Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-06 / 275. szám

A liberális párt V. választókerületi pártirodának uj cime Mérey ucca 61b. alatt van. Az iroda minden választónak minden választói ügyben egész nap készséggel ad felvilágosítást. flz iroda vezetését Ottovay Károly nr vo!t szíves elvein*. ból, de ez a két kocsi is a legtöbbször üreseni szaladgál Szeged és Röszke között. A kis mozdony most tizennégy zsúfolást* megtelt személykocsit vonszolt be Szegedre és állt meg az állomásépület előtt. A kocsikból lassan szálltak le a menekültek, csupa kétségbeesett arcú, ijedt szemű, tanácstalan ember, asszonyok, férfiak, gyerekek, rokkant, beteg öregek vegyesen. Nem beszélt senki, némán kászálódtak az érkezők, a nagy cesndben élesen hallattszott a fáradt mozdony szuszogása. Az állomáson Ai egyik kocsi lépcsőjén őszbecsavarodott bajuszu magyar alakja jelent meg. Az öreg lekapta fejéről a báránybőrsüveget és elcsukló hangon kiáltotta bele • nagy csendességbe: — Hála legyen a jó Istennek, hogy busz esztendő után még egyszer megláthattam Szeged-Rókus állomását... — Éljen Magyarországi — kiáltották a többi kocsikból. Már tele volt a pályaudvar menekültekkel. A sínek között abroszokba kötött batyuk hevertek és sok batyun keservesen sírdogáló apróság. Valóságos halmokká növekedtek a sinek közé rakott cókmókok és körülöttük könnyes szemmel álltak meg és várakoztak némán, türelmesen a menekültek. Rengeteg gyerek. Picikék, alig néhánv hetesek, ftlbevalók, egy-két éves ártatlanságok. A rendőrök igazgatták rendbe a hatalmas tömeget. „39 éve laktam Horgoson.. Közben már megindult a panasz. Mindenki a magra tragédiáját érzi a legjobban és néhány elcsukló szóval kezd az elmondásába. Petri Sándor 42 éves horgosi papucsosmesler mosdja: — Fél Horgos ttt van.., Erre senki sem számíthatott ... Nekem tegnap este öt órakor adták a kezembe a kiutasító levelet. Megmondták, hogy reggel Indulnom kell az egész családommal együtt. Három éves korom óta lakom Hornoson. Négy családom van, két kisfiú és két kislány. A legkisebb 5 hónapos, a legnagyobb 11 éves. A gyerekek ott kuporognak a földön, csak a legkisebb sírdogál az anyja karjában. — Nekem csak ma reggel szóltak — mondja a mellettünk álló öreg magyar —, tegnap vágtunk disznót, megpörköltük. de már arra sem volt időnk, hogy felhasítsuk. Ott kellett hagyni mindent a házzal, a földdel, a termével egviitt Azt mondták, bogy ha itt befogadnak bennünket, kapunk majd valami igazolványt, azzal vH szám eh etünk elintézni a dolgunkat, de ebbe nem Igen bizhatunk... Horgos, Örszállás, Regőce, Szabadka 'A várótermekben megkezdődik a munka. Minden egyes menekült esetét jegyzőkönyvbe foglalják. Gyorsan telnek a blanketták. A rendőri adminisztráció, amikor értesült a nagyarányú kiutasításokról, fölkészült erre a munkára, irógépsokszorositással blankettákat készitett a menekültekhez intézendő kérdésekkel Mindenekelőtt megkérdeztek mindent, hogy mikor született, hol született, honnan utasították ki, miiven állampolgár. A délutáni transzport tagjainak legnagvobb része horgosi. Körülbelül négvszáz menekült érkezett Horsronrél. De érkeztek máshonnan is, Regőeéről, flrszállásrét, Szabadkáról. Van köztük német család is. A szerb rendőrség, mivel magvaroknak vallották magukat, őket is