Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-26 / 22. szám

F) t r M * n y a R n R S 7 * o T035 Január 26 kályhák, lm!tpQfl!|g6|f OccAsfé 70<nánc, tűzhelyekéül baUipn. aluminlnmcd'ny és MAcM&M J&Oiodaiosn Mktk a kártyából étnek, de _ sohasem fálstanok Bemard Síichd vagy Artúr Schnilzler nevét huszadan nyian sem ismerik, mint a Piatnik nevet. Ott olvasható ez a név arany, vagy fekete betűkből a tökhetes köze V-n, a kör-ász körül, vagy valamelyik bohókás zsóker rugdalódzó lábai mellett. Ha a Piatnikék fejire szállna az a sok átok, ami elhangzott ellenük füstös levegőjű csapszékek borai leöntött asztala mellett, kávéházak kártyacsatáinál, vagy romlásba zuhant családok fűtetlen szobáiban, akkor már régen nem dübörögnének a hatalmas gép-kolosszusok a bécsi, pesti és krakkói kártyagyárakban. Pedig ezek a gépek dübörögnek. fig teljes Anmtmel dolgozik a ratschaehi papirgvár is. amely egyesegyedül kártya céljaira gyártja a Piatnikék gyárainak a legfinomabb papirost. ,.A menvdrrnetős ménkit esopoff volna Piatnikbar — kiált 1* a játékos, aki hnczonesrve^hen ásrt húzott tfrenh írómra és blronvnean nem gondol arra. hoev ez a Piatnik vo'tnVéTvr>pn egv Szeretetrerr»Mtó kedves öre« ur. kere<-Vp<Mmi tanácsos, Vom^lv ténve7«ie Béex társa«* "i életének. aki isazábrin még cenk annviban sem okozható a kiríva taftnnfrófárlért mint a srapnellgyárns a viláíhábrfrnért. Két napot töltöttem el a Piatnikék bécsi gyárában Af a kW nap alatt tatán Hz nercig besréVettem idősebb Piatnik Ado'ffal, a JMatnik-gvSrnk szénior főnökével. Valahol a Begyedül emeleten, a szárítókamrában kerültem először össze vele. Ott áTtt az Öreg Platóik a nyers kártya-ivrik között és szerelmesen simogatta meg kék szemeivel a még ki nem vasalt, nyers kártyalapokat. Talán csak Bita Tamás tudott olyan szerelmesen a cipőkre nézni, ahogvan az öreg Piatnik szemeit a hártyákon legeltette. Val&hogysn az volt ar érmésem, hogy a tőkfelsővel és a zöld királlval diskurál. Vagy talán a pik-dámának vallott szerelmet... Az első kérdésem ez volt hozzá: — Kaszinókban, vagv kávéházakban, amikor uj MrtVacsomagot bontanak fel a játékosok és megkeverik a lapokat, a csomag tetején ott van egy fedőlap, amelyiken nincsen rajta a kártyafignra. hanem csak a Pintnik-gvár cége olvasható a kartonon. Ilyenkor mindig akadnak beavatottak, akik elmesélik a Piatnik-csnládról azt, amit hallottak. Egy ilyen kártyabontásnál hallottam én is » legendát, »mely ugy szól, hogy valamelvik Piatnik, talán az, aki a gyárat megalapította, halálos ágyán maga köré gvfljtötte gyermekeit és megeskette őket arra. hogy soha kártyát nem vesznek a kezükbe. Igaz ez? Elmosolyodik az öreg Piatnik. — Én is hallottam már ezt a legendát, de magam "nem tudok róla semmit. Se engem nem esketett meg az apóm. se az apám nem tett esküt a nagyapjának, akiről különben azt sem tudjuk,. hogy volt-e köxe a kártyához. A gyárat az én apám. Piatnik Nándor alapította. Óbudáról került fel' husr é*ves korában, HBd-beit Béc»fre Bizonyos sz. h<wy ő sahasem kártyázott pénzbe. £s amikor engem, meg a fivéreimet bevezetett az üzletbe, nem Bvőzte eléggé a lelkünkre kötni: ősietekbe ne jusson gyerekek, hogy valaha is leüljetek munka közben a kuncsafttal kártyázni. Ez nem méltó egy Piatnikhoz. És pénzbe se játszatok soha!" A munka alatt ő a mi üzleti kőrútjainkat értette. Akkor még mi, a gyerekek kerestük fel a kávéházakat, kereskedőket és adtunk el a kártyát. Bizony gyakran fordnlt elő, hogy ez vagy az a kávés meginvitált bennünket egy tarokkpartira, vagy preferánszra, de mi — atyánk intelmére gondolva — a szíves invitálásnak sohasem tettünk eleget. — És ma játszanak? — fűztem tovább a kérdést. Persze, hogy játszunk. Preferánszot, tarokkot, a fiatalabbak bridzselnek is. De sohasem pénzbe. Emeltebb hangon folytatta tovább: — A Piatnik-család nem játszik pénzbe! Eddig még nem született ember, aki valamely Piatnikndk a pénzét elnyerte volna. És én azt hiszem, hogy ilyen ember meg sem fog születni! Ez már családi tradíció... — ÉS mi a véleménye általában a kártyáról? A fiatal Piatnik, őt is Adolfnak hívják, vette most át a szót. — A kártya — szórakozás. Szakasztott olyan, mint a tennisz, golf. sakk, színház, vagy kon| cert. A kártyának semmi köze sincs ahhoz, ha i valakiben szenvedély tomboL A kártyalapok, amiket mi gyártunk és amiket sok gyárban készitenek még, nem tehetnek róla, ha visszaélnek velük az emberek. Tehet arról a morfiumgyáros, aki betegek gyógyítására késziti el a gyógyszert, hogy