Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-06 / 5. szám

2t DiM M^nvnRORc? \Ci í*535 ianuár ö. SCHMIDTHMER.fÉu A VILÁG LEGJOBB KESERUVIZE egyben gazdaságosabb is. mert ..Iemándi"^« nem kell pohárszámra inni. nesryed- vatrv félpohár elég szokott leírni. Kapható kis és nagy üvegben. mindenütt Az egészség A-B-C-je Legyen rendes emesztése. Legyen piros-tiszta nyelve. Ar Igmándi keserűvíz. Kiváló hatású gyógyvíz. Természetnek alkotása. Az emberiség javára. Ha betegség körnvékezi, „Igmándi^-vlz megelőzi. esolatok határain és európai jelentőséggel birnak. Középeurópai kérdésekről van szó, anélkül, hogv feladnánk barátainkat "Arról van szó. hogy a Duna medencében összhangba hozzuk az érdekeket és egves államok életszükségleteit, azokkal a szükségletekkel, amelyek Európa általános békéje érdekében nz általános rend követelményei. A mi megegyezésünk nem tekinthető más államok ellen irányulóknak, vagy más államokat kizárónak, ha azok csatlakozni akarnak ahhoz a munkához. amelvet mi meg akarunk kezdeni. Mussolini felköszöntőjére Laval külügyminiszter a kővetkezőkben válaszolt: — Olaszország és Franciaország megegyezésére szükség volt. Mi most meg akarnnk egyezni országaink javára és a világbéke érdekében. Mindeoki, akit a béke akarata hevít, ma Róma felé tekint. — Franciaország jogosan óhajtja biztonságát, de részt akar venni a népek megbékülésének müvében is. Ha ön tekintélyét Európa szolgálatába állítja, akkor a béke nélkülözhetetlen szolgálatokat tesz. Miután a genfi konfliktusokat sikerült elkerülni, a béke továbbra is bizonytalan maradt. Szükség van továbbra is a legéberebb figyelemre. A népek nem akarnak tovább várni, bizonytalanságban élni és gyakran nyomorúságban. — A békét fenn kell tartani és meg kell erősíteni. A mi civilizációnk nem pusztulhat. Hallgassuk meg a történelem tanítását: A civilizációt mindig a háború tette tönkre. Róma romjaival szemben tegyük le mindketten az esküt: „Alem engedjük az emberiséget viszszasűlyedni abba a sötétségbe, amely annyi évszázadon át tartott". Laval külügyminiszter beszédét lelkes tapssal fogadták. A vacsora után a Palazza Veneziában logadás volt A tanácskozásokat vasárnap folytatják. Megszüntetik a cenzúrát Romániában (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bokarestből jelentik: A belügyminisztériumhoz közelálló körökben ugy hírlik, hogy Romániában a sajtócenzurát rövidesen megszüntetik. Ilir szerint a minisztertanács ugy döntött, a cenzúrát megszünteti, ha a lapok felelős szerkesztői ég kiadói kötelezik magukat, hogy nem irnak kifogásolható módon a királyi családról, a leiről és a konverzióról. Amennyiben a lapok ez ellen vétenek, a belügyminiszter fenntartja magának aat a jogot, hogy az illető lapot elkoboztathassa, esetleg betilthassa. Vasárnap megkezdődik a szavazás a Saar~vidéken Saarbrűcken, január 5. A nagy érdeklődéssel várt saarvidéki népszavazás első részét vasárnapra tűzte ki a kormányzóbizottság. Eredetileg január 13-ra volt kitűzve a népszavazás, de a munka megosztása miatt két részre osztottak. Vasárnap a vasutasok, a postások, a rendőrök és a hatósági személyek fognak szavazni. Ezeknek a számát körülbelül 200.000-re becsülik. A szavazatokat csak január 13-án, a második szavazás után fogják összeszámlálni. _ A németországi püspökök január 13-ra istentiszteleteket irtak elő, amelyek a hívőknek Németországra kedvező népszavazásért kell imádkozni. Párisból jelentik: Az Havas Iroda a következő berlini hiradást közli: Politikai körökben azt hiszik, hogy abban az esetben, ha a Saarvidéki népszavazás kedvezően üt ki Németországra nézve, Hitler január végére összehívja a birodalmi gyűlést. Az ülésen Hitler beszédet mond, amely bizonyos mértékű fordulatot jelent Németország külpolitikájában. Hitler mint mondják —, ajánlatot fog tenni Franciaországnak a megértésre, még pedig meglehetős konkrét formában. CALIGULA Irta KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Az összeesküvők tanácskoztak. Jupiter szobra, amikor a munkások szét akarták szedni, kacagni kezdett. Ez jó jel volt. De a császár, aki ekkor az antiumi jósszékhez fordult, Fortuna templomából ezt a figyelmeztetést kapta: — „Óvakodj Cassíustól" Charea Cassius, a testőrcsapatok főtisztje, a lázadók vezére, sápadtan élit hívei körében. Minden szem rámeredt. Érezték, hogy Caligula láthatatlan tekintete is az frreg centurión nyugszik s gyanúja már a szivét, az agyvelejét pörzsöll. Nemsokára hirc futamodott, hogy