Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-27 / 23. szám

2» DÍTMAG7ARORSZAG T93'5 január 2 >: I 1« l II llll III I Hl Leltári kiárusítás Hihetetlen olcsó árak! Klslábu hölgyeknek 111 az alkalom! HA-HA" cipőáruház Szeged, Kelemen ucca 12. 99 Vizet és világítást kér Szentmihálytelek Tanyai küldöttségek a városházán (A Délmaggararszág munkatársától.) Szombat a Küldöttségek napja voh a városházán. A szegedi tanyák panaszait, gondjait, bajait hozták be a torony alá a küldöttségek és kérték rá az orvoslást a főispántól, polgármestertől Ábrahám Imre tőrvényhatósági bizottsági tag a Szentmihálytelki Gazdakör küldöttsége élén jelent meg dr. Páltu József polgármesternél. Elmondotta, hogy SzcntmikdryteieK • népének régi fájdalmai vannak. Egyik főpanasza a vízellátás körül mutatkozó fogyatékosság. A közel háromezer lélekszámú községnek mindössze két ártézi kútja van, az egyik két év óta alig ad már vizet, pedig a vizre itt nagy szükség" van, nem csak ivóvízre, hanem ipari vízre is, a paprikamag mosásához. Ilyenkor órákig várnak ,a medence mellett a vízhordó lángok, hogy hozájuthassanak az egyetlen csaphoz. Legalább négy ártézi kifolyóra lenne szükség, hogy megszűnjenek a panaszok. A másik sérelem a világítás. A telep lakossága már évekkel ezelőtt megmozdult, hogy vezessék ki a villanyt Szentmihálytel^kre, ahol akkor kétszázötven gazda jelentkezett is, hogy hajlandó az áramot a házába bevezettetni. A villany még sem jutott ki. Arra kérik a polgármestert, hogy a gázgyárral kötött szerződés alapján tárgyaljon a gyár igazgatóságával. A polgármester kijelentette, hogy a kifolyók ügyét megvizsgálja és ha fedezetet tud rá teremteni, teljesíti a kívánságot, a gázgyárral pedig haladéktalanul megkezdi a tárgyalást annak érdekében, hogy a* áramot vezesse ki Szentmihálytelekre. Alig távozott ez a küldöttség, dr. Bokor Pál H>. főügyész vezetésével jelentkezett a polgármester nél a Feketeszéli és Domaszéki Egyesült Népkör küldöttsége. Dr. Bokor Pál bejelentette a polgármesternek, hogy ez a népkör hosszú szünetelés után most ujjáalakult és programjába vette r gazdaérdekek hathatós szolgálatát — Az uj egyesülésnek az a célja, hogy segítségére legyen a mehéz helyzettel küzdő tanyai gazdatársadalomnak — mondotta. Az uj népkör a politikát teljesen kikapcsolja és csak a gazdaérdeket kívánja szolgálni. Bejelentette végül, hogy a népkör a polgármestert diszelnőkévé kívánja választani. A polgármester válaszában elmondotta, örömmel üdvözli az alakulást és megígéri a hatóság támogatását a politikamentes munkához. Megdöbbentő részletek az apátfalval apagyllkosságról A gyilkos fiu szerint apjának megölését végignézte anyja is (A Délmagyarország munkatársától.) Zomzory János vizsgálóbíró szombaton délelőtt lefolytatta az apátfalvai apagyilkosság ügyében a vizsgálatot. Nagy Dudás István holttestét a két fiu és az anya jelenlétében kiemelték a gödörből. A fiuk kijelentetlék, hogy a holttestben felismerik az apjukat, az anya azonban azt állította, hogy a holttest nem azonos a férjével. A boncolás során megállapították, hogy a 22 éves János borzalmas kegyetlenséggel ölte meg apját. Áz első ütés az apa homlokát érte és halálos volt. A következő három baltacsapás, amely a torkán érte az öreget, szintén halálos volt, az ütések következtében a