Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-04 / 273. szám

DÜMGYABORSZÄö SZBOED, »eerfr MrtWta: Somofljrl •«»» * 2.. k, cm, Telefon: »3-3». W«d6Wratol -'- " — Aradi r I.ÍÍW , ,„... e» írv^iplmi OélfflnayntotyAM X 2.. k. em, Telefon: kOlctttnkOnyrlAr «• Je#yIro«la : / UCC« Telefon s I3-0«. - Nyom«« s I l»<Vf ncrn 1». Telefon • 1 W A tandü Kedd, 1934 dec. 4. 4ra IS fillér X. évfolyam, 273. SLOFlZETlSi Harontn helybon 3.2Ö VkMkanMIodapetten 3.00. IcUlf »lritfn A.40 peogA- # E(iye» tiAm Arn hélktliMD 12, -mtiftr- «* Unoeonap 20 Mtl. Hlr4e«é«ek feltétele tarifa icerlnl. Mente— •W" "f-tkt reosoi Szegény diákok kimaradnak az iskolából, mert nem tudják megfizetni a tandijat, amely ha nem is a maga egészében, de bizonyos százalék erejéig mindenkire kötelező. Hogy mennyi a sok és mennyi a kevés, arról most nem közlünk értekezést, de kétségtelen, hogy a kartellvezér egynapi jövedelme is horribilis vagyon ahhoz a néhány pengőhöz arányítva, amit a munkára leső kisiparosnak kell négy, vagy öt részletben megfizetnie, ha már beléje szorult a nagyravágyás és iskoláztatni szeretné a tehetséges fiát. Az iskolát azonban szigorú szabályok kötik, rendelkezésére áll egy létszám-keret s azon belül köteles elvégezni a felosztást, hasztalan ingerli a szive és a meggyőződése, hogy emezt szeretem jobban, ettől várok az életben valamit, nem amattól, amelyik egy jelessel többet szerzett. Lelket hasogató jelenség, hogy valaki a tandíj miatt maradjon ki az iskolából, mert egészen groteszk helyzet áll ezzel elő. Tanulniok ezek szerint csakis a jobban szituált szülők gyerekeinek van módjában, akiket tüzzelvassaí kergetnek át a nyolc középiskolán azzal a megcsökönyösödött elhatározással és felfogással, hogy az egész iskola csak forma, «zükséges rossz, hiszen az életben más tulajdonságokkal boldogulnak. Ott a családi Összeköttetés, a kölcsönös szivességtevés a lobban elősegítő eszköz, hozzáadva némi személyes tulajdonság, teszem azt könnyed jnozgás a társaságokban, amelyek amúgy is kinézik a soraikból, mihelyt felülemelkedik az ő nívójukon s szerencsétlenségére túlmegy tudásban a nyári Tiszát jellemző felületnél. Naponta van alkalmunk tapasztalni, hogy Idővel mivé fejlődik a hafdani diákseregnek ez a része, hoeyan rekedt meg az önképzőIcöri nivón, de erősiti és hitet tesz amellett, hogy csak ez az igazi nivó, a „több" már veszedelmes, destruktív, — és valóban az is lehet, hiszen képtelen hozzá felérni s az ő érvényesülési kis hétköznapiságát veszélyezteti. A diákseregnek ez a része már korán kapja a legsúlyosabb fertőzést, mert törvényszerűvé válik benne a tudat, hogy neki minden körülmények között csak úrrá szabad fejlődnie, az in- fogalma alatt értve természetesen és hamisan a sok külsőséget, amely megtéveszti kritikátlan elméjét és nem hogy hajtaná a fokozatos felelősség, a kötelességteljesítés felé, ellenben csak jobban eltávolítja minden ilyen babonától, hiszen módja van tapasztalni, hogy felületes tanulással is boldogul. Vizsgák előtt a tanárurakat ellágyitja a szülői zokogás, hadd menjen tovább a nyomorultja s hirdesse hálából az iskola igazságtalan, elfogult voltát, mert csak elégségesre érdemesítette. Egy régi tréfcís mondás szerint már gyerekkorban is megár: a sietés, ezért végzi el annyi gyenge legény tiz év alatt a kiszabott nyolc osztályt, további összeköttetéseket keresve, hogy majd az eevetemi évek is hasonló mederben morzsolódjanak le. M iért mulhatik mindez csakis a tandij megfizetésének képességén! Hiszen hát jól van, legyünk igazságosak és ismerjük el, hogy különösebb szempontból nagyon nagy szükség van rájuk, mert ha nem volnának egész tandijat fizető légiók, nem lehetne kedvezményben részesíteni tehetséees szegény gyerekeket sem. ők hordják össze bukdácsolásukkal, szervezett hanyagságukkal s nem a legutolsó esetben tehetségtelenségükkel azt a sok téglát, ami lépcsője kellene, hogy legyen a kiválóaknak, ha aztán idővel nem taszítanák le onnan őket. A legfájdalmasabb mégis az egész dologban az, hogy a tanulási kedv nem fejlődhetik ki zavartalanul önmagától, hogy embereknek, habár még csak palánták is, fizetniök kell azért, mert az ország, a haza, az egész közélet rájuk épít, a jövő munkásságukra, képességükre s előre bejélenti az igényét, hogy szükségem lesz rád, az agyad röpülésére, lángolására, hogy folytasd a munkámat, tökéletesítsd, mert én is tévedhettem, (habár Isten mentsen tőle, hogy be is valljam ezt), de megmaradjon a kontaktus, amely