Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-08 / 6. szám

ftrnmmmmmmKmmmmmmmmmmmm MBOTH. SserkmmlAteg - Somogy1 nccn 22..k.em, Telelőn: 23-33.. KlndAhlv«inl k«le»»nit»nyvlAr és lefirlrodn: Aradi ur rn 8. Telefon r l3-<>0. - Nyomda t l»W I tpAI Dcen 1». Telefon r TATlrnli #« levélcím : PélmAOT'»ror»Wkg Sceoed Kedd, 1935 január 8. Ara Z HUér XI. év folyat», 6. §z. BLAPIEETtS: HnTonle helyben 3.20 VM«k«n es Bmlapesten .I.OO.kUlfBlcMn 6.40 pengA. + Eqves Mám Ara hetkitz­nap ÍZ, vníAr- é* Hnneonap 20 (111. Hlr~ lelések lelvélele tarlia »zerlnl. Mealr­lonlk hCIsfl klvélaierel naponta reanel fiz ul egyetemi sporttelep Persze hogy senkinek sincs kifogása az el­len, hogy uj egyetemi sporttelep épül. Ahogy azonban olvassuk az inségmumkák rendjét és amint tapasztaljuk, hogy az ínségesek fog­lalkoztatásának most már nemcsak az a célja van, hogy munka nélkül — mért kell ennek a munkának gyakran megalázónak lenni? — az ínség legelemibb enyhítésére szolgáló ga­rasokhoz se juthasson senki, az embernek önkénytelenül eszébe ötlik, hogy mért nem lehet ebbe a munkába rendszert, szellemet és megszervezést vinni? A decentralizációért való harcot egyetlen számottevő vidéki város sem adhatja fel. En­nek a szakadatlan harcnak az élén Szeged­iek kell haladnia. Nemcsak a kitartásban, ge­rincességben és céltudatosságban való példa­adással, hanem ötletekkel, stílussal és kon­cepcióval is. Legelőször Szegednek kell meg­teremtenie a sportélet decentralizációjára al­kalmas intézményeket. Mert hiába sürgetjük, hogy Szegeden bonyolítsanak le nemzetközi etlétikaí viadalokat, ha nincs alkalmas pá­lyánk. Stadionjával valamennyi vidéki várost megelőzte Debrecen. Az egész nagyerdei építkezésben van fantázia. Csak az a kérdés, hogy ezzel a fantáziával versenyt tud-e tar­tani a szakadatlan alkotáshoz szükséges érett­ség és erő. Egymagában a stadion csonka in­tézmény ahhoz, hogy a sportélet decentrali­zációja ne abban merüljön ki, hogy a Ferenc­város, vagy Hungária lejön, hogy helyben is berúgja a profigólt a kapuba. Meg kell szervezni a sportéletet. Természe­tesen nem a testnevelési, vagy más sport­szempontból való megszervezésre gondolunk. A köznek egészen mindegy, hogfy a hatóság részéről ki végzi el ezt a munkát. Végezze a lculturtanácsnok. Csinálja a polgármesteri hi­vatal. Adják át a helyettes polgármesternek. Csek az idegenforgalmi hivatalt kapcsolják ki. Már csak azért is, mert a jól megszervezett sportélet számottevő idegenforgalmi tényező és nem okvetlenül muszáj minden szegedi idegenforgalmi megmozdulást a „Szegedi Karácsony" sorsára juttatni. A sportéletet az Utolsó évtizedben — az is Klebelsberg örök dicsősége —, észrevette a kormányzat is. Vogye észre az Ur születésének 1935-ik esz­tendejében a városi hatóság is. A szegedi vá­rosi hatóság is. És végezze el azt a munkát, amelyet a debreceni hatóság nem kis dicső­séggel kezdett, a legidősebb eredménnyel és a legnagyobb dicsőséggel. Gondoljon csnk mindenki az ujszegedi pá­lyára, a Hunyadi-téri pályára és azokra a rész­letekre, amelyeket a most épülő uj egyetemi pályáról hallott. Gondoljon mindenki arra a jelentőségre, amelyre Szeged emelkedni fog, ho intézményei folytán nemzetközi versenyek lebonyolítására alkalmassá válik. Gondoljon mindenki, dc különösen azok a hatósági kö­zegek, akiknek kötelességük ezekre gondolni, a nagy pesti pályákra, külföldi pályákra — Olaszországban a legnagyobb sporttelepek nem Rómában vannak — a testnevelési főis­kolára, amelyet Klebelsberg létesített s amely külföldi viszonvlatban is számottevő. Róma hntárában néhány év óta uj sportvárosrész épül. Uj alapozású tenniszpályák. És stadion, a nagyság és alkotó erő megrázó méreteivel. Nem lenne-e jó várospolitikai szempontokból közös alkotásokra tömöríteni a sportegyesüle­teket? A Mussolini-stadion felépítéséhez egész Olaszország hozzájárult. A nagy szege­di sporttelep megteremtéséhez, Szeged fejlő­désének ehhez az elengedhetetlen eszközéhez járuljon hozzá minden szegedi sportegyesü­let: az egész város. Az áldozatkészség lendü­letével, a munka hevületével, az ötletek rs helyes elgondolások kifogyhatatlanságával. A kezdeményezés és szervezés szerepét azon­ban a városnak kell vállalnia. De minél előbb. Hétfőn este aláírták a római megegyezést Az egyezmény teljes szövegét még nem Hozták nyilvánosságra Mussolini: „Megállapodtunk a francia-olasz közös qtacpa'arf&sban, de nem szabad azt hinni, hogy minden megtöri int" >.