Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-27 / 23. szám

OílMAGYARORSZÁG TQ35 január 27. AZ ELET MOZIJÁBÓL (Régi katonákról) A Bolla honvédségi .idlétu* «remiéi tudtak olyan kegyetlened lenni, hogy előtte is, utána is, napokig reszketett tt egész garniion. Már most minden katona tudja, hogy minden kaszárnyában van néhány piszkos természetű baka, aki képtelen rendesen magjelenni, akármit csinál. Ha szigora utasitásokra a legtüncményesebb Igyekezettel fc puccolja magát, csak piszkosabb leju Egj ertten hiányzik a természetéből a rendrf való hajlam, • világon s«mfci n«n segit rajta. Fclhasméljék ««ért a htfpiazkoaabb munkára, amit kiváló gonddal, szinte hivatásszerűen teljesít, amlból vigzont az következik, hogy felesleges ezt a világi rendet kárpótolni, mert helyes beosztással mindenkit ej lehet juttatni ar őt megilető pozícióba. Hát volt Nyitrán is a*y ilyen piszkos egyéniségű baka, Bolla pedig szemlére érkezett — HaDod-e, mondták neki, ha téged meglát e kegyelmes ur, már pedig az mindent meglát, mi rólunk szedi 1« a keresztvizet. Ne merj mutatkozni, amíg itt van, bnjj el nagyon alkalmatos helyre, mert a kegyelmes ur megesz. Még a legjobb volna a padiig. Bolla aztán megtartottul a szemlét, talált anynvi kifogást, uniennyihez éppen ándungja volt, izgatottan Jeste mindenki, mikor hagyja már abba. mikor uj gondolattal fagyawttja nicg a véreket — Ftiif.együnk a padlásra, A pm^áson minden kaszárnyában régi petróleumes hordókat tartottak. Vi» is veit bennük, ha volt és törődött velük valaki, türe5etnél alkalmas holmi ez, — véletlenül a nvltrai hordók tele voltak. A piszkos bakának eszébe jutott a rend és mivel bujdosó idejében meglehetősen ráért hát a vizhordással szórakozott. Mnat a etán, mikor lépteket hall é* megállapítja, hogy ide is kiterjed a szemje, felmerült lelkében Bolla „emtKsrevő" hjre, meglátják, vége leez, -r- hamar be az egyik hordóba. Igaz ugyan, hogy tele van vizzel, ez az elem neki halálos ellensége, azonban az életösztön mindennél fontosabb. Lehúzódott szépen nyakig, a hordó fedelét pedig óvatosan magára hurta. A lépések közelednek, csakugyan a kegyelmes ér jön a ldséretévej és — a jó Isten akárhová tegye 3 gzokásit! — épp a legkellemetlenebb hordó előtt áll mg— Én rajtam nem fogsz kl, gondolja a baka és egészen a viz alá merül, most mér nem látszik ki belőle semmi. Gyanús volt a zaj, vagy kl Iát Bolla lelkébe? — az gdlátus leemelj 3 hordó fedelét, aztán kiveszi az óráját és nézi a perrmutató futását. Mondja is mindenki elképpedésére: — Vájjon meddig bírja ki? A viz alatt nem lehet hallani. A piszkos baka levegőkészlete elfogyott mi van ezen annyi nézni való, gondolta magában, belepillantott a kegyelmes ur a kádba, megtapasztalta, hogy benne van • szabályszerű viz, azóta vagy a pedlás végében jár, vagy visszatért. Következőleg elgondolván mindezt ilyen szépen, kidugta fejét a hordóból és elkezdett hápogniNagyon buta pofét vágott, erre nem számított, azt se tudta, mit csináljon most. Hát nézett mereven, mint valami mutatványos bódébeli „csodapók", úszott a feje a petróleumos hordó vizében. Bolla pedig szigorúan, szinte felháborodva kiáltott rá: — Na, és miért nem tiszteleg? Istenem, ha akkor ott szabad lett volna nevetni! A tisztikar azonban csak kínlódott, miközben a piszkos baka csurgó vlzltilndérként felugrott a hordóban és merev stellunkban a halántékához emelte a kezét. Báró B. A. őrnagy zászlóaljparancsnok volt Székesfehérvárott, szintén azok közüj való, akikre különösen utazott Bolla. Ilyenkor nem ismert kíméletet, szinte kéjelgeitt a megkinzásban. Az