Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-13 / 11. szám

s DÉLMAC.yARORSZAG 1035 január 15. Ez évben is csak GFB harisnyál vásárolj unk! Alkalmakra Minősége a logjobb, «j. Ä az árak a legolcsóbbak. Gr B 6X ifa SSÍÜ^SA Poííáu Testvéreknél propagandát fejtsen ki a Franciaországhoz való csatlakozás, vagy legalább is a Németország ellen való döntés érdekében. A francia kapitalizmus csucs-szervezetei összepaktáltak a saar-vidéki szocialistákkal és kommunisták, kalj akiknek minden okuk megvan, hogy rettegjenek a hitleri Németországhoz való csatolástól. Nem feledkeztek el még a vallásos és felekezeti szempontok megmozgatásától sem. lévén a Saar-vidék lakosságának túlnyomó része katholikus. Keresztülvitték még azt is, hogy Boncour miniszterelnök 1933 végén fogadta Max Waltzot, a saarvidéki szocialista párt elnökét. Igaz, hogy ez a kihallgatás csúnya politikai balfogásnak bizonyult, mert nem sokkal rá maga a saarvidéki szocialista párt tagadta meg a közösséget elnökével, aki a párt alapjainak egv részét elsikkasztotta. Ezzel szemben Hitler Németországa fs a forrásnontig hevített propagandát feitette ki. hogv a népszavazás impozáns módon végződ iék Németország iavára. Uiság, rádió, saarvidéki német tisztviselők, szakszervezeti titkárok, tanárok, tanítók hetek óta egvebet sem tesznek, csak azt hirdetik, hogy a Saar-vidék lakosai németek és nekik a német határokon belül van a helyük. A német kormány gondoskodott róla, hogy azok a szavazásra jogosult saarvidéki németek még az oceánon túlról is hazajöhessenek erre az egy napra és leadhassák szavazatukat. Karácsony előtt tömérdek gyermekjátékot szállítottak Németországból a Saar. vidékre. Még ezek a játékok is a propagandát szolgálják: Szavazzatok Németországra! A népszavazás dacára így a Saar-kérdésnek még mindig nagyon sok az izgalmak keltésére alkalmas anyaga, bár kétségtelen, hogy a Népszövetségnek decemberi ülése óta a probléma sokat veszített élességéből. Franciaország magára nézve kötelezőnek ismerte el a Népszövetségnek a szavazás alapján meghozandó döntését. Része van ebben bizonyára annak a fölismerésnek, hogy tizenöt esztendő alatt n«n sikerült elérni az óhajtott célt. a lakosságnak olyan befolyásolását, hogv kívánatosnak tartsa a francia uralmat, vagy a népszövetségi kormnnvzat állandósítását. Amennvíre meg lehet ítélni, ma már a francia közvélemény is bele nvugodott, hogy a Snar-vidék nem lesz frmcia s már csak a nehéz ipar és kitartott saitóia tüzel az annexió mellett. Tís ha van veszedelem, akkor ez a veszedelem r>bhan jelentkezik, hogv ennek a faktornak a demokrata Franciaországban is nagv a hatalma és egvkönnven nem a dia meg magát. ¿dkfyjcicMaJ^ J&őutdLa&mi Egy ország, amelynek nincsen haiáva és amelynek alattvalója: ax egész világ ...Mceeleurs, bites roa Jetut... mondta monoton hangon a krupié a rulett mellett, — odakünn ragyogva dobott árnyékokat a kertek palánkjára a juniusi napsugár — amikor mosolyogva megálltam a kaszinó ajtajában. Délelőtt kinn jártunk * Schwechnt völgyében a Helenenthalban, frissen csapolt sört kórtünk a Krainerhüttében, ibolyát vettünk egy maszatos lánytól, aki a Wienerwald tündéréről mondott el régi verseket, szőke volt a haja és libákat őrzött a dombok oldalán és én arra gondoltam, hogy meg kellene lesni a hires filmsztárt, akinek nagyobb szerencséje van a játékban, mint ott, ahol a szép nőket a szerencse nem szokta cserben hagyni ... ... Rien ne vas plus... hallottam tovább, egy fehér golyó pergett az asztal kösepén, nök és férfiak ültek és álltak egymás mellett, egyik az asztalra támasztotta a kezét és a másik a lorny ón jávai leste, hol tart haltot a golyó. Ismerősök is volak az asztalait, köszöntöttem őket, frissen és jókedvűen, akadtak, akik vigau integettek viszsza, egy lengyel grófnő azonban haragosan mondta: játéknál ne tessék köszönni... Ejnye, de furcsa gusztusa van a grófnőnek, gondoltam magamban, de ahogy körülnéztem, észre kellett vennem: ebben a teremben valahogyan kicserélték a világot. A sarokban különben prűd és a társaságát alaposan megválogató kegyelmes asszony — a férja aktív diplomata — fesztelenül diskurált egy hölggyel, aki elegáns volt, de akit — hogy ugy mondjam — nem szokás feleségül venni. Egy pozsonyi gyáros — odahaza még az újságot sem veszi meg, mert pénzbe kerül — hatalmas bankjegycsoraóval állt a pénztár mellett. A rendőrkapitány civilben volt és odasúgta nekem* „Inkognitóban vagyokl" A pesti orvos, — nemrég keltett feltűnést tudományos felfedezésével — vékony aranyceruzával jegyezte noteszébe: hányszor jön ki a piros és hányszor a fekete és megkérdezte tőlem: „Milyen szisztémára játszik?" Amikor megmondottam, hogy én nem ismerem a szisztémákat, ugy nézett rám. mint egykor a földrajz tanárom, amikor nem tudtam megmondani, hogy Stockholm Malar