Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-31 / 26. szám

DtLM AGYAKOKSZ A(j SZB8ED, taerke*zt<M«0.' Somogyi uccu ZZ..k.em, Telefon: 23-33.. KlndAhlvnInt k«c*6nkttnyvlOr es Jegyiroda t Aradi Hjoea A, Telető« : 1MM. - Nyomda : IHw t mOl neen 1®. Telefon i lVoO. tévirotl «a leveidm : P«lmaoyarortx«g Sieoert Csüicríök, 1935 Január 31. Ara 12 fillér XI. évfolyam, 26. sz. eLÖFICETtSi Havonta helyben 5.20 Vidéken «• Badanetten J.OO.kU'tUldKn •.40 ncnqrt* * Egye* »xAra Ara hetkttz­nnp 12. vaMr- é* llnnerom IO llll. Hlr­defé«ek (elvétele tarifa tsertnl Mrn'e imii« HMM icHrA(M<fvei naoontn ren^sl Kulisszák nélkül Az egységes párt értekezlete — fájdalom, — semmivel sem járult hozzá a magyar bel­politikai helyzet tisztázásához. Az erőket lát­juk, de nem látjuk a megoldást Látjuk a po­litikai eposz seregszámlájának tételeit, hall­juk az invokációt, de nem tudjuk, mikorra várható még a kifejlet. Az egységes párt szónokoló és tapsoló tagjai nagy elhatározottsággal foglaltak állást Eckhardt Tiborral szemben. Ha nem is ál­lunk a támadók mellé, helyeseljük a táma­dást. De amikor Eckhardt Tibor támadta az egységes pártot, az érzésünk és állásfoglalá­sunk akkor is az volt. Eckhardtnak igaza van, amikor támad, de nincs igaza, amikor véde­kezik. Argumentumai helyesek, de elvi ál­lásfoglalása téves. Igazságokért küzd, de in­goványra áll. S ha lehetne félreértetés nélkül mondani: igazságokért küzd, de nem igazsá­gokért harcol. Se Eckhardtnak, se az egységes pártnak igazsága a mi számunkra nem igazság. S most látnunk kell a viaskodást, ami számunk­ra csak azért közömbös, mert akármelyik birkózó gáncsolja is el ellenfelét, — aki el­bukik, megérdemli sorsát, de aki győz, nem érdemli meg a győzelmét. Ebben a harcban Eckhardt még messzebb áll ott tőlünk, mert az egységes párt s annak ez időszerinti politikai vezére legalább beszélnek demokrá­ciáról, legalább Ígérnek reformot, legalább haladó politikusoknak nevezik, vagv hiszik magukat, amig Eckhardt abból az örökségből, ami a lelkesedés s a puritaniz­mus lángoló bitü vezérétől, Gaál Gasztontól szállott rá, egy kis középkori várromot épí­tett ki a liberálizmus és demokrácia ellen. Eckhardt már — csak Genfben hirdette a szabadságot, már csak Genfben köve­telt fogakat másoknak is, itthon már csak a politikai pallosjogot követeli a ma­ga számára. Gömbösnek még kegyelmet igér, de az egész magyar politikai közélet ellen harcot visel. Nekünk nagvon kevés érintke­zési pontunk van az egységes pár kívánsá­gaival és törekvéseivel, de mégis csak indo­koltnak kell tartani annak a kérdésnek felve­tését, hogy rá lehet-e bizni a magyar kisebb­ségek politikai képviseletét arra, aki nem a jogegyenlőségnek, nem a szabadságnak, nem a türelemnek és nem a megértésnek politi­kájáért harcol s szabad-e kockáztatnunk azo­kat a nagy érdekeket, amelyeket ez a nem­zet a Népszövetségre kénytelen bizni a jog­védő személyének helytelen megválasztásá­val s azzal, hogy a genfi érvek s a genfi páthosz hatásával szemben ellenfeleink a belpolitikai érveknek hatására utaljanak? Nem lehet jó ücryvéd az, aki nem hisz ügy­fele igazában. Aki nem tud a határokon belül szabadságért és jogegyenlőségért harcolni, arra nem bízhatjuk rá az elszakadt magyar­ságnak szabadságát és az egyenjogúságból rrrdő igényei védelmét. Ne kerteljünk, — mondotta tegnap este a magyar miniszterelnök. Ne kerteljünk hát mi sem s mondjuk meg őszintén, amit nvndannyiunk érez. Ez a nemzet szeretne mar tisztában lenni azokkal az erőkkel, ame­lyek a kulisszák mögött, felette, de nem éret­te harcolnak. Ez a nemzet azt szeretné már, ha kertelés nélkül megmondaná min­den politikai ténvező, hogy kinek barátságá­ra számit és kit sorol ellenfelei közé. Ne ker­teljünk akkor sem, amikor arról kellene be­szélni, hogy milyen lesz a választójog törvé­nye, milyen lesz a szavazás módja és mik lesznek azok a nemzeti biztosítékok, ame­lyekbe a politikai uralom a maga érdekeinek védelmét épiti be. Ne kerteljünk akkor sem, amikor a reformokról érdeklődik ez a nem­zet, hogy végre ne csak azt hallja, hogy re­formok lesznek s hogy reformkorszak előtt állunk, de hallhassa azt is, hogy miket kí­vánnak reformálni s milyen irányban és mi­lyen tartalommal készülnek a reformok? Ne kerteljen senki akkor sem, amikor a törvény­hozás munkájáról kellene beszélni, mert — engedelmet kérünk, — kertelés az is, hogy ha az alkotó munka, a teremtő alkotás elől né­mán hazamennek azok, akikre az alkotás munkája vár. Az