Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-10 / 8. szám

F) f t V 5 GyAffORÍHG 1035 január 10. Ötven év emlékeiről beszél a fák és a virágok szegedi barátja Kiss Ferenc, a szegedi erdőültető (A Délmagijarország munkatársától.) Szeged társadalminak osztatlan, meleg szeretete veszi körűi Kis $ Ferenc nyugalmazott miniszteri tanácsost, a szegcdi ..erdőültetöt", aki nevezetes jubileumhoz érkezett el a mult év utolsó napján. Akkor volt ötvenedik évfordulója annak, hogy Szegedre érkezett és itt megkezdte eredményes munkálkodását. A város közönsége ebből az alkalomból a szeretetnek, a nagyrabecsülésnek megszámlálhatatlan jelével kereste fel, a város hatóságának szeretetteljes üdvözletét dr. Pálfy József polgármester tolmácsolta az uj év első napján, a szegedi egyetem rektorától meleghangú üdvözlő átiratot kapott és a Szegedi Gazdasági Egyesület, amelynek kezdettől fogva egyik legproduktiv tagja, szombatra összehívott közgyűlésén örökös tiszeletbeli elnökének /ogja megválasztani. Kiss Ferenc, a fák, a virágok barátja nagyon szerény ember. Ijedten tiltakozik, amikor felkeressük, hogy jubileumi interjút kérjünk tóle. Nincs ennek semmi értelme — mondja —, szomorúság minden jubileum, mert hiszen elmúlt dolgokra, elröppent évtizedekre emlékeztet. A nóta is c.>ak addig szép, amig fiatal, de amikor már kintornára kerül, unalmas lesz, elkopik... De aztán mégis felenged tartózkodása és beszélni kezd az elröppent félszázadról. Sokszor felragyog a szeme, amint felsorakoznak lelkében a régi emlékek. Huszonöt éves fiatalember volt, amikor rgedre küldte az akkori földművelésügyi miniszter erdésze. A város erdeit akkortájt vették állami kezelésbe és a fiatal erdészt bizták meg az állami kezelésbe vett erdők felügyeletével. Egy évvel előbb tette le Budapesten az államvizsgát, miután Selmecen kitanulta az erdészeti akadémiát és miután három évig gyakornokoskodott előbb a kultusz, majd a földművelésügyi minisztériumban. — ötven évvel ezelőtt, 1888 deeftirAer 31-én, Szilveszter napján érkettem meg Szegedre — mondja elgondolkozva —, huszonöt éves voltam és egyetlen lelket sem i mertem ebben a városban. Az első utam Pálfy Ferer.c polgármesterhez vezetett, akinek mindjárt boldog uj esztendőt is kívántam. Azóta minden évben felkerestem a város mindenkori polg&rnncterét ezen a napon, csak az idén nem kereshettem felmert Pálfy József megelőzött Most a város polgármestere jött el hozzám és ő kivánt boldog i'j esztendőt... Szegeden mindjárt munkához láttam. Beismerem, különösen eíeinte, nagyon nehéz dolgom volt. A szegedi homokerdók gazda nélkül állottak a határban, az erdei legeltetés óriási Wrokat okozott. Egész életemet arra szenteltem, hogy újjáalakítsam ezeket az erdőket Müvem, azt hiszem, sikerült. A városi ingatlanok között ma az erdők jelentik a legnagyobb értéket. Holdankint 18 pengőt jövedelmeznek, tizennyolc, pengő biztosan befolyó készpénz, mig a haszonbércs földek átlagjövedelme csal< tizenkét pengő, de az sem folyik be biztosan. Pedig nagy akadá'ykkal kellett megküzdeni. — Nem ismertem a homokot, nem Ismertem a szegedi talajt. Szinte lépésről-lépésre haladhattam csak. Sokat kellelt kicsibe kísérleteznem, hogy megtudjam a homok hol milyen fafélét tür meg a legszívesebben. Semmi utmutatóm nem volt, csak maga a természet. \ természetet kellett kifürkésznem. Uj eljárást fedeztem fel, kilestem, hogy a talajnak hol miféle az ősnövénye és ebből azután megállapítottam, hogy milyen fát kell ültetnem. Erre az eljárási módra csak 16 évvel ezelőtt bukkant rá Kajander svéd tudós és én bizony büszke vagyok arra, hogy ezt az eljárást ér már negyven évvel ezelőtt alkalmaztam az erdőtelepítésnél. talán