mellett fekszik. E pszihiafer beszélt nekem egyszer arról, hogy az etnberek kettős életet élnek és nekem most gszembe jutott ez a diskurzus. Komoly urak jártak föl és alá a teremben és apró. meg nagyobb, kerek és ovális fémdarabokéi szorongattak a kezükben. A zsetonokat, amik itt a pénzt helyettesitik. A csillárok fényében ragyogott, a sok-sok zseton . .. A krupiék ugy ültek az asztalnál, mint Reinhardt a rendezői széken Salzburgban. Ott tornyosult előttük a mesés vagyon, keskeny lapáttal söpörgetek maguk felé és szakértelemmel szortírozták a játékpénzeket.,. Számokat kiabáltak az asztaloknál és ezen a juniusi napon éreztem meg azt, hogy érdekes dolog lenne megírni Játékország történetét, földrajzát, népének szokásait, állami berendezkedését, tőrvényeit és törvénytelenségeit, irodalmát és művészetét, érdemes lenne portrét adni sztárjairól és munkás hadseregéről, bűnözőiről és „honalapítóiról," szglóijjalról és cselédszobáiról, gazdag fegyvertáráról, külön nyelvéről, amely otthon van a világ minden részén, hadseregéről és hadvezéreiről, asszonyairól és férfiairól és csillogásban «azdag éjszakáinak rejtelmes életéről. Hosszú hónapokig tartott, amíg elkészül* a munka. Pedig már az első lépésnél megtorpantam. Amikor keresni kezdtem: ki játszott először ezen a világon, egyik tudós a másikhoz küldött. Az egyiptológus azt mondta ,hogy Asszíriában, már régebben játszottak, mint a Fáraók földjén. A hinduk a perzsákra tolták a kártya kifundálásának nagy dicsőségét Kinában már évezredekkel ezezelőtt pergett a rulett golyója ... A Tigris és az Eufrát közén — itt érett először gyümölccsé ax Éden almája — cserepekre irott könyvei régen elfelejtett korok kultúrájának már oldalakat irnak az ember játékszenvedélyéről. Hiszen az ősember baralngjában a kőbalta mellett olt feküdt a kocka ... Igyekeztem bejárni Játékország egész birodalmát. ámde ez a munka kevés egy emberélet számára Hiszen ennek a birodalomnak nincsenek haiórai és alattvalóinak száma pontosan annyi, mint ahány ember él a földön. Elmentem muzeumokba, kutattam könyvtárakban, beszéltem tudósokkal, a kártya hadseregének generálisaival, hires, nagy krupiékkal, - akiket olyan iskolákban képeznek ki, ahol a játék tudománya annyira fontos, mint az egyetemeken az anatómia — megismertem az „alvilág" hires és letört sztárjait, bekukkantottam rendőri szobák rejtelmeibe, napokat töltöttem el a gyárban, ahol százezerszámra áll a magazinban a kártya és ahol tisztes családapák áldják azt, aki az ördög bibliáját kitalálta. megszólaltattam Írókat és művészeket, filozófusokat és az idegorvost, elolvastam könyvek légióit, amik arról szólnak, hogyan lehet holtbi»losan nyerni, de még nem született ember •— csupán e könyvek irói és kiadói — akik tényleg nyertek volna Is, elmentem a mellényembe csempészett fotografáló masinával a játékkaszinóba, hogy megörökítsem a pillanatot, amikor a játékos nyer és vészit, ültem a krupiék mellett hajnalban füstös csapszékekben, könyököltem játékkaszinók mérlegei mellett és próbáltam okosabb lenni, — bevallom, hogy ez alig sikerült — végigcsavarogtam a Riviérát, a belga tengerpartot, Ausztria nyári és téli fürdőit, halomra gyűjtöttem a játékosok kabaláját, amelynek őse ott van a nyamnyamok kunyhóiban és az ájtatos parszik tüztánca körül, kiírtam Danteből. amit ő kibicekről írt, sorra jártam a bridzs-ssalonokat, ahol bridzselnek is, meg nem is, izgatott a probléma: be kell-e vágni ötre és meghallgattam erről a „fontos kérdésről" a legkitűnőbb szakértők véleményét .megpróbáltam feljegyezni a milliókat, amiket nyertek, vagy vesztettek az utolsó évben, kikérdeztem embereket — a messze, titokzatos Keletről, a hideg északról, a tájfun vidékéről, az Egyenlítő tájáról, kofferokba gyűjtöttem öreg és fiatal kártyákat, amiknek lapjaírói világtörténelem néz szembe velünk, razziákkal jártam végig külvárosi csapszékeket és titkos játékbarlangokat, hideg kézzel koncoltam az asszony, a játék és a szerelem örök problámáját, szerényen odaesempésztem magam a nagy játékkaszinók kuliszszái mögé és most, hogy egy szekrényre való jegyzettel, könyvvel, fotográfiává!, rajzzal gazdagabban leülök gépem mellé, azt hiszen}: sikerűi megirni azt, amire azon a bájos juniusi délutánon a badení kaszinóban magammal szemben kötelezettséget vállaltam. Hat hónapig barangoltam Játékországban. Referálok mindarról, amivel magamat szemben találtam. Ahol belém ütközött a mult, ott őt sem kerültem ki. De igyekeztem mentül kevesebbszer találkozni véle. Engem inkább a rohanó jelen érdekelt. Ennek az idegekre épült lázas pulzusu jelennek az a kártyavilága, ahol már mint játékos, akár mint kibic, akár mint csöndes vagy izgatott szemlélő benne él minden teremtése ennek a földnek. ...Ott állnak a játékasztaloknál, játszanak és várják a szerencsét... • Pa ál Jób.