Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-30 / 25. szám

4 d f r: m a c, y a r o r s i \ g te35 januáp 30. és sikerült a kérdést utólag rendezni. Szentesen, amely az OTBA-adminisztrácíó ¿ran pontjából Szegedhez tartozik, szintén nehéz­kesen indul az uj intézmény működése. A bel­ügyminiszter Szentesre OTBA orvossá dr. Filep Aladárt, a szegedi nőgyógyászati klinika tanár­segédét nevelte ki. Most arról terjedtek el hirek, hogy Filep tanársegéd, aki tiz esztmdcje működik a nőgyógyászati klinikán, nem fogadta el kine~ vésését és nem hajlandó átmenni Szentesre. A szentesi tisztviselő társadalom türelmetlen és kö­veteli, hogy küldjenek Szentesre is OTBA-orvost. Beavatott helyen megerősítették, hogy Filep ta­nársegéd nem fogadta el Szentesre szóló kineve­zését, viszont dr. Filep Aladár megcáfolta előt­tünk ezt a körülményt. — Magam is hallottam a híresztelésekről — mondotta —, amelyek arról szólnak, hogy nem fogadtam el a kinevezésemet. Ez nem felel meg igy a valóságnak, mert mindössze annyi történt, hogy fontos és halasztlíatatlan ügyeim miatt egyelőre nem foglalhattam el szentesi beosztá­somat. Rövidesen azonban átmegyek Szentesre és megkezdem működésemet, mint ÜTBAorvos. A koiogomlniszfcr amim a genfi esemftioclírOl e§ az olasz-francia egfezmftigröl „A magyar-jugoszláv koníllktus minden tovább) vlfa nélkül betejezhelő" „Rómában sem Olaszország, sem Franciaország nem áldozta fel baráiah" Budapest, január 29. Hétfőn, — mint jelen­tettük —, összeült a képviselőház külügyi bi­zotsága, ahol Kánya Kálmán külügyminisz­ter expozét mondott, vázolta a legutolsó kül­politikai eseménveket. Kedden a felsőház kül­ügyi bizottsága előtt mondott beszédet. Az ex­pozéról kedden este a következő hivatalos köz­lést adták ki: — A külügyminiszter expozéjában két kér­déssel foglalkozott. Először a magyar—jugo­szláv konfliktus, illetőleg az e tárgvban folyta­tott genfi tárgyalásokkal, másodszor a Rómá­ban aláirt olasz—francia egyezményekkel. — Ami az első kérdést illeti: ismereles, hogy a Népszövetség Tanácsa határozata alapján kötelezettséget vállaltunk arra, hogy a marseillei merénylettel kapcso­latban bizonyos magyar hatóságok ellen emelt vádak tekintetében folytatjuk a vizsgálatot és annak eredményeiből levonjuk a megfelelő következ­tetéseket. A magvar kormánvnak a Tanács előtt tett Ígéretének sikerült eleget tenni és el­juttatta a Népszövetség főtitkárságához közlé­sét, amely részletesen beszámol a lefolytatott nvomozásról és tudomására hozza a Tanácsnak azokat az intézkedéseket, amelyeket alkalmaz­ni szükségesnek tartott. Végül tájékoztatta a Tanácsot az általános jellegű intézkedésekről. Miután a magyar kormáuv ilven módon be­csületes békés szándékait újból dokumentálta. joüotod kívánhatja, hogy a magyar— higo­sz'-iv konfliktus ügve most már teliesen finali­zá'tassék. Ezzel a kívánsággal szemben más oldalról technikai nehézségekre hvatkoztnk. azt állítván, hogy a magyar memorandumnak és terjedelmes emlékiratnak áttanulmányozása b'zonyos időt vesz igfnvbe. — A két fél kívánságának összeegveztelése­képen Genfben hosszn tárgyalások után «gv középső megoldást választottak, amelvnek lénvege az. hogy az ügy lehetőleg a legköze­lebbi népszövetségi tanácsülésszak előtt min­den további vita mellőzésével írásbeli uton be­felezhető. Részünkről nvngodtan fogjuk to­vább kísérni a fejfeménveket és azoknak meg­felelően fogjuk magatartásunkat a jövőben megszabni. — A francia kfilfigvminiszter római lSToga­tása alkalmával létrejött olasz-francia egyezmeny rövid tartalma a kővetkező: — Az olasz és franeja kormány ajánlja az érdekelt államoknak, hogv a Nénszövetség ke­retében egvezménvt készítsenek, amelvhen kölcsönösen megállapodnak aziránt, hogv egy­más belső ügyeibe nem avatkoznak be és nem támogatnak olyan propagandát, vagy beavat­kozási kísérletét, amelv más szerződő állam te­rületi integritásának vagy társadalmi rendjé­nek erőszakos uton való megváltoztatását cé­lozza. — Az a rendkívüli, szinte ideges érdeklődés, amely a fenti egyezmény megkötését a világ­sajtóban kisérte, főle£ arra vezethető vissza, hogy sokan a tárgyalásokon súlyos harcot lát­tak megnyilvánulni az evolúció és a statusquo elve között és hogy egyes tünetek arra látsza­nak mutatni, hogv bizonyos oldalról ezt a