Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-17 / 40. szám

fitt M AT5 Y A R O R S Z £ G T935 fehníár T7.< SCHMIDTHADER.,^ A VILÁG LEGJOBB KESERŰVIZE egyben gazdaságosabb w. mert „Igmá»dF-S<S nem keJI pohárszAmra tani. negyed- vagv fél­pohár etég szokott lenini. Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Ax egészség A-B-C-je Legyen rendes emésztése, Legyen piros-tiszta nyelv* öregedi egyéneknél. Ha az ereit meszesednek, „Igmdndi"-val segíthetnek S évekkel tovább élhetnek. Ha betegség környékez^ „Igmándi"-viz megelőzi tokkal egybe fűzött m nemű* baráti agjtttfe nű­ködéss tekintetében kezdeményezni éa kiér >iteni méltóztatott. Legyen ez az egyes rnéríy az olasz—• magyar történeti barátság ée swllemi rgyöttrükö­dé> jövő fejlődésének aziiárd c« elpusztíthatatlan alapköve. > Mussolini válaszában megköszönte Hónán sza­vait és hangoztatta, hogy reménye szerint az egyezmény olyan uj elem lesz, amely szervesen csatlakozik a többi politikai és gazda ági tényező­höz, amelyek a magyar és olasz népet egyesítő barátság szilárd alapjait alkotják. AgQonlófte magát a TOK ftfiiklgaigatö, mielőtt be kellett volna vonulnia a börtönbe Budapest, február i6. Hádingrr \dulf 65 éves volt bankigazgató szombaton délben Garai-téri lakásán szivenlőtte magát. Hádinger ax egykori Pénzváltó Intézetnek volt az igacgatója, amely főleg kisemberek pennát kezelte. A bank 1932-ben tönkrement és a bu­kásbői bűnügy lett, amelynek során a bíróság megállapította, hogy a könyvelésben hibák vol­tak. Könnyelmű gazdálkodás folyt és fe'eíőtlan pénzkiutalások történtek. A törvényszék hamis bukás címén Hádingert két és negjrdéoi börtönre Ítélte. A büntetés kitöltésére HA din jer eAovehaV Irtott korára és roesz egészségi állapotára való tekintettel halasztást kapott és ezt az időt arra akarta felhős nálni, hogy előkészítse perének ujra­ÍPJvételét. Fáradozása nem járt eredménnyel és most csütörtökön febaólitást kapott, hogy hétfőn jelentkezzék büntetése megkezdésére. ElfcfWWdé­eében a halá ba ment. Hátrahagyott búcsúlevelében xrt jrja, hogy nem hibás a bank bukásáért, világfie'ébm becsü­letes volt. A rendőrséget arra kérte, hogy ne boncolják fel. Két mamrar világ­bajnokság Londonban London, február 16. Az asztali feimiszbaj­nokságok szombati mérkőzései során a követ­kező eredmények voltak a férfipáros elődöntő­jében: Barna—Szabados pár győz Bellák—Kelen pár ellen. A vegyespárosban Barna—Sípos pár győz Kollár—Kettnerova pár ellen. Az esti órákban a férfi döntőkig jutottak el. A férfi egyes elődöntőjében Barna megver­te Shrlich lengyel versenyzőt, Szabados pedig az osztrák Kohnt. Á döntőben Barna győzött Szabados ellen 17:21, 21:171 19:21, 21:11, 21:19 arányban. A női egyes döntőjében Kettnerova (Cseh­szlovákia) győzött a magyar bajnoknő^ Gál Magda ellen, aki igy második lett a világba i-r nokságban. A szegedi bajnoknő nagy sikert ért el a világ legjobb játékosai között és legjob­ban szerepelt a magyar hölgyversenyzők so­rában. 