Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-29 / 24. szám

DÉLM AGYAKORSZAG •KBOED, SBerkenlflMg: Somogyi ucca lt.l.em, Telefon: 23-33.. KlBdOhlvnlnl kVIeMnkVnyvlAr «t Jegyiroda i Aradi ncca S. Telefon : 13-00. o Nyomda : Ww Updf ncca 1». Telefon i 13^oA. TATlrafl é* levélcím » DélmnoyaranzAg Sseoed Kedd, 1935 Január 29. Ara 12 fillér XI. évfolyam, sz. KLOFIZETÍS: Havonta helyben 3.20 Vidéken é* Budapeden 3.00, kUltdldUn Ö.40 pennfl. / Egyet szAm Ara h«tk»znap 12, ratár. é* Ünnepnap ZO 1111. Hlrdeletek (elvétele tartia »zerlnt Meqle lenlK hétlO kivételével naponta reqa«1 Balatoni gondolat, alföldi gondolat Két évvel ezelőtt, amilcor egy kis társaság több kétség, mint remény között készülődött a szines klebelsbergi prológust követő első szegedi szabadtéri játékra, csendben fülelt és feszülten tekintett az ország minden része felénk. A klebelsbergi kezdeményezés követésétől kulturális, művészi és várospolitikai érdekességek ellenére távol tartotta az embereket harmincöt ezer pengő — deficit. Pécs rászánta magát a példa követésére. A szegedi kis társaság pedig a legmélyebb meggyőződéssel s a legcsökönyösebb nekibuzdulással akkor építgette a világsiker alapjait, amikor hire kelt, hogy Pécsnek „csak" tizenhét ezer pengőjébe került az első szabadtéri kisérlet. Tavaly, Az ember tragédiája első sikere nyomán tizenegy elhatározást lehetett összeszámolni. Mindenki szabadtéri játékot akart rendezni s egészen bizonyos, hogy a terv sokkal több helységben merült föl, mint amennyiről tudunk. Kecskemét a legkisebb adottság nélkül be akart iktatni a Hirös Hét programjába szabadtéri játékot. Azt hitték, ha kivágnak három fát, akkor a kiszemelt tér akusztikailag és hangulatilag átalakul. Ugyanilyen naiv volt az a tanács, vagy vélemény, Hogy a Bánk bánt kell előadni. A Bánk bán örökkévaló költői értékei a szabadtéri előadás sikerén e k ép oly kevéssé biztosítékai, mint a tragikus életű Katona József kecskeméti kapcsolatai. Hátránya is a helyzet tisztázódásának, hogy végül is kőszinházba volt kénytelen visszahúzódna Kecskemét. Annál károsabb ugyanis minél később fogja megtanulni Kecskemét, hogy az, hogy egy színdarabot a szabadban adnak elő, még nem szabadtéri előadás és hogy ahhoz, hogy sikert lehessen a szabad téren aratni, a költőiség mellett, amelynek a kifejezési formái egészen eltérők is lehetnek, az eszközök egészen más sorrendje s e sorrendet megelőzően részben egészen más eszközök is kellenek. Pécs a nyáron kimaradt a sorból. A városnak nem volt pénze s az esetleges deficitről társadalmilag sem tudtak gondoskodni. Debrecen a helyi sikerek jelentőségét alig meghaladó mérsékelt sikert és deficitet aratott. Első évének ez a mérlege. Az ősszel annak kelt hire, hogy harminc ezer pengő költséggel állandó szabadtéri színpadot épittet. Hogy honnan ügyeskedik elő a debreceniek a pénzt, nem lehet tudni. Szeged a legszigorúbb miniszteri föltételekkel tudott szabadtéri alapot csimílni abból a tiz ezer pengőből, amelyet a rendezőség minden szabály pontos megtai-tásfival vett fel s amelyet, ha deficit lett volna, cl is költhetett volna. A debreceni „siker" mellett hol lenne ez a tiz ezer pengő?! No. de nem is a debreceni versenyről van szó. Szeged glóriával átlépte azt is. Hanem arról, hogy meg kell tartani Szeged vezető szerepét. Hogy a szegedi szabadtéri játék világhírnevét fejleszteni kell. Hogy biztosítani kell — legalább is régi pompájában és nagyságában — ezt a hatalmas, ma még sajnos, egyetlen idegenforgalmi attrakciót. A Nemseti Színház készülődése ellenére, amellyel Aauincumra akaria irányítani a figyelmet. Vissza nem riadva a nagy balatoni és bakonyi készülődéstől, amely vándorvásárok, gyümölcs- és borkiállítások mellett augusztus első felében akar rendezni szabadtéri előadást. A szegedi játékok sorsa nem mulhafik egy rendezőség elhatározásán. Az útvesztőből, amelybe kicsinyes személyeskedés és kaján irigykedés mellett közérdekellenes meg nem értéseknek és bántó