Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-30 / 294. szám

r)ecM»nyARORS7Ä0 I§34 december 30. Pécsi bányakoksz »M* pécsi tojásbrikett kapható minden mennyiségben a DíCSl höSItn KOhSZ tS lüherCSh. Ti. telepén ZrlnQl D. 4-6. Telefon 28-02. Salakmentes a mezőgazdasághoz képest, vájjon a leghatályosabb eszközök egyike nem az ipari árak leszorítása-e. szükség esetén egyes kiválasztott külföldi áruk vámtételének leszállítása révén is. A külkereskedelem alakulása ugyanis azt mutatja, hogy a mngvar kereskedelem számottevő mértékben volt kénytelen feladni szomszédi»« piaeokat és távolabbi piacokat felkeresni. amelvekhez való hozzájutás különleges és muló körülményektől függ. J1 pénzügyminiszter Genfbe utazik A Népszövetség pénzügyi bizottsága január 14-én ül össze és Tyler népszövetségi főmeghizott jelentésével kapcsolatban foglalkozik Magyarország pénzügyi és gazdasági helvzelével. A Nemzeti Bank működéséről Bruce népszövetségi megbizott külön jelentést küld Genfbe. A Népszövetség pénzügyi bizottságának januári ülésére Genfbe utazik Imrédy Béla pénrügyminiszter is. hogy szükség esetén személvesen adjon felvilágosítást Magyarország pénzügyi és gazdasági helyzetéről, másfelől információkat szerezzen a külföld pénzöcvi viszonyairól. Az angol külügyminiszter és Mussolini találkozója Boldog uíéve '••«, ha parlómSt, kS'nlvisat és min fllatnert Geroelvné Seltzer Alice APOLLÓ" m,,"w,4'4b*n u. 7. vwi*. T»»l 20-91 Nem lesz gondrani az ulévre * • « Szedje 8me tört aranyit, eiflitjét éa adla «1, rsuré"« he. vna-y dolgoztass« *t Tóth órásnál, Kölcsey ueoa 7. E adás kényelmes réaclotflr«tésre ABO utalványra. Megbízásból sürgősen, olcsón eladók: Bril iáns ftiiorök, gytlrtlk, 12 személyes ezüst evflsier, gyertyatartók, táakagTamo* fon, mflvészlemezek. Páris. december 29. A Paris Soire nantesi tudósítója szerint Sir John Simon angol külügyminiszter környezetében valószínűnek tartják, hogy az angol külügyminiszter és Mussolini találkozása a közeljövőben megtörténik. A két államférfiú San-Remoban, vagy az olasz Riviéra egy másik városában fog összejönni. Sir John Simon külügyminiszter Nantesböl Montecarloba utazik, innen indul majd Olaszországba. Ausztria függetlensége és a magyarbarát revizionizmut a francia-olasz tárgyalásokon London, december 30. A Beuter Iroda párisi levelezője szerint Laval is Mussolini egymással folytatandó megbeszéléseinek tárgysorozata a következő: 1. Kizárólag Franciaországot és Olaszországot érdeklő gyarmati kérdések. Ezek tekintetében könnyű lesz a megegyezés. 2. Az általános európai kérdések. Ezeknek gócpontja Ausztria függetlensége. Itt a megoldás főnehézségei: az otasz-jugoszláv ellentétek és Olaszország magyarbarát revizionista irányzata. Erről a tárgyról egy irányadó francia személyiség a következőket mondotta Beuter Iroda levelezőjének: — Az előzetes tárgyalások végső stádiumba jutottak és már csak néhány kevésbbé fontos kérdést kell elintézni. Laval római látogatása alkalmával nem fog semmiféle Kőzépeurópdra vonatkozó diplomáciai okiratot aldirni. Főként azt akarják elérni, hogy Franciaország és Olaszország egyezzen meg abban, hogy párhuzamos uton fognak haladni a hatályos együttműködés irányában Középeurópa jólétének megállapítása végett Ez a kétoldalú erkölcsi megegyezés egyengethetné később a tőbboldaü írásbeli megegyezések útját Párisból jelentik: Párisban feszült érdeklődéssel várják Mussolini válaszát a francia külügyminiszter javaslatára. Politikai körökben ma már nem tartják kizártnak, hogy Laval janudr első felében még akkor is Rómába utazik, ha középeurópai kérdésekben nem sikerül bizonyos ntey* egyezést létesíteni Páris és Róma kőzött. Náci-szervezkedés a bécsi helyürségné' Bécs, december 29. Karácsony ünnepe ala a bécsi helyőrség kebelében titkos nemzeti sz< ci a lista szervezkedést lepleztek le. A lelepi« zéssel összefüggésben 63 katonai személyt 1< tartóztattak, köztük több tisztet és számos al tisztet. Csúnya dolog a bosszuskodás Irta TÖBÖK SANDOB. Az atyafit némi virtusbell cselekedte® egyenes következtében hozták be a mentők az állomásra. Mert — nyílván tévedésből — ngy repült ki a „Kék sapká"-ból, hogy nemesak a koponyáján hagytak egy kis likat, de a kacrot is hennefelejtették a lapockájában, ami már sulyosbitó mellékkörülménynek