Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-13 / 11. szám

DELM AGYAKORSZAG SZEGED. SserkeMtCMo: Somogyi uccfi 2Z..i.em, Telefon: 23.35.. Kliid6hlT«»ftl killc»Sukn-iyvt*r <• («sqylrodn r Áradt ncrn 8. Teleion : 13-00. * Nyomd» s lllw l.feAt nccn 1'). Telefon - 1.1'Ofl. TOTír»« ipvAlctm - "Hn>»ov*n>r*c*« IJlWIll IMBBWWWIiaMBWBWWMHW^BBPWW»^^ • l»'1 J* Vasárnap, 1935 január 13» vid«kén "íuda^^^^km«w»n . „A „„ . * d.40 peaq«. Eqye* Mám Ar® K«k«iAra 20 (tiler nctp U, TaÉAr. ét llnneitnao ZO tut. HlrVf x-.f —1_. — ^ dl Iletétek felvMele Iniim «zerlnL MeoleIWiynm, A*. imiic H«ll« iclT«tel«vel annonMiengel A közigazgatás bokrétaünnepe A város közgyűlése szombaton délután megalakult, megválasztotta határozó és intézkedő bizottságait. A törzs köré kinőtt a kéz és láb, kiépült az idegpálya útja, elrendeződtek az agysejtek s az egész szervezet, melynek eddig összemüködés nélküli sejtjei voltak csupán, megkezdi életét Nem akarunk most a szombati választás sok tekintetben szokatlan jelenségeivel foglalkozni. Lehet, hogy egyszer később, lehet hogy nagyon hamar elkövetkezik ennek ideje is. Nem vonjuk kétségbe, hogy a sokféle szempont és sokirányú törekvés között felismerhető volt az a szándék is, mely a közgyűlés belterjesebb, korszerűbb és eredményesebb munkásságának feltételeit igyekezett már a megalakulásnál megteremteni. Ami történt, sokféle kompromiszszum eredménye volt s ha majd egyszer analizálni kell azokat a komponenseket, amelyeknek eredője a közgyűlés megalakulása, bizonyára lesznek adataink és lesznek mondanivalóink a történtek helyes megítélése számára. Most azonban — ne erről legyen szó. A o o k r é t a ö nn^e p é 1 y e n nem szoktak beszélni a jelzálogos terhekről s amikor az útjára indított hajót keresztelik, nem szokott szó esni a befektetett tőke rentabilitásáról. Most bokrétaűnnepélyét tartja a közgyűlés is, most került tető aló az épület s most rendezték be az egyes lakosztályokat. A város polgárságának az a kívánsága, hogy jobb munkát végezzen ez a közgyűlés, mint az elődje, de mindenesetre jó munkát végezzen. Ez a kívánság nem akar kritikája lenni a most eltelt — lustrumnak, — a haladásnak, a mindig felfelé törő útnak, a jobban átérzett és jobban betöltött feladatoknak kívánsága csendül csak ki ezekből a szavakból. Mérhetetlenül súlyosak azok a feladatok, amelyeknek betöltése helyes irányítás mellett erre a közgyűlésre vár. Problémáknak egész dandárja várja a gyors, okos és erélyes beavatkozást, betöltetlen feladatok, el nem végzett kötelességek, meg sem közelitett célok, fel nem vállalt s el nem végzett munkák várnak bátorságra és cselekedetre. Amerre nézünk, mindenütt, mindenfelé legfeljebb csak a megoldatlan problémák árnyékában tudjuk felismerni az elvégzett kötelességek halvány kontúrjait. Nem akar ez a megállapítás vád lenni csak azokkal szemben, akiket minden cselekvés és minden mulasztás felelőssége terhel. Jól tudjuk azt is, hogy a mai kötelességek nemcsak egyetlen ember, de egy egész nemzedék áldozatkészségét és munkabírását is meghaladják. Mintahogy egymás után élő nemzedékek hosszú sora építette fel a középkor nagy katedrálisait, most is egymás után következő generációk összefogott munkájára s harmonikus rendjére van szükség, ha ennek a kornak történelmi feladatait legalább közelebb szeretnénk