szer­ződést is az ortodox státusquo szolgálatába kí­vánják állítani. Ezek az aggályok indokolat­lannak bizonyultak és a római egyezmény tar­talmának és cél jának ismereteben ma már két. séget kizáróan megállapitható, hogy sikerült az ellentéteket kiküszö­bölni anélkül, hogv akár Olasz­ország, akár Franciaország felál­dozta volna barátait és anélkül, hogy Olaszország feladta volna K5­! zépeurópa békéjének biztosítása tekintetében eddig elfoglalt álláspontját. A római egyez­mény azonhan csak az első lénés annak az ak­ciónak utián, amelynek végcélja a jövő közép­európai béke megszervezése. — A mondottak alapján a magyar kormány állásfoglalása csak az lehet, hogv egyrészt örömmel és megelégedéssel fogadjuk a két la­tin nemzet közeledését, mint az európai béke uj biztositékát és másrészt azt a római jegyző­könyvben nrovídeált benemavatkozási egyez­mény létrejötte céljából hajlandók vagvunk tárgyalásokba hoesájtkozni. Ha szomszéd unk annvi megértést fognak tanú­sítani az eljövendő tárgyalásokon, mint azt Laval és Mussolini tette, akkor fennáll a megegyezés lehetősége. A küjügyminiszter azzal fejezte be szavait, hogy a helyzet különféle okokból még zavaros és ezért csak bizonyos idő múlva lesz abban a helyzetben, hogy a külügyi bizottságot a be­nemavatkozási egyezmény várható sorsáról be­hatóan tájékoztatni tudja. Márkus Imre a maga, valamint gyer­mekei, Márkus Juliska Csanádi Gézáné, ifj. Márkus Imre nevében mélységesen elszomorodott szívvel jelenti, hogy imá­dott feleség, édesanya, a legjobb nagy­anya, odaadó testvér és rokon. H^rkus Imréné 97. Jurarsik Julianna türelemmel viselt hosszú szenvedés után január 29-én elhunyt. Temetése 30-án dél­után fél 4 órakor lesz a Dugonics-temető halottasházából. A gyászoló család. Női bundákban, férti és női télikabátokban, öltönyökben, angol szövetekben ilyen szenzaciűs irat üg nem voltak, mint amilyenek Blau Ignátz Kelemen ucca 5. szám alatti ruhaáruházának leltári vásárán vannak. Saját érdekében néz­ze meg áras kirakatainkat. A liberális párt közgyűlési frakciójának ülése (A Délmagyarország munkatársától.) A libe­rális párt közgyűlési frakciója kedden este ülést tartott, amelyen a szerdai közgyűlés tárgysorozatát beszélték meg. Az ülést dr. P a p Róbert elnök nyitotta meg, beszédében megem­lékezett a párt nemrégen elhunyt tagjáról, Rózsa Béláról, akinek érdemeit jegyzőkönyv­ben örökitették meg. Ezután bejelentette, hogy a párt a törvényhatósági csoportjából dr. Biedl Samu és dr. Bodnár Géza kilépett. Az ügyhöz többen szóltak hozzá, végül is ugy határoztak, hogy küldöttségileg fogják fel­keresni dr. Biedlt és dr. Bodnárt, akiket kilé­pésük visszavonására fognak kérni. A közgyűlési csoport a pártélet fellendítése érdekében albizottságokat alakított; ipari, ta­nyai, politikai és vitarendező bizottságot szer­vezett. Ezután dr. Pap Róbert bejelentette, hogy * csoportban viselt elnöki tisztségét a frakció rendelkezésére bocsátja. A bizottsági tagok az elnök bejelentését nem vették tudomásul ¿9 he­lveikről felállva sokáig ünnepelték­n mesés amerikai öröksén helyett ­fogházbüntetés (A Délmagyarország munkatársától) Stocker László szegedi sofőr és felesége éveken keresztül izgalomban tartotta az egész Alsóvárosi 120 millió dollárról szóló amerikai örökség meséjével. Azt állították, hogy meghalt Amerikában egy Schmidt János nevü rokonuk, aki fantasztikus nagyságú, 120 millió dolláros örökséget hagyott rájuk. Az örökség megszerzésére több alsóvárosi lakostól ki­sebb-nagyobb összegeket vettek fel, összesen körül­belül 3500 pengő értékben. A kölcsönadók egy da­rabig várták az amerikai örökséget, aztán miután a dollárok késtek, — feljelentették a házaspárt. A törvényszék előtt Stockerék azzal védekeztek, hogy a 120 millió dolláros örökség nem mese. ha­nem valóság. Iratokat csatoltak be, ezzel akarták igazolni, hogy igenis, keresték az örökséget A kölcsönadóknak azt ígérték, hogyha sikerül a pénzt megszerezniük, akkor részesednek belőle. A törvényszék Stocker Sándornét egyesztendei és háromhónapi börtönre, a férjét háromhónapi fog­házra ítélte. Az Ítélőtábla Hubay-tanácsa kedden foglalkozott az üggyel és a házaspár büntetését leszállította: Stockerné három hónapot, férje li napi fogházat kapott. Az ítélet jogerős.

Next

/
Thumbnails
Contents