Caligula őhelyette Cassius Longinnst végezhette ki, ázsiai helytartóját. — firült ez? — tűnődött Cassius. — Vagy tréfál valamennyiünkkel? Rólam ngylátszik, megfeledkezett. Nem feledkezett meg. Másnap reggel hatkor kihallgatásra hivatta. Cassius elbúcsúzott feleségétől, gyermekeitől s ugy sietett a palotába, mint akt halni megy, kardtól, orgviloktól, méregtől. Caligula már háromkor ébren volt. Sohase tudott tovább aludni. Rémképek, lidérces álmok gyötörték. Néhány órai nyugtalan alvás után fölkelt, végígvitette magát palotája termein, fáklyák, lámpák világánál, szolgáit elküldette, egyedül bolyongott tovább, görnvedt-pupos hátával, ide-oda, mint egy lidérces álom hórihorgas rémképe, az ingó-sovány lábain és várta a hajnalt. Kikönyökölt egy ablakon. A fagyos, ólomszürke januári égbolton ott volt az ő tündöklő Szeretője. akit mindig szeretett volna karjaiba zárni, a Hold, de az nem nézett rá. piszkos-zöld fellegek közt rohant Róma fölött, ö heszélt hozzá. hangtalanul, a folyton höbögő nyelvével. Közben lassan megvirradt. — Cassius, — üdvözölte vendégét — Cassius, Cassius, — feléje tárva szőrös, meztelen karjait. — Ide a szivemre! — kiáltotta és megölelte Cassiust. Az rémülten engedelmeskedett a császári kegynek. Sok mindenre el volt készülve. Hallotta, hogy évekkel ezelőtt az összeesküvőket magához hivatta s kardját mellének szegezve, felajánlotta nekik az émelyítő ripacsa, hogy azonnal meghal, ha kívánják. Hallotta, hogy egy nemesurat éjnek idején a palotájába rendelt és táncot lejtett előtte. Hallotta, hogy azt a vargát, aki csalónak nevezte őt, nem büntete meg. De ez meglepte. — Segíts rajtam, Cassius, — folytatta. — Renned bizakodom. Veszedelmek vesznek körül. Ma kezdődnek a palatinu^i iátékok. Téged nevezlek ki. Cassius ,téged, testőrségem főparancsnokának Rátekintett nyugtalanul lobogó szemével, aztán e'kacagta magát Cassius tétovázva hajlongott. A császár egy székre rogyot, mert a gyönge, vékony lábain nem birt sokáig állni. Azok csakhamar összenyaklottak, mint a csizmák. — Ülj mellém, — biztatta — Hány éves vagy? — ötvennyolc. — fin huszonkilenc, hadarta. — Fiatal még Micsoda, te vén szoknyahős? De mennvit szenvedtem, Cassius. Jaj, sokat. Gyermekkoromban Tiberius nagvbátvám vigyázott rám, ez a vén, véres tigris. Kiirtatta egész családomat. Anyámat száműzette és önavilkossácot kényszeritett rá. RMifus nrséniet börtönbe záratta és éherihalásra ítélt». Fn??m is mer; akart öletni. Klsfíucska voltom m?g, folvton lesetett a kémeivel, a besusóival, ho«v nem írulom-e el magam, nem «zidalrmrom-p A.m'kor aludtam, fölém hajoltak és várták. hogy m:t beszélek álmomban. Akármikor mérget keverhettek volna ételembe. Én azonban hallgatam, ébren is, álmomban is. Hazudtam. Álarcot szorítottam arcomra. Színleltem és jobban, mint az a sötét, hallgatag aggastyán. Győztem fölötte. Megmentettem életemet. Akkor aztán egyszerre minden szabad volt. Élni próbáltam. Nem sikerült. Le akartam tépni álarcom. Ez se sikerült. Drusilla, a húgom, az istennő, meghalt forrólázban. Egyedül maradtam. Gyászomban megnövesztettem szakállam és körülnéztem a világban. Eleinte nevettem azon, hogy mindenkit megölethetek, akit akarok. Imádtam az aranyat Amikor nem értem be azzal, hogy birtokolom, meztelenre vetkőztem, ugy henteregtem rajta, hogy a bőrön át a vérembe szivárogjon. Fintorokat vágtam a tükörbe, hogy megriadjak önmagamtól. Néhány jó tréfát is műveltem. Kitépettem az emberek nyelvét, kettéfűrészeltettem őket. Tengerbe hajittattam a kirándulók százait és mulattam azon, hogy evickélnek a halálba. Éhezitettem a rómaiakat, pedig tele voltak csűreim és magtáraim. Megsemmisíttettem híres irók kéziratait. Az istenek szobraira a Mars-mezőn mindennap olyan ruhát adattam, mint az enyém, azrtán leüttettem fejüket s az én képmásomat tétettem oda. Lovamnak márvátnyfetállót építtettem, elefántcsont-jászolt, vele együtt ebédeltem az Istállóba s majdnem sikerült őt konzullá kineveztetnem. Szerettek is valamikor. A katonák „tvnkocskám"-nak. „csillagom"-nak becéztek Rómában a trónralépésem alatt százhatvanezer állatot öltek le. Most már ez is untat. Nem tudok aludni. Szemhéjaim csikorognak. Azt mondják, itt a baj, — szólt s _ egy aranyruddal megkopogtatta homlokát. — Adj nekem álmot., valami álomszerző italt. Cassius majdnem meghatódottan hallgatta. Caligula azorthin hir'elen fölkelt s búcsúra nyújtotta kezét, ö megcsókolta Csak aztán vette észre. hogy a császár csiniszt mutál neki s atka «