méltánytalanságoknak a legutolsó hetekig ki nem fogyó sora juttatta,, napok alatt ki kell vezetni a szegedi játékok ügyét. A balatoni propaganda mellett, amelynek szintén van jogosultsága, nem szabad elhanyagolni hagyni a z alföldi gondolatot. Amelynek a legmagyarabb városban kell állandó diadalát ülnie a legmagyarabb, a legszárnyalóbb s a legmaradandóbb ideeenforcralmi és kulturmunka képében. «SÄS Interpellációk az angol alsóházban a magyar-jugoszláv Ügyről »A jugoszláv kormány a kiutasítottak egyrészének megenoed', hogy otthonába visszatérjen" London, január 28. Az alsóház a karácsonyi szünet után hétfőn tartotta első ülését. Az interpellációk jegyzékén szerepelt Mander képviselő következő kérdése: — Nyilatkozhatik-e a külügyminiszter ur a Jugoszlávia és Magyarország közötti vita jelenlegi állásáról? Sir John Simon külügyminiszter ezt felelte: — A Népszövetségi Tanács legutóbbi ülésén a magyar külügyminiszter emlékiratban közölte a Tanáccsal azokat az intézkedéseket, amelyben a magyar kormány közli, hogy érvényt szerzett a Tanács határozatának. Ezt az emlékiratot azzal adták át a Tanács tagjainak, hogy azok a tagok, akik megjegyzést kívánnak tenni, írásban közöljék azokat az előadóval, aki azután olyan javaslatot fog tenni, aminőt megfelelőnek tart. • John Simon külügyminiszter: Erre válaszolhatok előzetes bejelentés nélkül. Mander képviselő: Vájjon azt értsük-e ebből, hogy bizonyos megjegyzéseket akarunk tenni ebben az ügyben? Sir John Simon nem Llewelyn Jones képviselő ezt kérdezte a külügyminisztertől: — Nyilatkozhatik-e az otthonukból kiüldözött jugoszláviai magyar alattvalókról és arról, minő lépéseket tett a jugoszláv kormány, hogy lehetővé tegye számukra az otthonukba való visszatérést? Sir John Simon külügyminiszter: December 9-én kijelentettem, hogy a kiüldözések végképen megszűntek és a jugoszláv kormány azzal a gondolattal foglalkozik, a kiutasítottak egy részének megengedi, hogy otthonukba visszatérjenek. A kormány beszámolt a genfi tárgyaiésokrét a külügyi bizottság előtt Klein Antal feltűnést keltő interpellációt jegyzett be a belügyminiszter ellen (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Hétfon délután összeült a képviselőház külügyi bizottsága, amelyen — értesülésünk szerint — Kánya Kálmán külügyminiszter részletesen beszámolt a Népszövetség elé terjesztett magyar emlékirattal kapcsolatos kérdésekről és a genfi tárgyalásokról. A kiszivárgott hirek szerint a külügyminiszter után a bizottság több tagja is felszólalt és meglehetősen élénk vita fejlődött ki, majd Gömbös miniszterelnök válaszolt a feltett kérdésekre; kedden este pedig a felsőház külügyi bizottságában számolt be a genfi eseményekről. Egyébként — mint a Délmagyarország megírta —, a képviselőház kedden összeül, de február 5-ig elnapolják, mert nincs megfelelő anyaga a tárgyalásokra. A napirendi vita során az ellenzék tiltakozni fog a Ház ujabb elnapolása ellen. Politikai körökben feltűnést kellett Klein Antalnak, a kisgazdapárt tagjának éles hangú interpellációja, amelyet hétfőn iegyzett be K ere s zte s-Fl scher belügyminiszterhez „A belügyminiszteri állás tekintélyének megóvása és az alkotmányos jogszabályok megtartása tárgyában" címmel. Az interpellációval kapcsolatosan Klein Antal a következőket mondotta: — A belügyminiszter urnák velem szemben elkövetett el tárása fel jogosít, sőt kötelez, hogv egész reputációmnak, de magának a belügyniiniszteri állás reputációjának érdekében is interpelláljak. Szokatlan vád az, amit a belügyminiszter úrral szemben kénytelen vagyok fel. hozni, de felelősségem tel jes tudatában teszem mert vannak társadalmi kötelezettségek, amelyek elől a politikai hatalom sem meríthet fel. senkit, még pedig az uj stílus sem lőhet ez alól kivétel. Politikai körökben érdeklődéssel várják a keddi minisztertanács és a kormánypárt érte-' kezletét, amelyen több képviselő, hír szerint erélyesen fog tiltakozni E r k h a r d t Tibor uj évi és miskolci beszéde ellen.