Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

T935 fanuär T: Ii Uiévre«ssa«s Mer Mttn A TIMES JUBILEUMA Irta TONELLI SÁNDOR. Élt Londonban a tizennyolcadik században egy vállalkozó szellemű szénkereskedő, akit John Wal­ternak hivtak. A lakásoknak szénnel való fűtése és a szénnek ipari üzemanyag gyanánt való alkal­mazása az ő idejében jött igazán divatba. A szénkereskedés szépen jövedelmezett és John Walter a gazdag emberek közé kezdett számítani a Blackfriars városnegyedben. A legtekintélyesebb bányavállalatok őt bizták meg képviseletükké!, 6 alapította a londoni széntőzsdét és ötven eszten­dős kora körül ugy látszott, hogy vezető hatalmas­sága lesz a londoni szénpiacnak. A vagyon azon­ban nem hagyta nyugodni és egészen uj terüle­teken is érvényesíteni akarta közgazdasági tehet­ségét. Rávetette magát a hajóbiztosttásra és tag­ja lett a még ma Is élő Lloyds biztosító társaság­nak. Ebben a vállalkozásban pechje volt, a hajók, »melyeknek biztosítását vállalta, egymásután szenvedtek hajótörést és John Walter, amit esz­tendőkön keresztül a szénen keresett, ráfizette más emberek portékáira. Rövid két esztendő alatt teljesen elkészült. Csak annyija maradt, hogy 1784-ben egy kis nyomdát tudott vásárolni, amely azon a helyen működött, ahol ma a Printing Hou­se Squaren a Times palotája áll. Az ambíció John Waltert uj mesterségében sem hagyta él. Nem elégedett meg apró könyvecskék, üzleti pros­pektusok és hivatalos hirdetmények nyomásával. 1785 január elsején Daily Universal Register né­ven újságot indított. Három esztendő múlva ez m újság The Times nevet vette fel ás százötven esz­tendős fennállása alatt ezen a néven veaérlő or­gánuma lett az angol sajtónak és egyben komoly tényezője a világpolitikának. Beköszöntőjében John Walter azt ígérte, hogy lapja semmi olyant nem fog tartalmazni, ami sérthetné bárki érzékenységét és megronthatná aa erkölcsöket Tartózkodást ígért az igazságtalan pártoskodástól, mindennemű ocsmányságtól, el­lenben igérte, hogy hü visszaadója lesz a közön­séget érdeklő eseményeknek. De hogy ti újság­kiadás még ilyen dicséretes elvek mellett sem volt könnytl mesterség John Walter Idejében, azt igazolja, hogy a vállalkozó szellem« kiadónak kü­lönböző sajtóvétségekért több esetben Igen tekin­télyes pénzbírságot sóztak a nyakába, két Ízben megismerkedett Newgate tömlöcével és egy Íz­ben büntetésül szégyenpadra ültették a Mtófa alatt. John Walter az njsigot 1803-ban fiának adta at, aki szintén John nevet viselt. A Times tulaj­donképpeni felvirágzása ennek a második John­nak a nevéhez fűződik. A napoleomi hábornk ide­jén az emberek éhesek voltak az újdonságokra és a Times, amely a hivatalos hírektől független tu­dósítói gárdát szervezett meg az európai főváro­sokban, tekintélyre tett szert az angol lapok kö­zött. Második Johnak ahhoz ls volt bátorsága, hogy kritikával illesse a kormány Intézkedéseit és n°m törődött vele, mikor a haragos Pitt a vállalattól megvonta az állami nyomtatványok szállítását. 1814-ben merész újítást vezetett be • nyomdaiparban, a lap előállításánál gőzzel haj­tott sajtót alkalmazott és büszkén hirdette, hogy ezzel az újítással óránként ezerszáz lappéldányt tud előállítani. Mikor atyjától a lapot átvette, a Times négy oldalas kis újság volt és kétezer pél­dányban jelent meg. 1847-ben, n-ikor a harmadik Tohn tulajdonába ment át az újság, példányszáma már 40.000 volt és a mai nagy formátumban ti­zenkét oldalon Jelent meg. óriási dolog volt ez a hirlapadő és hirdetési adó Idejében, az akkori­ban még mindig elég kezdetleges közlekedési vi­szonyok mellett. A második legnagyobb angol uj­fág. a Morning