Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-09 / 278. szám

DPI MAfîyARORSZAG T934 december S. SCHMIDTHAUEH.rui Ig'mândî A VILÁG LEGJOBB KESERÜVIZE gyben gazdaságosabb is- mert .,Izmándi"-ból nem kell poliárszámra irmi. negrved- vapr? féápahár élés szokott lenni. Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Ai egészség A-B-C-je Legyen rendes emésztése, Legyen piros-tiszta nyelve. Romlott étel-ital, Ha gyomrát elrontja, Fél pohár „Igmándi" Gyorsan helyrehozza! Ha betegség környékezi, „Igmándi"-v>z megelőzi. rétség elé került. Dicséretes Jugoszlávia magatartása, de dicséretes az is, hogy a becsületéhen megbántott Magyarország szintén a Népszövetségtől vár ja az elégtételt. Szükséges azonban, hogy a felek továbbra is megőrizzék nyugalmukat. Casliün Najera mexikói megbízott, Cantilo argentiniai megbízott és Rivos Vicunas chilei megbízott felszólalása után hat óra volt, amikor az elnök a vitát berekesztette és folytatását hétfőn délelőttre tűzte ki. Hir szerint hétfon Titulescu a kisantant nevében válaszol a magyar megbízott beszédére. A magyar emlékirat Genf. december 8. Szombaton hozták nyilváno ágra a magyar emlékiratot, amelyet' válaszul adott a délszláv jegyzékre. Az emlékirat visszaveri a vádakat és pontos adatokkal egészíti ki Eckhardt tegnapi beszédét. Az emlékirat ezeket mondja: — A jugoszláv kormány azt kéri, hogy derítsenek tel jes világosságot azon körülmenyekre. amelyek között a marseillei gvalázatos merényletet előkészitetlék és végrehajtották. A magyar kormány sem kér egyebet. Magyarországra és a magvar kormánvra nézve ebben az ügvhen életbevágó fontossági!, hogv megvédje a mngvar nemzet becsületét olvan politikai természetű fondorlatokkal szemben, amelveknek nincs más célja, mint az, hogv Magyarország jó hírnevét és erkölcsi integritását kompromittálják. A magyar kormány azt kérte, hogy a jugoszláv kormánv panasziratát a tanács vegye sürgős megvizsgálás alá és hogy a marséillei ügvet. valamint annak egész hátterét teljes mentékben és teljes tárgyilagossággal derítsék fel. Ha Magvarországnak az emiitett okokból különös érdeke fűződik ahhoz, hogy az űgvet a lehető leggyorsahhap tárgyalják, a nemzetek közösségének szempontja ugyanezt kívánja. — Nincs másról szó — folytatja az emlékírat —, mint olvan mesterkedésről. amely hasznot akar húzni régi- és már rendezett incidensekből, b.ogy tévedésbe ejtse a közvéleményt és fegyvert kovácsoljon az események által meghaladott incidensek és a marseillei bűntény között, amely bűntény egyedül kell. hogy a tanács elé terjesztett ügy tárgyát alkossa. — A jugoszláv kormány legsulvo«sahb vádja az em'gránsok iarkapusztni tartózkodása, ottani bűnös fuelmeikre, továbbá a magvar hatóságok feltétel ezeft segítségére és hünrészességére vonatkozik. Elégséges, ha ezekkel a vá<!nkkol s/embe állitom a tényeket, amelyek a következők: — Jankapuszta sohasem volt tábor és amikor a jugoszláv kormánv el akarja hitetni, hogy a magyar kormány tagadta Jankapuszta létezését, teljesen hamis dolgot állit. Szerénv maior ez, amclven 80—40 jugoszláv emigráns lakott. A bérlet természetesen magánjogi üzlet volt és magánosok közti szerződésen alapult. Ez annvira igaz. hogv amikor a magvar kormánv elhatározta, hogv szétoszlatja a majorban letelepedett emigránsokat, ezt. csak ugv tudta megtenni, hogv a helyi hatóságok közvetítésével nvomást gyakorolt az emigránsokra. Jankapuszta likvidálása áprilisban meg* történt. A pusztán tartózkodott emigránsoknak legalább a fele elhagyta Magyarországot. Állandóan ellenőrizték okét, de elrejtőzködtek a hatóságok elől. Az emigránsok a Jugoszláviában megtanult eszközökkel éltek. Az emlékirat hivatkozik Premee esetére, akit 15 évr« Ítéltek el. Teljesen összeomlik az a vád, hogy Mio Kralj és társai Magyarországon készítették volna elő a bűntényt. Az emlékirat ezután határozottan cáfolj® n délszláv pontokat és visszautasítja azt a rágalmat, hogy az Ustasa szervezet pénzeit Buda. pesten készítették volna. Hogy mennyire tart hatatlanok a vádak, bizonyítja az is, hogy a becsatolt fényképek hamisak, mert .Tankapusztán nem hogy havas Kegyek nincsenek, de még csak dombok sem. Cáfolja az emlékirat az útlevelek rágalmait. Nyomatékosan kiemeli, hogy a gyilkos sohasem járt Magyarországon, teljesen megdől az a vád. hogy az összeesküvő-* ket itt válogatták volna ki. A gyilkosság kigondolása, flőké*zf. tése és végrehajtása Magvarországon kivül történt, — ezt bízonvitja minden adat. De nem esaE a magyar hatóságokat nem lehet gyanúsítani, hogv támogatták, segélyezték volna az emigránsokat. de egyetlen egyesületet sem. Az emlékirat azzal végződik, hogy a horvátok mozgalmának semmi köze a magyar külpolitikához. A délszláv hamis vádakban mást nem TeKet látni, mint az igazság tudatos elferditésé* Ma-> gyarország visszautasítja a kisantant alaptalan vád iáit és télies bizalommal várja a Nép-; szövetség elbirálását. 