nélkül zökkenőbe jut s elsülyed az egész élet. Sehogyan sincsen ez igy jól, hiszen nem először mondjuk, sőt ki szeretnénk ordítani az egész világba, ott éljen a lelkekben gyilkos motorú lelkiismeretfurrdalásképpen, hogy sehol annyi tehetség nem megy veszendőbe, mint a magyar föld különböző területein. Megöli őket a felfedezéshez való tehetségtelenség, az értelmetlen felület, a nembánomság, a csak-én-vagyok elv, amely jónak tartja a világot ugy is, ha ő maga megtalálta benne az elhelyezkedését. Mese az, hogy az igazi tehetség kitör és megtalálja az érvényesülés útját. Csak ugy elpusztul pártolás, ajnározás nélkül, mint ahogy a csecsemőt se lehet magára hagyni, de a természet rendje szerint a gyereket sem sok, nagyon sok évig: Ellenben meg lehetne oldani ugy a kérdést, — hiszen a pedagógia világában szinte hétről-hétre változnak a felfogások, meg a rendszerek, — hogy az a szülői verejtékkel tovább sibolt gyenge úrfi, mihelyt nem jut bcK. jebb az elégséges osztályzatnál, fizessen legalább is dupla tandijat. Az egyiket önmagáért, a másikat kedvezményesen két szegény gyerekért, akik nem jutnak el se a szinházha, se a moziba, se a tánciskolába, mert a körülményeiken kivül nem engedi őket a tanulásra ösztökélő átkos szenvedélyük. Egy hetedik gimnazistát temettek a napokban. Dísze volt az osztálynak, pedig az apja csak szegény cipészsegéd. Az ember szive vérzik az elgondolásán, lázadozik minden ellen, hogy miért kell egy ilyen derék gyereknek máris kilépnie az élet-iskolából s hány erővel hajszolt, elkapatott rossz fiu nem érdemli meg azt' a nedves pincelakást, azt a falat száraz kenyeret sem, amivel ez a fiu képtelen volt az egészség-tandijat megfizetni. Felteszszük, hogy a tanár urak tartottak róla előadást — a hátramaradottaknak. SzomorubB példa nem érkezhetett különben kapóra. Németország három biztositéka a Saar-vidék számára Izgalmas előkészületek a népszavazásra London, december 3. A Reuter Iroda jelentése szerint a saarvidéki népszavazás ügyében Rómában létrejött megállapodás során Nemetország a következő három biztosítékot nyújtotta Franciaországnak: 1. Azok, akik nem szavaznak, teljes oltalmat fognak élvezni minden háboritástóí. 2. A társadalombiztosító intézményeket és • munkások jogait tiszteletben fogják tartani. 3. Tiszteletben tartják a vallási szabadságot. A róma! Saar-egrszmény Róma, december 3. A saarvidékkel kapcsolatos gazdasági és pénzügyi kérdésekben a német és francia szakértők között létrejött egyezményt hétfőn délután irták alá Rómában. Az egyezmény szerint a francia kincstár csaknem 1 milliárdra rugó saarvidéki hitelkövetelésének egyrészét készpénzben azonnal kifizetik, másik részének lejáratát pedig közeli időpontig meghosszabbítják. Az egyezmény rendezi mindazokat a pénzügyi kerdéseket amelyek abhan az esetben fognak előállni, ha a januári népszavazáson a Saar-vidék lakossága Németországhoz valói csatlakozás mellett dönt. A jelenleg francia kézen levő szénbányákról az egyezmény ugv intézkedik, hogy a bányák visszacsatolás esetén német tulajdonba mennek át és a német kormány kötelezi magát 900 millió franknak készpénzben való megfizetésére és ezenkivül meg-i határozott időnként bizonyos mennyiségű szenet bocsát Franciaország rendelkezésére minden ellenszolgáltatás nélkül. Az egyezmény ugyancsak megoldja a társadalom biztosit ás kérdését is. A politikai kérdések közül az egyezmény egyet sem old meg. A politikai kérdéseket, azok az ajánlások rendezik, amelyeket a saarvidéki hármas bizottság most terjeszt a Nénszövetség elé. A jugoszláv delegáció éles harcra készül Genfben A Reuter Iroda genfi levelezője jelenti: A jugoszláv—magyar vita elég kellemetlen lehetosegek csiráit rejti magában, mert a jugoszláv küldöttségnek eltökélt szándéka, hogy a Tanács előtt a végsőkig kitart követelései mellett. Állítólag feltetlenül ragaszkodik az elégtétel valamilyen mód iához Magyarország rovására és a Népszövetség minden diplomáciai ügyességére szükség lesz, hogy a vitát meg. felelő keretek közé szorítsák. A vita aligha kezdődik meg péntek előtt. A jugoszláv, cseh és román külügyminiszterek mondanak beszédet, mire a magyar kiküldőt1 mondja el beszédét, de bizonyos időbe kerül, hogy alaposan átgondolják a válaszadást a. novemberi emlékiratra. Á vita során a nagyhatalmak képviselői és T e v f i k R ü s d i bej török külügyminiszter is fel fog szólalni. Lavalt keddre várják Genfbe és azt hiszik. hogy. azért iön egy nappal a bejelentett-