Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-13 / 11. szám

!935 famnfc 13. B ff l . M A Ci 7 A P O & S £ A G 3 Az uj törvényhatóság első közgyűlése Megválasztották a bizottságokat Osztrák kitüntetést kapott a polgármester a szabadtéri játékokért (A Délmagyarország munkatársától.) Ünnepi hangulatban, de minden ünnepi külsőség nélkül élt össze szombaton délután alakuló közgyűlésre az újjáalakított törvényhatósági bizottság. A lép­csőzetet nem borították bibor futószőnyegek, a kapuban sem állt a díszruhás várnagy, virágok sem díszítették a folyosókat, de azért ünnepi volt — a hangulat A városatyák csaknem teljes szám­ban megjelentek, különösen az ujak, akik megil­letődve lépték át a városi parlament ajtaját, kí­váncsian nézegették a padok közötti sürgés-for­gást, találgatták, hogy hol lesz a helyük, amelyről majd eldörgik a rájuk váró tízesztendős ciklus alatt igazságaikat. Aztán megkezdődött az ismer­kedés, — akármilyen hihetetlenül hangzik —, na­gyon sok uj városatya van, aki alig ismer valakit társai közül. Barátságos arcok mosolyogtak egy­másra, barátságos kézfogások történtek, nagy őr­vendezések. Most még szabad volt a barátkozás, hogy később annál őszintébben csaphassanak 6sz­sse az ellentétek. A f&spán megnyitója Félőt előtt tíz perccel lépett a zsúfolt közgyű­lési terembe Bárányi Tibor főispán, aki elfoglalta helyét és néhány pillanat múlva megnyitotta az alakuló közgyűlést. — Méltóztassanak megengedni — mondotta —, hogy az elnöki székből nemcsak a magam, hanem a város hatósága nevében is a legszivélyesebben és abban a reményben üdvözölhessem az uj tör­vényhatósági bizottsági tag urakat, hogy töreked­ni fognak megfelelni annak a bizalomnak, amely a választóközönség részéről velük szemben meg­nyilvánult. Meggyőződésem, hogy a bizottsági tag urak is, — hasonlóan a régiekhez — át vannak hatva annak tudatától, hogy a városi képviselő­ség nemcsak a város közigazgatásának irányításá­ra kiható jogok bir'oklását jelenti, hanem hogy felelősséggel is jár. mert gyakorlása a város szá­mára értékessé, gyakorlójára dekórummá csak ab­ban az esetben válik, ha az minden más szem­ponttól eltekintve, kizárólag Szeged városa. — s azon keresztül az Ország, a Nemzet érdekébő' történik. Ebben a magasztos munkánkban ne vá­lasszon ©1 bennünket párt, vagv felekezeti kvlfinh. ség, hanem egyesüljünk a cél érdekében egy közös állandó akarásban. — Méltóztassék megengedni, hogv még esrv ké­réssel forduliak a bizottsági tag urakhoz: kérem, hogv felszólalásaikban őrizzék meg a múlthoz hí­ven azt a pártszen vedéi vektől mentes táreTilnjtos­«áffot és hnns-nemet ami lehetővé tette és teszi a jövőben is a teremtő munkát és a köz?nrfllés mél­tóságának. — elnöki beavatkozás nélküli — fenn­tartását. Utv érzem, hogv ezt annál is inkább fo­gom van kérni az igen tisztelt bizottsági tag urak­tól. ntert főisnánságom elmúlt két éve alatt gondo­san ügveltem arra, hogy az elnöki tisztséggel já­ró kötelességszerű pártatlanságomról soha meg ne feledkezzem. — vagy bárkit Is jogainak gya­korlásában korlátozzam. II nohármesler osztrák kitüntetése — A közfelfogás szerint — folytatta ezután a főispán —, a polgármester, — aki a város bizal­mából annak első polgára lett, — a saját szemé­lyében egymaga is reprezentálhatja a várost. Eb­ből önként következik, hogy mindaz az érdem, el­ismerés. vagy ki'üntetés, ami a város polgármes­terét éri, visszaható erejénél fogva egyaránt érinti a város minden polgárát. Ez az oka, hogy én a vá­ros közgyűlését tartottam arra ünnepélyes keret­nek, hogy a polgármester nmak is meglepetést okozva átnyújtsam az osztrák érdemrend elsőosz­fályu középkeresztjét, azt a magas kitüntetést, amelyet részére az osztrák államfő a belügymi­niszter ur utián hozzám iuttatni kegves volt. CA közgyűlés tagjai helyűkről felállva tapssal és él­jenzéásel ünnepelték a polgármestert.) — Hálás szívvel gondolunk az osztrák kancel­lár úrra, aki ezen kitüntetés adományozásával megbecsülte ezt a gyönyörű alföldi magyar várost is, amelynek kulturérzékéről és fejlettségéről lá­togatása alkalmával személyesen győződhetett meg és a nagy államférfiakat jellemző éleslátással itt tartózkodásának rövid ideje elég volt arra, hogy felismerje a mi polgármesterünkben azt a l férfiút, akit képességei és szülővárosa iránt ér­zett határtalan szeretete kiválóan alkalmassá tesznek a város vezetésére. A főispán ezután átnyújtotta a piros-fehér szallagon levő bíborszínű talpas-keresztet a polgármesternek az egész közgyűlés lelkes tap­sai közben. A jioügármes'er köszönete A polgármester megilletődött hangon mondott a kitüntetésért köszönetet. — A kitüntetésnek hármas