Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

ílbrahám Imre tö vényhatósági bizottsági tag bormérése előtt, do az ivóban csak egy-két vendég búslakodik és n.eitud -uk, hogy maga a gazda is a távolabbi kocsmáLan tölti a vasárnap délutánt. Ebben a másik kocsmában már nagy az élet. Az ivó tele van emberrel, pipafüsttel és hangos beszéddel. Ellenzéki tűzék a szegedi tanyákon Miről beszélnek a szenlmihályíeleki, a röszke', a iekeíeszéli és a nagyszéksósi utak meníén (A Délrmgyarország munkai''rtá'ól.) A szegedi tanyák világa nagyon titokzatos terület. Szeliden ós szerényen öleli körül ezt a várost, általában nem sok vizet zavar, nem sokat alkalmatlankodik ügyeivel-bajaival (pedig hát vannak ügyek if . bajok is igen szép számmal), legfeljebb hetivásáros napokon óvakodik föl a városházára egyegy nagynehezen összetoborzolt küldöttség, hogy. vályút kérjen a közlegclő kútjához, vagy valami régóta kívánatos ut megépítését szorgalmazza immár nagyon sokadszor. Követválasztáskor mindig elkövetkeiik a tanyák fölfedezése, a ködl.evesaő messzeségekben megbújó kocsmák ós gazdakörök hangos kortestanyáklá változnak ilyenkor, tzép kebel dagasztó kijelentések történnek és földi szemekkel is láthatókká válnak azok. akik benn a városban, vagy még beljebb, a hivatali zöld asztalok mellett intézik az embersorsokat. Aztán szépen visszazökken minden a régi keréknyomba, a kocsiragasztó sáros dülőutra, legfeljebb egy-egy nagyobbszabásu disznótor, vagy lakodalom tereli hébe-hóba egyik-másik módosabb és vezérebb gazda tanyája felé a hivatalos közfigyelmet Mostanában azért mégis mutatkozik valami változás. Mintha megmozdultak, megelevenedtek volna az álmos tanyák. .4 tanyai urnáiéból n°m egészen olyan voksolt hullottak ki, mint amilyenekre olyan biztosan számitoltak az ille'c': s~k. A tanyai urnák tartalma olyanfélét mutat az álmélkodó városi szemeknek, hogy nem is olvan biztos alapra épit az, aki a tanvai népek föltétlen és kritikátlan kormányhüségére épit. A legutóbbi választáson kiderült, hogy a tanvai urnákba jelentékenyen több ellenzéki voks esett, mint kormánypárti és ha eaek az ellenzéki szavazatok netn forgácsolódnak szét a választási rendszer rejtett szirtjein, hát nem sok mandátummal gyarapítja a tanyavilág a kormánytámogató mandátumok számát. A városi népben joggal támad föl a kivánrsis*«r, hogy mi is lehet ennek a feltűnő változásnak az oka, vannak-e egyá'talában mélye' b okok is a felcsapó lángok magvában, vagy pedig csak olvan felszines hangulatváltozásról van szó. Frre a kérdésre kerestünk választ ezen a karácsonyelőtti utolsó vasárnapon kinn, a helyi inén, helyesebben az idő rövidsége és a korán ránkboruíó esti sötétség miatt a hatalmas helvszinnek esik egynéhány pontján: Szentmíhálytelekzn, Ri'szkén, Feketeszélen és Nagyszéksóson. De amit kerestflnk, azt meg is találtuk: az ékesen, világosan beszélő választ és m°<?t'-dtVk Wőle. hogy a szegedi tanvák népe végképen felébredt a kormánypártiság békességes és biztonságos álmából, keménv lökések, sulvos megrázkódtatások és veszedelmek ébresztették fel és ma öntudatosan vállal, ja és vallja me«? bátor ellenzékiségét. Amint ezt az alább felsorakozó pillanatfölvételek és beszélgetések bizonyítják: I. Szenlmihályfelek. Az autó sebesen szalad végig a magas uton. Alig marad el mögötte a város é* nyúlványa, a Kecskés-telep, már feltűnnek Ht oldalt is a s^entmihályteleki házak, ereszük n'-i't a piros paprikafüzérekkel. Az első kocsma előtt állunk meg, Az asztalok körül összehajolva ülnek a férfiemberek és hangosan beszélgetnek. Olyan hangosan, hogy csak a zajt hallani belőle, de a beszéd tárgyából egyetlen szót sem lehet kiérteni. Előkerül Ábrahám Imre és már le is ülünk az egyik üres