Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-08 / 277. szám

fO Tity.ii \ r. v a p o r s 7 a c. nmMMMMMnKiKTW.mHa 1954 december H: Téli árul mindenbőt a len jobbal! Pof Iák Tervéveiknél pécsi ÖÖPRWzlVflH 3EUrpl? 6.50 \ nwMienM liHöniegissegen P 1.50 Ferii dMMntttoft r. mpin P 5 80 crepsaifin saiKendött^ r5.50 EsöornyAk gyári lerakata ! pamut 4.—, ripsr 8.—, Mlsnlyem HÓI, férfi és gyermek me'en alsóruh*k és fcarlsnyAk Női éa férfi kelengy ék flyönvörll p'isamák P «.«O-tól GFB harisnyát UAÜ «fán. Egy ifjú hölgy jelenik meg ifjú férjével a kirakat előtt és nagy érdeklődéssel nézi a magukat kínálgató cikkeket. Aztán lassan egy feltűnő plakátra les« figyelmes, amely a tipográfia stilizált formáival a pí.ikátkióllitásf hirdeti. Csodálkozó szemekkel nézi-nézi a vonalakból és felületekből megkomponált P betűt, majd angyalian édes arccal odafordul ifjú urához: — Mond édesem, mit mutogatnak azon a — (akálkiállitáson?... És egy édes, ampér-i történet a szegedi egyetem egyik kiváló tudós tanáráról. A professzor a napokban reggel Budapestre utazott a gyorsvonattal. Tudományos, kutatói és oktatói gondolatai között nem sokat szokott törődni sem a ruházattal, sem az időjárással. Gondos és figyelmes felesége azonban észrevette a függönyökön keresztül a borús, ködös decemberi reggelt és apróbb, de kérlelhetetlen csatározás után gondosan kftünő professzorunk lelkére kötette — az esernyőt. Nem volt mit tenni, el kellett vinni az omniozus rekvizitumot, amelynek rendszerint nem az a sorsa, hogy megázik,' hanem, hogy tudósi leleményességgel — elvész a pesti forgatagban. A professzor most is élt a kisértő és nyomában járó veszedelemmel és — frappáns haditervet eszelt ki az esernyő védelmére! Amint megérkezett a gyorsvonat Pest városába, első dolga volt, hogy felkeresse az állomási ruhatárat és gúnyos győzelemmel pesti tartózkodása idejére nyugalomba helyezze a veszedelmeket Ígérgető esernyőt Aztán mint, aki pompásan végezte dolgát, elindult a városba sürgős teendőit végezni. Alig ért át Budára, hirtelen — rázendített az ijesztő, sötét decemberi eső és esett, esett vigasztalanul, megállás nélkül délutánig. Győzelmes tudós professzorunk — mit tagadjuk — bőrig ázott De este... diadalmasan hozta haza Szegedre az esernyőt... amit esőben, viharban, vészben gondosan megőrzőit az állomári ruhatár... Ofcsó Utazási Alkalmak Karácsonyi Társasutazás!. Cortina D'ampezzo, Zell am See-Flattniz Bad Aussee-Wagrain Salhach-Mariazell oevdn-siiamoivamoK Tirol és Schweiz Hochsöiden-Gerlosplatte — Grinde wald-Obergursrl Prospektus Jelentkezés: "R1PID,, KSLIMIN U. 1. Bécsi és lengyelországi idegenforgalmi készülődések a szegedi nyárra ged lesz. Szeged idegenforgalmának kiépítése uj dületet kapott nemrégiben a magyar—lengyel kereskedelmi tárgyalások révén is. A jövő nyáron Lengyelországból nagyobb kiránduló csoport jön Magyarországra és a kirándulók programjában szerepel Szeged is. Az idegenforgalmi tervek között szerepel olasz hírlapírók magyarországi látogatása is, az eddigiek szerint 40 taga olasz csoport érkezik a jövő év tavaszán Magyarországra és sorjában felkeresik a vidéki városokat, köztük Szegedet is, ahol a program szerint két napot időznek. Folytatják jövőre, sőt kiszélesítik az osztrák nyaralási akciót Is és ennek során négy turnusban többszáz osztrák nyaraló szegedi tartózkodását tervezik. A Városok Kongresszua is akciót indított, hogy