Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-12 / 10. szám

<É bftVsnyARORSZÁG 1*>T> iamiár 12: és hogy szerencsére jóakarat mutatkozik az illetékesek részéről a város iránt. Dr. RENKEY LIPÓT kulturfanácsnok: „ — A Kultúrpalota kibővítésének kérdését szükségesnek és sürgősnek tartom. A jövő héten őszszeül a muzeumi bizottság, hogy átvizsgálja a rendelkezésünkre álló terveket. Ezek között van a már^ évekkel ezelőtt készített Soós-féle terv, amely igen szép, tetszetős, de ennek kivitele nagyon sokba kerülne. Ugy tudom, hogy államsegHyre kaptunk ígéretei, ha még nem is hivatalos formában. Bizom benne, hogy rövidesen 80« kerül • kérdés megoldására. Dr. SEBESTYÉN KAROLY egyetemi magántanár, aJd Mára halála éta «Dália a Kultúrpalota igazgatói teendőit, a kővetkezőket mondotta: — Annakidején, amikor a Kultúrpalotát építették, még osak a Somogyi-könyvtár volt meg és a város egész muzeumi gyűjteménye egyetlen szobában elfért A képtár csak később keletkezett és a kilncvenes években elég nagy volt a jelentősége, különösen a város birtokába került eredeti Vágó-kép és a Muhkácsy-kép révén. Egészen a háború végéig a Kultúrpalotának a k^tár volt a legnagyobb attrakciója. A szegedi muzeum nagyobbarányu ásatásai 1926-ban kezdődtek és azóta 3—4000 feltárt yir anyagát szállítottuk be. A régiségtár anyaga azóta annyira megszaporodott, hogy ma már nem csak mennyiségileg, hanem minőségileg is messze felülmúlja a Kultúrpalota minden más tárának az értékét. Mégis a n'giségnyúftemény elhelyezése a legmostohább, pedig jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ha Budapestre érkezik külföldi és a régészeti leletek iránt érdeklődik, azt okvetlenül leküldik Szegedre, mert a szegedi múzeumban találhatja meg a legértékesebb ritkaságokat. — A szegedi képtár iránt a külföld még sohasem érdeklődőit, de a régészeti leletek iránt annál jobban. AUandó levelezésben vagyunk a világ legnevesebb régészeivel, akik rendkívül sok értékes adathoz jutottak a szegedkörnyéki ásatások révén. — A Kulturplota kibővítésére rendkívül nagy szükség van és türelmetlenül várjuk az időt, amely valóra váltja ezeket a régi terveket. Szükség van erre nem csak a tudományos szempontok miatt, hanem azért is, mert kétségtelen, hogy Szegednek ma a Kultúrpalota régészeti tára a legjelentősebb idegenforgalmi tényezője. Kövér Tibor főmérnök éppen ma volt a Kultúrpalotában és együtt jártuk körül a termeket, hogy azután — a kibővítés esetén — kidolgozhassuk a muzeumi gyűjtemények elhelyezésének tervezetét. Ez is megtehetősim svlyoc jrobléma, mert a jelenlegi elhelyezés megfelelőnek egyáltalán nem tekinthető. Nagy baj az, hogy a könyvraktár az emeleti helyiségekben van és többezer mázsás súlyával a legnagyobb mértékben veszélyezteti az épület épségét. Ez a snly évente száz és száz mázsával növekszik é9 ez az oka annak, hogy az épület falán egyre nagyobb repedések mutatkoznak. A könyvraktár emeleti elhelyzéae egyébként is ellenkezik a józan ésszel, igy azt okvetlenül a főidszinten kell elhelyezni. — De nem felel meg a képtár jelenlegi elhelyezése sem az oldalvilágitás miatt A képek nem érvényesülnek, ezért szükség van arra, hogy a képtár számára az emeleti helyiségeket alakítjuk át és felsővilágitást biztosítsunk a számára. A régiségtár céljaira viszont a jelenlegi dísztermeket kell berendezni. Gondoskodni kell ezeken kívül arról is, hogy az épületben megfelelő irodák, laboratóriumok, műhelyek legyenek, mert a jelenlegi helyzet ezen a téren is tarthatatlan. — Ami az épület kibővítésének módját ületi, véleményem szerint az épület hátulsó frontjához kell két szárnyat építeni, mert ha elől épitenék fel a szárnyakat, azzal megbontanák az épület architektúráját. Évekkel ezelőtt magam i$ kidolgoztam