Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-20 / 17. szám

DELMftGYAKORSZAG BZ.EOED. SMrlce*>«W«o Somogyi neea XJt..í.r?m, Teleion: Z3-33.- Rlndóhlvatel k«le*«nkOnyvMtr e* fegy Irodo : Aradi oeca S. Telefon j 15-oe. ^ Nyomda r lllw l l-Ol ticcn 1». Telefon í lJ^oO. T*»ir»li ^ levélcím : n(Élm»«iy»t»r»«Ao SKepcd Vasárnap, 1935 Január 20. Ara 20 fillér XI. évfolyam, 17. §2. ELŐFIZETÉS: HnTonln helyben 3.20 VldAken e* Budenetlen 3.0D, Iclllföldön 0.40 nennA' * Ervef »iám Ara hélkiiznap ÍZ. vn>Ar* UnnenniiD iO (111. Hlrdntétek lelvélele tnrlin szerint. Mrn'clenlk hétfő kIVt«"*vet «•«jonln -e^tje-l Ml és - Európa Bűnnek tartanánk, Ka a magyar kormány genfi küzdelmét pártpolitikai elfogultságokon keresztül vizsgálnánk. Jugoszlávia a magyar kormány ellen emelt vádat, de a vád ellen az tország kénytelen védekezni. Aki a kormány S

ervitelét megnehezíti, az ország harcát neeziti meg. Ebben a kérdésben nincs kormánypárti szempont és nincs ellenzéki kötelesség. Senki ne akarjon se ünnepelni, se gáncsoskodni. Mert most mást parancsolnak kötelességeink: az okos hallgatást. Ha el lehetne csak egy pillanatra felejteni azt, hogy magyarok vagyunk, a hűvös objektivitás szenvtelenségével tudnánk nézni a kérdést s mérlegelni a bizonyítékokat. Nem a védő elfogultságával, nem a vádlott védekezésre beidegzett magatartásával, a b i r 6 szemével, abiró értelmével s a bíró lelkiismeretével akarjuk olvasni a magyar kormány genfi jelentését s idézzük magunk elé — ez is biróí funkció — a vádlevél bizonyítékait és argumentumait. S az első amit a biró elfogulatlanságával meg kell éllapitanunk az, hogy a leglelkiismeretesebb vizsgálat sem találhatott összefüggést a megfontolt mulasztások s a vádbeli eset között. Lehet, hogy volt rendőrkapitány, aki az idegenek ellenőrzését a szükségesnél és megengedettnél lazábban végezte el, de hogy lehet a nagykanizsai idegenellenőrzés módját a marseillei királygyilkossággal kapcsolatba hozni? Lehet, hogy egyik-másik esetben felületesebb vizsgálat után adtak ki a kérelmezőnek útlevelet, de hol vannak azok a tények, hol maradtak azok a bizonyítékok, honnan lehet elővenni azt a ténvállást, amelyek a kiadott útlevél s a marseillei gyilkosság között akárcsak kémiai uton, de legalább nyomokban kimutatható összefüggésre mutatnak? Ilyen tényállás nincs és nincsenek erre utaló adatok. Ha a jugoszláv kormány ultimAtumszellemü jegyzékeinek s demars-hangu követeléseinek, ha Franciaországgal élén a kisantant politikai és diplomáciai felvonulásnak s az egész nemzetközi politika mobilizálásának az vol* a célja, hogy egy-két magvar közalkalmazott ellen fegyelmi eljárást indítsanak, akkor — akármilyen kegyetlen aránytalanság áll ís fenn a tények s az impulzus között — azt kell mondanunk, hogy az öt, vagy hat magyar köztisztviselő felett győzedelmeskedni tudott a kisantantnak ez az inszurrekciója. De nem győzedelmeskedett Magyarország ellen s nem győzte le még a magyar kormányt sem. Elvégre, arról senki sem tehet, hogy a hazájukból menekülő horvát politikusok magyar területen keresztül mennek tovább emigránsutjukban. Arról sem tehet senki, hogy átlépvén a Drávát, először magyar területen pihennek meg. A szerb vádlevél nem is ezt kifogásolta, de amit kifogásolt, azt a legszorgosabb és leglelkiismeretesebb vizsgálat megcáfolta. Ez a vád, ha nem politikai, de biróí testületnek kell felette ítélkezni, nem nyugtalaníthatja, nem zavarhatja többé Euróoa nyugalmát s a nemzetközi politika békéiét. A nyugtalanító csak az, hogy e ténybeli es jogi vonatkozásaiban egyaránt tisztázott kérdés feletti döntést bizonytalan időre uha elhalasztották. Attól kell tartani, hogy mindaz a nyugtalanság, mindaz a bizalmatlanság és türelmetlenség, ami irritálhatja meg a szerb közvéleményt s a szerb közvéleményen keresztül Jugoszlávia nemzetközi állását, ennek a kérdésnek elintézetlenségét igyekszik majd kihasználni belpolitikai sikerekre s külpolitikai igazolásra. Jugoszlávia belpolitikai harcai a pártok pillanatnyi érdekei s a pártvezérek törekvései szerint követelnek majd békülékenységet, vagy hajlithatatlanságot ebben a kérdésben s igy megtörténhetik az, hogy a kérdéssel össze nem függő szempontok s a magyar kormány hatalmi szférájától messze eső törekvések állnak majd a kérdés végleges, gyökeres s békét teremtő rendezése elé. A qui