szerencsétlen ember nyomban elvesztette a szemeuilágdt, végül az ötödik ütéssel a gyilkos fiu szinte lemetszette a nyakát. Kiderült, hogy a gyilkos ruhával betömte édesapja száját, hogy az ne kiabálhasson. Szombaton délután eltemették Nagy D. Istvánt. A temetés alatt a gyilkosokat a csendőrök vallatták. A gyilkos János ékkor részletes vallomást tett. Elmondotta, hogy a gyilkosság december 30-dn éjjel történt. Amik««' az apja elaludt, az előre elkészített baltával nekiesett az apjának. Az első ütés után betömte a száját, mert nagyon hörgött. Édesanyja is ott volt a szobában és végignézte a gyilkosságot, öccse aludt. Amikor apja meghalt, felköltötte öccsét és vele együtt kivitte a holttestet a konyhába, ahol összekötözték és összecsomagolták. A vért az édesanyja mosta tel, ugyanő égette el a véres ágyneműt. Az anya a csendőrök előtt tovább is tagad. Az 6 szerepük tisztázása végett a nyomozás tovább folyik. Hx A Meteorologiai Intézet jelenti este 10 órakor. Időjóslat: Élénk szél, sok helyen eső, havaseső, a magasabb hegyeken havazás. A hőmérséklet egyelőre nem váltói zik. Távolabbi kilátások: Egy-két nap múlva erősebb lehűlés lehetséges. I cli ln'«c meg iiirokníunKbnn a moll «rkesett • 1 1 A g h I r U JQ$ fíf? aS* Üli Qtté kristályokat XH!ön««<|es lormSk, Jutányos ár aki He!c»még, n. ti RÓZA NÉNI Irta KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Béla bácsi akkor már rég ágyban fekvő beteg volt ÉveWkel azelőtt egy éjszaka szélhűdés érte, elveszette beszélőképességét s megbénult a ballábára és balkezére. Beszélőképességét idővel viszsnakapta, de járni csak üggyel-bajjal tudott, mankóra, két botra támaszkodva, felesége segítségével Többnyire felöltözködve, pirosbojtos hálóköntösében, posz'óbotossal heverészett az ágyában. • Ott jobban érezte magát. Még kacagott, tréfált is. Ha neiu tapasztalta közvetlenül hogy mily rozoga a testi gépezete, hogy mily nyomorékká tette az élet, azt képztltc. hogy még mindig ép, mint valaha. Í. szélLfldése előtt, hetvenhétéves korában. Már nyolcvan is elmúlt. Ekkor történt — egy havas, februári délben —, hogy felesége is ágynak esett. Valahol meghűlhet cl t. Ez a szikár, kis öregasszony eddig alig betegeskedett. Fürgén járt-kelt tett-vett az ura kúrüi, pedig csak három érvel volt fiatalabb nála. -Most aléltan zihált Marika, a húgának árván maradt vénkisasszony-leáijya, aki mint szegényrok<m náluk éldegélt, lefektette. Téglát melegített talpa alá, tormaszesszel repülőzsirral dörzsölte mellét, fejét, karjs.it. — Mi baja? — kérdezte Béla bácsi — Köhög, — felelte Marika. — Akkor, fiam, főzz neki hársfateát, de mézet keverj belé ilyen vastagon, ni. Attól meggyógyul. Rajtam is mindig az segített Marika főzött hársfateát mézet is kevert belé, vastagon. A beteg nem lett jobban tőle. Este titokban elhivatta hozzá a háziorvost A háziorvos hosszan szótlanul kopogtatta, hallgatta szivét és tüdejét. Legyintett hogy semmi. De arca mást fejezett kl Kétoldali tüdőgyulladás volt— Jól aludt? — érdeklődött reggel Béla bácsi. — Köszönöm, elég jól. — válaszolt Murika. Az öregek már tél&zázada ecv kertes, földszinti házacskában laktak a város végén, három szobában. Középütt volt az ebédlőjük, az ucca felé Béla bácsi hálószobája, az udvar felé Róza néni hálószobája. — Miért csuktad be az ajtaját? — firtatta