1 A női párosban Síp*»—Mednyánszky győ­zött Kettnerova (cseh)—Sehmidova pár Feltűnő lefarféztatások Berlinben Prága, február 16. A »Práter Tagblatt« ber­lini értesülése szeréit a német fővárosban mag ranga horogkeresztes-vezetöh letart&ztMásárót be« szélnek. A berlini jelentés neveket is közöl. így Áchim Gehrke, a fajvédelmi osztály veaetőj«* Zeppelin, a közélelmezési miniszter «wnélyi fii­kára ós még számos mas-asrmgu vezető van ál* Któlag a letartóztatottak kőzött. Egyesek aat ia tudják, hogy Nicolai birodalmi betügynjinisztlá« ríumi igazgatót is letartóztatták. Münchenből jelentik: Fanlhaber bíboros fflKá« rát, Weiss'hanner prelátust, amikor az érssii pa­lotából az uccára lépett, nagy csoport náci körül­fogta és szidalmazta, maja két rendőr az őt­szobába kisérte. A rendőrségen az idős paptól minden tiltakozása ellenére elvették irattáskáját!, majd elbocsátották. Az eeet miatt, a conkordátunj megegyezése címén, Faulhaber panaszt emelt * kü 1 ügyminsisztériumban. Örát, ékszert, dísztárgyat larlatánvosabfcan te lagna»«abh választékban Relchnál, KetH-D. 11. HnlA-kfimnrersk^r« minden elsiet néhül. A nagy Cirbusz Tóni Irta TÖRÖK SÁNDOR. Már akikor a hangulat magasra csapott s az ünnepelt az asztalfőn azt mesélte, hogy, hogyan lőtte meg a verebesi sutakezü kántor a vaddisz­nót — a perjámosí erdőben, annakidején har­minckét esztendővel ezelőtt, mikor az a betyár tél volt, hogy a falak is megrepedeztek — ho­gyan lőtte meg a kántor a kant. holott nem is reá célzott. — Itt állott a kántor, emitt a szikla, amonnan jött az állat — söröskorsókkal kirakta a helyze­tet, nagyon nevetett s mind igen nevettek az urak, mert mind tudták, hogyan esett a neveze­tes dol':g, hát hogyne nevettek volna. Délelőtt a városházán volt ünneplés, délben nagy ebéd volt otthon s most itt egy ki£ sörözés, még a kuiketl előtt, hát a szemek már jócskán keresztbe álltak, mire ugy közéjük cseppentem itt a Makkhetcsben. Igaz, azt hittem, lefekhetem jókorán és kialsjom az utazást reggelig, mig a dolgomra indulok, de, ha már igy esett, hát jő. Nem ismerek egyébként senkit errefelé csak a komát, aki elkapott a söntésben, hogy: gyere ko­mám, gyere, jókor küldött az Isten! — nya­kamba borult, kétfelől arcon cnppantott, annak emlékére, hogy egy esztendőt együtt jártunk egyszer iskolába, ugyhiszem Marosvásárhelyen g vitt befelé a különterembe, ahol már vágni lehe­tett a füstöt. — Gyere, gyere! Szerencsés fickó vagy ebatta, csuda társaság van együtt barátom — s jócskán hátbavagdosott — az öreg Cirbusz Tóni bácsinak a negyvenesztendős izéjét izéljük éppen, gyere gyere? — s már kezeltem egy csomó emberrel, már megtudtam, hogy ez itt a kör-helyiség, az őrég Cirbusz pedig kitűnő ember, már megettem négy tepertőspogácsát, megittam négy korsó sört és tudomásulvettem, hogy ürtnepi szónok va­•gy«^ — A főváros nevében fogod feBcöszönteni az öreget — oktatott a koma — meglátod, csuda­mód örülni fog a dolognak! — A, nem tudok én szónokolni, — mondom, — dehogy tudok — s nézem a képet a falon, ugjf­látszik most leplezték le, babérkoszorú s nen* zetiszinü szalag között széles aranyrámában az öreg Cirbuaz Tóni. Tömött, fehér bajusza kicsit megpederve, barkója nyírott gondosan, ósz haja megkenve, nyakkendőjében