Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

1934 december 25. FA SZÉN K KSZ BRIKETT Szent Isiván-lér. Telefon: 11-26. LÉC DESZKA ÉPlJLETFA ASZTALO®ARU Párísi-körul 35. Telefon: 11-26. A 'Défmaayarorastög regénye lria Csillag István 8 Azok. akik kiterültek az iskolából, mintha elfeledték volna szenvedésüket, amint a pe­dagógusi pályára lépnek. Elfeledik tizenhét év minden tapasztalatált, összekapcsolnak min­ket az „Ifjúság" gyűjtőfogalma alá, nem véve észre azt a felzudulást, mely az egyénekben e szó kifejtésekor keletkezik. Tanítanak olyan tantárgyakat, melyek az osztály 80 százalé­kát nem érdeklik, mtg olyan tárgyakat, me­lyekre felhevült fantázáival, tudásvággyal vetné magát a diákság, nem tanítanak Vi­szont olyan tárgyakat, melyeket szeretnek, gyűlöletessé tesz az osztályzatért való küz­delem Az osztályzat eltakarja a célt és a he­lyébe lép. Tizenhét év, átélve örökös rettegésben és harcban, éppen elég ahhoz, hogy életerős és pezsgő férfiak helyett, letört ,az élettől ret­tegő és kiegyenesedni nem tudó emberek" lépjenek ki az életbe Az iskolareform egyike korunk legégetőbb szükségleteinek! Ez nem pusztán egyéni vélemény, mely ko­romnál fogva nevetségre adhatna okot, de a pedagógusok többsége által tett kijelentés. A megreformált modern Iskolarendszer, csakis a spontán tudásvágy alapkövén épül­het fel. Nem fog latint tanulni az, aki nem akar; és hosszú levezetésekkel bajlódni, aki­nek nincs matematikai érzéke. A vizsga és as osztályzat intézménye eltűnik. A tanitás rtndszere a mai egyetemekhez lesz hasonló, természetesen kiküszöbölve a szigorlatot Ek­kor, majd a mellékhelyiségek nem lesznek te­le előadás alól szökő diákokkal. Amit Kölcsey e fejezet többi részeiben mond, ntm ismerem el. Beleesik abba a hibába, hogy embertársait, saját mértékével méri. Meg van győződve, hogy felfogásai és elvei hasonlóak, sőt azonosak más emberéivel. Nem volt előrelátó. Sokoldalú ismeretek sierzésére buzdit. Ez lehetséges volt talán az ő korában, a francia forradalom idején, mikor Diderot és D'Alambert kiadták hires Enciklo­pédiájukat, mely egyetlen kötetben, magában foglalta a kor egész tudományát. De ma mi­dőn az atom-elmélet külön tudományág; po­lihisztorok csak az u. n. „társaságban" ta­lálhatók meg, mint a művelődés fáklyahordo­zői." Semmi más esetre j^m voijatkozhatik az ismert közmondás annyira: „sokat akar a" szar­ka stb.," mint erre. És legalább olyan nagy szellemnek kell lenni, mint Leonardo da Vin­ci annak, aki sok tudományággal egyszerre behatóan és eredményesen foglalkozni akar. Teljesen a saját szemszögéből itéli még az olvasást is. Az olvasást tanulásnak veszi. Ne­ki az olvasás eszköz, nekem cél. ö azért ol­vas, hogy tanuljon, én azért tanulok, hogy ol­vasni tudjak. Kölcsey rövidnek találja az emberi életet, a könyvek számához viszonyítva. Előtte ta­lán ugy tűnnek fel a könyvek, mint egy óriá­si hegy, melyen neki, még halála előtt, ke­resztül kell magát rágni... Az utolsó bekezdés végül, ismét egy igazság prarafrázisa Bövidebben és érthetőbben el­mondhatta volna ugy, hogy „kiki azzal fog­lalkozzék, amihez tehetsége van." Azt hiszem, e dolgozatban felsoroltakhoz, nem kellett volna, akkora feneket keríteni, mint a Parainesis." A dolgozat nagyon tetszik nekem, a ta­nárnak egyetlen megjegyzése az volt, hogy „Sunyi fiam tanulj meg előbb helyesen irni, aztán kritizálj." Tanáraink közül talán a legérdekesebb Pozőr Kamill a fizika és a matematika tanára. Különlegességét már a neve is mutatja. Aki nála nagyobb szinész, az csal. Nem tudom, hogy van, de ez tul tett valamennyin, ami­lyen komédiás volt, olyan nincs. Családos ember, a fia odajár a bébe, a múltkor kihívja a fiát és Seres Gábort felelni, igy szólítja ki őket „felelni fognak Gabi és Pozőr." A saját fiát a vezeték nevén szólítja. Furcsa ember, gúnyneve, MÁGUS. Van