Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-30 / 25. szám

4 d f r: m a c, y a r o r s i \ g te35 januáp 30. és sikerült a kérdést utólag rendezni. Szentesen, amely az OTBA-adminisztrácíó ¿ran pontjából Szegedhez tartozik, szintén nehézkesen indul az uj intézmény működése. A belügyminiszter Szentesre OTBA orvossá dr. Filep Aladárt, a szegedi nőgyógyászati klinika tanársegédét nevelte ki. Most arról terjedtek el hirek, hogy Filep tanársegéd, aki tiz esztmdcje működik a nőgyógyászati klinikán, nem fogadta el kine~ vésését és nem hajlandó átmenni Szentesre. A szentesi tisztviselő társadalom türelmetlen és követeli, hogy küldjenek Szentesre is OTBA-orvost. Beavatott helyen megerősítették, hogy Filep tanársegéd nem fogadta el Szentesre szóló kinevezését, viszont dr. Filep Aladár megcáfolta előttünk ezt a körülményt. — Magam is hallottam a híresztelésekről — mondotta —, amelyek arról szólnak, hogy nem fogadtam el a kinevezésemet. Ez nem felel meg igy a valóságnak, mert mindössze annyi történt, hogy fontos és halasztlíatatlan ügyeim miatt egyelőre nem foglalhattam el szentesi beosztásomat. Rövidesen azonban átmegyek Szentesre és megkezdem működésemet, mint ÜTBAorvos. A koiogomlniszfcr amim a genfi esemftioclírOl e§ az olasz-francia egfezmftigröl „A magyar-jugoszláv koníllktus minden tovább) vlfa nélkül betejezhelő" „Rómában sem Olaszország, sem Franciaország nem áldozta fel baráiah" Budapest, január 29. Hétfőn, — mint jelentettük —, összeült a képviselőház külügyi bizotsága, ahol Kánya Kálmán külügyminiszter expozét mondott, vázolta a legutolsó külpolitikai eseménveket. Kedden a felsőház külügyi bizottsága előtt mondott beszédet. Az expozéról kedden este a következő hivatalos közlést adták ki: — A külügyminiszter expozéjában két kérdéssel foglalkozott. Először a magyar—jugoszláv konfliktus, illetőleg az e tárgvban folytatott genfi tárgyalásokkal, másodszor a Rómában aláirt olasz—francia egyezményekkel. — Ami az első kérdést illeti: ismereles, hogy a Népszövetség Tanácsa határozata alapján kötelezettséget vállaltunk arra, hogy a marseillei merénylettel kapcsolatban bizonyos magyar hatóságok ellen emelt vádak tekintetében folytatjuk a vizsgálatot és annak eredményeiből levonjuk a megfelelő következtetéseket. A magvar kormánvnak a Tanács előtt tett Ígéretének sikerült eleget tenni és eljuttatta a Népszövetség főtitkárságához közlését, amely részletesen beszámol a lefolytatott nvomozásról és tudomására hozza a Tanácsnak azokat az intézkedéseket, amelyeket alkalmazni szükségesnek tartott. Végül tájékoztatta a Tanácsot az általános jellegű intézkedésekről. Miután a magyar kormáuv ilven módon becsületes békés szándékait újból dokumentálta. joüotod kívánhatja, hogy a magyar— higosz'-iv konfliktus ügve most már teliesen finalizá'tassék. Ezzel a kívánsággal szemben más oldalról technikai nehézségekre hvatkoztnk. azt állítván, hogy a magyar memorandumnak és terjedelmes emlékiratnak áttanulmányozása b'zonyos időt vesz igfnvbe. — A két fél kívánságának összeegvezteléseképen Genfben hosszn tárgyalások után «gv középső megoldást választottak, amelvnek lénvege az. hogy az ügy lehetőleg a legközelebbi népszövetségi tanácsülésszak előtt minden további vita mellőzésével írásbeli uton befelezhető. Részünkről nvngodtan fogjuk tovább kísérni a fejfeménveket és azoknak megfelelően fogjuk magatartásunkat a jövőben megszabni. — A francia kfilfigvminiszter római lSTogatása alkalmával létrejött olasz-francia egyezmeny rövid tartalma a kővetkező: — Az olasz és franeja kormány ajánlja az érdekelt államoknak, hogv a Nénszövetség keretében egvezménvt készítsenek, amelvhen kölcsönösen megállapodnak aziránt, hogv egymás belső ügyeibe nem avatkoznak be és nem támogatnak olyan propagandát, vagy beavatkozási kísérletét, amelv más szerződő állam területi integritásának vagy társadalmi rendjének erőszakos uton való megváltoztatását célozza. — Az a rendkívüli, szinte ideges érdeklődés, amely a fenti egyezmény megkötését a világsajtóban kisérte, főle£ arra vezethető vissza, hogy sokan a tárgyalásokon súlyos harcot láttak megnyilvánulni az evolúció és a statusquo elve között és hogy egyes tünetek arra látszanak mutatni, hogv bizonyos oldalról