Advertiser ugyanekkor mindössze nyolcezer példányban Jelent meg. Felsorolni a neveket, amelyek a három John mejében a Times élén diszlettek, a magyar kö­zönség szempontjából nem sokat jelentene. De megvilágítja a helvzeteL ha csupán annvit mon­dunk, hogy a tizenkilencedik században a Times szerkesztőjén**, vagy vezércikkírójának pozíció­ja nagyon sokszor a miniszterek és politikai párt­vezérek súlyával vetekedett. Volt miniszterek, gyarmati kormányzók, magasrangu katonák meg­tiszteltetésnek vették, ha a Times cikket kért tő­lük vagy pláne, ha meghívta őket rendes tikí­iróinak sorába. Carlyle azt irta, hogy a többi la­pok vezércikkeket közölnek, de a Times menny­dörög és megreszketteti a Föld féltekéit. A kül­föld megszokta, hogy a Times megnyilatkozásalt ugy fogadja, mint az angol közvélemény állás­foglalását, amellyel szemben nincs fellebbezés. Első ízben történt, hogy egy újság igazán hatalom lett és nem egy esetben világtörténelmet csinált Különösen két epizódja volt a Times történe­tének, amely belekerült a világtörténelembe is; mindkettő az újság híres párisi tudósítójának, Blowitznak nevéhez fűződik. 1870-ben, a német­francia háború idején, a metzi csaták után, a né­metek elveszítették az érintkezést Mac Mahon hadseregével. Néhány nap teljes bizonytalanság­ben telt el. Augusztus 26-án a bar-le-duci főhadi­szálláson Moltke megkapta Blowitznak Londonba küldött sürgönyét, amelyből megtudta, hogy Mac Mahon nem Párls, hanem az északi határ felé ve­zette seregét. Közvetve ez a Timesben megjelent Távirat lett okozója a francia hadsereg szedáni katasztrófájának. A másik eset a Times vüágpo­litikai súlyát mutatja. Mikor 1878-ban a berlini konferencia munkálataival elkészült, jegyzököny­vét a Times Londonban a hivatalos közzététellel egyidejűleg publikálta. Tekintélyben és súlyban egyedül állt a Times, mikor 1894-ben a Walter-család negyedik tagja, Arthur lett a tulajdonosa. Az ő idejéhez fűződik a Times történetének nagy válsága. Ennek a vál­ságnak egyaránt voltak személyi és tárgyi okai A személyi ok az volt, hogy Arthur már negyedik, teljesen kifinomult, társadalmi sikerekre törekvő generációja volt a néhai szénkereskedő famíliá­jának s nem volt elég erős, hogy megbirkózzék az újságkiadás uj embereivel. A tárgyi ok volt a sajtó technikájának és olvasóközönségének át­alakulása. A kilencvenes években az olvasóközön, ség rétegeinek kiszélesedése teret nyújtott uj la­poknak, amelyek olcsóbb árakkal és nj szerkesz­tési metódusokkal kezdtek dolgozni. Ezek az uj, szenzációkra éhes olvasórétegek nem értékelték a Times évszázados presztízsét és inkább az uj, egypennys újságok felé fordultak, melyeknek kiál­tó cimei közelebb állottak hozzájuk, mint a Times súlyos vezércikket Az uj lapok azt nyújtották, amit a tömegek olvasni akartak és hirtelen ro­hammal felvitték a több százezres példányszá­mokig. A Times ellenben ragaszkodott a régi szerkesztési elvekhez, szembehelyezkedett a szen­zációhajhászással és nem volt hajlandó vállalni a két-háromsoros, vastagbetüs cimek közlését Bár eladási ára háromszorosa volt a többi lapok árának, vagy talán éppen azért, anyagi válságba jutott Ezt a válságot Edmond Harmsworrthnak, a későbbi lord Northcliffenek a sajtóba való be­törése pecsételte meg. 1896-ban indult meg lord Northcliffe első nagy újságja, a Daily Mail, félpennys árral, ugyanak­kor, mikor a Times még ennek az árnak hatszo­rosához ragaszkodott. Hét évvel később megjelent Northcliffe második újságja a Daily Mirror, amely a szenzációs szöveg mellett az illusztrációkra he­lyezte a fősúlyt. Ugyanakkor Northcliffe három­ezer négyzetmérföld erdőt vásárolt Kanadában