először az egé$z világon. Ennc.k » rendszernek köszönhető, hogy a szegedi erdótőke megháromszorozódott harminc év alatt és a talajjavítás is megbecsülhetetlen értékei jelent. Kiss Ferenc most hallgat néhány pillanatig, látszik raj{a, hogy gondolatban kinn jár, a szegedi erdők között, megsimogatja az Akácokat, a tölgyeket, a nyárfákat, mintha éde« gyermekei lennének. Ha büszke valamire Kiss Ferenc, hát ezekre a fákra, ezekre az erdőkre büszke. Azt kérdezzük később tőle, hogy ki volt a legkedvesebb embere Szegeden, ki nőtt a legjobban a szivéhez. — Móra Ferenc — válaszolja és hangján mély megilletődöttség érzik. Móra igazi lelki barátom volt, mindig ugy emlékszem vissza rá, mint egyik legnagyobb, legmelegebb szivü jótevőmre. Nagyon sokat köszönhetek neki, mert méltánylásával, szeretetével mindig uj erővel töltött el. Halála előtt néhány nappal voltam nála utoljára. Még akkor is a mi erdőinkről beszélgettünk. Azért mentem hozzá, hogy hirül vl* gyem: az egyik erdészem valahol, a szegedi határban koponyát és pitykéket talált. Ugy örült szegény neki és még intézkedett, hogy Kotormány János menjen ki a helyszínre, nézze meg, miről van szó. Ismét elhallgat és most Mórára, az egy évvel ezelőtt elköltözött barátra emlékezik. Kisidő múlva folytatja: — Ellenségem soha nem volt, sem a városban, sem a tanyákon. Ennek talán az a magyarázata, hogy mindenkit megbecsültem mindig a maga értéke, munkája szerint és ezért engem is megbecsültek. Pedig szigorú voltam a mesterségemben, nem ismertem soha különbséget ember és ember között, akár kaputban járt, akár a tanyán túrta a földet. így történt, hogy tilos erdei legeltetésen ért urakat éppen olyan keményen megbirságoltattam, mint a tanyaiakat. Megbirságoltattam Bokor Károlyt, a polgármester helyettes bátyját, aki akkor meg is neheztelt rám, de később megbékélt és azt mondta Kállay Albertnek, hogy engem kellene főkapitánynak megtenni, én majd rendet csinálnék Szegeden... De me.gbirjágoltattam egyszer magát Pálfy Ferenc polgármestert is, aki szintén neheztelt miatta és jóidéig még a köszöntésemet sem fogadta. De aztán ő is belátta, hogy nekem vara igazam. Igazságosságom vizsgáját a kommün alatt álltam ki. Az én tanyámról még csak egyetlen szalmaszálat sem vittek el azokban a zavaros időkben. Azokban az időkben vizsgáztunk le abból, hogy (A Délmogyatország munkatársától.) A farsangi báli szezon lassan indul az idén, de azért remény van arra, hogy a fiatalságnak az idén sok alkalma lesz táncolni. A bálák rendezése elé nagy akadályokat támaszt a rezsi. Egy jobb bál 800—1000 pengőbe kerül a rendezőségnek, de egy egyszerűbb bál rendezőségének is 500 pengő legalább a rezsije. A vigalmi- és a forgalmiadó a bevétel egyharmadrészét emészti fel. A bálrendezőségnek főhet a feje, hogy miből fizeti a teremdijat, zenedijat, rendőrségi ügyeleti dijat, nyomtatványköltségeket, postaköltségét, diszitést, személyzetet, zenekart... Csakis azok gondolhatnak bálrendezésre, akiknek a háta mögött tömegek vannak, vagy olyan attrakciókkal kedveskednek, amelyek mégmozgatják a bálozok érdeklődését. Szüksége^ lenne, ha az adóhivatal mérsékelné Igényeit a bálrendezőkkel szemben. A báli szezon ugyanis jelentős élénkséget jelent a gazdasági és kereskedelmi életben. Bálok idején keres a szövetkereskedő, a szabó, az uridivatos, a fodrász, a vendéglős. Az az érdek tehát, hogy mindi több bál legyen. A Hungáriában az eddigi naptár szerint a következő bálák lesznek az idei szezonban: február 1-én a Csónakázó Egylet bálja, 5-én a Szent tmrés-bál, 6-án a MIEFHÖE-bál, 7-én a Vörös Kereszt Egylet estélye. Valószínűleg elmarad a hagyományús Tisza Evezősbál, még pedig anyagi