tudni a végső megoldáshoz. A város anyagi helyzetének rendezése, a rövidlejáratú kölcsönök konvertálása, az idegen valutában stipulált kötelmeken való könny;,és. a város földbirtokpolitikájának korszerűsítése, a haszonbérleti kérdések gyökeres megoldása, az épitő munka megindítása, a kereskedelem és ipar jogot igényeinek kielégítése, a házbirtokok enormis terheinek csökkentése, a közterhek büntető jellegének megszüntetése, a köz által termelt értékeknek bevonása a közteherviselésbe, a kereseti adó csökkentése az értékadók bevezetése utján, idegenforgalmi politika, népjóléti gondoskodás, a népjóléti feladatoknak városi feladatok közé sorozása s a szükségletekkel arányban álló munkakör betöltése, a közegészségügy szolgálata, gyermekvédelem, harc a tüdőbetegség ellen, harc tiszta levegőért és egészséges lakásért, — mindez külön-külön is elég lenne egy alkotó ember életének betöltéséhez, most pedig egyszerre, egymást tulkiáltva követelnek ezek a kérdések figyelmet, alkotást és áldozatkészséget. Van itt munka, van itt feladat s ami mindenekfelett való, a legnagyobb munka s a legnehezebben megoldható probléma az, hogy egy-egy részletmunka elvégzésének pénzügyi alapját biztosítani lehessen. Nem mindig az ötletek hiánya és a gondolatszegénység oka annak, hogy az alkotósok terén nem tudunk lépést tartani a szükségletekkel, a város pénzügyi helyzete szabja gyakran meg a produktivitás ütemét. A legelső feladat tehát ennek a pénzügyi helyzetnek szanálása. Egészségesebbé, rugalmasabbá s a szociális szempontból igazságosabbá kell tenni a városi közteherviselés rendszerét s véget kell vetni, legalább azokban a keretekben, amelyek között a város hatóságának alkalma van cselekedni annak az adóztatási rendszernek, amelyik bünteti a munkát és jutalmazza a tőke renyheségét. A város csak az alkotásaiban él, csak a teremtő munka indíthatja azt a gazdasági vérkeringést, amelyik minden dolgozó rétegnek juttat valamit a köz munkájából. A célok közösek, a feladatok egyértelműek, a kötelességeink tartalma azonos. A város közgyűlése legyen műhely, legyen iroda, legyen gépterem, a város szolgálatának, a város fejlődésének nagy müvén dolgozzon benne mindenki, akinek munkahelyét polgártársai bizalma jelölte ki. T e r m é k e n y ég megtermékenyítő munkát várunk a hatóságtól, de a közgyűléstől is s ha a polgárságnak ezt a várakozását betöltik, akkor be fogják tölteni történelmi hivatásukat is. Politikai béke - gozűaságl fcLcnűfilés Irta MAGYAR' PAL országgyűlési képviselő. A Mussolini—Laval római tárgyalásai nyomán létrejött megállapodások sokáig nem kerülnek le az európai politika napirendjéről. Annál is kevésbé, mert hiszen a legbeavatottabb körök sem ismerik még e megállapodások messze szétágazó intézkedéseit és terveit anynyira, hogy végleges véleményt alkothatnának azok igazi jelentőségéről és várható kihatásáról. Mi magyarok is közvetlen érdekeltjei vagyunk Európa e két vezető államférfia között kialakult egységes állásfoglalásnak, mégis időelőtti volna az eddig hivatalosan nyilvánosságra került anyag nyomán azzal foglalkozni. ho^y mit várhatunk Magyarország külpolitikájának alakulása szempontjából a római megállapodások nyomán. Függetlenül azonban a szokatlanul ünnepéÍves keretben létesült és óriási világsajtói visszhangtól kísért események szószerinti