Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-17 / 40. szám

T955 Mmiír 17: BfrWKRyKffORSZXa 631 Adómorál és illelékbehaftás A közigazgatási bizolfság Ügyeimébe Ha adómorálról beszélünk, ugy nagyon jól toldjuk, hogy — különösein a háború szerencsétlen kimenetele óta — azt a kincstár csak egyoldalúan értelmezi, megkívánva az adófizetésre, illetve bevallásra kötelezett féltől, hogy a legrigózusabban járjon el. Sokszor hangzott el az egyenlő elbánás és egyenlő követelhetés jogán ma a kívánság, hogy a kincstár is legyen hive ennek a morálnak s ha valaminek a teljesítésére vállalt kötelezettséget, tartsa is be. Elhangzottak ezek • kívánságok különösen a kincstári kiboesátványok kamatszolgáltatásának teljesítésére vonatkozólag. Jól tudjuk, hogy az arany- és koronajáradékok, na meg a hadikölesön jegyzések nem ajándékszámbamenő ténykedések voltak, híven sok-sok özvegy és árva ebbe, mint a jelek szerint legbiztosabbnak látszott értékekbe fektették majdnem egész vagyonukat és tudják azt is. hogy mily kálváriát járatnak egy-egy szerencsétlen jogosulttal, amig jogos hozadékának a morzsájához jut. Tudjuk, hogy az arany és koronajáradékok állítólagos összeírásra bevonattak, de ma is hiába várják az emberek, hogy azokat viszontláthassák. Szóval a kincstár követeli, de a maga részére nem respektálja az adómorált. Bármily nehezen és fájósán, de ebbe, épp a háború miatt beletörődtünk Valamire azonban a közigazgatási bizottságon keresztül mégis szeretnők a pénzügyekkel foglalkozó hatóságok figyelmét felhívni. Olyasvalamire, amely szintén a morállal határos és amely állandó összetűzésre ad alkalmat. És ez a behajtási probléma. Utóbbi időkben a Közigazgatási Bíróság, ha «gy-egv illetékügy panasz folytán hozzákerül fefftlbirálásra, nem teszi vizsgálat tárgyává többé, amint azt azelőtt tette, hogy egyetemlegesités esetén megtörténtek-e azok a lépések s ha igen, kellően vannak-e azok alátámasztva, hogy a panasz tárgyává tett illeték az elsősorban fizetésre kötelezett féléit valóban behajthatatlan (amit a ponaszló panasz tárgyává tett), hanem szigorúan az* vizsgált r felül, jogos-e a kivetés, helyesebben ez ellen Vonatkozik-e a panasz. S ha agy találta, h^gy a kivetés jogos, vagy hogy az panasz tárgyává nem is tétetett, az állítólagos behajthatóság kérdésének el- vagy felülbírálásába bele sem boesájtkozva. a panaszost fizetésre kötelezte. Ezt az el.lárást lehet esetleg kifogásolni, mert voltakép nem bírálja felül azt, amire a panasz vonatkozik, de viszont mindenkép helytálló, mert valóban azt a Közigazgatási Bíróságtól tényleg nem kívánhatja senki hogy a behajtás körüli mulasztás felderítésével s technikai mikéntjével foglalkozzék. Ennek a bíróságnak valójában csak az a magasabb funkció lebet a feladata, a kiszabás, vagy kivetés jogossága felett dönteni. Ugyanezt azonban a másodfokon eljáró pénzéggigazgatóságról nem mondhatják. Igenis ennek a hatóságnak az a feladata, a hozzá forduló felek ebbeli panaszát megvizsgálni és nem arra a mindenkép kényelmesebb álláspontra helyezkedni, hogy a panaszló keresse fel esetleg a sóhivatalt. S itt újra csak morálra mutatunk rá, amely parancsoló kötelességgé teszi az adóhatóságoknak, hogy valamikép segítségére legyenek saját bajaikkal épp eléggé küzdő alanyoknak abban a harcban, amelyet vívnak amiatt, hogy saját kötelezettségeiknek valahogy eleget tehessenek s ne legyenek akkor kényezrülve másokért is helyreállani, amikor ezeken a másokon a behajtás lehetősége is meg van. Számtalan az az eset, hogy egy-egy illetéket a kötelezett és az egyetemlegegitett terhére vetnek ki. Az egyetemleges adós tudja, hogy az a kötelezetten behajtható, tehát nem foglalkozik tovább a kérdéssel s csak 3. 4 év után egy barátságos figyelmeztetés során ébred annak tudatára, hogy neki kell fizetni, mert a kincstár egyszerűen közli vele. hogy nem tudta a kötelezetten a behajtást végezni. Ez az, amit panasz tárgyává teszünk és amit a közigazgatási bizottságnak az erre illetékes hatóságoktól számon kell kérnie. A behajtás az egyenes adóson vagy egyáltalán nem. vagy nem avval az eréllyel történik, ahogy például az adónál tapasztalható. Előfordul az a kfceitetiensé«, hogy 4 év után «festik a behajtMETEOR-csilVárgyárban vásároljon Négylángu csillár P 17-— Modern állólámpa P 4.