és a papir előállításától az ólombetűk kiöntéséig az egész ujságkiadást amalgamizálta. Ezzel a kon­kurenciával a Times nem tudott megküzdeni. Arthur Walter részvénytársasággá alakitotta át a családi vállalatot és hogy a lap fenntartásához szükséges tőkét megszerezze, piacra vitte a rész­vényeket. Vásárló gyanánt a részvényekre min­dig Northcliffe jelentkezett és 1908 ban a rész­vények majoritása az ő kezébe ment át. A név iránti kegyeletből megtartotta Arthur Waltert a részvénytársaság elnökének, de az irá­nyítást teljesen ő vette kezébe. Átszervezte a nagy­multu újság egész szerkesztését, adminisztrációját leszállította a példányonkénti árat egy pennyre és uj embereket állított a szerkesztőség egyes osztályainak élére. Az addig higgadt és tárgyila­gos Times vezetőorgánuma lett a németellenes politikának, majd a háborúban a megalkuvás nél­küli győzelemnek és a központi hatalmak teljes letörésének. Geoffroy Dawson szerkesztőnek eb­ben a kérdésben nézeteltérései támadtak a nagy­hatalmú lapvezérrel, mire mennie kellett és he­lyét nyolc esztendőre a nálunk is jól ismert Wickham Steed vette át Lord Northcliffe 1922-ben eühalálozwtt és a Ti­mes ekkor ismét gazdát cserélt. Részvénytöbbsé­gét J. J. Astor képviselő szerezte meg, aki a lap régi hagyományainak helyreállítását állította prog­ramjába. A Northcliffe-periódus után, amely olyan volt a Times történetében, mint egy át­száguldó vihar, az Astor-rezsim ismét arra töre­kedett, hogy a lapot pártoktól függetlenül állítsa az egyetemes brit birodalmi érdekek szolgálatá­ba. De Astor még tovább ls ment. Ugy ítélte meg, hogy a Times nemzeti érték, amelyet nem szabad kitérni (kapitalista vállalkozók üzérkedéseinek. Megtartotta a Northcliffe által megteremtett pénz­ügyi alapokat, de egyúttal intézmény szerűen akarta biztosítani az újság jövendőjét Hogy a lapot minden egyéni próbálkozástól és vállalko­zástól megóvja, megtartotta a részvénytársasági formát de a vállalatot különböző köztisztségeket viselő bizalmi egyének ellenőrzése alá helyezte és ugy rendelkezett, hogy a tulajdonjog bármely átruházása csak ezeknek beleegyezésével történ­hetik. A Times, mint újság január elsején éri meg fennállásának százötvenedik évfordulóját Mint lapnak a jelentősége közismert, de a Times ennél még sokkal többet jelent az angol politikában, szellemi és gazdasági életben. 1877 óta külön heti kiadása jelenik meg, főleg a külföld és a kolo­niák számára, amely összefoglalva ismerteti egy­egy hét eseményeit Hetenkint külön törvényszé­ki, gazdasági, közoktatási ós irodalmi mellékle­te is van, melyek megannyi szakfolyóirattal ér­nék fel. Különösen irodalmi melléklete leggazda­gabb tárháza az angol szellemi életnek és lcönyv­kritikának. A törvényszéki melléklet jelentőségét bizonyítja az a körülmény, hogy ennek tudósítá­sait az angol bíróságok hiteleseknek ismerik el. A Times kiadásában jelent meg a legjobb angol at­lasz, számos címtár és 1898-ban a Times szervezte meg modern alapokon az Encyclopaedia Briian­nica nyolcadik kiadását. A százötven esztendős Times igy nem csupán újság, hanem sokkal több ennél. A Times, ha nincsen is meg már az a döntő jelentősége, mint volt például a mult szá­zad hetvenes éveiben, még mindig tekintély. A Times még ma is fogalom és olyan érték, amely tekintélyes részét teszi az angolszász világ szel­lemi tőkéjének. STflU FFER-sailgyár és annak szegedi képviselője BOKOR MANÓ minden vevőjének ós fogyasztóinak ezúton kíván boldog újévet. Ezüst evőeszközök, falak és dísztárgyak legolcsóbban, lejs—hb kivitelben Reichnél Kelemen-ucca 11. Uniókönyvecskére is kiszolgálunk.

Next

/
Thumbnails
Contents