akadnak beteges szenvedélyű emberek, akik a medicinát narkotikumnak használják? fis vájjon tehet a traflkos. akt váltöblankettát árul arról, ha gonosztevők mások aláirását hamisítják a váltóblankettára7 Kártyákat mindig készítettek, mindig is fognak gyártani, a kártyagyárak a munkások tízezreinek adnak kenyeret, az államok jövedelmi forrásainak jelentős részét teszi ld az a sokféle adó, amiből milliók jutnak az állami költségvetés rubrikáiba, hogy aztán tragédiák is keletkeznek a kártyából, erről csak azok tehetnek. akik nem tudnak uralkodni magukon és a kártyából, erről csak azok tehetnek, akik nem szenvedélyükön. Én sokkal több embert láttam, akinek öröme és szórakozása telt a játékban, mint olyant, akit a kártya megrontott... ... Majdnem szází évvel ezelőtt egy husz esztendős óbudai gyerek parasztszekéren, vagy gyalog elindult Bftcs felé. Az apjáról a mai Piatnikok már nem tudnak semmit Azt tartja a családi tradíció, hogy valahonnan Oroszországból kerülhettek el a Piatnikok Óbudára. A fiatal Ferdinánd már tanulta a kártyafestést, abban az időben vastag ecsettel, kivágott formákról kenték a kártyafigurákat a kártyalapokra, Bécsben egy átjáróházban volt akkoriban a Moser kártyafestőmühelye. Ide állt be a fiatal Piatnik. Mo legmodernebb offset-gépelt dübörögnek a l-'úi'nik^iy árakban. Délamerikábau is Piatnik-kártyával játszanak. És látta» a bécsi, meg a pesti gyárakban keskeny kínai kártyalapokat. Ar öreg Piatnik Adolf képmásai ftshér márvánvbn faragva ott ál! a bécsi gyárban, » hütteldorferstrassei kártya-palotában. A rózsaszínű márványból épitett lépcsőházban, ahol fehér keztyüs inas jelenti be a látogatókat. Több, Mint ezer munkás dolgozik a gyárakban és évenkint egymillió csomag kártyát dobnak ki magokból a gépek. Eg^s/erü kártyákat és olyanokat, amiknek díszesen aranyozva van a szélük. Mindé csomag kártyán rajta van a Piatnikék cége Üzekkel a kártyákkal játszanak az óceánjárók luxusuabnijpiban, a királyi kastélyok szalónjában sarki csafszékekben, kis városok fiakkerstandjain a zabos ládákon, előkelő kaszinók kártyaszobáiban és a robogó vonaton az utazók, aki!, könyvet adnák el részletre, vagy rumot februári szállításra. Ott levernek ezek a kártyák felbontatlanul a trafikok pultján és a főpincérek lakattal lezárt szekrényeiben a kávéházak kártyaszobáiban. Mindenki játszik velük. Talán csak egyetlen család él a világon, amelyik nem játszik pénzbe kártyát... A Piatnik-család... ... És ez az egyetlefn család, amelyik Vagyont, szerzett a kártyából... PAAL JŐB „Máskép is lehet beszélni l" (A Bélmagyarország munkatársától.) Gémes Lajos mindszenti kereskedő érdekes rágalmazási ügyét tárgyalta pénteken a szegedi törvényszék. Gémest az egyik szentesi malomellenőr feljelentésére elítélték. Ekkor a pénzügyigazgatóság utján a pénzügyminiszterhez egy beadványt intézett, amelyben megvádolta Osztrogonácz László széntesi malomellenőrt. Azt állította róla, hogy az ellenőr azt mondotta neki, hogy máskép is lehet vele beszélni. Erre félreérthetetlen célzást tett, de ő azt visszautasította, mire megtörtént a feljelentés. Osztrogonácz felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt tett a beadványban foglaltak miatt a kereskedő ellen feljelentést A törvényszék előtt a kereskedő azzal védekezett, hogy amit mondott, az igaz. Kérte erre vonatkozólag a bizonyítás elrendelését. A bíróság helyt adott a kérelemnek. Kihallgatta Osztrogonáca malomellenőrt, aki azt mondotta, hogy a kereskedő nagy hangon beszélt, ezért mondotta, hogy lehet vele máskép is beszélni. így vallottak a többi tanuk is. A bíróság a kereskedőt elítélte 50 pengő pénzbüntetésre. Ki az unoka apfa? (A Délmagyarország munkatársától.) Különös becsületsértési pert tárgyalt a szegedi járásbíróság pénteken. Csáki Lajos gazdálkodó tett feljelentést Ambrus Antalné ellen, aki azt állitottn róla többek előtt, hogy unokájának ő ar édesapja. Csáki a feleségével jelent meg a bíróság előtt As követelte Ambrusné megbüntetését. Elmondotta, hogy ez a híresztelés családi békéjét fenyegeti felborulással, feleségét is azért hozta el, hogy lás?a az ö ártatlanságát. A vádlott Ambrusné elmondotta, hogy az i unokájának az édesapja iémjleg Cs<íki Lajos. E rt ő a leányától hallotta, aki hajlandó ezt * biróság előtt is bevallani. Elmondotta, hogy egyébként gyermektartási pert is tesznek folyamatba Csáki ellen. A gazdálkodó és felesége fejcsóválva hallgatta Ambrusné védekezését. A birósíg elrendelte a fiatal anya megidézéhét.