— Óriási válaszlék. Részletre is. Kérfe most meolelent árjegyzékünket. METEOR villamossági ts csillárgyár rt fCdrrisx-ucca 11Teleion 33-76 hatatlanságot, amikor ez még mindig nem fedi a tényeket; de főleg semmivel sem indokolják a 4 évi mulasztást és a biztosítéknak 4 éven át elmulasztott szerzését. Az, hogy a kincstár az egyetemlegesség által a másodsorban fizetésre kötelezetten már ab ovo biztosítva van, az sem a mulasztásnak, sem a lanyhaságnak elfogadható indoka nem lehet Sőt épp, mert van egyetemleges adóstársa, fokozott módon kell igazolnia, hogy behajtási kötelezettségének minden tekintetben megfelelt. Nem szabad a Közigazgatási Bíróság minden tekintetben helyes azon álláspontjára helyezkedni, hogy a behajtás körüli mulasztás kivizsgálása feladatán tul eső ténykedés. És még valami. A panasz tárgyává tett ily és hasonló illetékek behajtásának szigorán is változtatni kell. Ott, ahol a biztosítás már megtörtént, nem lehet a birtokonkivüliség kényelmes álláspontjára helyezkedni, a tényleges befizetést is a panasz elintézése előtt követelni; ahol a biztonság veszélye nem fenyeget, ott a harmadfokú elintézés bevárását semmilyen veszély nem fenyegeti, viszont a folytonos vegzálás az amúgy is felizgatott kedélyek megnyugtatására aligha alkalmas- Annál kevésbé az. mert ha már harmad-; fokon a panaszos igazat kapott, de a vegzaturát kikerülendő, a tételt mégis befizette s azt viszszakéri, egészen különálló torturán kell keresztülvergődnie. Igazolnia kell — tekintet nélkül arra, hogy jogi. vagy fizikai személyről van szó —, Ádámtól kezdve a legkülönfélébb adó- és illetékfizetési kötelezettségeinek már megfelelt, nincs-« valahol valamilyen hátraléka, vagy pendens ügvU és kinek nincs ma ilyen —, mert ha van, a tartozatlanul befizetett összeget csak ezek megszüntetése után kaphatja vissza. A pénzügyi hatóságok, amelyek legjoblian kell, hogy ismerjék az agyonhajszolt és agyonsanyargatott adózópolgárok sivár helyzetét, valahogy teljesen elzárkóznak etekintetben a mindennapi élettől és ez az. amibe a közigazgatási bizottságnak egy kissé bele kellene világítani. Szigorú intézkedést kérünk az egyetemleges adósok nevében az elsősorbani kötelezettek elleni eljárás terén, dacára a 199. számú jogegységi megállapodásnak s méltányos megértést a másodfok elleni pana-1 szosokkal szemben. GAL MIKSA. aíáta £cMútcJt£a*i £übuodc£om ü bvid%s-3%aíőnoh iiikai A háború utáni tánc-düh ujfoglalkozási ágat kreált: megteremtette a gigolok intézményét. Jól fésült, elegáns fiatalemberek adták magukat a pályára, amelynek egyetlen alapfeltétele az volt, hogy AJJon zónák, Pistának, Zsorzsnalc, vagy Alfrédnak jól kellett tudnia táncolni. Amikor aztán szűnni kezdett a tánc-őrület és a hridzsbe bolondultak bele az emberek, megszülettek a bridzs-szalónok. Ezek is teremtettek egy uj foglalkozási ágat: a bridzs-dáma intézményét. Eleinte társaságbeli hölgyek a lakásukon adtak kártyát azoknak, akik játszani akartak, később szük lett már a lakás, nagy lett a konkurrencia és bizony olyanok is a pályára adták magukat, akiket rendes társaságokban egyébként nem szoktak kitörő örömmel fogadni. Ha a bridzs.-szalónok titkairól beszélek, a vidékről nem akarok szólni. Bizonyos, hogy vidéki városokban is vannak bridzs-szalónok, de ezek működése ellen nem lehet panaszt emelni. A vidéken mindenki ismeri egymást, idegen emberek itt nem garázdálkodhatnak, a bridzsdámák itt társaságbeli hölgyek, a játék fillérekbe megy, olyanok játszanak, akik évek óta ismerik egymást és akik csak azért nem rendeznek mosr I tanában odahaza bridzs-összejőveteleket, mert 1 — édes Istenem, az élet megdrágult. Minden kiadás számit. Drága a tea, a kávé a cukor A legtöbb bridza-dáma elvák Asszony... A haja rendesen szőkére festett. Vörösek a körmei is. A ruhája dekoltált és örökké estélyi niha van" rajta. Délig alszik, ebéd után ceruzákat farag, tárgyal a kártyatisztitóval és uzsonna előlit odakészíti az asztalokra a bridzs-blokkokat A szemöldöke keskenyre van beretválva. Mindenkit ismer. Már azok is régi, „kedves" barátai, aácik először teszik be a lábukat a szalonjába. Az asszonyokat tegezi Keresztnevén szólítja a vendégeket A neve: bridzs-dáma. Bendesen elvált asszony. Alig ismertem még bridzs-dámát, aki békés, rendes, szolid családi életet élt volna. A kávéssal olya« szerződése van, hoigy ingyen kapja a helyiséget, százalékot a szalonban elfogyasztott kávé és egyéb ételek és italok után, a kártyabevétel azonban teljesen az övé. .A bevételből fedezi a kártya vételárát, a tisztítási költséget és a meglehetősen nagy adót A bridzisdáimának rendesen társa is van, a k£*oj£> őseiben.