kiutasították. Rengeteg a nép a várótermek előtt, de nyűgödfan vár mindenki. Nem türelmetlenkednek, tudják, hogy át kell esniftk ezen a formaságon, meg kell várniuk, arnig elkészülnek a jesrvzőkömyvek, amig me^apjálk a rendőrségi igazolványt, amely szabad távozásra jogosítja fel őket. Kihallottak bennünket ... A perronon egy öreg asszony fakad keserves lírásra. Szomszédai hiába vigasztalják, könnye végigfolyik ráncos arcán. A zokogástól fuldokolva mondja: — Kihajtottak bennünket, mint a> állatokat... Csak a fiam nem jöhetett Pedig ott volt ő is az állomáison, katonaruhában... Tegnap jött haza Horgosra, tizenöt napi sziabadságra. Ugy Örültem neki, hogy 1 Áthatom annyi idő után. Nem engedték velünk, ott tartották, mert hogy katona... Nom tudja tovább mondani, elfojtja szavát a sírás. Péte rfi Istvánné a neve. Kis legényke furakodik át a tömegen. Borbélyinas. Tizennégy éves. Egymagában dobták át a határon. — Hiába kérdeztük, hogy miért teszik ezt velünk. — Panaszolják többek is —. nem mondlak mást, csak azt, hogy mert „megöltük a királyukat". — De mondták aet is, — teszi hozzá egy másik menekült —, hogy Mikulást akarnak küldeni Magyarországnak ... A fal mellett, egy nagy, foszlott batyun, összetört öreg ember fekszik. Vak és beteg. Hetvenöt éves. G á r g y á n Jánosnak hivják. Huszonegy éve lakik Horgoson. Aztán kiderül lassankint, hogy Horgosról kétszázhetven családot dobtak át a határon a szerbek. — De még jönnek utánunk — mondják a kiutasítottak — azt mondták, hogy — húszezer embert utasitanak ki... A ködös, párás perrónon felsir egy kis karonülő apróság. — Haza akarok menni, haza akarok menni... — hajtogatja szakadatlanul. P ó n u s z Pál Horgosról kitaszított magyar hároméves kicsikéje. Hiáha magyarázzák neki, hogv most nem lehet hazamenni, nem érti meg. Hogyan is értené szegény. Egyik-másik menekült írást is kapott. Kitoloncolási végzést. Pecséttel, aláírással. Az áll rajta, hosry miután a nevezettet 1028-ban felszólították a jugoszláv hatóságok, hogy szerezze meg a jugoszláv állampolgárságot, de ezt elmulasztotta, most azonnali hatállval kiutasítják az állam területéről. — Kihajítottak bennünket — sirja egy asszony —, pedig alig másfél hete, hogy beszedték töliink a harmincöt dinárokat a tartózkodást engedély meghosszabbításáért. Hálóterem a rMusi Iskolában A politikát rendőrség személyzetének tagjai verejtékezve dolgoznak. Megállapítják, hogy ki marad Szegeden, kinek van itt hozzátartozója, szállása, ki akar határozott cél felé továbbutazni — ilyen alig akad a nagy tömegben. A továbbutazók kényszerntlevelet kapnak, a többiek Szegeden maradnak. A város hatósága intézkedett, hogy a rókusi Iskolát alakítsák át hálóteremmé. az egyik tantermet a nők számára rendezzék be. Dr. Oláh József tiszti orvos betegek után kutat a tömegben. Talál éppen eleget, köztük egy töröttlábu négyesztendős fiúcskát, egy tehetetlen öreg embert. Intézkedik, hogy a betegeket azonnal szállítsák be a kórházba. Gyorsan megy a munka, de nagv a tömeg, sok az irni való és az idő gyorsan múlik. A kimerült gyerekeik közül nagyon soknak félrebillen a puha batyun a feje, vagy pedig az anyja mellére hajlik és ugy alszik. De a felnőttek nem tudnak aludni, pedig az elmúlt éjjel le sem hunyta a legtöbb a szemét. Aztán megindul a szomorú karaván a Bosszú Kossuth Lajos-sugáruton. a rókust iskola felé, ahol meleg vacsora és puha szalma várja a fáradt, elkínzott menekülteket. Holnap reggel — hír szerint — ujabb transzport érkezik... A hatóságok az éjszakai órákban tovább folytatták a munkát a kiutasitottak további sorsának elintézésére. Dr. Bnócz Réla főkapitánvhelyettes jelentést tett a belügyminisztériumnak, ahol közölték, hogv azok a menekültek, akik Budapestre akarnak utazni, folytathatják utjukat. 