm •e^ysé^cs(pánit Artelcezlcfliel: tart, a }ÖTŐ héten pedig a képriselóház ósz9990« Az Wés tulajdonképpen csak formális ülés kM, amennyiben a további teendőkről intézkednek. PoEtíkai körökben ugy twdjék, hogy ennek ellenére meglehetősen izgalmas atmoszférában fog lezajlani az ülés, amennyiben a napirendi vita során a kisgazdapárt szóváteszi a legutóbbi idők politikai eseményeit és ebben az esetben az egységespárt részéről sem marad válasz nélkfll a kisgazdapárt támadása. Hir szerint ettől független« is szóvá akarják tenni a legutóbbi debreceni eseményeket, különösen azt az incidenst, amely a szombati közgyűlésen folyt le és amelyen gróf Bethlen Istvánnak, a város egyik országgyűlési képviselőjének bizalmat szavaztak. Ezalkalommal a kisgazdapárti Hegymegi Kis Pá| és az egységespárt között éles összetűzés volt. A választójogi javaslat sorsa egyre bizoniftalanabbd válik. Politikai körökben már nyiltan beszéltek arról, hogy ősz előtt a választójogi javaslatot semmi körülmények között nem terjesztik a Ház elé. városi ingatlanvagyonátroházási illetékről saóló rendeletet, majd ismertette az uj zöldhitel.rendelet tervezetét Lehetővé teszi a rendelet, hogy a védett birtok tulajdonosa is részesülhessen termelési hitelben. A bizottság Darányi földmüveié«, ügyi miniszter felszólalása után a rend etet-tervezetet elfogadta. A valorizált életbiztosítások kifizetésérői szóló rendelettervezetet tárgyalták ezután. A tervezet az 1928. évi XII. t-c. alapján valorizált életbiztosítások kifizetéséről intézkedik. Kimondja a tervezet, hogy 1935-ben kifizetik az életbiztosítási követelését annak, akinek követelése a 100 pengőt nem haladja meg. Akinek követelése • 100 pengőn felül van, annak 1935-ben követelése jeiit de legalább 100 pengőt fizetnek ki. A pénzügyminiszter fogja megállapítani az 1936-ban és a következő években a rendelkezésre á,jló alap készpénzfedezetéhez képest, hogy a ki. fizetetlenül maradt tartozásokat milyen részletekben egyenlítsék kiA felügyelő hatóság a rendelet kihirdetésétől számított 8 napon belül a hivatalos lapban hírj detményben hivja fel azokat, akiknek az átérté-; kelési kimutatásokba felvett biztosítási szerződésekről kötvények birtokukban vannak, hogy az összeg kifizetése céljából kötvényüket a kitűzött határidő alatt a kötvényt kiállító biztosító vállalathoz szolgáltassák be. Igényüket azoknak is be kell jelenteniök, akiknek a kötvény nincs birtokukban, de jogot formálnak az ősszeg kifizetésére. A biztosító vállalatok a fizetési kötelezettségek pontos teljesítéséért vagyonilag is felelősek. A bizottság a rendelettervezetet vita nélkül eflfogiadta. Temesvdry előadó ezután a „külföldi hitelek pénztárá"_ról szóló rendelettervezetet ismertette, amely kimondja, hogy a külfölddel való fizetési forgalmat korlátozó jogszabályok hatályának tartamára a rendeletben meghatározott feladat ellátására külön jogi személy a „külföldi hitelek pénztára" létesíttetikAz országos bizottság ezután a kfllfftlddel való értékpnpírforgalom ellenőrzéséről szóló rendeletet tárgyalta le. Kimondja a rendeled, hogy a Nemzeti Bank engedélye nélkül tilos: t külfölditől részvényt, záloglevelet, államadóssági, vagy más kötvényt megvenni, küföldinek ilyen értékpapírt eladni, úgyszintén külföldivel értékpapír tárgyában bárminemű más ügyletet kötni. 2. Belföldinek külföldön levő értékpapírját eladni. 3. Belföldi tulajdonában külföldön levő értékpapírt megvenni, vagy bárminemű més ügyletet kötni. 4. Külföldi javára belföldön őrzött értékpapirletétet más külföldire átruházni. \ • p ...... I valorizált életbiztosítások és az értékpapir-rendetat a 33-as bizottság elüt Budapest, Iribrnáfr 23. A 38-as bizottság Juhász I tárgyalt le. Andor elnőklésével szombaton ülést tartott és ! Temesvárg Imre előadó bemutatta a bízott, több agrárvonatkozásu és pénzügyi rendeletet I Ságnak a már megjelent mérlegrendejetet és a Mese a régi jó világból Irta FARKAS ANTAL A népnek megvolt a« a joga, hogy az adöszedők istentclenségeinék az átszenvedése után azt gondolja, amit akar. Csak hangosan nem gondolhatott olyasmit, amiből a hallgató azt következtethette volna, hogy az illető elégedetlen az ország bölcs törvényeivel szemben, mert az ország bölcs törvényeit maga az uralkodó hozta. Az uralkodó fölkent személyét már akkor is