a Kultúrpalota kibővítésének terveit, ameiyek szerint az épülethez egyelőre a jelenlegi mélységének megfelelő hosszúságú, tehát tizenhatméteres szárnyat kellene épiteni. A két szárnyat kőkerítés kötné össze és igy zárt udvarhoz jutna a Kultúrpalota és elhelyezhetné a kőemlékeket. Ez a megoldás azért is helyesnek látszik, mert szűkség esetén biztosítja a továbbépítés lehetőségét. Átalakítom Q •• rl o n ocf 11 vételére, rádióját DUUd|lG5l II* olcsón ja. Pollák. Tábor u. 7b. HAZAI S2SENEK, i. r. príma száraz TŰZIFA épiUeifa, asztalosom, iadonlshoz nntféderes DESZKA, ni Swzes heményfak W1T HTMM TPCT VUDPK épUletla és tttzeltanyaqkeret'tedöfnél ~ * I fi • • V K/IXE/I^ Mnrs- ér ?-3 sz. a'«tt. Iplelon ZA-1S 1 r. príma Hazai ff C7 e* kuiiuidi ».UI13*/, 147 éplileil Dr. SZALAY JÓZSEF ny. kerületi főkapitány, |a Dugonics-Társaság elnöke: — A Kultúrpalota kibővítésére föllétlenül szükség van, építkezni kell tehát a lehető legsürgősebben. Hogy milyen tervek szerint, mennyi költséggel és milyen arányokban, az részletkérdés. Kész tervek vannak, ezek közül sürgősen ki kell válogatni a legmegfelelőbbet, még pedig célszerűségi és esztétikai szempontból. Ugy kell építkezni, hogy később, ha mód kínálkozik rá, tovább khe§sen bővíteni az intézetet. Szegednek nem szabad megfeledkeznie arról, hogy Móra Ferenc volt az, akinek ásatásai révén világhírűvé vált a szegedi muzeum régiségtára. Móra emléke iránti kegyelet kötelez bennünket arra, hogy tovább folytassuk az általa megkezdett munkát, hogy a régészeti ásatások) eredményét a közönség elé tárjuk és hogy a rendkívül értékes anyagot könyvekben, tanulmányokban mielőbb publikáljuk Ezeknek előfeltétele az, hogy az anyag megfelelő, hozzáférhető helyre kerüljön, ez pedig a Kultúrpalota kibővítése nélkül lehetetlen. Halálos késelés — 4 pengőért A törvényszék hatévi fegyházra ítélte a kegyetlen öííömösá legényt (A Délmagyarország munkatársától.) December 2-án az öttömösi országúton Frank Józgef 21 éves gazdalegény kegyetlen módon megölte régi adósát, Maróthy Istvánt. Franknak Maróthy négy pengővel tartozott már régebbi idő óta. December 2-án Frank az apjával és Kisguczi Illés nevű ismerősével ment hazafelé a kocsmából. Kisguczi Illés tanyája közelében pillantotta meg Maróthyt, aki részegen ült a földön. Frank odament hozzá és kését tízszer, tizenkétszer belédöfte. A szúrások a lábát és a karját érték. Az egyik szúrás átvágta a karján az ütőeret, amelynek következtében a szerencsétlen ember az országúton elvérzett. A gyilkos legény ellen az ügyészség szándékos emberölés büntette miatt emelt vádat. Pénteken vonta felelősségre a szegedi törvényszék Vadaytanácsa. Azzal védekezett a legény, hogy nem emlékszik semmire, mert ittas volt. Kihallgattak több tanút, akik azt vallották, hogy a szurkálás után Frank a következő szavakkal tette ei a kését: — Levertem rajta a 4 pengő tarlozásátL Dr. Kleitsch Imre ügyész és dr. Némethy Sándor védőbeszéde után a bíróság haláltokozó súlyos testisértés miatt jogerősen 6 esztendei fegyházra Ítélte a vádlottat II paprltcaszövetkezet A paprikaszövetkezet ügye — mint számos jelentésünkből ismeretes —, ismét rendkívül élénken foglalkoztatja mindhárom érdekelt réteget. A termelők szinte egyhangúlag kívánják a rendelet visszavonását és a szövetkezet megszüntetését. A kérdéssel több alkalommal behatóan foglalkoztunk és körvonalaztuk álláspontunkat: a helyzetet a rendelet visszavonása oldhatja meg, esnk ilyen intézkedés változtathat a psprikatermelők, kikészitők és kereskedők mai helyzetén. A kérdés annyira aktuális és annyira foglalkoztatja az érdekelteket, hogy minden oldalról kapunk hozzászólásokat Az alábbi sorokat közreadjuk azzal, hogy álláspontunk a termelés és a kereskedelem szabadsága