Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

1Q34 december 25. D£ [MAGYARORSZÁG 17 sok, amiket már eddig is életbeléptetett és rendszeresített a posta, a tervbevett tarifa-reformmal. elő fogja segíteni a forgalom emelkedését. Remélem, a gazdasági életnek a hangoztatott mélypontján keresztülhaladva, jövőre lényeges javulást várok. Azon leszünk, hogy a várható igényeket a leggyorsabban és a legjobban kielégítsük. Sebestyén Józset mérnök: — A jobb jővő elérése érdekéb3n az építőipar talpraállitá ára gondolok, amely 33 iparágit ölel fel és így közvetve a városi lakor-ság legszélesebb rétegének nyomorúságos helyzetét tenné elviselhetővé. A főispán és poVármester előrelátása messej tette a jövő évben fokozottabb mérvben bekövetkezhető munkanélküliséget, amikor az OTI-székház elodázhatatlan építkezését, Gizellatéri városkapu létesítését s a kultúrpalota kibővítését; az illetékes fórumok megnyerésével, a megvalósuLhatás stádiumába juttatták. Folytatásra várnak az adókedvezménnyel kapcsolatos tatarorási munkálatok, melyek a hatóságok támogatásával s az utasítások lelkiismeretes betartásával sok munkáskéznek szereztek kenyeret. A tatarozást adókedvezmény mellett ismét é'etbeléptetendő volna a gróf Klebelsberg-féle városrendezési adókedvezmény, de azzal a megszorítással, hogy csak a belterjes városfejlesztés szempontjából fontos ópitkezesek részesüljenek a kedvezményien. A IcereslceclvJmi alkalmaxoli Ostermann János kereskedősegéd: — TTgvanaz lcz a helyzet, mint az idén volt: semmi jót nem várok az újévtől... A gazdasági viszonyok fokozott romlásával továbbra is nehéz belvzet vár az alkalmazottakra, mert a leépítések nem csökkentek. Szabó Lászíő füszerkereskedősiegód így beszélt: — Mivel ebben az esztendőben semmi járulás írem volt, érthető, ha a jövőben bízom. Az 1935. évet én a kritikus időnek tartom, — jót azonban nem várok tőle. A viszonyok javulásának első kelléke, hogy a nagyok megértsék a kisemberek bajait, sérelmeit. Lényegesen enyhítené ezt a nyomasztó gazdasági helyzetet, ha behoznák a negyvenórás munkaheteit, liogy minden munkás dolgozzék, mert ez minden vonatkozásban fellendülést jelentene. Ha a bajokat nem korrigálják, megmaradunk Í» nírvnevezett gazdasági mélyponton. Jis üayiéd Dr. Eisner Mnnó: — Akt a jövő irányában várakozását nyilvánítja — ha ez a várakozás nem pusztán vágyakozás — könnyen a jóslás naivitásába esik. Ma Legszebb, legpraktikusabb és legolcsóbb Újévi ajándék Ifi sc Her fóézimimkaház -ban Plcseyu.11 egy évre elóre gondolkozni kockázatosabb, mint jóval hosszabb időre. Kinél rövidebb a perspektíva annál bonyolultabb és elmosódóbb a kép, amellyel a legélesebben figyelő is szemben találja magát A történések törvényszerűségeit csak nagyon kevéssé ismerjük és hogy gondolkodásunk legfőbb törvénye: az okozatiság, valóban hiánytalanul díterminálja-e az eseményeket, olyan kérdés, amely iránt még a legújabb fizika is kétségeket támasztott. — Feltevésem szerint az uj esztendő — noha a világháború által felkorbácsolt, de már annak előtte is fodrozódó hullámok elülni ebben az évben sem fognak — egészbenvéve nyugodtabb, békésebb, a polgári munkának jobban kedvező és talán könyebb viselhető lesz, mint a most búcsúzó. A kimerítő gazdasági válságok folytán a népeknek megpihenésre, erőgyűjtésre van szükségük, ha most — szerercsére — megtorpantak is az ultima ratio-tól, akár tartósabb bél:-időszak, akár a közelebbi háború felé haladunk. Hí;-y ebből a fegyverszünetből megszületik-e az európai szellem reneszánsza, ki mondhatná meg? — Haz:' "''' n. az nj év a. választói jog kérdése körül hoz uj eseményeket. A politikai harc valószínűen komoly lesz, de mérhető eltolódással nem fog járni. A várható egyéb törvényhozási akciók néni bírnak nagyobb jele-r'öséggel. A demokrácia és a fasizmus fáktyá! lobognak a polgári világ ködbevesző életútján s ezen az uton a magyar nemzet nem vállalhatja döntő lépések megtételét addig, anríg a nagy nyugati államok nem indultak el a válaszúton. Feladatunk csak társadalom minden osztá'yát segítő politikai „Kleinarbeit" lehet, főként a tengődő gazdasági élet