Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-20 / 17. szám

OírMAGVARORSZXG TQ'í'í fai*iár 20 Ez évben is csak GpBhavisnyái vásároljunk! Minősébe a les? jobb, szebb és tartósabb a hernyó- DaII Atff TücíiyÁmaIimÁI azáraka leorolcsóbbak. GPB eXlPa selyemnél. Gyári lerakat: tfPIMfC 1 <59VK;vr«5*¥VlVB* Miért jár bírság a takarékoskodásért „VaayoneWtkoJás" elmen eljárást fnd-lanak a tanyai gazdák ellen, akik összekuporgatofi filléreikből néhány négyszögöles cilekíölde* veilek szórványosan, pénz pedig szűken szivárgott kérelmeink nyomán. — Ha tudnák az emberek, müven tragédiák játszódnak le a tejhiánya miatt, a legtöbb bizonyára le is mondana reggeli kávéjáról... — Ezidfiszerint 550 liter tejet, 67 kg. kenyeret, 370 darab zsemlyét osztunk ki naponta. Ebből kap 20 elemi iskola, 25 ovoda é« napközi otthon, a kiskorú levente otthon és 5 Stefánia védníntézet. Két deciliter tej, 5 deka kenvér vagy fél zsemlye kerül egy-egy gyermek elé. — Tudnánk még racionálisabban gazdái. kodni fillércinkkel — folytatia Szanvi, — ha technikai akadályok nem gátolnának. Egv 2 decis tejadag. ha nversen juthatna az iskolákhoz, 18 fillérbe kerülne szállítással egvütt, pasztörizálva. üvegezve, ledugaszolva, szívóval ellátva 27 fillérbe kerül. Sainos. az iskola szolgai lakások oly silánvak. edények sem állnak rendelkezésre, a higiénia hiánya lehetet, lenné feszi a helvszini forralást. Mindenütt azonfelül megbízható személv is 1 ellene a munka végzésére Csupán Ui Somogvi-teleni és a C.songrádi-sugániti elemi lelkes tanítónőivel tudtuk a kérdést megoldani, Ok főzik ezeknek a legszegényebb és legbetegebb kerületeknek Iskoláiban a kakaót. — Mi adja a tejakeói legnagyobb jövedelmét? — 1931 utolsó hónapjaiban begvült a Széchenyi Mozi 2 filléres tejiegveire 870.50 oeníTŐ. A Belvárosi Moziból 833 42 pengő. A Korzó Moziból 1Í5 pengő. A színház a szezon kezdete óta adott 1185.07 nengőt, a város adományozott 6500 pengőt. Mig a mult évben magánosok és egyesületek adománya 2000 pengő volt. ezidén az egyesületektől aHrt van több tnv» pengőnél, az egvbázkö»«értek pedig semmit sem adtak. — Rettenetes gondokban és díl*iwníVhan élünk, akik leikünkön visel?ük az akciót. Hogy lehet igazságot tenni. Ki sz^mplhet ki szegénvt a szegén vek közül. Kinek aduink, kinek ne, mikor maid minden nroWárgverek és csecsemő életét aiándékozzuk oda a 2 decis meleg csorlával. Erre a szezonra már c**k 5114 nengőnk van és egv hónnnm nengő kel'... Adminisztrációra pedig e«v fillér se megy el. munkáiuk közben végzik emberbarát vegvésznők és vegyészek. Szanvi fővegvész fázósan gubbasztott az elrettentő számok fölött. Se égen, se föMön nincs segitség pénz nélkül. De nem volna nagv és nem volna kicsiny emberke, aki, ha egvszer látná az éhes könnyes szemeket, a íaígntó anyákat, ne érezné testvérnek a szenvedőt és ne segítene. A nagv hallgatásba beletört Szanyí elkeseredett hangjai Központosítani kellene a iótékonvságot, legalább is a gvermek ióléti intézménveket. A kisrongvos akciót, a tüdővészelleni harcot, szegénygondozásokat. nvaraltatási akciókat. Csak igv lehetne igazságos programmot csinálni és a gyermek jólétét, iövőiét, fejlődését, testilelki egészségét biztosítani. f. v. (A Délmagyarország munkatársától.) Amióta a Délmagyarország rendszeresen foglalkozik a tanyai lakosság problémáival, hogy felhívja rájuk az illetékesek figyelmét és beigazolja, hogy ezek a kérdések a legelevenebb kapcsolatban vannak a város életével, a szegedi tanyákon egyre fokozódó érdeklődéssel figyelnek a város felé. Bozóki János, a Domaszéki Függetlenségi Gazdakör elnöke, igen tekintélyes alsótanyai gazda — aki a törvényhatósági vá'asztások alkalmával egyik legnépszerűbb jelöltje volt a fíassay-pártnak es csak azért maradt kisebbségben mert a »furólisták« szétforgácsolták a többséget reprezentáló ellenzéki szavazatokat — egészen megilletődve mondja: — A szegődi tanyákon mindenki a legnagyobb há'ával gondol a Délmagyarországra, amiért megtalálta az összefüggést a városi ós tanyai kérdések között, amiért bátor szóval sikra szállt azért az igazságért, hogy nincs érdekellentét ezen a téren, hogy közős érdeke városnak, tanyánik egyaránt a tanyai lakosság helyzetének megjavítása. A tanya még most nagyon messze esik a várostól, a tanyai kívánságok, a legjogosabbak is, nemigen hallatszanak el a városi uccákig és eddig komoly szószólójuk nem is volt a tanyai érdekeknek. A Délmagyarország az első lap Szegeden, amely komolyan, önzetlenül száll sikra a tanyáért. Mi tanyaiak, erősen hisszük, hogy a Délmagyarország szava nem lesz pusztába kiáltó szó, lesz foganatja is, felfigyelnek rá az illetékesek, előveszik azokat a tanyai kérdéseket és maguk is rájönnek, hogy a sürgős megoldás elsőrendű városi érdek. Mert csak erre van szükség. Hogy ne csali hirdessék az illetékesek a tanyai ügyek fontosságát, hanem meg is győződjenek róla. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor biztosan sor kerül a megoldásra is. Bozóki János ezután a legújabb gazdasérelemről beszélt. Érdekes sérelem ez, készségesen hívjuk fel rá azoknak a figyelmét, akik intézik az ügyeket és nem győzik hirdetni, hogy segiteni keli mindenfelé könnyítéssel a válságba került gazdatársadalom helyzetén. Az utóbbi időben egyre-másra idézik be a szegedi pénzügyígazgatósághoz azokat a gazdákat, akik valamilyen ingatlant vásároltak az elmúlt esztendőkben, ha ez az ingatlan nem is nagyobb néhány négyszögölnyi cilnkföldnél. Idebenn azután megkérdezik tőle, hogy mennyit adott az ingatlanért, mikor vette, kinek fizetett érte és főképen aziránt érdeklődnek, hogy miből fizette ki a vételárat, hennán volt rávaló pénze. A válasz legtöbbször az, hogy »vót egy kis spórótt pénzük a ládafiában«. Ebból a spórolt pénzből származnak azután a bajok. A gyanútlan gazdák megtudják a pénzügyigazgatóság hivatalszobáiban, hogy súlyos adóügyi kihágást követlek el, mert be kellett volna jelenteniük készpénzvagyonukat is ós azzal, hogy nem jelentették be, »uagyoneltitkolás« vétkébe estek, amiért az érvényben levő törvények és rendeletek szerint birság jár. A sarokbaszoritott gazdák erre nemigen tudnak mit mondani. Zavartan hallgatnak, forgatják füvegjüket és lehajtott fejjel ballagnak el a pénzügy igazgatóság palotájából, akárcsak az igazi bűnösök, akiknek most már reszketniük kell a megbántott társadalmi rend megtorlásától. Hiába gondolják át magukban a dolgot, hiába hiszik azt, hogy semmi bünt nem követtek el, hogy nem vezette őket semmiféle rossz szándék, hogy senkit sem akartak megkárosítani, az eljárás megindul ellenük vagyoneltitkolás cimén. Pedig egészen ártatlanok. Nem tudták, hogy odahaza, < a ládafiában vagyont jelent az a néhány pengő, amely esetleg esztendőkig tartó könyörtelen takarélioskodás gyümölcse, amely verejtékes fillérekből gyűlt össze a maguk megrövidítése által. Kevesebb dohány égett el a csorba cseréppipákban, kevesebb bor folyt le a megszűkült torkokon, hogv minél gyorsabban szaporodjanak a fillérek a ládafiában, hogy minél hamarabb együtt legyen az a néhány pengő, amely arra kel!, hogy odaragaszthassák néhány lánc örökföldjükhöz a szomszédos citeket. Hiába bizonykodnak önmaguk előtt is, hogy nem akarlak ők eltitkolni semmit sem, nem is titkoltak el, hiszen az a néhány pengős spórolt vagyon, ha meg is bujt eddig a láda mélyén, ingatlanvagyonná változott át, tehátt napvilágra került, számontarthatják az adóhivatalok, behajthatják az érte járó adókat és be is hajtják szigorúan, ez az okoskodás nem állhat meg a paragrafusok rohamcsapatai előtt, erőtlenül, gyengén, tehetetlenül omlik össze. A szegedi tanyákon még sem tudják megérteni, hogy miért jár birság az önsanyargitó laka* rékoskodásért, amikor olyan hangosan hirdetik mindenfelől a takarékoskodás elvét, amikor nyilvánvaló, hogy a mai áldatlan időkben takarékoskodni majdnem egyet jelent a gazdák, a törpebirtokosok számára a kopia'ással, hiszen minden félretett fillér szájJ tói elvont falat ára. S téli hónapok meddő Ínségében elkelt volna a háznál mind a két malao is, hiszen annyi sok az ennivalót kérő száj, de az egyik azért bekerült a piacra, ahol bizony igen keveset adtak érte, de valami jutott mégis a ládafiába az árából, hogy gyarapítsa a titkolt vagyont. Ezt a pénzt minden nagyobb megerőltetés nélkül el lehetett volna élni is, hiszen cipő kel'.ene az iskolába járó gyerekeknek, melegebb kendő az eladó lánynak, aztán félesztendeje, hogy az öreg csizma is fejelés után sir, de csak bújjanak el inkább a fillérek a ládában, ott a legjobb helyűk, hogy azután hamarabb segítsék hozzá a kenyeret, pénzt, adóra- életrevalót termő földet a megnagyobbodáshoz. Gyarapítani kell a földet, egyenkint kell megszerezni hozzá minden ujabb négyszögölet, mert hát sok a gyerek, gyorsan felcseperedik valamennyi és ugy is szétszaggatja azt a kicsit is, ami van. Legalább mindegyikre valamicskével nagyobb darab jut, ha majd osztozásra kerül a sor. Nézik, forgatják a pecsétes Írásokat a szegedi tanyákon és nem tudják megérteni, hogy miért jár birság a takarékoskodásért. MAGYAR LÁSZLÓ.