aranypatkó s derűs kék szeme jó mosolygással néz alá az eredetijé­re, akt éppen befejezte a verebesi kántor esetét, mire meliette döccenve nevetett egy szikár nr s lekoppantotta a poharát: — De erre iszunk, Tóni bátyám! — s ittak. A koma pedig leintett. — Dehogy nem tudsz szónokolni, majd én sú­gok. ne félj semmit. — Jól van, öregem, dehát azt sem tudom, kiféle, miféle az öreg. — Cirbusz Tóni?! Na, hallod-! — Ide nézz^e! — s egy ívet rántott elő a belsőzsebéből. — Ezt h-d alá. Könyvet is irt, barátom az öreg. Csuda szép könyv. Ki is adta folytatásba a Heti Hír­adó, ird alá. 'szen te is íróember vagy. Nézem az ivet: Hivatalom humora, amgy negyven esztenő anekdotakincse — ezt irta az ünnepelt Cirbusz Tóni bácsi, aki most éppen szá­jához emeli poharát s közben lehunyja kicsit a szemét — Na, gyere, ismerkedj az öreggel — s a koma karonfog, odavisz — Tóni bátyám, ez az ur fog felköszöntem a főváros nevében. Cirbusz Tóni bácsi kedvesen fogadott és negyven év anekdotakincseiből elmesélte azt a nevezetes históriát, amikor egy süket asszony kereste fél a hivatalában és sehogysem tudták megérteni egymást, ő mindig azt mondta, hogy ez nem adóhivatal, lelkem, az öregasszony meg csak azt hajtogatta: nincsen nekem még eser­nyőm se, tekintetes ur. Nahát, meg lehet ezen pukkanni. Hossza« és ióizüea xaeKélte. » vácin már a csapos is az oldalát fogta az ajtóban s rö-í hőgve nyögdőste: nincsen nekem még esernyőid se, tekintetös ur... — Voltak, persze, szomorúbb napok is — em­lékezett Cirbusz Tóni bácsi — mikor például • Telekes-udvar leégett Az. Most huszonnégy esz­tendeje- Tizennégy családnak adott akkor kosz­tot két hónapig, nagy kondérokban főzték a jó gulyásokat az udvaron, hajjaj s rábólogattak szerte az asztalnál ülők, Cirbusz bácsi igy fejezte be. — Bizony s mutatóujját felemelve, kinyilat­koztatta — bizony, előttem, öcséin, a törvény szent volt vflágéletemben. Hát ez szép, de... szökni kéne. Mft tószt ózzak én itt? Legalább valaki elmondaná nagyjából, hogy s mint de a koma már teljesen használha­tatlan, csak azt meséli egyre, hogy a törvény szent volt Cirbusz bécsi előtt mióta vüág a világ... — hát ezzel nem sokra megyék. Egy kerekfejü, nyirottbajszu embert nézek kai magamnak, annál próbálok puhatolózni. A ke­rekfejü ujjal rámutatott az ünnepeltre • azt mondta: — Ugy nézd meg, barátom, hogy ez senem csalt senem lopott, senero panamázott soha! Te­hette volna, de nem tette. #A pillanatnyi csendből kihallani az öreg kene­tes hangját — Az én kezem tiszta! Teljes életemben betar­tottam a mértéket, hogy mit szabad s mit nem szabad. Nyugodt is a lelkiismeretem. Már az ételt hordják körül, mindjárt rámkerül a sor s még mindig nem tudom, hogy minémü érdemei vannak az Öreg Cirbusz Tóninak. Mégis csak a komát kell elővenni. — Te öregem, hallgass csak ide. Mondd el nekém szép sorjában, ki s micsoda az öreg? Hogy itt ünnepeljük. Miket csinált? — Ez, fiam, nagyon tisztességes ember volt mindig — tanit a koma s tanúnak hiv egy jó­kiállásu fiatalabb embert — ugye Szappanos Józsi? Mi* A* í, kezéhez nwn tanari özvegyek

Next

/
Thumbnails
Contents