nehézségek miatt. A legtöbb bál az idén a Tiszában lesz. Január 19-én tartják meg a nagy érdeklődéssel várt Szeged FC-bálat, amely a farsangi szezon első nagyobb eseménye, 26-úu lesz a Turul egyetemi bál. február V ki miképen viselkedett a néppel szemben. A tanyaiak szeretnek, becsülnek Igazságosságomért ma is, becsülésüknek az a legfőbb bizonyítéka, hogy a tanyámon ma is felkeresnek szinte minden nap a tanácsot kérők. A magyar ember pedig tanácsot csak attól kér, akit megbecsül. Hát bizony én is becsültem őket Ezután Szegedről, Szeged jövendő kilátásairól beszélgettünk. Kiss Ferenc ezeket mondja: — Az a meggyőződésem, hogy Szeged földbirtokpolitikája még a mai dekonjunkturás világban is helyes- Meggyőződésem, hogy nem lenne célszerű változtatni a jelenlegi rendszeren. Az a tény, hogy szükség volna a bérlőtársadalom megerősítésére, mert a bérlők olyan szegények manapság, hogy még állatot sem tarthatnak, pedig éneikül a földtermőképességét, erejét nem tarthatják fenn. De az a baj, hogy nem lehet a bérlőkön pénzügyileg segiteni, mert a kölcsönért nem tudnak biztosítékot nyújtani és ha a közülettől, a várostól, vagy az államtól kapnak kölcsönt akármilyen szigorú feltételeket is fogadnak el, a kölcsönt soha vissza nem térítendő ajándéknak tekintik. Ajándékokra viszont a mai viszonyok között sem az államnak, sem a városnak ereje nincsen. De nem igaz az az állitás, bogv a szegedi bérlő nem tud gazdálkodni Tiz holdas parcelláján tizfélét termel és mindenütt azt, ami a legjobban megfelel a talajviszonyoknak. / Ez pedig azt igazolja, hogy nagyszerűen ért a gazdálkodáshoz. — Ami Szeged jövendőjét ifleti, javíthatatlan optimista vagyok. Bízom a város jövőjében, bízom abban, hogy tovább halad a fejlődés utján, mc. t kimeríthetetlen erőforrása a tanya, amelynek szorgalmas, derék népe van. Ezután ismét az elmúlt időkTől emlékezett: — Nyugodt lelkiismerettel gondolok vissza az életemre, mert meggyőződésem, hogy azokat a talentumokat, amelyeket a jó Istne rámruházott, erőmtől telhetőleg felhasználtam a köz érdekelne' :-olgálatában. Mentalitásomat édesapámnak és édesanyámnak köszönhetem, példanélküli becsületességüknek. Ezt hagyták rám örökségül és én ezzel az erkölcsi kinccsel győztem. Kiss Ferenc szelíd szemében könny csillan. Édesapjára emlékezik, aki sopronmegyei, szilsárkányi közbirtokos nemes volt, kisgazda, aki nyolc gyermekéből nevelt embert és kilencvenhét esztendős korában halt meg és akit éppen olyan szeretettel, nagyrabecsüléssel vehettek körül ismerősei, mint fiát itt, Szegeden. m. í. 1-én a felsőipariskolai hallgatók bálja, 2-án a kereskedelmi alkalmazottak bálja, 9-én a Pusztaszeri-bál, 16-án a Szegedi Tanítói kar táncestélye és március >án az Emericána-bál. Az ipartestületben is sok bálát, táncestélyt rendeznek az idén. Február 2-án az SzTK sportbálja lesz az esemény, de itt tartanak bálát a leventék, a postások, az iparosifjak is. A fenntebbieken kívül igen sok kisebb-nagyobb bál és estély lesz. Az idei farsang sem fog szűkölködni báli eseményekben, csak pénz legyen hozzájuk. 20 ezerfőre csökkentették a rohamosztagos különítményt Bécs, január 9. A „Reíchspost" értesülése szerint lefegyverezték a rohamosztagosok tulnvomó vészét; a rohamoszlopok létszámát 20Q ezer főről 20.000-re csökkentették. A megmaradó különítmény különleges szolgálatokat fog teljesíteni. A különítmény tagjai tőrt és tzoL gátat! revolvert viselnek. Az átalakítással kapcsol' ;hnn több veze'ő pozícióban levő náci eltűnt ~ politikai élet porondiáról. Többek közöli Franc k is elvesztette pozícióját; kAfiyy<**i t lelt Hitlernél. Dr. Franck okozta atUuiKldaién r.:i ausztriai nacv kavarodást. A szegedi farsang