habét tempus, habét vitám — elve nem szükségképen érvényesül a világpolitika színpadán. Itt nem elég, ha a jelenés véget ér, nem elég, ha a vasfüggönyt leeresztik, itt még a záporpróbát is meg kell tartani, hogy hamuvá váljon mint az a zsarátnok, ami lánggal fenyegette az európai politika kulisszáit. Eleget ágáltak, eleget szerepeltek a világpolitika tüzimádói, a nacionalizmus piromániákusai, Európa — bizunk benne —, nem pert akar, hanem egyességet. A magyar álláspont engedékenységét, a magyar kormány eljárásának loyalitását ellenfeleinknek, sőt ellenségünknek is el kell ismerniük. Nekünk nagyon kevés örömünk van ebben az engedékenységben s nagyon kevés kedvünk telik ebben a loyalitásban s főként: nagyon kevés együttérzésünkkel találkozhatik mindaz, ami ezt a loyalitást és engedékenységet a nemzet érdekében követelte meg. S mégis azt mondjuk: minél kevésbé elégíti ki a magyar kormány eljárása a nemzeti önérzetet, annál több utat nyit, annál több lehetőséget teremt a kérdés végleges és gyökeres elintézése számára. S mivel ez az elintézés európoi érdek s mivel a magyarságnak végzete és tradíciója, hogy mindig csak áldozzon a világrészért, melynek ezer év óta lakója, harcosa és védelmezője, nem szabad sajnálnunk még ezt az áldozatot sem Európától. A Népszövetség hétfőn tárgyalja a saarvidéki emlékiratokat Szombaton nem tudták befelezni a fanács ülésszakát — Francia ki' küldöttek Berlinben tárgyalnak a visszacsatolás kérdéseiről Nem lesz ujabb vita a magyar-jugoszláv affér ügyében Genf, január 19. A Népszövelség Tanácsa szombaton délután 5 órakor nyilvános ülést tartott Tevfik Rüsdi Arras török külügyminiszter elnöklésével. Ezt megelőzően a Tanács zárt ülést tartott, amelynek során B e n e s cseh külügyminiszter indítványára kinevezték azokat a tagokat, akiknek feladata lesz a Népszövetség egyes bizottsága:'nak reformját kidolgozni. A nyilvános ülés napirendjén a következő négy pont szerepelt: az angol részről lefoglalt finn hajók ügyében Finnország kártalanítási kérdése, — a svájci állampolgároknak a háború idején lefoglalt iavainak kérdése, a francia kormány bejelentése a ssarvidéki menekültek ügyében és a perzsa—iraki határviszálv kérdése. A napirenden szerenlő első pont tekintetében hosszú vita feilődött ki, ugy, hogy az este fél 9 órakor végződött ülésen már nem tudtak foglalkozni a napirend többi pontiáv»l. Igy a Tanács ülésszaka csak hétrőn fejeződik be. Franc*a emlékírat a saarvidéki menekültekről G«nf. január 19. A francia kormánynak a saarvidéki mertekültek ügyében a Népszövetséghez beterjesztett emlékirata megiegyzi. hogv a kérdés elsősorban a Népszövetséget érdekli. Franciaország nem akaria elzárni határát azok elől. akik az első napokban át akarták lénni a határt. Gondoskodott a menekültek elhelyezéséről, sőt bizonyos illetékeket is folvósitott. A! francia kormány azonban nem vállalhatja ezeket a költségeket és nem hagyhatja nyitva az ajtót ilyen bevándorlók számára, ha előbb meg nem bizonyosodott a Népszövetség tényleges együttműködési készségéről. fl szeparatisták panaszirata Genf, január 19. Max Bauer, Hoffmann és K o c h t o r, a saarvidéki szeparatista vezérek panasziratot nyújtottak át a Népszövetség tanácsánál. A nanaszirat azt állítja, hogv Németország évekkel ezelőtt kötelezte magát a rajnavidéki szeparatisták védelmére is. de ezt a kötelezettségét sohasem tartotta be. A há^ rom szeparatista vezér azt kívánja továbbá, hogy a Népszövetség alakítson segélybizottságot, amelynek szerintük anyagi eszközöket kellene rendelkezésre bocsátani. A bizottságnak az lenne a feladata, hogv a menekültek' létfenntartását biztosítsa és számukra munka, alkalmat létesitsen. Franc!a küldöttség Berlinben _ Pán*, ianuár 19. A mai nap folvamán francia küMött«é<í utazik Berlinbe, hogv ott tárgvalásokat folvtasson a saarvidéki kérdés rendpzé'ével kanrsolaiban felmerült kereskedelmi 'ré-dé'ekrő'. Valószínű, hogv a tárgyalásoV' a jövő hónap közepéig elhúzódnak. Kánya klilüciyminiszfer a genfi tárgyalásról Genf, január 19. Kánya Kálmán külűgv- l nyilatkozott: miniszter szombaton esle 6 órakor elu'azott i — Genfben nvei. benyomásaim általában Genfbők A külügvminiszter eluh7ása előtt tár- véve kielégitőek. Nem szenvedhet kétségei, hogy gyalásainak eredményéről a következőképen ! az összes mértékadó európai tényezők márt