védte a bölcs törvény. Voltak azonban olyan kiváltságosak, akiknek megengedte az uralkodó, hogy minden félelem nélkül panaszkodhatnak ,ha jólesik. Meg is tették példának okáért ilyen formában: — A nép ugy véli, felséges uralkodó, hogy mégis csak jobb, méltányosabb és igazságosabb volna, ha a törvényeket együtt hoznátok, ha a törvény az uralkodónak és a népnek közös munkája volna. — Csacsik vagytok — mondta a bölcs uralkodó, — mert olyat kívántok, ami már megvan. Én hoztam a törvényeket, a nép pedig megtartja a törvényeket. Hát nem közös munka ez? Az alattvalók az uralkodói bölcseség ellen hiába próbáltak imigyen védekezni: — Az a haj, 6 bölcs uralkodó, hogy a népnek mindig ugy kell táncolnia, ahogy felséged húzza. — Jól van: én muzsikálok, ők táncolnak. Mondjátok, hogy egy mulatságban kinek jobb: a vidám iáncolóknak, vagy a szegény muzsikusoknak? Belátták, hogy az uralkodói bölcseséget nem tehet egykönnyen levenni a lábáról és ők nem törődtek semmivel. Az alattvalók keserves éveket szenvedtek át. Egyfelől az uralkodó adószedői sarcoltak, másfelöl a hirtelen najrv népszerűségre és hatalomra kapott rablóvezér nyúzta őket Az uralkodó csapatai hiába próbáltak véget vetni ennek a tisztességtelen versenynek: nem birtak a rablóvezérrel. A bölcs uralkodó e fólöt való haragjában megtért őseihez. Mielőtt az örököse alatt meg-megmelegedett volna a trón, a nép vezetői összegyűltek erdő mélyén vagy barlangok rejtekén tanácskozásra. — Ha meghagyjuk a trónon a boldogult uralkodó örökösét, akkor megint ott vagyunk, ahol a mádi alattvaló: nyúz bennünket az uralkodó egyfelől, a rablóvezér másfelől. Legjobb volna, ha a rablóvezért felkérnénk, hogy jöjjön, kergesse el az örököst, hogy legalább egy kasszába fizessünk. mert a keltőt nem győzzük. A vezetők okos tanácsa meghallgatásra talált a népnél, sőt magánál a rablóvezér urnái is, aki a hódoló küldöttséget nem vetkőztette meztelenre és fájó sziwel bár — minden sarcolás nélkül eresztette vissza, hogy mondják meg: elkergeti a trónról az uj uralkodót. Ugy is lett. A rablóvezér összeszedte az embereit és elpáholta az uralkodó csapatait. Az uralkodó kengyelbe ugrott familiástól együtt és meg sem állt, amig tul nem volt a határon. Az üresen maradt trónra pedig fölmászott a vezér és elkezdett uralkodni. Az uj urak folytatták a régi mesterségüket; csakhogy az uj uralkodó nem nézte behunyt szemmel a mulatságot: rajtuk ütött. — Hej, ti akasztófa-virágok. Azt hiszitek, hogy erdőben vagyunk? Az utolsó garasig be mindent az én kincstáramba. — Eddig is adtál részesedést a közös szerzeményből, uram — álmélkodtak a hívek. — Ha majd megint a magunk emberei leszünk, megint ugy lesz. Mosi a nép hívott bennünket a szolgálatára, tehát a népet szolgáljuk, nem a magunk tarisznyáját. Az uj uralkodó embereinek nem tetszett ez al reform. Az elégedetlenség a hivatalnoki osztályban kezdődött, aztán átcsapott a főrangnakra. Az uralkodó ugyanis kiadta a parancsot: — Akinek két krajcárja van, annak maradjon meg a krajcárja. Akinek három van, attól vegyetek el egyeit. A szegény embernek nem sok három krajcárjai volt, hát nyugodt lélekkel belement az adózásba. Csakhogy az uralkodó tovább folytatta a harmadolást Erre aztán föirőffentek azok. akiknek arany csurgott a s! rí mfli zacskójukba. De itt se állt meg az uralkodó. —• Minden harmadik zsák arany is az enyém. Hordjuk csak a kincstárba! Bezzeg siratták az urak a zsák aranyakat, de haszontalan, mert az uralkodó azt mo~ — Fogjátok be a szátokat, hiszen én igazságos vagyok: csak minden harmadikat veszem el attól, akinek van. A nép maga nem zúgolódott, m;rt a megtöltött kincstárból az uralkodó annak adott, akinek semmije sem volt. Csakhogy az elégedetlen sáfárok és nagy urak addig mesterkedtek, hogy eltették láb alól az uralkodót és nagy diadallal hosták vissza az elkergetette*. — Járj őseid nyomdokában! — mondták neki. — Ne féljetek, ngy lesz. Ugy is lett: ősei nyomán haladt: amikor hozzáfogott a szegények nyuzásához. Figyelmeztették: — A szegények nyuzásával nem sokra mégy, ö bölcs uralkodó. Az elődöd a gazdagokon kezdte. Megszólalt az uralkodó: y Mert szamár volt. Tudhatta volna, hogy a szepéítv szótlan állja a nynzást, mert megszokta, míg a tehetős könnyen kirúghatja a kést a nyúzó kezéből. És tovább haladt ősei nyomdokán.