Béla bácsi. •— Csöndre van szüksége, — mondta Marika. Az ajtót a háziorvos csukatta be. Valóban csöndre, nyugalomra volt szüksége a betegnek. Állapota percről-percre sulyosodott Harmadnap elvesztette eszméletét. Negyednap hajnalban kilehelte lelkét — Semmit sem szabad megtudnia, — intézkedett a háziorvos. — Egy szót sem. A legkisebb izgalom megölheti. Hogy mit tegyünk? Hát majd hazudunk neki ezt, azt ami eszünkbe jut. Hogy most alszik. Hogy most én vagyok nála és nem lehet vele beszélni. Hogy most valamivel jobban van, most megint valamivel rosszabbul. El fogja hinni. Ha nem is egészen, de elhiszi. Később aztán, ha hónapok múlva önmagától, lassanként rájön, természetesnek tartja az egészet s mi tulsegitettük a veszedelmen. Azonnal át is ment az öregúrhoz. Az már ébren volt Hajnal négykor mindig fölnyitotta szemét és többé nem tudta lehunyni. Kedélyesen elbeszélgettek. A háziorvos már indult, amikor Béla bácsi a mellének szögezte a kérdést: — Hogy-mint van, édes doktor ur? — Meg kell várnunk a betegség rendes lefolyását. Gondos ápolásra, nagy türelemre van szükség. Remélem, tavaszra, áprilisban föl fog épülni. Áprilisban, vagy májusban. Akkor bizonyosan. Marikának nem volt könnyű dolga. Az öregek imádták egymást. Egy életet éltek le, mindig együtt. Már megülték aranylakodalmukat is. Azonkívül az öregúr a betegsége ellenére is éleseszü volt, bizalmatlan és agyafúrt, észrevett az mindent s enyvesfekete szemében folyton föl-íölrebbent a evanu. A holttestet a hálószoba zárt ajtaja mögött ravatalozták föl ott dolgoztak a gyászhuszárok, oda surrantak be suttyomban, a külső ajtón, a rokonok, akik részvétlátogatásra jöttek. Ezek egy füsttel benéztek az öregúrhoz is. Béla bácsi, a pirosbojtos hálóköntösében, a pirosbotosában heverészett, mellére kulosolva kezeit s egyáltalán nem csodálkozott hogy egyszerre annyi vendég«, akadt — Hát aztán láttátok-e Rózát? — tndokofca. — Hogyne, hogyne, — bólintottak a rokonok« — De őt nem szabad zavarni. Feküdnie kell káig kell még feküdnie. A temetés sámán folyt le. Vastag pamacsókban hullt a neszfogó hó. Halkan, zene nélkül loptákl ki a házból a koporsót. Marika ezalatt Béla bácsi mellett maradt s csak orvul, sietve pettyanthatott el egy-egy kövér könny cseppet, £ ruhafogas ^lá bújva, a konyhába osonva, mint a szenvedélyes részeges, aki be-be ugrik a sarki kocsmákba és felhörpint egy-egy pohár pálinkát Béla bácsi egy darabig mindenrtap kíváncsiskodott: — Mondd, fölébredt már? Mondd, mit vaeso»rázik ma? Mondd, mennyi a láz?? Miután azonban értesült, hogy jobban van és ezt a háziorvos is megerősítette, ugy látszott, hogy megnyugodott. Valami langyos, szürke kö-zöny terpeszkedett föléje. A lezárt ajtót kinyitották. Róza néni bútorait átrakták, ágyneműit kiszellőztették s Marika, aki eddig az ebédlő kerevetén hált, most elfoglalta az ágyát. Már nem igen titkolództak többé. Az öregúr akármikor átsétálhatott voliiíi mankóin, botjain abba a szobába, ahol meghalt a felesége, át is kiálthatott volna hozzá, ahogy szokott. De ezt nem tette. Résen volt. Valami kétes ködben éldegélt, valami önkéntes vakságban, sunyi, alamuszi gyerekként, aki már tudja, hogy nem az angyal hozza a karácsonyfát, de még nem árulja el magának sem, hogy ezzel az öncsalással meghosszabbítsa boldog káprázatát, vagy hogy