Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-08 / 6. szám

TQ35 innuar rt. K.OKS3C. hazai SZENEK, , ,prlmB^rM TŰZIFA epllleífa, oaztnlósAru, ->&do Anhoz nntlédoren DESZKA, az Seazes «em£ny>ák W1LHE1M TESTVEREK Sr'^Ä^fi I r. prima «* K Üllőid! uTb Pénteken SngviEkossáigof kísérelt meg, hétfőn llidfigyulladásban meghalt (A Délmagyarország munkatársától.) A mult hét péntek jen a Hétvezér-ucca 14. szám alatt felakasztotta magát özv. Kecskeméti Ist­vánné 61 éves nvugdijas asszony. Kecskeméti­né régóta betegeskedett és betegségén nem le­hetett segiteni. Ezért szánta rá magát az ön. gyilkosságra. Hozzátartozói tudtak szándéká­ról és ezert minden lépését őrizték. Kecskemé­tiné pénteken mégis végrehajtotta tervét. Egy őrizetlen pillanatban kendőjéből hurkot csinált és az ajtó kilincsére akasztotta magát. Rövi­desen észrevették tettét és veje idejében levágta a hurokról. Az öngyilkossági kisérlet következtéber Kecs­kemétiné sulvos idegsokliot kapott, nylvét is megsértette, ugy hogy ágyba kellett feküdnie. Közben tüdőgyulladást kapott és hétfő reggel meghalt. Hozzátartozói jelentették az asszony tragikus halálát a rendőrségnek, amely meg­indította a nyomozást. rr r MAI MUVESZ Irta BERCZELI A. KAROLY fi. A közösség! szellem csabitofta a m üvészekef harcos világnézetek táborába s az áhitott kap­csolatok vezették vissza őket az egyházi művé­szet ¿palására is. A transcendens világítás, a hit antinaturalisztlku6 világa egyaránt kedveztek a művészek nj szemléletének s ennek köszönhető, hogy édeskés Krisztusok és Madonnáik után a hit racionális alapérzéséböl uj freskók és szobrok fakadtak. Aha-Novák, Molnár C. Pál és Pátzav Pál, hogy csak néhányat említsünk közülük, már régen felismerték ez uj szellemiség aspirációit P na a nem Pári» felé. Ériek a „római iskolának" egyik legfiatalabb és legtehetségesebb tagja a kassai származású Kontolv Béla. Ületének néhány kiemelkedőbb ál­domása jelzi útját. Első mestere Halász TTradil Ele­mér, Pesten Réti István instruálta. Azóta messze elkerült tőlük s alig néhány esztendő alatt, a bon­takozás végletes lendületei után, ráébredt a maga művészi hivatására. 1927-ben a budapesti Szinyei és a kas»aj Kazinczy Társaság. 1928-ban, a Beii­ezur Társav'g tünteti ki elismerésével s ugyan­ebben az esztendőben jut ki két évre P.ómába is, mint a kultusz-kormány ösztöndíjasa. A római tartózkodás elhatározó jelentőségű volt művészete kiteljesítésében. Itt szakit végkép a naturalizmus utolsó csökevénvetvet s az olasz novecentisták moz­galmának hatáss alatt, kiknek elindító őse Caso­ratl Felipe volt, végkép kiérik belőle művészi szándéka. A ..nagypiktura" foglalkoztatja; nagy vá-mak és freskók s • monumentalitásra való tő­id vése hozza egyre szorosabb kapcsolatba az architektúrával, a megbontatlan fal. de egyáltalán a zárt tér problémájával. Az atmoszférikus látás­sal vakít, illuzórikusnak, játékornak, komolyta­lanok érzi. Mélyebben igvekszik belehatolni a formák és tárgyak mibenlétébe s a festői témául kínálkozó anyagok belső struktúrája s a térben való megjelenésük igazsága készteti, hogy leszá­moljon a látszat folttechnikájával s egy belsó­valóságérrő, anyagszerű piktúrának egyengesse útját A fény játékát kizárja művészetéből, a ren­delkezésére álló anyagokból épít s nem bontja mén nyugtalanító sugarakkal az alapul szolgáló felü­leteket sem. Kontuly nem részleteket kiván nyúj­tani a külső világból, melynek kiegészítésére a néző szeszélye is jogsult, hanem masszív kompozíciót, lezárt teret, be­fejezett szemléletet, mely megfosztja a müélvezót szabadságától s a művész koncepciójának igájába töri. Ez a tulaj­donsága hozza őt közel a drámai látáshoz s egyút­tal ez a törekvése avatja őt kollektiv festővé is­Az induló uj kor, amennyire ellenszegül a libe­rális