kérdésében változatlan. A i pnkaárak stagnálása és az uj termelési ítlónjy kjz-eledte ismét felújította a polémiát a papiiivutermelés kérdésében. S a gyakorlati és elmóle-i ¿»vasiatok sokaságán keresztül vezérfonálként huxódik az az elgondolás, hogy mindenekelőtt a paprikaszövetkezetet kell megszüntetni. Mindenki azt szidja, még azok is, akik eddig érdekteleneknek mutatkoztak; a termelőtől a kereskedőig mindenki megszüntetését kívánja, pedig valóságban csak a termelő érdekeit érinti; az a kérdés, csakugyan sérti-e? A paprika szövetkezet kormányintézkedése folytán abból a célból alakult meg, hogy a paprikatermelést azoknak a törzsökös szegedi és környékbeli termelőknek tartsa fent, akik azt évek óta folytatják és megakadályozza azt, hogy annak termelése távoli vidéken is meghonositlassék és kiterjesztessék. Ezen feladatát a szövetkezet teljesítette is: Kelet-Csanádban, Békés-megye csatlakozó részein, továbbá a Dnnánful déli vidékén, ahol az utóbbi években különösen a nagyobb birtokokon a paprikatermelés már száz hold számra karoRatott fel, a termelést 1934-ben teljesen megszűntette. S ha ezek a területek is, egyrészt az elmúlt tavaszi magas paprikaáraktól, másrészt az akkori gabonaárak alcsonyságátől vezettetve, még területeiket növelték volna s az idei jó paprikatermésben ők Is részegedtek volna, olyan paprikaőrleménykínálat zudult volna a szegedi és kalocsai piacokon keresztül a paprikakereskedelemre, amely azt csak olvan árakon lett volna képes felvenni, ami csak a hasitásl, őrlési és minősítési dijakat fedezte volna s a termelő ftres kézzel ment volna haza. A paprika szövetkezet ezen ellenőrző faladatát — s ezt a szövetkezet ellenlábasa* is elismerik — aránylag kis rezsivel teljesítette; a termelő által kat. holdanként fizetett egy pengő, egy füzérre átlag az idén fél fillértől 1 fillérig terjedő terhet jelentett s nem ezen a fél filléren múlik a paprikatermelés jövedelmezősége; méltánytalan lenne az összlakossággal szemben ezt a munkakört illetve terhet közigazgatási, vagy pénzügyőri közegekre bizni s amellett kérdéses, hogy a területeknek ily módon való ellenőrzése nem-e lett volna drágább! Nem is a paprikaszövetkezet működésében van a hiba, mert ha annak működését meg is szüntetik, a területek kontingentálását és ellenőrzését valamely szervnek végezni kell. Mert, hogy a korlátlan termelés senkinek sem válna hasznára, abban talán Szegeden mindenki egyetért. S ha meg kell szüntetni a mostani paprikaszóvetkezet működését, akkor vissza kell térni a két év előtti elgondolásra s egy, az összes érdekelteket — termelő, kikészítő, malom és kereskedő — magában foglaló alakulatot kell létesíteni, melynek a kormányzat monopolisztikns jogokat biztosítani hajlandó is s mely a termeléstől a belföldi, illetve a külföldi értékesítésig minden mozzanatot végrehajtani képes. A közeli makói hagymatermelés válsága is mutatja, hogy az ellenkező elgondolásu félmegoldások sem válnak be; a hagyma termelése korlátok nélkül szabad, csak a kivitel van egy kézben összpontosítva, mégis a hagymakészletek eladhatatlanok; ha egy terménynél, ez esetben a paprikánál, ugy a termelést mint « belföldi és külföldi értékesítést a tervgazdaság elve alapján összpontosítják, kiküszöbölődik a kockázat s még a belföldi fogyasztóknak sem kell háromszoros áron megvenni a paprikát juniusban, mint októberben. A termelés és kereskedelem szabadsága ideálisan szép, de csak akkor, ha „békebeli" bőség és jólét vesz bennünket körül; mindaddig mig az nincs jelen, addig szerintem, sajnos os>ak irányított utakon haladhatunk. Basch Endre nagybérlő. TÓTH JÓZSEF cipészmühelye Szf. Isfrá-!*r 8. ggSddíip A leeScényesobb idényeket kielégítő csizmák. Javítások és készcipők a legjutányosabb áron.