adlátug azonban nagyon szívesen vette, ha a fehér asztalnál felköszöntötték s ráfogtak olyan tulajdonságokat, amikkel ugyan nem rendelkezett, de amik nagyon jól esnek a hiúságának- Amióta világ a világ, az ilyesmi ellen még senki sem tiltakozott. Mert azt mondja a lelküs* méret, meg az önismeret, ha megszólal: — Lehetséges, hqgy csak én vagyok túlságosan szigorú önmagamhoz. Ehol ni, mások másképpen Útnak I Meg is eresztette B. béró a szemlét követé banketten a szép beszédet még pedig esodával kísérten, mert hogy dadogós ember volt, most pedig simán, folyékonyan beszélt. Ha nem is épKedden megkezdjük a takarékossági könyvek és bélyegek kézbesítését előfizetőink részére. Lapkihordóink ugy a könyvet, mint a bélyeget elismervény ellenében adják át. — Kérjük előfizetőinket, akik a tavalyi falca réNossáüi könyvet még nem adták be, szíveskedjenek most már haMMl)! MOZII! a kiadóhivatalba. A 14 napos klárusitásí vásár tartama alatt CSILLÁRT, RÁDIÓT s az Összes villamossági cikkeket bámulatos olcsó áron árusiija DEUTSCH ALBERT Szened legnagyobb csillár és rádió szaküzlete KÁRÁSZ U. 7* Régi készülékét Budapest II. vételére olcsón, szakszerűen áíalakilia fElYMEPEZIGEPEK leltári kiárusítása ALKALMI VÉTELEK! 189— 119— 150.— 33-— 56— 29.80 76— Voigtländer Bergheil Helliar 4.5 I-a önkioldós com pur 6.5 9 P Vofgtländer Bergheil Helliár compur 4-5 II-á 6.5 9 P Voigtländer Avus skopar 4.6 önkioldós I-a compur Vorländer Brillant GXfi Rollette 4-5 compur Rolette 6.8 vario Gluns duplakihuzates 4-5 „Clarovid" 6X9 rollfilmes 3.9 com. pur, beépített automatikus távolságmérővel Leica III. mod. 2.5 Hektor Dobozos gép Emcmann 9XJ2 LIEBMANN jFOTOSZPK ILIT, KELCMRN MÍCA 13. p 129— p 480— p 8.50 p 15.80 pen halálfélelem fogja el az embert, mikor tudja, hogy a karrierje forog veszélyben, de elég nagy a lelkiizgalma ahhoz, hogy rendkívüli teljesítményre legyen képes. Most is általános volt a meglepetés, de Bolla nem engedhette el, hogy meg ne forgassa a kési kiszemelt legújabb áldozata szivében. Nyomban válaszolt, jellemezte azt a nagy munkát, amire ő van kiszemelve, majd költői hasonlatot keres »tt és valahogyan igy folytatta: — Olyan vagyok, punt a jó kertész, aki megtekinti a kertet és lenyesi * vadhajtásokat Tyű, ez igen szigorúan szaval, mi lesz belőle? Őrnagy ur, fejezte be szavait, magát is lefürészelem. * B. báró erős testű, nagyhasu ember volt, látta, hogy itt már minden mindegy. Mi történhet vele? Legföljebb nyugdíjba küldik, meg nem eszik. Ugyanazért azt mondta: — Kegyelmes uram, csakhogy ilyen vastag ágakat nem szoktak már bántani. Elmúlnak azok maguktól is. Bolla szerette a jó ötletet meg is kegyelmezett érte Bothernek. Egy Sztáray nevü tiszthez, nem minden célzatosság nélkül, azzal a kérdéssel fordult. — Melyik ágából való a Sztárayaknak? A tiszt megértette, mi akar ez lenni, azért az akasztófahumorhoz fordult. — A Stem-ágából, kegyelmes uram. BOB. Vataerő MwH a Szentháromság-uccábagi (A Délmagyar ország munkatársától.) A Szent háromság-ueca 16. szám alatt lévő füszerüzletben. amely Nagy Gy. Istvánná tulajdona, az elmúlt éjszakán betörők jártak. A tettesek az uccára néző ablakon keresztül jutottak be a pincébe, onnan pedig a feljárón keresztül behatoltak az ürletbe. A tettesek valószínűleg pénzt kerestek, felforfattik az egész üzletet, kihúzgálták a fiokokat de pénzt nem találtak. A tolvajok rengeteg szalámit, szardíniát, csokoládét és hasonló cikkeket szedtek ő*ísze és azon az uton, amerre jöttek, eltávoztak. Reggelre kelv« fedezték fél a betörést. A rendőrség megindította a nvomozást.