tendenciáknak a társadalmi életben, u,;'an­ugy kényszeríti művészeit is, hogy egyetlen aka­rat lázában alkossanak. A tájaknak ilyen vagy olyan látása, a formákkal való öncélú tetszelgés, mely hovatovább a köjönség egységes ízlésének alapjait is kikezdte, a mull relikviái közé tartozik Tagadhatatlan, bogy a „megnemérlés" áldozatai leginkább a mull század nagyságai közül keri'l­nek ki, mert az ízlésben megzavart tömeg, mely kénytelen volt naponkint uj „meglátások" tréfá'hoz , alkalmazkodni, elvesztette ítélőképességét. Az is kétségtelen, hogy a középkor, mely művészi ,po­fások tekintetében semmivel s i) szegényebb ás koroknál, távol állt a különféle fölfogások és ma­gyarázgatások pszihozisától s maga közül valónak érezte művészeit, ha mingvárt zsenik voltak is. A közös alapú hit, anélkül, hogy békóba verte volna a teremtó fantráát (a román és gót művé­szet remekei tanúskodnak erről) a célszerűség, a misszió jegyében szentesitette a műalkotást Ezért beszé'ünk olyan ritkán a közénkor mftvésBef; ' ségeiről s ezért ismerjük olyan kevéssé névszerint akár a himnuszok, akár a katedrálisok mestereit Nem különbözni, nem „eredetit" kitalálni, hanem az ügyet szolgálni volt a középkori alkotó művész jelszava s mun­kája közben sohasem feledkezett meg arról, hogy tervei megvalósításában a közösségnek legalább annyi része van, mint géniuszának. Ilyen értelemben természetesen a középkor nem hasonlítható a mi korunkhoz. A keresztény­ség mindent átható szelleme azóta szül-ebb terü­letekre korlátozódott s a művész is, aki akkor in­kább foglalkoztatott mesterember volt, ma az egyéni produkció szabadversenyében harcos, ne­héz élettel viaskodik s nem csupán közösségi, ha­nem magánjelenség is. Ember, akivel senki sem törődik, ha eredetiségével nem tud egy kis tábort összetoborozni magának. A közösségi gyökerekből kitépett ember ösztönszerű humuszkeresése, visz» szakivánkozása a művészek gyakori politikai párt­állása is. Nem mecénást, lelki kapcsolatokat ke­res elsősorban is a művész, mert önmagának vissz­hangnélkűli kifejezése terméketlenné teszi. A mű­vészet nemcsak a művész talentumából, hanem ugyanolyan mértékben a közönség együttérzéséből és ösztönző hitéből is táplálkozik. A magára ma­radt művész elsatnyul a maga egyre szűkülő kö­rében »'.ekadens és meddő lesz s nagy erkölcsi pai r.<sok megvalóijtása helyett fáradt hédonis­•ává züU'k A maga egyetemes igényű világképét szuggerál­ja Kontuly művészete is. A „Vakok" drámai kiál­tás, mely nehezen, komoran, szürkén hasad le a háttér játékos, tarka mozgalmából. Maga az el­gondolás, a világtalanság vigasztalhatatlan fájdal­ma, csak következmény, az első élmény mindig festői, mert Kontuly az a művész, akiben az em­beri és művészi mondanivalók összeforrottak s a vizualítás anyagszerű eszközeivel jutnak kifejezés­re. A gondolat, a „téma" lassan ölt egyre megrá­zóbb, gigantikusabb méreteket mert itt szinek, formák és lenyűgöző arányok kényszeritik elsősorban a nézőt a kép értelmi földolgozására. Ezért másodrendű képeinek valami merev, fo­galmi logika szerint való fölépitettsége s ezért bukkanhatunk nem egy vásznán olyan részletekre, melyek csakis a kép vizuális hatásával való bel­ső összefüggésükben nyernek jelentőséget, de je­lentést is. Figurái nincsenek minden esetben reá­lis kapcsolatban s hatásukban mégis ugyanazt a célt szolgálják, a művész hitének revelációját Ugyancsak ezért nem irodalmi s nem illusztratív a Kontuly pikturája. Mindenkor festő s amit mond, azt a képek őstörvényü nyelvén mondja el A „Virágárusok" két szomorkás, bálvány, vágya­kozó leányslakja a szükkörü, kislebetőségü pol­gáritág elégiája. Gépies, megszokott mozdulat kí­nálgató és kínálkozó, finom tekintet, az egyhely­benállás, a kilátástalan egyhangúság, a kispolgári