tartalmától. a bekövetkezett eseménvek tárgyilagos lemérlegelése nvomán egyet már ma is megállapíthatunk. Az egymással immár két évtized óta szakadatlanul szembenálló külpolitikai csoportosulások végre találkoztak abban a nézetben, hogv az olasz miniszterelnök és francia külűgvminisz'er olvan tárgvalási alapot teremtettek, mely minden eddigi kísérletnél inkább alkalmas egy megbékélt Európa kialakítására. Ezt a bizakodást nem rontja le. hogv Németország egvelőre mind határozottabb formában tagadia meg a közösséget a római megállapodásokkal és zárkózik el az azokban felvetett kezdeménvezések követébe elől. A közeli napokhan eldőlő Saar-kérdés után ebben az iránvhan is határozottabb helvzet alakul ki é* sok év hiábavaló reménykedései után legalább az a bizakodás térhet vissza az európai polgár lelkébe, hogv más ut is van az orszá gok gardasági egvtütmüködését gátló politikai kérdések m^fAdására, mint egv ujabb világháború felidézése. Az eurómí áUqmnknoV utolsó két évtizedben követe't s'TrIq'.ífmr>i;t;i-í?a nvatt — amiben a nem^pt' tf>rm<*!"'ü1'h"n e3vmá«t legírbban kieeéczítő Dunavőlffvi államok tártjuk elől rossz példával — s a világgardasági válság által a termelési egyen súlyból erősen kilendített országok gazdasági dezolállsága folytán nagyon messze vagyunk attól, hogy a gazdasági fejlődés igazi foká t: a válságmentes, kockázat nélkül való gazdálkodás állapotát rövidesen elérhessük. Mégis erős bizonyítékát kaptuk az utolsó hetek eseményeiben annak, hogy sem a nemzetközi ésszerű munkamegosztást lehetővé tevő kereskedelmi politika hiánya, sem pedig a gazdasági erők törvényszerűségére felépíteti szabad gazdálkodás elnyomása nem voltak képesek a józan gazdasági törvényekre felépített termelési rendszer életképességet teljesen aláásni. Az első pillanatban, amikor a római egvezménvek szelleméből kiáradó iózanság nvomán ismét bizakodni lehetett abban, hogv az európai politikát nem a háborús gyűlölet, hanem a békés megértéskeresés tendenciája hatja át — legalább is az Európa sorsára mérvadó nagyhatalmak tulnvom.ó részér\él — a mindenkorra eI«orvadt".ak ítélt kapitalista vállalkozói készség a legtöbb országban máris jelentkezik és néhány rövid nap alatt a magánüzleti kezdeményezés több javulási nvomot mutat, min? az állítni intervenciók, kénvszerrendszabálvok és kollektív tervezgetlek egész sorozata hoszszu évek folvama alatt. Valójában ugv van. hogv a világtőkék rég belefáradtak a kénvszprü pihenésbe. A gazdasági regenerálódást a tőkének ez a tuloihent«éffe már korábban megindította volna, ha a külpolitikai alakulás n^n1 kénvszeritette volna mindenkornál fozott^hh óvatosságra. Még a tulrott álla'mí beavatkozások sem jelenthették volna egvédül a gazdasági vál«ág ez elhúzódását. Ezekkel nemben a magántőke rugékonysígával és főként ^lkalmazkodóképesség£v:eJ «ikerrel szembe« t£1 Ihatott volna. Bizonyos, hogv a magánvállalkozás? tevékenvség megélénkülése nvomán várható konjunktura javulás visszafordítaná úgyis azt a szerencsétlen körforeást, melvet a válság elmélvülé«ével szükségesnek tartott állami beavatkozás indított meg s melv végeredményben a válságot oko-ró ténvezové vált. Most viszont a javulás eredménvei a beavatkozás leér>;té«éhez vezel nének s ezért valóiában az Európát injmár évek óta megülő depresszió eloszlásának ebben .