benne valami a régi félelmetes kuruzslókból, sok hókusz­pókuszt csinál. Nem jó ember. Most lép be, határozott kemény testtartás­sal leül és halkan kérdezi, hogy ki hiányzik, de ezt olyan halkan kérdezi, hogy az első padban ülők is alig hallják. Ez is csak trükk, mint minden. Felteszi a cvikkerét és magya­rázni kezd. Nagyon jó előadó, nála nincs al­vás. A budai leányiskolában is tanit. Érdekes Szállittnáftyozási Vállalat. PERL MÓR ÉS FIA Alapítva 1863'ban Közvetlen gyiljtőforgalmak: Szeged-Hamburg Szeged—Triest Szeged—Páris állomásokra. Naponként induló gyüimocsík Budapestről-Szegedre és viszont Elsőrendűen berendezett Dntorszállttási és Dcrahlároiásl Vállalat Iroda: Fekelesas ucca 17. ^ Telefon 11—21. Raktárházak: Kálvária ucca 2t. Telefon 15—42. pletykák keringenek róla, egyszer a Szépfiú látta állítólag a MÁGUST, este a ligetben a nyolcadikos Rózsával. Ezt nem nagyon hisz­szük el. El sem tudjuk képzelni, hogy ez az ember ilyeneket csináljon, ilyen apró-csep­rő kis dolgokat. Ezt a feltevésünket megerő­sítette a következő eset. Egyszer az egyik cserkészgyülés után, al­konyodott már, Vállveregetővel bementünk az osztályunkba beszélgetni. Szürke volt minden. Egyszerre csak hangokat hallunk, kilopózunk a folyosóra és egy boltív alatt megállva a szemétláda mögé bujunk. Szeret­tük az ilyen izgalmas „romantizálásokat." Lépések közelednek, a Pozőr határozott hangját halljuk és egy idegesen vihogó női hangot. Pozőr jelenik meg először — mi szivdobogva kuksolunk —, utána egy magas lány világos könnyű nyári ruhában, érdeke­sen hat a szürke folyosón. Karonfogva men­nek a folyosó végén levő fizikai szertárba. Te láttad? — kérdezem bután. — Ühüm — feleli. — Tudod ki volt, a Lili a WI. a­ból. Dehogy a Kató a VHI. b-ből. Hogy ki volt a lány ezen most nem tudunlc megegyezni, de mindketten megfogadjuk^ hogy erről senkinek egy szót sem szólunk^ Másnap a fél iskola tudja a Vállveregetőtől, hogy mi történt az előtte való nap, azért csak a fele, mert a másik fele tőlem tudta meg. Pozőr Kamill az ifjúságot ugy tekint!, mint egy eredettől fogva rossz csürhét, mellyel neki a nagy Kamillnak kell foglalkozni, neki. egy hozzá nem méltó gyülevész haddal. Az óra után az Imrével lent portyáztunk az alag-sorban, ki-be szaladgáltunk a beépí­tetlen részeken, nyaktörő mutatványokkal szórakoztatjuk egymást. Egy emelet magas­ságában, keskeny vasoszlopokon megyünlc keresztül és az egyik kiszögelésről ugrálga­tunk a másikra, kockáztatva, hogy minden: pillanatban lepottyanhatunk. Mi ezt „roman­tizálásnak" hívjuk. Annyival is inkább kulti­váljuk ezeket a nyaktörő játékokat, mivel az igazgató megtiltotta, hogy rongáljuk az épü­letet. Az elegáns cserkészotthonunk előtt felfe­dezünk egy üres hordót, hisz ez egy pompás játékszer. Reá állunk és felváltva görgetjük. Most egy éles tótos á-val beszélő bömbö­lés hallatszik a parancsnoki szobából, a Ri­goló, a cserkésztiszt hangja, „ha ma délig nem fizeteed ki á tágdijadát, nem vagy töb­bé cserkész." Mi rögtön abbahagyjuk a hordógörgetést és kihegyezve füleinket, figyelünk. Halk válasz: — de tiszt ur kérem, nincs most pénzem, nem tudom most kifizetni. — Semmi közöm hozzá, hogy teremted elő, elé? sok haladékot kaptál! Most nem hallatszik ki semmi, ugy látszik vége a beszélgetésnek, nyilík az ajtó, mi gyorsan beugrunk az itt lévő raktárba és vá­runk. Elhangzó lépések. Kidugjuk a fejünket, a Szaki megy el sírva. Csodálkozva nézünk össze és a felháborodástól csak ugy fuldok­lunk. — Na ezt nem hittem volna, a csapat leg­szegényebb fiúját igy lehordani. •— És ha nem tud fizetni, mond már, nem esik össze a világ. — Itt tenni kell valamit, — mondja az Imre gondolkozva. — Mennyivel tartozik a Szaki? — kérde­zem. :— 2 pengőveL' — Tudod mit? — Tudom, — feleli Imre: (Folvt. köv.l

Next

/
Thumbnails
Contents