értéke van — mon­dotta —, az egyik az> hogy egy idegen állam kancellárja egy magyar polgári tisztelt meg ve­le; a másik az, hogy a kitüntetés egy magyar városnak szól, a harmadik pedig az, hogy kultu­rális vonatkozású. A kitüntetés fényét át kell há­rítanom azokra, akiknek köszönhető a kancellár látogatása, elsősorban a kultuszminszterre és a főispánra, azután az államrendőrségre, amely biztosította az ünnepség rendjét a sajtóra, amely csodálatosan szép munkát végzett és vé­gül, ha nem is utolsó s°rban a szabadtéri játékok rendezőbizottságára és a művészgárdára. Ezután a főispán elnöki Imegnyitójához fű­zött néhány reflexiót a polgármester­A pártok Ezután dr. vitéz Shvoy Kálmán altábornagy szólalt föl a nemzeti egység pártja nevében. Üd­vözölte a polgármestert kitüntetése alkalmából. — Mi fölajánljuk magunkat, képességeinket, erőnket a város szolgálatára — mondotta. A vá­lasztás alkalmával fölhívtam a közönséget, hogy a választás ne harc, hanem küzdelem legyen és ne maradjon utána a lelkekben harag, gyűlölség. Megvagyok győződve arról, hogy így is történt. A közgyűlési teremben sohasem a pártszenve­dély, a személyeskedés irányította a tagokat. Le­het, hogy a tagokat világnézeti különbségek vá­lasztják el egymástól az országos politikában, de itt, ebben a teremben csak egyszempont érvé­nyesülhet: a város érdeke. Ha valaki indihányt benyújt, ne azt nézzük, hogy melyik párthoz tar­tozik. Szeged közismert arról, hogy itt a han­gulat kiegyensúlyozott, itt a pártok nagy célok érdekében mindig össze tudnak fogni. Szeged — sajnos — határváros lett, a határon tul minden­ről tudnak, ami itt történik, tudják, hogy itt mindenkiben él e;jv vágy. amelvre sokat ke'l gon­örömében a», •ki elSsiSr visel nedves i d ő b e n vishatlan FALMA OKMA tartóstalpat dőlni, de nem szabad róla sokat beszélni. Indít­ványozta, hogy a jövőben a közgyűlés mindig a Magyar Hiszekegy-gyei kezdje munkáját. (He­lyeslés.) A liberálisok Napirend előtt még dr. Pártos Ernő szólalt fel. A nemzeti szabadelvű párt nevében mondott kö­szönetet a főispán és a polgármester üdvözlő sza­vaiért. A várospolitika terén kell, hogy minden párt ideáljai, törekvései, céljai azonosak legye­nek. Nagy örömmel és megnyugvással állapítja meg, hogy a szabadelvű párt álláspontja tökélete­sen megegyezik a Shvoy altábornagy felszólalásá­ban kifejezésre juttatott állásponttal. — Tudjuk azt, hogy ebben a pillanatban, amikor az uj munkaciklus küszöbén állunk — sem a főispánt, sem a polgármestert nem segít­heti ki a köszönet szava. A köszöneten kivül a párt nevében fogadalmat tesz, hogy mindenkivel együtt fog dolgozni, ald ennek a városnak a jövő­jén, a jólétén kíván munkálkodni. (Éljenzés min­den oldalon.) Megkezdődik a választás Dr. Tóth Bók polgármesterheiyettes felolvasta, ezután a főispán által a polgármester előterjesz­tésére kinevezett tiszteletbili tisztviselők névsorát, amelyet lapunk más helyén közlünk. A főispán kinevezte a szavazatszedő bizottsá­gokat, majd elrendelte a névszerinti titkos sza­vazást — egyszerre az összes albizottságokra. A nyomatott szavazólapok szétosztását csak ez­után kezdték meg a terembiztosok és így a közgyűlés tagjai csak most értesülhettek arról, hogy az egyes bizottságokban — hetek óta tarló tárgyalások eredményeképen — kiket jelöllek hi­vatalosan. A városatyák nagy érdeklődéssel merül­tek el a jelöltlista tanulmányozásába és néhány perc múlva csoportok alakultak, amelyek izga­tottan tárgyalták a hivatalos jelölés elleni ki­fogásaikat. Látszott az arcokon, hogy nagyon sok csalódás történt. Az általános vélemény azért az volt, hogy a jelölések során érvényesült az a tö­rekvés, hogy az albizottságokban arányos hehet kívánt biztosítani a közgyűlési pártoknak. Azután megkezdődtek a húzások. Majd min­denki javított a szmazólistán. Jó időbe telt, amíg elkészültek a városatyák és a bizottsági termek­ben megkezdődhetett a szavazás. Mr.ga a szava­zás nem tartott sokáig, félórába sem telt és a városatyák szavazata belehult az urnákba, de a szavazás eredményének megállapítása annál körül­ményesebb és hosszadalmasabb müvelet volt, hi­szen a szavazásnál használt egyetlen szavazólapon nem kevesebb, mint 29 bizottságra szavaztak a városatyák és összesen 399 bizottsági tagsági he­lyet töltöttek be. A kisgyűlés Hat óra előtt megkezdték a bizottságok a sza­vazatok összeszámolását, de a munka még nyolc órakor is serényen folyt. Először a törvényható­sági kisgyűlés sorsa dölt el. Rendes kisgyülési tagok lettek az «ínyért szavazatok sorrendjében: dr Széli Gyula, Raskó Sándor, dr. Szivessy Le­heL Bakó I-áaríix dr. Kertész Béla._dr. Winkler

Next

/
Thumbnails
Contents