1 kg dió —*70 1 ka mák —-fitt 1 kg dióbél 2*80 1 kg akácméz 1— 1 kg viróaméz —'80 NAGY ALBERT Ki-ki a maga módján... - MESE. — Irta Farkas Antal. I. A rettegett zsarnok maga elé kisértette a mar fogságban szenvedd vádlottat. Azt gondolt.a hogy testben-lélekben már megtört, szabadságáért, életéírt reszkető embert lát majd maga előtt, aki •érden csúszik majd a kegyelemért. Csalódott. A fogoly lábai nem csuklottak össze, nem reszketett, nem rimánkodott. Farkas-szemet nézett a zsarnokkal és tekintetében ott ült a vád az elkobzott jogokért, az ártatlanul kiontott vérért, az elitiport életekért. — Csak látni akartalak — szólt a zsarnok. — Én nem voltam rád kíváncsi — mondta a fogoly. — Hát ismertél, láttál engem valaha? — Valahányszoi báránytépő farkast, madárKaevő vércsét láttam, téged is láttalak. — Gyűlölöd a farkast, a vércsét? — Nem annyira, mint tégedet. Azok csak az ösztönökre hallgatnak, éhesek, de neked es»ed is lehetne és már jól is lakhattál volna. A zsarnok türtőztette magát. Azok az őrök, akik a foglyot elébe kisérték, minden mozdulatára fegyverrel vigyáztak és siketnémák voltak. Nem hallották a beszélgetést. A zsarnok egy intésére ledöfték volna, de a zsarnok fékezte az indulatát, mást gondolt. — Te az én életemre törtél, el akartad Tenni. — El, hogy testvéreim szabadságát visszaadjam. — Nézd, én a te életedet, szabadságodat visszaadom, ha megfogadod, hogv eztán hűséges, engedelmes alattvalóm leszel. — Soha! — kiáltott a fogoly. Ha szahadon eresztesz .újra megpróbálom azt, ami nem sikerült. Ezt fogadom. — Helyes. Ki-ki a maga módjain álljon boszszut. Holnap lefejeztetlek. A zsarnok intett és az őrök visszavitték a foglyot a vár pincéiébe, a siralomházba. II. A fogoly előtt egy tál rántott leves párolgott. — Hadd lakjon jól még egyszer — mondták a pribékek. Ugylátszik, a fogoly megelégelte a földi élet gyönyöreit, mert a leveshez hozzá se nvult. Az őr be-belesett a cellájába és a leves még mindig érintetlenül volt előtte. El is hült. A siralomháznak volt egy másik lakója is: apró legyecske, amelyik a tányér fölött keringett. Szerette volna megkóstolni, hogv milyen kosztot kapnalc azok, akik e küszöböt átlépvén a halálba mennek. Valahogyan elhirtelenkedte a dolgot és a levesbe pottyant. Már fuldokolt Is. A fogoly észre vette és kimentette. A légy az asztalon száritkozott és tisztálkodott. Ugyancsak megijedt ám a fogoly, mikor a felrepült légy a feje körül keringett és a fülébe dongta: — Jótettedért jót várj. Te megmentetted az életemet. Mit tehetek én érted? — Semmit. Engem a zsarnok halálraítélt. — Megfogadom, hogy bosszút állok rajta a ha. lálodért A fogoly szomorúan mosolygott: — Ugyan, kis legyecske, hogyan tucluá'' 'e ártani annak a hatalmas urnák? — Meglásd, én olyat csinálok neki, amit ti nem tudtatok megtenni. A fogoly észre sem vette, hogy m legyecskai kiröppent a kémlelőlyuk nyilásán, ki a szabadba, a várkertbe és eltűnt a kastélynak aam a a ablakán, amely a zsarnok szobájába nyilik és amely alatt tucatjával strázsáltak az éjjeli őrök-. A zsarnok éppen ebédelt Készen is lett vela, Micsoda ételeket, micsoda finomságokat tömhetett magába ez a nagyétvágyú ember! A legyecske még a morzsáival is annyira Jóllakott hogy már feszitette a gyomrát Szétnézett a szobában. Észrevette, hogy a zsarnok a kerevetre dőli" és csibukozik. Csipte a szemét a füst, de nem törődött wle. A kerevet közelében foglalt helye* és leste az alkalmas pillanatot. A csibuk kiesett a zsarnok eltátott szájából" elnyomta az álom, hortyogott. A legyecske már nagyon várta. Leszállt s rá^ szállt egyenesen az orra hegyére. Megmozdult a viszkető orr. A legyecske felröpült és addig keringett« amig visszatalált a fogolyhoz. — Nyugodtan halhatsz meg: én megbosszul^ talak. Persze, a magam módján. — Hogy-hogy? A legyecske elmondta. A fogoly megint szomorúan mosolygott. — Tréfás kis legyecske vagy te. A legyecske megharagudott. — Hát ez neked tréfa? Bár ti ts ezt csináltátok volna régen, akor most nem kéne a vesztőhelyre menned. Sértődötten hagyta magár» a foglyot