Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-02 / 28. szám

12Ni.em, Telefont 23—33.--Kladöhtvalal Szombat. 1935 február 2. kBlcaOnnUny riar ét legyiroda : Aradi uoca 8. Teleion : 1MW. — Nyomda : Löw Lipót ncrn 19. Telefon - o«. rariratl ét levélcím : nélmaoynranMq — " BRSOTOW Ara 20 fUlCr XI. évfolyam, 28. ELOriZETÍS: Havonta helyben 3.2O VIdAkan ea Bndanetlen 3.00, kUllUldün •.40 peaqS. * Egyet tzdm Ara h«tk«znan ÍZ. ratar» e* Unneonao 20 mi. Hlrdet«*ek lelTétele tnrlia irerlnt »Iro'r lenl'i nettó ttliretete-vel naoontn renar.l Reformkorszak Van-e olyan botor, van-e olyan eufóriás 5Srült ebben az országban, aki reformokat nem akar? Ennek a szónak, hogy reform, nemzeti és progresszív csengése van ebben az országban. A magyar megújhodás korszakát neveztük mi el reformkorszaknak. Ennek a rtformkorszaknak azok a szent öregek voltak az el nem muló emlékezet ércébe öntött alakjai, akiket a szabadság és a szabadelvüség szeretete jegyzett el a reformokkal. Európai haladás, demokratikus átalakulás, a szellem szabadsága, a nemzeti élet teljessé tétele, — ezek voltak a magyar reformkorszak követelései s ha most újra reformkorszak elé állítanak bennünket, azt akarjuk hinni, hogy ennek a hősi történelmi félmúltnak rtem'jcsak szavait, de magyar és európai lelkét, szabadságvágyát és nemzeti érzését is uj életre akarják galvanizálni. A reformszellem nem halt meg, csak a szívverése pihent el s ma mér azt is tudjuk, hogy ha megáll a sziv, még nem következik be a halál. Ha ezt a megállt szivet kézbe venné valaki s elkezdené életre simogatni, ha le¡vegőt préselnének a mozdulatlanra meredt tüdőbe, ha a halottas betegágy mellé összeállna harmonikus munkára minden, ami ebben az országban még szívósság, akarat, tudás, kitartás és önfeláldozás van, visszahozhatnák az életbe még a történelem kriptájából is a reformkorszakot. S akkor nemcsak a halott nevét vennék fel, hogy az örökké gyászoló hozzátartozók azt hihessék, hogy meg sem halt az, akit eltemettek, — a halott folytathatná életét, a nemzet-Jairus leánya, aki csak alszik, de meg nem hal. Ha van még ebben az országban egységes közvélemény, akkor csak a reformok mellett van. Nincsen a magyar életnek, nincs a nemzeti létnek olyan területszakasza, amelyen ne sóvárognának reformok után. A reformoktól csak a megelégedettség félhet s melyik társadalmi osztály, melyik foglalkozási ág, melyik szociális réteg lehet ebben az országban elégedett? Talán a gazda az, akit elárasztottak a gazdavédelem papirrengetegével, de akinek életét sem jobbá, sem könnyebbé nem tették ? Az agrárolló talán kevesebbet nyir már le a magyar gazda kenyeréből, termékeit ki tudja vinni a világpiacra s olcsóbbá váltak már azok az ipari termékek, melyeket nélkülözni a gazda legvétkesebb igénytelensége sem képes ? Van hitele a magyar gazdának ? A búzának, a gyümölcsnek, az állatfajoknak csudáit tenyészti ki a maeryar gazda s emellett nehéz gondok zsákjait hordozza virradattól vakulásig. Könnyebb, gondtalanabb, derűsebb életet akar a gazda, sürgeti hát azokat a reformokat, amelyek sorsát meg tudják javítani. És a kereskedő és az iparos? Qres boltok, a kényszerű igénytelenség szerzetesi mértékéig leszanált fogyasztók, látszatadófenyegetések s önsúlyában egyre nehezebbé váló közteher, beszerzés akadályai és valutagondok, elszegényedett vevők s elvágott területek, — hol az a kereskedő-zseni és hol az az iparos-lángész, aki ilyen életkörülmények között meg- tudná magának szerezni az elégedettség feltételeit ? Reformok nélkül elvesz b magyar kereskedő s elpusztul az a magyar Iparos is, ald ét tudott vészelni azokon az életborzalmakon, amelyekből a magyar kereskedőknek és iparosnak utolsó, husz éves életszakasza adódik. Piacot és fogyasztót sürget a kereskedő és az iparos s jól tudja azt, hogy a gazdasági élet gyökeréig lenyúló reformok nélkül nincs az a hatalom, amelyik az életnek ezt a két nélkülözhetetlen szükségletét ki tudná elérteni s meg tudná szerezni. A közteherviselés rendszerének reformja nélkül hiába vivja talán már utolsó küzdelmét az életbenmaradásért a magyar iparos és kereskedő. S ezzel a társadalmi osztállyal szemben akarják bizonyítani a reformok szükségességét és sürgősségét ? S az orvos, akitől elotbázták és e Imabizták a betegeket