ezt a szerződést is az ortodox státusquo szolgálatába kívánják állítani. Ezek az aggályok indokolatlannak bizonyultak és a római egyezmény tartalmának és cél jának ismereteben ma már két. séget kizáróan megállapitható, hogy sikerült az ellentéteket kiküszöbölni anélkül, hogv akár Olaszország, akár Franciaország feláldozta volna barátait és anélkül, hogy Olaszország feladta volna K5! zépeurópa békéjének biztosítása tekintetében eddig elfoglalt álláspontját. A római egyezmény azonhan csak az első lénés annak az akciónak utián, amelynek végcélja a jövő középeurópai béke megszervezése. — A mondottak alapján a magyar kormány állásfoglalása csak az lehet, hogv egyrészt örömmel és megelégedéssel fogadjuk a két latin nemzet közeledését, mint az európai béke uj biztositékát és másrészt azt a római jegyzőkönyvben nrovídeált benemavatkozási egyezmény létrejötte céljából hajlandók vagvunk tárgyalásokba hoesájtkozni. Ha szomszéd unk annvi megértést fognak tanúsítani az eljövendő tárgyalásokon, mint azt Laval és Mussolini tette, akkor fennáll a megegyezés lehetősége. A küjügyminiszter azzal fejezte be szavait, hogy a helyzet különféle okokból még zavaros és ezért csak bizonyos idő múlva lesz abban a helyzetben, hogy a külügyi bizottságot a benemavatkozási egyezmény várható sorsáról behatóan tájékoztatni tudja. Márkus Imre a maga, valamint gyermekei, Márkus Juliska Csanádi Gézáné, ifj. Márkus Imre nevében mélységesen elszomorodott szívvel jelenti, hogy imádott feleség, édesanya, a legjobb nagyanya, odaadó testvér és rokon. H^rkus Imréné 97. Jurarsik Julianna türelemmel viselt hosszú szenvedés után január 29-én elhunyt. Temetése 30-án délután fél 4 órakor lesz a Dugonics-temető halottasházából. A gyászoló család. Női bundákban, férti és női télikabátokban, öltönyökben, angol szövetekben ilyen szenzaciűs irat üg nem voltak, mint amilyenek Blau Ignátz Kelemen ucca 5. szám alatti ruhaáruházának leltári vásárán vannak. Saját érdekében nézze meg áras kirakatainkat. A liberális párt közgyűlési frakciójának ülése (A Délmagyarország munkatársától.) A liberális párt közgyűlési frakciója kedden este ülést tartott, amelyen a szerdai közgyűlés tárgysorozatát beszélték meg. Az ülést dr. P a p Róbert elnök nyitotta meg, beszédében megemlékezett a párt nemrégen elhunyt tagjáról, Rózsa Béláról, akinek érdemeit jegyzőkönyvben örökitették meg. Ezután bejelentette, hogy a párt a törvényhatósági csoportjából dr. Biedl Samu és dr. Bodnár Géza kilépett. Az ügyhöz többen szóltak hozzá, végül is ugy határoztak, hogy küldöttségileg fogják felkeresni dr. Biedlt és dr. Bodnárt, akiket kilépésük visszavonására fognak kérni. A közgyűlési csoport a pártélet fellendítése érdekében albizottságokat alakított; ipari, tanyai, politikai és vitarendező bizottságot szervezett. Ezután dr. Pap Róbert bejelentette, hogy * csoportban viselt elnöki tisztségét a frakció rendelkezésére bocsátja. A bizottsági tagok az elnök bejelentését nem vették tudomásul ¿9 helveikről felállva sokáig ünnepeltékn mesés amerikai öröksén helyett fogházbüntetés (A Délmagyarország munkatársától) Stocker László szegedi sofőr és felesége éveken keresztül izgalomban tartotta az egész Alsóvárosi 120 millió dollárról szóló amerikai örökség meséjével. Azt állították, hogy meghalt Amerikában egy Schmidt János nevü rokonuk, aki fantasztikus nagyságú, 120 millió dolláros örökséget hagyott rájuk. Az örökség megszerzésére több alsóvárosi lakostól kisebb-nagyobb összegeket vettek fel, összesen körülbelül 3500 pengő értékben. A kölcsönadók egy darabig várták az amerikai örökséget, aztán miután a dollárok késtek, — feljelentették a házaspárt. A törvényszék előtt Stockerék azzal védekeztek, hogy a 120 millió dolláros örökség nem mese. hanem valóság. Iratokat csatoltak be, ezzel akarták igazolni, hogy igenis, keresték az örökséget A kölcsönadóknak azt ígérték, hogyha sikerül a pénzt megszerezniük, akkor részesednek belőle. A törvényszék Stocker Sándornét egyesztendei és háromhónapi börtönre, a férjét háromhónapi fogházra ítélte. Az Ítélőtábla Hubay-tanácsa kedden foglalkozott az üggyel és a házaspár büntetését leszállította: Stockerné három hónapot, férje li napi fogházat kapott. Az ítélet jogerős.