területén & valahogyan, ebben az irányban, bizonyos fokig optimista vagyok. Talán azért, mert ennek a munkának is már nagyon elérkezett az ideje. Dr. Palócz Sándor: — Nem szégyenlem bervallani, sajnálom, fiogy nem vehetek részt, mint törvényhatósági bizottsági tag abban az alkotó munkában, amely azokra vár, akik tiz évre bekerültek Szeged parlamentjébe. Sajnálom, mert telve vagyok ambicióval, energiával, gondolatokkal, munkakedvvel. Meg vagyok győződve, hegy ez alatt a tiz év clatt fog Nagy-Szeged képe kialakulni s ezen idő alatt a gazdasági konjunktura megadja a lehetőséget megalkotni azokat az intézményeket, melyeknek hiányait most érezzük legjobban. Amig a gazdasági válság tart, addig nem lehet más szerepe Szegeden az intellektuális vezetőknek, minthogy HM UNGÁRIA Kávéházban és Halászcsárdában óriási díszes karácsonyfa gyönyörködteti az ünnepi vendégeket Karácsony mindkét napján délután ás estef lAMCÜSi előkészítsék a lehetőségeket, igyekezzenek a város lakosságának, teherbíró képességének megfelelő költségvetést összeállítani és ezen lehetősé' geken belül erősítsék, fejlesszék a tanya népének, a város népével való összműködését. — Ha ez az összmunkásság meglesz, mert a városi autonómia kötelességei szerintem nem szűkülni, — hanem terjedni fognak — még a más viszonyok mellett is lehetségesnek látom enyhíteni a tar.yai nép súlyos válságán, mely Szeged kereskedőinek, iparosainak és lateinereinek elszegényedését is okozta. Ma már lehetetlen a rettenes értékesítési viszonyok következtében, hogy a szépen induló gyümölcstermelésnek fentarthatása érdekében a szörnyű kartellárak miatt védelmi szerekkel lássák el magukat gazdáink. A gyümölcstermelőink príma almájukat 15—25 fillérekért adták el a termés leszedésekor és a mai pengős áraicat csak azok a hűtőházak érhetik el, melyek gyümölcstárolásra vannak berendezkedve — nem ugy, mint a szegcdi hűtőház. Sertéseiket a mai drága kukoricaárak dacára 50—60 fillérért adják el, mikor négy pengős szalámiárakat érnek el ipartelepeink és az ilyen áron összevásárolt sertések zsirjából csak Szegedről nyolc vagont értékesít havonta a kartell külföldön azt ár többszöröséért. Erekkel s a problémák százaival kell foglalkozni az arra hivatottaknak, mert ha ezeknek és még tömegével álló kérdési - nek a megoldására orvoslást nem találunk s a kormánynál ki nem harcolunk. Szeged teljesen visszafejlődik. — Az idegenforgalmi probléma olyan lehetőségeket nyújt Szegeden, amelyre érdemes és kell áldozatokat hozni s ennek a fejlesztése és külföldi nyaralóknak i devon za s-a is elérhető szerintem. — Közigazgatási reformok kellenek, a bürokratizmus még ma is túlteng a városnál s a tanya népe nem barátot, segitő társat érez a városi adminisztrációban, hanem ellenséget, adószedőt. — Hozzánk kell kapcsolni a környékbeli községeket. Nem nevetséges dolog az, hogy a Tisza innenső partján lévő Gydla község Szegeden keresztül a kiszombori szolgabírósághoz tartozik, mikor birtokosainak 90 százaléka szegedi és a városon, a hidon, a vasúton kell neki közigazgatási ügyek-' ben Kiszomborra, Makóra járni. Ugyanúgy idegravitál azonban a Szeged körül lévő minden község. — Megoldást kell találni a városi bérföldek kérdésében. Idejét multa az, hogy közületeknek több tízezer hold birtoka legyen s a kisbérleteken dolgozó bérlők ne tudják az ingatlant soha tulajdonul megszerezni, azon gazdaságilag megerősödni. — Megoldást kell nemcsali szegedi, hanem országos érdekből is a határmenti kisbirtokosok gazdasági, szellemi megerősödésére találni. Ninc» a- váró« lakosságának fogaim* arról, mennyire elszigetelve, városi kapcsolat, együttmöködés és segítség nélkül élnek azok a gazdák, akik a trianoni határ mentén, a végeken élnek. Ezekrck a sorsán keU öisősorban, kiváltságos módon segíteni. — Ha nincs is alkalmam ezekért a gondolatokért a törvényhatóságban sikra szállni, — fölök találni módot arra, hogy a közérdekű kérdésekben mindenkor szavamat hallhassam. Asc iparos Vörös József kisiparos ezeket ir'-indotta: — A jövőt illetően rtagvon nehéz jóslásokba bocsátkozni. Az ál ¡alános tra-Jasági helyzet bed-