a vidéki városok idegenforgalmát fellendítse. A kongresszus <az idegenforgalom élénkítése és a vidéki városoknak a fővárossal való jobb és gyorsabb forgalma érdekében felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez s ebben azt kéri, hogy a fővárostól távolabb eső vidéki városok között a gyorsvonatok helyett sinautóbuszokat közlekedtessen a Máv. Ennél a megoldásnál a Városok Kongresszusa elsősorban Szeged ét Pécs érdekeit kéri figyelembe venni. A felterjesztés szerint a fővárost meglátogató idegenek Magyarországon való tartózkodása legcélszerűbben ugy volna meghosszabbítható és ezzel az idegenforgalomból várható előnyök ugy volnának fokoshatók, ha a vidéki gócpontok és a főváros között megjavítanák a vasúti forgalmat. Ali ez különösen azokra a városokra, — mondja a felterjesztés, amelyek az ország határain vannak, mint Szöged és Pécs. (A Délmagyarország munkatársától.) Az elmúlt nyáron n szabdtéri játékok alkalmából — mint emlékezetes — külföldi irők és hirlapirók nagyobb csoportja járt Szegeden. Ennek a kirándulásnak rendkívül (nagy eredménye volt, mert többek között valamennyi nagyobb bécsi lap hasábos cikkekben számolt be Szegedről, „Az ember tragédiája" nagysikerű szabadtéri előadásáról, a neves bécsi irók pedig tárcákat Írtak szegedi tapasztalataikról. Az Országos Idegenforgalmi Tanács hozzákezdett, hogy a magyar idegenforgalmat jövőre is minél szélesebb körben kiépítse és a Magyarország a jövő idegenek figyelmét ne csak Budapestre, hanem a magyar vidékre és elsősorban Szegedre is felhívja. Értesülésünk szerint jövőre fokozottabb mértékben fogják rendszeresíteni a nemzetközi sajtókirándulásokat. A bécsi lapok közül a Neue Freie Presse, a Neues Wiener Journal, a Neues Wiener Tagblatt, a ReichspOst. a Wiener Allgemeine Zeitung, maguk is rendeznek magyarországi társasutazásokat, amelyeknek egyik célpontja SzeSzenzáció ! magas árat fizetek elavult TilianycsHIArJalérl, ha nálam cseréli be ujj4. !t! Rosner József tSVPtJm munkákat a Magyar Mérnók és Eptléseeqvlel szerelési szabványán készítem. Ródtók 6-12-18 havi részlelre. Tisza Cajoa körút 89. Tol 14-68 féle Uj lesz bőrsr 'l,?Jsi!" Ha hócipőjét ná'am javíttatja, Ingyen At lakkosom. Cipőjét speciális talpalissal vízhatlanná te» I IKtPÍnPr Horthy MIKIM uc ~ M. a * m. ( 'meommal szambán A DKLMAGYARORSZAO NOVELLAPALYÁZATA A csillagok Akkor még nem tudtam, ml ar: Szibéria, mégis valami borzongás futott végig rajtam, amikor először hallottam kiejteni. „Ott talán mégis csak jobb lesz." — gondoltam többször, de nem szóltam reményemről senkinek. Láttam, fogolytársaim nem igy gondolkoztak. Az egyik, a nevét már nem tudom, elkeseredésében kiugróit a robogó vonatból. Az őr Utána lfttt. Tnlán el is találta, mert nem állították le a vonatot. Liszka Tamás átharapta kezén az ütőeret, egy osztrák baka leszakított deszka darabbal fellépte a torka táját. Hasznavehetetlenek: kitasritolták őket a vagonból. ftn Borisra, meg a fiamra gondoltam és megtörten vártam a sorsomat. Két hétig tartó utazás Után, — verje meg őket az Is'enl — tényleg egy silbériai állomáson lökdöstek ki as istállószerü vagonból Behajtottak, mint barmokat egy telepre s onnét másnap reggel terellek tovább, be a balalmas erdőkkel szaggatott hómezők közé. Gyalogoltunk néhány kinos napot, ám'« megérkeztünk állandó helyíínkre fijty napot pihetiMnk. áJiílfl mégkezdlük robotunkat. Begseltfl' dé'ig. déltől