leány várakozó világa. Tragédiák, nehéz és köny­nyebb napok, megaláztatások kvintessze"-' 's kompozíciója, freskó a polgári társadalom mauzó­leumában. Egyetlen vízióba vala tömörítése ~gy muló életformának. Nem pillanatfölvétel, mely megállítja az élet tempóját s kihasítja az ir'ő fo­lyamából egyetlen kép keresztmetszetét A? alakok belső lényegükben fejeződnek ki s leegysr üsitett mozdulatukban nem egyetlen pillanat, hanem egész t& tük komprimált, szimbólikus állapota lel végleges formát. Kontuly munkáin nyoma sincs az esetlegesnek, a momentáni Impressziónak. Szociális világszem­léletének végső festői értelmezést nyert szimb<­lumai ezek Van közöttük lényegi összet artozóság c amit egyiken magunkévá tettünk, az hnplidt« a másikon is fölismerszlk s hozzájárul egy kö­zösségi gyökereket kereső mitosz teljesebb megér­téséhez. Az „Árvák" két megriadt, magányosságra itélt gyerek tétova gyásza. Súlyos, lezárt háttér. A két árva elől ül s a maga sápadtságában, szin­te egyre közeledő, kísértetiesen szvggtsztlv szo­morúságában, világrészvétre apellál. A ' ét alak elhelyezése, a suta játék a földön — s talán ép­pen azért, mert annyira szűkszavú s annyira der­medten egyszerű a képen minden — a nézőt iz­gatja nagylendületü elhatározásra. Nem lehet el­lenállni szociális hatásának, annyira dráma! De ezen HM uton haladva s~'"Hett-k Kontuly több alkotásai is s ahogy szaporodnak, ugy épül ki emberi és művészi világa. Prolr' 'rlány. Pusztai prédikáció, Önarckép, Uccai táncosok s egész se­reg markáns, architektónilnis hatású tájképe egy­séges hitvallásának dokumentumai. Ez a hitval­lás pedig a humánum igazi mélységből buzog föl, hogy világgá árassza önmagát Tul van a ha­tárok s népi elkülönülések problémáin, helyhez­kötöttségein, kizárólag és csak is az ember érdekli a maga szociális és végső kérdéseivei. EteMntet­ben szemben áll azokkal a mozgalmakkal, me­lyek a népi lélek sajátos motívumaival szövik át művészi teljesítményeiket s melyek ilymrdon bi­zonyos nacionális jelleget nyernek. Kontuly érzi ez utóbbiak momentán jelentőségét, mi» különösen a régi értékek menthetetlen pusztulása tesz ak­tuálissá, de a végső s egyedüli megoldásként ápoll szintézis ideálja feledteti vele közvetlen miliőjét Ember akar lenni művészetében, mint a legna^ gyobbak, s aki valóban éli a mit neri is lehet más, mint ember — nemzetek fölött is­Zátonyra futott egy luxushajó Neuryork, január 7. Vasárnap este Newyorkban izgalmat keltett egy ujabb hajószerencsétlenségről szóló hir. A World Lines hajózási vállalat „Havan­na" nevü luxushajója Florida magasságában zá­tonyra futott. Az első jelentést a vállalat igazga­tósága adta ki a szerencsétlenségről, a kikötőben tartózkodó hozzátartozók azonban nem akartak hinni a hajózási vállalat közleményének, hogy a zátonyra futott hajó utasait és fedélzetét megmen­tették, csupán egy ember veszítette életét. A kikötő­ben nagy izgalom támadt és elkeseredett tűnteté? keletkezett A World Lines hajózási vállalat tulajdonát ké­pezte a tűzvész által elpusztult „Morro Castie" nevű luxushajó is és még emlékezetben van, hogy annak­idején a vállalat szintén azt állitotta, hogy a »Mor­ro Casüe" utasait sikerült megmenteni, míg azután kiderült, hogy a tüzkatasztrófa következtében szá­mos utas életét vesztette A World Lines palotája körül hamarosan nagy tömeg verődött össze és fenyegető magatartást tanusitott A rendőrök kö­rülzárták az épületet. A hajózási társaság ujabb és ujabb közleményeket adott ki, amelyekben ismét azt hangoztatta, hogy a szerencsétlenségnek egy halá­los áldozata van. A legújabb jelentés szerint a zá­tonyra futott hajó kapitánya, néhány tisztje é6 a legénység több tagja még mindig a hajó fedélzetén tartózkodik, életük nem forog veszélyben.

Next

/
Thumbnails
Contents