s akinek beteganyag helyett most kamarát fognak adni, az ügyvéd, aki nemcsak klienseit, de egész munkaterületét vesztette el s akin nem lehet segíteni, mert a képviselő uraknak községi jegyző-kortesekre van szükségük, a mérnök, aki csak légvárakat épithet s fantáziatervekkel töltheti ki azt az időt, amit ez az elszegényedett élet a betegségig és éhhalálig bőven ont munka nélkül számára, a tisztj viselő, akitől elszanáltak íróasztala mellől, a munkás, akit leracionalizáltak, a közalkalmazott, akit az állami és közületi deficitek közvetlen adósaivá tettek meg, az egykor irigyelt és büszke háztulajdonos, akinek bevételeiben feles társként osztozkodik az állam és a város, a f i at a 1 o k, akik nem jutnak Íróasztalhoz, mun kához, kenyérhez, az öregek, akiket k'o előtt döntenek ki a sorból, a gyerektől az ej»gastyánig, a dolgozótól a munkanélküliig, 0 becsületes emberektől a politikusokig ebben az országban mindenki várja, sürgeti, sóvárogja, kívánja és követeli a reformokat. Közjogi, gazdasági, szociális és pénzügyi reformok után kiált itt minden panasz és minden sérelem. Ne azt bizonyítsák, hogy reformokra szükség van s hogy a reformpoliíika időszerű, — az egész magyar élet ezt bizonyítja. Azt mondják meg inkább, hogy mit akarnak reformálni, miiyen irányban akarnak reformokat, milyen szellemmel akarják teliténi s nz uj, vagy a középkor felé akarják-e közelebb vinni a korszakot, aminek kapuit most döngetik a reformok követeléseivel. Mérc!us végén a parlament elé kerül a választójogi Javaslat? Előbb az egysSoes párt elnöki fan Ácsa, az egységes párt értekezlete és végül póriközi érlekeziel lárgyaSja le (Budapetti tudósítónk telefonjelentése.) A miniszterelnök csütörtöki nyilatkozatával a politikai helyzetben csak látszólagosan állott helyre a szélcsend. Bizonyos, az egységespárlban tovább érik a helyzet és számítanak arra, hogy a közeli hetekben elérkezik a végső kifejlődéséhez. Annyi mindenesetre máris mutatkozik, hogy a február S-re tervezett képviselőházi ülést elhalasztják bizonytalan időre, sőt egyes hírek szerint a képviselőházat csak majd akkor fogják összehívni, amikor a belügyminiszter elkészíti a választójogi javaslatot. Érdeklődtünk a belügyminisztériumban, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy, bár lázas munka folyik, mégis 2—3 hét szükséges ahhoz, hogy a választójogi törvényjavaslat végleg elkészüljön. Értesülésünk szerint, amint a javaslat elkészül, azt az egységespárt elnöki tanácsa veszi tárgyalás alá. Az optimisták számítása szerint is a tárgyalás az elnöki tanácsban legalább öt-hat ülést fog igénybe venni és csak ezután kerül az egységespárt értekezlete elé. Az egységespárt értekezlete előreláthatólag egyetlen ülésen végez a javaslattal. Gömbös Gyula miniszterelnökneK az a szándéka, a javaslatot pártközi értekezlet elé is viszi, hogy ezáltal elkerülje a parlamentben esetleg keletkező viharokat és tiiztosftsa a tárgyalás nyegodtságát Politikai körökben ugy számit anak. hogy ez a pártközi értekezlet két-három ülésben letárgyalja a javaslatot, amely ilyenformán március végén kerülhet a parlament plénuma elé. Kormánypárti körökben számítanak arra. hogy ilyen előze'.es tárgyalások után a parlamentben már nem lesz nagyobb vita és igy a költségvetés tárgyalása előtt már biztosátható lesz a választójogi javaslat elfogadása. Ezzel szemben ellenzéki körökben pénteken is rezerváltan viselkedtek; hangsúlyozlak, minden attól függ, milyen törvényjavaslattal jön a miniszterelnök a képviselőház elé. Az európai biztonsági kérdéséről tárgyalnak Londonban az angol és francia politikusok London, február 1. Az angol miniszterelnök házában délelőtt fél 11 órakor megkezdődtek az angol—francia tárgyalások. Az első hivatalos tanácskozásokon az angol és a francia államférfiak részletesen megvitatták a leszerelés és a biztonság kérdését A tanácskozások középpontjában hir szerint a versaillesi békeszerződés leszerelési előirác»íi hatályosításának technikai jellegű kérdése állt. A tanácskozások két és fél óra hosszat tartottak. A tanácskozások után B a 1 d w i n villásreggelit adott, majd folytatták a tárgyalásokat. Az angol miniszterek, az eddigi hirek szerint, azt fogják indítványozni, hogy Anglia s Franciaország és szövetségesei közös nyilat-