asztalhoz. Nekiszegezem kertelés nélkül a kérdést, hogy milyen párthoz tartozik: — Félig ellenzéki vagvok, félig nem vagyok ellenzéki — mondja óvatosan, de aztán megmagyarázza szépen, hogyan érti ezt a feles meggyőződést: A teljesített kívánságok erejéig kormánypárti, de a teljesítetlen kívánságok mértékéig ellenzéki, mivel pedig több a teljesítetlen kívánság a teljesítettnél, hát inkább az ellenzék felé huz. — Mindenkit támogatok, aki a nép érdekeit szolgálja, mert a nép érdeke az igazság. Büszke vagvok arra, hogy sem én, sem Masa Mik. lós sohasem támadtuk a közgyűlésen a liberálisokat, meg a szocialistákat. Független emberek voltunk mindig, igaz-e emberek? Schlésinger Sándor né közli ismerőseivel, hogv a Fischer Kézimunkaüzletből korábban kivált és most mint a budapesti Mus^át!i-hoit kötés-horgolás tanfolyamának vezetője, a szegedi Muskátli-bolt Kárász-ucca 3. alatti helyiségében néhány hetes tanfofyamot tari a legújabb ver, Icezfyű, stii. készítésire. Gyapiufonaiak teljes választékban érkeztek a Musyiii-XMnüaMt Kárász-ucca 3. s ? í> m. lyednek. Ila a rendelet módosításával bi ío.Jiani lehetne ezeknek a kisembereknek az érdel eit, azt hiszem, hogy a rendelet körül nem támadhatna több nézeteltérés. Ez az utóbbi kérdés már azoknak szólt, akik odasereglettek a mi asztalunk köré. A többi asz: talok mellett megszűnt a beszéVetés, mi kerültünk a vasárnapdélutáni érdeklődés középpontjába. — Mi a főbaj Szentmihályteleken? — adtam fel a következő kérdést. De a választ már nem Ábrahám Imre adta meg rá, hanem a többiek, még pedig kórusban: — A paprikarendelet, a poprikaszövetkezet! Csak azt visszavonnák már, csak a szövetkezetet beszüntetnék már! A szót átveszi Ábrahám Imre és megfontoltan mondja: — A legnagyobb baj az, hogy az emberek nem is tudják, mi van abban a rendeletben, nem tudják, hogy védi-e az érdeküket, vagy ártalmukra van-e? Én azt hiszem, hogy van a rendeletnek jó oldala is. Jó az, hogy megtiltja Szeged határán kívül a nagyobbarányu paprikatermelést, látszólag tehát szolgálná a kisemberek érdekeit, de azzal, hogy a zárt területen belül a kisemberek termelési lehetőstjél is ko-látozza', éppen a k!«exiszlen "iákat vr - •<->•'. V rmk lelketlen jobb gazdák, akik eddig földjüket feles müvelésbe adták ki, de most a rendjelet kihasználva, sem felesbe nem adják, sem béri», hanem maguk termelnek rajta paprikát napszámoserővel. Igv a kisemberek, akik eddig öná'lóan ga-f'álkodhattak, most napszámossorba sű— Nem kell a paprikarendelet — zengett fel körülöttünk ismét a kórus és a következő pillanatokban tanúi lehettünk egy szabályszerű képviselői felelösségrevonásnak. Ábrahám Imre ezt mondta: — Engem azzal vádolnak, hogy a rendeletet én csináltam, mintha egy törvényhatósági bizottsági tag csinálhatna rendeleteket. Pedig én szívesen szót emelnék ellene a közgyűlésen, lia erre felkérnének a népek. De amig e t a kívánságot ki nem nyilatkoztatják elöltem, nein télietek és nem is teszek semmit. Egyszerre ölen is rátámadtak Ábrahám Imrére. Egyik jobbról, a másik balról kiáltozta a fűiébe, hogy ismerheti a lakosság hangulatát, külön felkérés nélkül is tudhatná, hogy itl senkinek sem kell a rendelet. Ha iga/.án szolgálni akarja a kisemberek érdekeit, akkor vonassa vissza a rendeletet. — Amikor kiadták a rendeletet — bizonygatta az egyik gazda —, azt mondtad, hogy magad robbantod föl, ha nem válik be. Hát már robbanthatod is, fölkérés nélkül is. — Igaz-e — kérdeztük —, liogy idegenek izgatják a népet errefelé a paprika rendelet ollen? — Nem kell itt senkit sem izgatni, a rendelet. maga ellen izgat — jelentette ki egy érlel mesarcu gazda —, nincs itt izgatásra szűkség. Ha TQ34 december 25. DÍLM AGYARORSZÁG Hm—3—BEB—l»!BL«»4.H lilMHi EMCJBMB