Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-19 / 16. szám

TÖ35 íanuiSr T<5 pri \c,v * v n» * * * c. Ujabb végrehajtási a Vásárhely!~sugáruti háztulajdonosok ellen Kétéves moratóriumot kérnek a súlyos helyzetben levő kisemberek (A Délmagyarország munkatársától.) Pár nappal ezelőtt a városi adóhivatal végrehajtói jelentek meg a Vásárhelyi-sugáruton és mintegy hetven háznál zálogoltak. A zálogolás az öt év óta esedékes ismeretes járda és csatornaköltségekre vonatkozott 1930-ban a város négyméteres szélességben kiaszfaltoztatta a Vásárhelyi-sugárut gyalogjáróit, csatornahálózat készült és" a haznk előtt kocsibejárókat csináltak. Mindez a Vásárhelyi-sugáruti ház- és telektulajdonosok költségére készült, megkérdezésük ivélküL Antikor a vállalkozó elkészült a munkával, a város hatósága egyenkint értesítette a háx- és telektulajdonosokat, hogy a költségekből mekkora összeg esik rájuk. 1000 pengőtől 3000 pengőig terjedő összeg jutott egy-egy háztulajdonosra. Fizetni azonban nem tudtak az érdekeltek és haladékot kértek. Némelyikük az évek hosszú során törlesztett, a legtöbben azonban még a tartozás kamatát sem bírták fizetni A város 1930-ban a tartozás biztosítására valamennyi házigazdánál az'ingatlanokra betábláztatta a tartozás összegét. A betáblázás még ma is fennáll, a város követelése tehát biztosítva van, mégis ismételt zálogolásokat és végzéseket arveresi kézbesítenek a Vásár helyi-sugáruti háztulajdonosoknak. A mult napokban eszközölt zálogolás nagy elkeseredést váitott ki az érdekeltek körében. Az őszi. előzmények után erre nem számított közülük senki. Az októberi közgyűlés ugyanis egy indítvány kapcsán foglalkozott a járdafcartozás ügyével és elhatározta, utasítja a polgármestert, hogy az érdekeltekkel vegye fel a közvetlen tárgyalásokat s valamikép igyekezzen a város hatósága rendet teremteni ebben a kérdésben. A háztulajdonosok azóta várták a hatósági intervenciót, most azután ehelyett megérkezett a — végrehajtó. Az egész Vásárhelyi-sugáruton nagy az izgalom, senki sem tud fizetni, mert most még súlyosabb terhekkel küzdenek, mint évekkel ezelőtt. Á zálogolások elrendeléséről érdeklődlünk a városi adóhivatalnál, ahol azt a felvilágosítást kaptuk, hogy felsőbb utasításra kellett elrendelni a zálogolásokat. Ezt követi majd az árverés kitűzése, ha az érdekeltek 15 napon belül nem fizetik be tartozásukat. Erre pedig semmi remény sincs, hanem valószínű, hogy üzenöt napon belül mégis történik valami ezügvben. Erről beszélt Ijitz Béla, akit annak ellenére, hogy nem tagja a törvényhatósági bizottságnak, az érdekeltek nagyobb csoportja keresett fel és közbenjárásra kért fel. — öt esztendő óta dolgozunk a járdaköltségek elintézésén, — mondotta Iritz. öt év óta deputációzunk, kérvényezünk, majdnem hiába Évekkel ezelőtt néhai Somogyi polgármester adott nagyobb haladékot a fizetésre, pedig akkor kevésbé volt ennyire súlyos i. helyzet. Most a Vásárhelyi-sugáruti háztulajdonosok még szoronjfato'tabb helyzetben vannak, mint tavaly ,vagy 2 éve. de a város hatósága ugylálszik nem veszi ezt figyelembe. A zálogolás teljesen eredménynélküli, legfeljebb költséget okoz a háztulajdonosoknak, mert a háromszázalékos költséget felszámítja mindenkinek volna; ha az adóhivatal. A legjobb megoldás a város kétéves moratóriumot adna az érdekelteknek, errevonatkozólag a januári közgyűlés elé indítványt is fognak terjer-teni. A moratórium tervét helyesli mindenki a sugárúton. A 24. számú ház tulajdonosa, egy idős özvegyasszony, azt mondja, hogy csakis ez segit het rajt"k. Mindenét lefoglalta a végrehajtó a járdatartozásra. Prágay István asztalosmester a '25. számú ha» tulajdonosa szintén a moratóriumban bízik 1400 pengőért zálogoltak nála. Kormányos Józsefék a 23. szám alatt laknak, kilenc hold földje van, de a jég elverte a termést. ö maga a családjával együtt földes szobában lakik, a jobbik lakását albérletbe adta, hogy legyen kenyérre való. A 40-ik számú ház gazdája Koics Gyula kovácsmester. 