- v. Lavaí: „Politikánk nem ?r£nyul senki ellen és a csatlakozó nemzeleH segítségével majd meg fogjuk valósítani a megnyugvás!" Roma, január 7. Laval francia külögvmi­niszer és Mussolini olasz miniszterelnök tanácskozásai a vasárnapi második napon megegyezést eredményeztek. Az első napi ta­nácskozások kissé idegessé tették a hangulatot, de a tárgyaló felek megnyugtatták a közvéle­ményt. Az első napnak az volt a meglepetése, hogy a Laval tiszteletére rendezett banketten a diplomaták sorában megjelent von Hassel ró­m i német nagykövet is, aki bizalmas tárgvalá. sokha mélyedt a francia külügyminiszterrel, később Mussolini is belekapcsolódott a megbeszélésekbe. A megegyezés vasárnap Laval és Mussolini között a francia nagykövet­ségen jött létre, ahol a két államférfi bosszú ifiéig tárgyalt. Amikor a tárgyalásokat befejez­ték. mosolyogva jelentek meg a nagyteremben. — Megegyeztünk! — mondotta Laval. Beavatott helyről nve-rt információ szerint a megegyezésben nincs olyan pon*, »mely Magyarország érdekeit a leg­kisebb mértékben is sérthetne. Olaszország és Franciaország között létrejött megegyezést jegyzőkönyvbe foglalták és ezt a jegyzőkönyvet irja alá Mussolini és Laval a Venezia-palotában. A jegyzőkönyv tartalmazni Franciaország és Olaszország közötti tanácsko­zási egyezményt, valamint azt az egyezmény­tervezetet, amely a dunai államok beneroaval. kozási megegyezésére vonatkozik. Ilir szerint i tervezetben a békés revízió lehetőségét fenn­tartják. Laval a pipánál Rómából jelentik: Laval hétfőn .'.ölben 13 órakor kihallgatáson jelent meg Xf. Pilis pá­pánál. A külügyminiszter Charles Roux szent ­széki francia nagykövet kiséreté.ben jeleni meg a Vatikánban, ahol a szokásos ünnepélyesség­gel fogadták. Laval 50 percet töltött a pAp.i dolgozószoba jában. Az egyezmény aláirása Róma, január 7. Laval és Mussolini este 7 óra után a Palazzo Veneziában találkozott, hogy aláírják az öt jegyzőkönyvet tartalmazó o'asz—francia megállapodást. .\ jegyzőkönyv szószerinti közzétételétől, — miután á jegyző­könyveket a francia képviselőház elé kell ter­jeszteni jóváhagyás végett — egyelőre eltekin­tenek. • . ­Az egyezmény aláírásáról a következő hiva­talos közlést adták ki: „Az olasz miniszterelnök és a fran­cia külügyminiszter befejezték az o 1 a s z—f rancia tárgyaláso­kat. aláírva a két ország afrikai érdekeire vonatkozó szerződést és olyan egyezménveket, amelyek megál­lapítják a két kormány nézetei­nek azonosságát az európai vo­natkozású kérdésekben. A két államfér­fiú liietíállapitotta a két korniánv felfo­gásának azonosságát abban, hogv a középeurópai kérdésekben többoldalumcgegvezésrevan szüksés. Megállapodtak abban, hogy az általuk elfogadott egyezményeket a lehető legsürgősebben az érdekelt álla­mok elé terjesztik Megállapodlak to­vábbá, hogy a megegyezés szellemében együtt fogják vizsgálataié venni mindazokat a rendsza­bályokat. amelvekel a helvzet meg­kívánhat." Mussolini az egyezményre* Mussolini és Laval a megegvezés aláirása után a Palazzo Veneziában fogadta a francia és olasz sajtó képviselőit. Klsőnek Mtissoli­n i nyilatkozott és a következőket mondotta: — Tárgyalásaink folyamán két kérdéscso­port kei-ült szóba. Az egyik az volt, amely a szorosan vett francia—olasz kérdésekre vonat­kozik, a másik pedig az általános kérdéseket tartalmazta. A mu,nkát azzal, az akarattal kezd tük meg, hogy tökéletes .egyezményt hozzunk létre. Ezt a célt el is értük. Hogy ide elérkez­hessünk. arra hosszú és kényes előkészítő mun»

Next

/
Thumbnails
Contents