számit. Azonfelül pedig nagy könyelmüség. A kacorból ugyanis könnyen bűnjel lehet, ha a rendőrség belelábatlankodik a dologba s azt már nem nehéz kiszámítani, hogy a tettes csak hóstátl legény lehet. Egyrészt ök viselnek efféle kacrot, másrészt a meglékelt koma monostori. Az pedig köztudott dolog, hogy amióta világ a világ s áll Kolozsvár, eddig ismeretlen okokból örökös háborúságot viselnek, Így vnsárnaponkint kivált, a Monostor és a Hóstát ifjai. A legény hát ült a kötözőben egy hátatlan széken. Szemét behunyta, fogát összeszorította, kezét a térdére feszitette s egy mukk nélki.l állta, hogy mossák, varrják, kötözgessék. Legfeljebb az állkapcsa rándult egyet-egyet, az izzadtság pa takokban csorgott r£la — de meg se szisszent Nem gyerekember, olyan katonaságot kitöltött jnva házasulandó, hnszonötéves forma. Még idáig nem beszélt s » szemét nem nyitotta ki, miótf betámogatták. Simon doktor ur — az ilyen dolgokban járaros kezű s hozzá értelmes beszédű — amint érzi kicsit élhetőscbben mozgolódni az emberét, míg fürgén babrál az ollókkal, csipeszekkel, kérdez get, ahogy az szokás. — Hogy hívják, mondja csak? — Pálffy Dénesnek. Az egyik medikus felfekteti a nagv könyvet s beirja. Az ember most nyitja fel először a szemét — amennyire tudia — s előrehajolna üggyelbajjal s körme alá pislog a doktorkának. — Két eff ipszilon! — mondja szigorúan. — Jó-jó. — Nem jó-jó, hanem két eff ipszilon, fcnstállom. Nemes ember vagyok én. Hogy látja, beirják a két eff Ipszilont, megnyugszik s visszadől • széken. Simon doktor ur tovább vallatja: hány éves stb., rendre s beíródik a legény. — Most tartsa kicsit fentebb a fejit, igy — megteszi — fogja ennek a végit, ugy, nyissa ki a száját, igy la, — a legény ugy mozog a keze alá, mint a bárány s Simon doktor folytatja a kérdezősködést, most már csak ugy a mrga hasznára. — Tudja, hogy ki volt? — Hogyne tudnám. — Sok ital volt? — Bennem? — Nem is a fehérvári püspökben. — Nana. Hát volt, volt — Hát a másikban? — Benne is akadt éppen annyi. De nem veszedelmesen. — Hogy-hogy nem veszedelmesen? — A józanságba hiba nem esett. Egyik részrül se. Ahány pohár belém, annyi belé is. — Szóval együtt ittak. — Az. — Aztán be se rúgtak. — Nem. — S mégis. — Háát... lányokrul témazgattunR. 5 ugy. — Aha. Aztán mondja csak — mert ide akar kilukadni Simon doktor ur rendre, érti ő az ilyesmit nagyon — mondja vizűm repetáció kell? Látlelet — Dehogy kell, instálom szépen. — Szóval nem lesz rendőrség a dologból. — Dehogy lesz, — s olyan jámbor a legény, mint a ma született bárány — dehogy lesz — még a fejét ugy féloldalt is fordítja nagy jóindulatában, minek ebbe beleártani a rendőrséget instálom, inea a törvényt — Igaza van, látja. Nem szép dolog a bosszuskodás. — AI Ott az egész, hogy magam vagyok a hibás. — Ugy-e?_. Hát igy beismeri?-. — Be, instálom, be. Magam vagyok a hibás. Mert tuggya, mikor azt mondta: de az apád keserüséglt, menten kettébe hasitalak! akkor már nekem régen meg kellett volna fogni a torkát De nem fogtam meg. Csak zsebbevágtam a kezem, azt mondtam: hasítod ám a tordai hasadékot, mer' a' mán ngyis hasadt Akkor meg már ugy belémakaszkodott, hogy késő volt. Ewót az egész. Inkább elébb kenjen az ember egy minutával, mint egy féllel később. — Nahát majd csak begyógyul ez most már. Fiatal vér hamar kiheveri. Fő, hogy nem lesz törvény belőle. — A, dehogy lesz kérem, nem pereskedek én. Hiszen jó komám nekem az illető. Katón áéktó) kivált kenyerespajtásom. Sala Ferenc. Meg, akill még ott voltak, mint pajtásom nekem Hát belerowtsam őket törvényjárásba, tanúskodásba? — Igara van, igaza van fiam Simon doktor szereti az értelmes beszédet — látja, igy való ez. Ha már egyszer megtörtént, tát megtörtént egye fene. De minek elroérgesiteni a dolgokat Fá tyolt reá, aztán pász! — Persze, hogy ugy. Még hogy én ugyvedkézre is kerüljek miatta? Meg irkafirka, meg bélyegbeöljek apait-anyait! Instálom, aki egyszer kikezdett a törvénnyel, kevés nyugodalma van an* nak. — Igaz, hogy maga lenne a felperes— Mindegy az, kérem. Ha al, ha fel. Törvény, törvény. Azért törvény, hogy egyformán mérjen. Tudom én azt — Na, még ezt a kicsit itt leragasztom. Igy né, szépen. Fáj? — Hát nem valami kellemetes. — Elmúlik az rendre. Csak vigyázzon, meg ne hűtse. Mii hazame£Y. szorítsa rá a kendőiét