377 menekült jelentkezett, ezeket ellátták a szükséges élelemmel és a 11 éra 25 perckor induló személyvonattal útnak indították Budapestre Hét hónapra ítélték a betirff cipészt (A Délmagyarország munkatársától.) A nyáron történt, hogy Karabás Mihály fiatal szegedi cipés/inester betört Schorr Ottó szesznagykereskedő Kossuth Lajos-sugáruti üzletébe és ott a kézipénztárból körülbelül 200 pengő értékű aprópénzt és egy aranyórát lánccal ellopott. A házmesternek, aki a házból kiengedte, azt mondotta, hogy elaludt az udvaron és ezért késte le a kapuzárást. Nemsokára elfogták, amint az egyik korcsmában mulatozott. A pénznek egy része is megkerült, az aranyórát is megtalálták a detektívek Karabás Mihály a törvényszéken sírva védekezett. Elmondotta, hogy nem volt szüksége arra, hogy betörjön, mert jólmenő üzlete van, tisztességesen keres, de egy barátja, aki azóta nyomtalanul eltűnt, felbujtotta a betörésre. Ittas is volt és így engedett a csábításnak. A' bíróság Karabás Mihályt 7 hónapi börtönre ítélte. A' cipészmester az ítélet ellen fellebbezett, így került az ügy szerdán a szegedi ítélőtábla //uöny-tanácsa elé, amely az elsőfokú Ítéletet helybenhagyta. ,ESKÜVŐ UTÁN IDEZESARENDORSEGRE (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi társaságoknak kedvelt tagja volt az a fiatal, csinos leány, aki nemrégiben tartotta meg esküvőjét Budapesten. A fiatal leány úgynevezett jó pártit csinált: férje egy előkelő magánvállalat tisztviselője volt, akinek igen szép jövedelmid volt A fiatalok Pesten laktak és igen boldogok voltak. Nemrégiben azután megérkezett a fiatalasszony Szegeden lakó szüleihez és kijelentette, hogy többé nem tér vissza férjéhez és megindítja ellene a válópert. A hirtelen szakitásnak érdekes oka van. A fiatal férj nagyobb összeget sikkasztott — még esküvő előtt. Természetesen ezt a dolgot elhallgatta menyasszonya előtt. A fiatalasszony keresetében, melyben házasaágénak felbontását kéri, igen érdekesen indokolja kérelmét. Elmondja, hogy szerelmi házasságot kötött, férjét a korrekt megközelíthetetlen férfi ideális típusának tartotta és éppen az volt benne az, amit megszeretett. A házzasságkötés után furcsa dolgokat kellett tapasztalnia. Rendőrségről keresték a férjét, idézéseket kapott a vizsgálóbíróhoz és egy napon azt is megtudta, hogy férje ellen sikkasztás miatt eljárás van folyamatban. Ezekután férjében tökéletesen csalódva, nem maradt más hátra, mint azonnal otthagynia, annál is inkább, mert meggyőződött arról, hogy férje a sikkasztásokban nem ártatlan. |||P| MH és Társa halászati r.-i. Széchenyl-térl Oott Barcsay-patíks) és Rud«!ftórl hatcsarnokaiban. éld tiszai tükörponty t kg-os és naiYoitli nagyságokban kg-ként 1.— P 1 ks-nál k'seMi „ » 0.80. Válogatóit szép kárísz is állandóan kapható, •«'e OR 24 - 64. — ...I... —WWBF1