4200 pengő tartozása van a házra és a havi jövedelme 31—40 pengő. Nyolcadik napja nem égett tűz a műhelyében. Közel 2000 pengő járdahozzájárulást követelnek tőle. Ilyen a helyzet végig a sugáruton, szabadpályán élő, nyomorgó emberek a házak gazdái, akiknek még a napi megélhetésük sincs biztosítva. „Bocsánatot kérek, eltévesztettem a házszámot , a fiatalember magánlaksér^ési pere a szobalany miatt (I (A Délmagyarország munkatársától.) Különös magánlaksértési per foglalkoztatta pénteken a szegedi járásbíróságot Egy fiatal tisztviselő volt a vádlott, aki ellen egy úriasszony tett felielentést. A feljelentésben előadta, hogy egyik este 10 órakor kopoglak a lakása ajtaján, amikor pedig ajtót nyitott. egy ittas fiatalember kért bebocsájtást. Rémülten be akarta csapni az ajtót, de az a lábát tette az ajtónyitásba és behatolt a lakásba, ahonnan csak a házmester tudta kituszkolni. A fiatalember a tárgyaláson igy védekezett: — Borzasztóan restelem a dolgot, tévedésnek estem áldozatául. Most már pontosan nem is tudom, hogy mi történt. Azon az estén találkoztam egy csinos lánnyal. Valószínűleg szobalány volt... Valahonnan ismertem már. Beszélgettünk és megállapodtunk abban, hogy tiz óra felé felkeresem és egy kirsit elrádiózgalunk Korán volt még, elmentem egy vendéglőbe, ahol iddogáltam. Tiz órakor elmentem a jelzett házba, ahol kopogtatásomra egy hölgy nyitott ajtót. Azt hittem, hogy a szobalány. Legnagyobb meglepetésemre nem akart beengedni. Azt hittem, hogy ugratni akart az este, ezért erővel is benyomtam az ajtót. Nem vettem észre, hogy nem a szobalánnyal, hanem őnagysájrával állok szemben. Mondom, egy kicsit ittas is voltam. Csak már a világos szobában ismertem fel a helyzetet, mire azonnal távoztam is. — Nem távozott maga olyan egyszerűen — szó!» I őzbe a biró. .4. házmesternek kellett magái eltávolítani.. .1 Igaz? — fordult a biró a sértett asszonyhoz. — Igaz, ha a házmesteT nem jön, nem is tudom, hogy mi történik... — Nagyságos asszony nagyon téved — vágott kozbe a vádlott. Nem történik semmi. A házmester azért jött, mert a nagyságos asszony hisztériásán sikoltozol^ bár nem volt rá semmi oka. A házmesterrel az ajtóban találkoztam, nem kellett engem kidobni... Én nem a nagyságos asszonyhoz akartam betörni, hanem a szobalányhoz, aki régi ismerősöm— — Piró ur kérem, nincs, is olyan alkalmazottam, akivel randevúzhatott volna... Egy öreg szakácsnőm van csupán. Csak nem akarja azt mondani, hogy hozzá jött?... Ez becsületsértés volna-.! — Nem kérrm, egy fiatal szobalányt kerestem. Ha pedig ilyen nem volt a nagyságos asszonynál, akkor valószínűleg eltévesztettem a házszámot — Vagy pedig a szobalány csapta be magát. Hamis címet mondott, — szólt a biró. — Az is meglehet kérem, de én ártatlan vagyok... — Legjobb volna azt a lányt elökeriteni, — szögezte le a biró. Az tudná tisztázni a helyzetet — Kérem biró ur — kapott a szón a vádlott Tessék nekem határidőt adni, előkeritem a lányt, már csak a reputációm érdekében is. Végigjárom az egész uccát, biztos, hogy megtalálom... A bíróság helyt adott a kérelemnek és a tárgyalást elnapolta a bizonyítás kiegészítése céljából. Bódék, ontanvórák, üitlamosmecjállók (A Délrragyarország munkatársától) Volt idő, nem is olyan régen, amikor a szegedi városházán irtóhái'orura készülte!: az uccai bódék ellen, mert az volt a hivatalos felfogás, hogy a bódék, akármilyen szen-revalóok is, elcsúfítják a város külső képét, megbontják az uccák és terek építészeti harÖszl és téli rhcnmahuráh r» Sít. Gellert GQóguiardö ts Szálldöa BUDAPESTEN A szál'óban ecjy heti teljes pMisio lakta, rergelí, ebéd, vacsora) 100 pon^S. A e"yógy tényezők árából a • 1411 ó lakóinak ielomös árengedmény. Felvilágosítást ké«zsí<«ret <-zotsrál. ,*«,., iqrn* '»trtwásr Bu4*a«il XI. K«!en"1*"'«l ui 4. a*4m. moníáját Ha egy egy újság-, vagy gesztenyeárus közlérh&sználati tngedélyt kért, hogy valamelyik ucasarkon felállítsa bódéját, vagy gesztenyeker mentéjét, a torony alatt valóságos városépítészeti viták keletkeztek és sokszor bizony az elutasító tanácsi határozatot esztétikai szempontokkal indokolták meg. Ezekben az időkben a város szépségét igencsak építkezésekkel igyekeztek fokozni és igy a bódék ellen táplált harag nem is volt feltűnő. Ujabban megváltozott a felfogás a városházán. Építkezés nincs, pénz sincs, még annyi sem, amennyi a lássa" rongyolódó épületek helyrehozásához kellene és igy kialakult a felfogás, hogy a bódék is alkalmasak a város csinosítására, mert hiszen a bódék tarka szinefoltjai a nagyváros jellegét adják meg az uccáknak és a tereknek. Jelenleg is egész sereg bódéügy foglalkoztatja a városi köziga-gatást. Olyan nagy felkészültséggel intézik ezeket az ügyeket, mint néhány esztendőve' e'előtt, mondjuk, az egyetemi építkezések üg> ét. Ad-hoc bizottságok taTtanak helyszíni szemléket, szakértők véleményét kérik ki, műtanrendóri