Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-04 / 3. szám

1935 (flmiár 4; DÍCMAC.Y*RORSZ*G 3 Hogyan nőtt huszonegyezer pengőre a háromezer pengős idegenforgalmi költségvetés Temetési költségek,koszorúk, szalagok és egyéb könyvvásárlások az Idegenforgalmi kiadások között (A Délmagyarország munkatársától.) A de­cember végén tartott rendkívüli közgyűlésen, — mint ismeretes, — a város pótköltségvetését hozzászólás nélkül, szinte látatlanban egyhan­gúlag elfogadták a Szilveszterre készülő város­atyák, akik közül számosan az ó-esztendővel együtt mandátumuktól is búcsúzkodtak. A bucsuközgyülés igen rövid volt, alig néhány percig tartott. Pedig az anyaga igen érdekes lett volna, ha akad valaki, aki a pótköltségve­tés részletei iránt érdeklődik, ha felteszi az ár­tatlan kérdést, hogyan -növekedhetett húszezer pengőre az a háromezer pengő, amelyet a közgyűlés az 1934. évi költségvetés tárgyalása alkalmával — idegenforgalmi kiadásokra sza­vazott meg. Egészen valószinü, hogy ha felébred valakiben a kíváncsiság és felteszi ezt a kérdést, meg is kapja rá a részletes, kimeritő választ, szinte bizonyosra vehető, hogy a város hatósága be­mutatja a húszezer pengő, illetve a tizenhét­ezer pengős póthitel elszámolását, felsorolja a beléje szorított cimeket és tételeket, mert hi­szen a kimutatás azért készült, hogy szükség esetén ki lehessen teregetni a — ház asztalán. Ha valakit érdeklődésre biztat a joggal feléb­redő kíváncsiság. Mert teljes joggal felébredhetett volna, hi­szen példátlan a költségvetések történetében, hogv egy-egy költségvetési tétel az esztendő végéig eredeti nagyságának hétszeresére híz­zék. (Ilyen hatalmas arányú gyarapodásra csak a valutaromlás korszakában volt példa.) Bennünk felébredt az érdeklődés, utánajártunk a dolognak és megtudtuk a következőket: A tétel sokatmondó cime ez: „Az idegenfor­galom előmozdítását célzó kiadások." Igen bosszú rovat, megtölt vagy négy hatalmas ol­dalt és megtudható belőle, hogy mi minden szolgálta Szegeden az idegenforgalom előmoz­dítását. Például: a gazdasági Va sutnak 118.80 pengőt fizetett a varos a szívgárdisták és cserkészek viteldija címen, J Tö,r°k Sándor igazgatónak Herczeg Fe­renc látogatása alkalmával felmerült költségei megtérítésé eimén 24.62 pengőt. De megtudjuk a kimutatásból, hogy a nemes varos előmozdította az idegenforgalmat a „Gróf hlebelsberg emlékezete" cimü mü 170 pengő­im SSL ^vásárlásával, valamint azzal a ls' amelyet OrincsákMiklósnénak i ,nX'koszoru-szalagok árában," továbbá a? „ a Pengővel is, amelyet a „8 órai uj­^L^ «h,-a,a,ának fizetett „Szeged a XX. szazadban cimü közleményért. fantáziánk tulfeszitésével sem 2 .elkW"Í hogy Nyilassy Sándor X 88^klUt*a,t 179-10 P^6 és a feliratos idecenforXng6s ,a.ra mennyiben szolgálta az idegenforgalom előmozdítását, az pedig való­aeivarosi mn Ma uto^a Newyork éilel i^lTsL^ltZ íilm Széchenyi liozi Ma ls ás óri&st sikerű Meseautó 5, 7, 9 szinüleg örök közigazgatási tréfa marad, hogy a református egyháznak adott 1000 pengő rendkívüli segély is az idegenforgalmi kiadá­sok között szerepel. De megvásárolta a város az idegenforgalom előmozdítása céljából 120 pengőért Móra Fe­renc hírlapokból kivágott nekrológgyüjtemé­nyét, valószínűleg az idegenforgalmat mozdí­totta elő az a 86.71 pengő is, amelyet Somogyi Szilveszter kriptájának befalazásáért fizettek, nemkülönben boldogult polgármesterünk te­metésének 2090 pengős költsége. De a városi igazgatás évezredekre néző elő­relátását igazolja az, hogy az idegenforgalom előmozdítását célzó kiadásként könyvelte el dr. Jankovics László egyetemi tanár 630 pengős tiszteletdiját, amelyet Somogyi Szilvesz­ter holttestének bebalzsamozásáért kapott a kiváló professzor. Szerepel ezek között a kiadások kőzött még a polgármesteri hivatal bútorainak javításáért .Tároli Gézának kifizetett 130 pengő, valamint Móra Ferenc és Somogyi Szilveszter gyászje­lentésének hírlapi közzétételéért kifizetett 459.22 pengő is, szintén mint idegenforgalmi kiadás. De ennek tekintették a városházán azt a 4463.24 pengőt is, amelyet autóbusz- és fu­vardijak eimén fizetett ki az év folyamán a fő­pénztár, valamint a koszorúkra, koszoruszala­gokra elköltött 391.02 pengőt is. Ezek után nem mondhatja senki, hogy Sze­ged nem áldozott eleget az