estig. Szabad időnk csak késő este, ifluftk* után volt Ilyenkor se beszélgettünk, mert mindenki vágvolt «« áldott nyugn'om után. Végignyúltak a kemény fekhelyén S nyögve pihenték a nnpi szenvedést, ftn 9 bara* nyilasánál kuporogtam minden este s onnét néztem a kél hasai csillagot. — Oh. milv melegen <\agyogtakl — Csak ilyenkor este voltam ember. Ilyenkor éreztem, hogy szivem, lelkem van, mert belül fájt valami. Nappal a munkában, piszokban, láncban, olyan voltam, mint egy elcsigázott állat. Csak az esték, a ragyogó csillagok tettek emberré. Beszéltem a két csillagnak, ieentem velük százféle izenetet haza, hogy várjanak, hogy haza megyek, hogy gondolok rájuk, hogy szeretem őket, hogy sírok ulánuk, hogy... hogy jól vagyok s ne búsuljanak, mert nem szenvedek. — Óh. ha tudták volna! — És izentem mindennap. Esténként behúzódtam a deszkabődé sarkába, oda nyomtam szememet a deszknnyilásra s néztem a két csilagot vágyva, remélve, mig el nem takarta őket a szemem előtt felkavart hó. Még a sötét hófergetegbe is belemélyeztettem kidülledt szemeimet, hogy láthassam a ragyogásukat. Néha féllem tőlük és remegve néztem rájuk; arra gondoltam, hátha lehuliana az egyik. Bolond szívvel, rettegve könyörögtem nekik, hogy ne hulljanak le, ragyogjanak. Ha ilyenkor botorkálva eldülöngéltek melettem fogolytársaim, sokszor hallottam: „Ez a Bólyi megint imádkozik." Pedig, Isten bocsájts, akkor már nem tudtam imádkozni. — 1928-at irtak, ámikor ismét magyar földre lépett a lábam. Oh, bár maradtam Volna örökre ott Szibériában! Hordtam volna a stilyos, rozsdás bilincseket, a fagyott rongyruháit, »csak ne jöttem volna haza! Jönnöm kellett. Valami ugy húzott, hívott. Féltem a szökéstől, de ha nem indulok, megfojtott volna az a valami. Honvágy, va#y minek is hívják. — Nem Ismertek meg a falunkban. Nem mondtam senkinek, hogy ki vagyok. Tartogattam a meglepetést. Hét lett is meglepetés olyan, hogy az ellenségemnek se kivánoml Egy árva lelket se láttam az udvaron. Bementem. Az udvarajtót zörögve zártam be, hogy meghallják és elém jöjjön valaki. Először egy édes hangot hallottam a nyitott konyhaajtón át, Á kutyát csitította: „Bodri, nem mész!" Ismerős, kedves volt ez a hang. Megdobbant a szivem: ez a hang Borisé! Nem az övé volt. Apró, mosolygóarcu lányka jött elő. Néztünk egymásra. Fojtó érzés lüktetett bennem: ezt ae arcot már láttára valahol. Egy röpke pillanat alatt átfutott agyamon őszes ismerősöm arca. Egyikben se láttam a kislány vonásait. Egyszer esek hirtelen, mint fellobbanó fény, Mártonka fiam jutott az eszembe. Igen, tudtam, az 6 arca volt Ez a töprengés csak egy pillanatig tartott Ep szólni akartam, amikor a kislány befutott a lakásba s igy kiáltott az anyjának: „Any% egy bácsi van itt, nem ismerem!" Széles parasztasszony jött elém. Megismertem: Boris volt. Néztünk egymásra. Nem ismert meg. — Mit akar? — szólított meg. — Hát, nem ismersz meg? — kérdeztem remegő izgalommal. Nézett, nézett a szemembe. — Ismerős kend, de nem tudom, kicsoda, —» felelt aztán alig hallhatóan. Akkor már alig birtam magammal. Egy-két pillanatig meg hallgattam, aztán kitört belőlem a feltartott sző: Boris! — Boris! — nyögött élő ft hang és megragadtam a kezét. Nézett, nézett. Éreztem: keze mégremegett kezemben és gyorsan lüktetett benne a melegség. A szeme zavaros lett s megtántorodva felsikított: — Márton! ÜtánakaDlam, dc hiába: összeesett. (Folyt, köv.)