egész gazdaságpolitikánk céljai, törekvései homályosak, pénzügyi el­gondolásaink felől a legkülönbözőbb feltevé­sek száguldanak végig szinte naponta az egész országban, külpolitikai törekvéseink tisztázatlanok, a választójog, a reformalko­tásaink az idő méhében bizonytalanul és ho­mályosan várják azt az ugyancsak bizonyta­lan időpontot, amikor bizonytalan harcok bizonytalan kimenetele után bizonytalan tar­talommal és bizonytalan célok szolgálatában majd megjelenhetnek, — soha indokoltabb és jogosabb kívánsággal nem állott még elő a magyar miniszterelnök, mint most, amikor azt kívánta tőlünk, hogy — ne kerteljünk már. Ez a nemzet megelégelte már a Tisza Andrássy féle politikai párbajokat, amelvek nem háromszori összecsapásra, de három év­tized összecsapására mentek s melyeket nem a párbsrozóknak, de a nemzetnek végkimerü­léséig folytattak. Ez a nemzet nem politikai párbajokban akar gyönyörködni s nem akar akkor sem, ha nem a vezérek, hanem a csa­pa'ok is fegyvert fognak egymás ellen. Ke­nyeret, munkát, jogot és békét kiván ez a nemzet, s nem bajvívók pengéinek szikrázá­sában «kar gyönyörködni. Az ország fel akar szabadulni attól a nyomástól, amit a politi­kai küzdelmek feszültsége s a várakozás iz­galma mutatnak a közéleti atmoszféra manó­ra éterén, — toljuk félre a kulisszákat, a ma­gyar élet nem színjáték s nem festett, de vérző sebeket üthetnek a nemzet testén. A legújabb belpolitikai események után elmarad a házfeloszlatás Bethlen, vagy Valkó lesz az ui népszövetségi főmegbizotí ? A szociáldemokrata párl az általános titkos, lafstromos választó­fogén (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A teg­napi egységespárti események és a független kis­gazdák szerdai értekezlete, illetve Eckhardt Ti­bor lemondó levele után —, amelyről külön cikk­ben adunk tudósítást — változatlanul izgalmak és zűrzavarok válogatják egymást a politikai életben. Sokan azt mondják, ekkora zűrzavar és bizonytalanság évek óta nem volt; senki sem tná biztosat arról, hogy mi fog következni. Ennek a magyarázata az, hogy a legfantasztikusabb hírek keletkeztek a házfeloszlatásról, rövidesen uj vá­lasztásokról és más politikai eseményekről. Ezek­kel szemben beavatott helyről munkatársunk azt az információt kapta, hogy a miniszterelnöknek ebben a pillanatban nincs oka arra — mondották —, hogy a kormányzótól a Ház feloszlatására eset­leg engedélyt kérjen. Ebben a pillanatban tehát az a helyzet, hogy a Ház feloszlatására nem kerül tor. A kormánypártban valamennyire lecsillapod­tak a kedélyek, bár nem kétséges, a pírt a teg­napi sikereken felbuzdulva, ragaszkodik ahhoz, hogv kívánságai teljes mértékben kielégítést nyer­jenek. Sókkal zavarosabb a helyzet a miniszterelnök és a kisgazdapárt viszonvában. A kisgazdapárt szerdai ér"ekezletén hangoztatták ugvan, a párt felmondván a minisz­terelnökkel kötött paktumot, visszanyerte akció­szabadságát. Viszont Eckhardt olvan nyilat­kozatot tett, amely szerint a kisgazdapárt to­vábbra ls hajlandó trfmoeatnl a kormányt aroVhnn a kérdcsekben, amelyekben a kisgazdapárt Doli­tikájának megfelelően intézkedik. Politikai körök felfogása szerint Eckhardtnak ez a nyilatkozata azt jelenti, hogy Gömbös és Eckhardt között még nem »»akadtak el u utolsó szálak és ha a két párt viszonyában változás is állott be, Gömbös és Eckhardt még megértheti egymást Információnk szerint ebben a pillanatban még bizonytalan, vájjon a miniszterelnök elfogadja-e Eckhardtnak a népszövet­ség főd el egá tusi tisztségről való le­mondását Igaz, az egységes párt ehhez ragaszkodik; csak akkor látja elintézettnek a kérdést ha a népszö­vetségi fődelegátust a kormányelnök az egyséars párt köréből választják ki. Beszélnek Berfhlen sze­mélyéről, de kétségtelenül a legjobban előtérheti Valkó Lajos van, bár — ismételjük —. olyan felfogás is hallatszik, esetleg a miniszterelnök nem teszi migáévá Eokhardt Tibor lemondását. Ilyenformán a helyzet nem mondható tisztá­zottnak. Az bizonyos, a kisgazdapárt részéről most teljes vehemenciával indul meg a hadjárat. Ugy tudják, Eckhardt támadásának középpontjá­ban Bethlen személve fog állani, minthoey politikai körök sze­rint ennek az effész mozgalomnak, ha nem is irá­nvitöia és vezetőie volt, de mindenesetre nagy­ban hozzájárult ahhoz, hogv az Eckhardt ellen inj dí'o+t mozgalom a pártra nézve győzelemmel vég­ződött. Mini megírtuk, a kisgazdapártban most abban az irányban tevékenykednek, hogy ellenzéki,

Next

/
Thumbnails
Contents