idegenforgalom előmozdításáért, de azt sem állithatja, hogy nem érti a háromezer pengős alaptétel 20.910.50 pengőre történt megnövekedését. Tiszteleltei bejelentjük, hoery legközelebb bemutatjuk a szezon legművészibb filmjét: ÍGY VÉGZŐDÖTT EGY SZERELEM Wllly Forai és Wewely Paula grandiózus alakításával Belvárost Mozi. Nem bomlik fel a Rassay-párt Követelik a pártvezetés újjászervezését (A Délmagyarország munkatársától.) Két pesti újságban is szegedi vonatkozású cikkek jelentek meg csütörtökön. A cikkek nem keve­sebbet közölnek, mint azt, hogy a szegedi Ras­say-párt felbomlik. Szegeden természetesen jól mulatnak ezen a híradáson, de a közeli vá­lasztásra való tekintettel a Délrhagyarország nem helyezkedhetik a lemosolygás álláspont­jára és kénytelen rámutatni a Rassay-párt „bomlásának" — tüneteire. December 9-én zajlottak le az általános vá­lasztások. A szavazások eredményéről és egyéb tanulságokról most csak néhány adatot köz­lünk, jeléül és bizonyítékául annak, hogy mi­lyen sok oka van, épp most, a szegedi ellenzéki mozgalomnak leszerelni. Az első tizenhét ke­rületben. ezek az úgynevezett városi kerületek, a balpártra leadtak összesen 6797, az Egyesült Polgári Pártok listáira 9565 szavazatot. A bal­párti szavazatokba bele van számítva az ötödik kerület, az Egvesült Polgári Pártok szavazatai­ba a hetedik kerület. Ha a két végösszeget nyersen vesszük alapul, akkor is kiderül, hogv az ellenzék a szavazatok 42 száza­zalékát, az Egyesült Polgári Pár­tok a szavazatok 58 százalékát kapta. Arról, hogv ebből az 58 százalékból mennyi ir­ható a liberális párt javára, más -'balommal fogunk még beszélni, de 8 százalékot bizonyá­ra nem vitatnak el az Egyesült Polgári Pártok leghevesebbnek bizonyult tagjai sem. S ebben az esetben nem nehéz megállapítani, hogy ellenzéki szavazó — lévén a liberá­lis párt politikai kérdésekben fel­tétlenül ellenzéki — a szavazásra jogosult városi lakosoknak leg­alább fele. A tanyán még jobb a számarány. A 18.-ik kerületben ugyanis leadtak 680 Rassay.párti, 449 szocialista és 580 egységespárti szavazatot. Tehát 1129 ellenzéki szavazattal szemben 580 egységespárti áll. A 19. kerületben az ellenzék 603 szavazatot kapott az egvséges párt 439 sza­vazatával szemben. A 20-ik kerületben az el­lenzéknek 442. az egvséges pártnak 380 szava­zat jutott. A 21-ik kerületben az egységes párt vezetett 420 szavazattal a Rassay-párt 150 sza­vazatával szemben. A 22-ik kerületben az el­lenzék 500, az egységes párt 400 szavazatot, a 23-ik kerületben a Rassay-párt 120, az egysé­ges párt 660, a 24. ik kerületben az ellenzék 600, az egységes párt 450, a 25-ik kerületben az ellenzék 413, az egységes párt 490 szavaza­tot kapott. A tanyán tehát az ellenzék összesen 3957, az egységes párt 3819 szava­zathoz jutott. Nyilvánvaló, hogy a íanván az el­lenzék máris nagy többségben van. Az utóbbi hetekben jelentek meg cikkek, amelyek a liberális párt ügyeivel foglalkoz­tak. Ezek a cikkek azonban nem az elvek ellen, hanem a ve­zetés ellen emeltek kifogást, épp az elvek minél sikeresebb, biztosabb és na­gyobb térhódítása érdekében. Akár a cikkeket, akár a cikkírókat tehát ugy feltüntetni, mint­ha a cél a Rassay.párt homlasztása lenne, nngv politikai baklövés, amely azonban egvu'tal ér­tékes szolgálat — az ellenzéki öntudat feléb­resztése szempontjából. A helvzet teljes tisz­tázása érdekében a cikkeket közlő Ligeti Jenőhöz, a „Hétfői Rendkívüli Újság" szerkesztőjéhez fordultunk, aki a következőket mondotta: — A liberális párt közgyűlési csoportja ­mert a nyilvánosság mindig csak erről hall, a pártról soha —, a választás után vacsorát rendezett s ngy ezen a vacsorán, mint a va­csorát néhány nappal követő értekezleten i párt ügyeiről felszólalások hangzottak el. F.n újságot csinálok. A hozzám eljutott híreket te­hát közlőm, a liberális párt elnökségének mű­ködését kritizáló cikkeket pedig a velem szem­ben támasztott azon jogos igénv alapján közöl­tem, hogy a pártvezetőség egyre több alkalmat teremt magának a megnyilatkozásra, mig a pártvezetésben helyet nem foglaló elemeknek nincs más módjuk véleménvük elmondására, mint az, ba a sajtó rendelkezésükre adja ha* sábjait. A liberális párt érdekeit szívesen szol­gálom, de tagadom azt, hogy csak abszolihkus

Next

/
Thumbnails
Contents