Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

ílbrahám Imre tö vényhatósági bizottsági tag bormérése előtt, do az ivóban csak egy-két vendég búslakodik és n.eitud -uk, hogy maga a gazda is a távolabbi kocsmáLan tölti a vasárnap délutánt. Ebben a másik kocsmában már nagy az élet. Az ivó tele van emberrel, pipafüsttel és hangos beszéddel. Ellenzéki tűzék a szegedi tanyákon Miről beszélnek a szenlmihályíeleki, a röszke', a iekeíeszéli és a nagyszéksósi utak meníén (A Délrmgyarország munkai''rtá'ól.) A szegedi tanyák világa nagyon titokzatos terület. Szeliden ós szerényen öleli körül ezt a várost, általában nem sok vizet zavar, nem sokat alkalmatlanko­dik ügyeivel-bajaival (pedig hát vannak ügyek if . bajok is igen szép számmal), legfeljebb heti­vásáros napokon óvakodik föl a városházára egy­egy nagynehezen összetoborzolt küldöttség, hogy. vályút kérjen a közlegclő kútjához, vagy valami régóta kívánatos ut megépítését szorgalmazza immár nagyon sokadszor. Követválasztáskor min­dig elkövetkeiik a tanyák fölfedezése, a ködl.e­vesaő messzeségekben megbújó kocsmák ós gaz­dakörök hangos kortestanyáklá változnak ilyen­kor, tzép kebel dagasztó kijelentések történnek és földi szemekkel is láthatókká válnak azok. akik benn a városban, vagy még beljebb, a hivatali zöld asztalok mellett intézik az embersorsokat. Aztán szépen visszazökken minden a régi kerék­nyomba, a kocsiragasztó sáros dülőutra, legfel­jebb egy-egy nagyobbszabásu disznótor, vagy la­kodalom tereli hébe-hóba egyik-másik módosabb és vezérebb gazda tanyája felé a hivatalos köz­figyelmet Mostanában azért mégis mutatkozik valami vál­tozás. Mintha megmozdultak, megelevenedtek volna az álmos tanyák. .4 tanyai urnáiéból n°m egészen olyan voksolt hullottak ki, mint amilye­nekre olyan biztosan számitoltak az ille'c': s~k. A tanyai urnák tartalma olyanfélét mutat az ál­mélkodó városi szemeknek, hogy nem is olvan biztos alapra épit az, aki a tanvai népek föltétlen és kritikátlan kormányhüségére épit. A legutóbbi választáson kiderült, hogy a tanvai urnákba jelentékenyen több ellenzéki voks esett, mint kor­mánypárti és ha eaek az ellenzéki szavazatok netn forgá­csolódnak szét a választási rendszer rejtett szirt­jein, hát nem sok mandátummal gyarapítja a tanyavilág a kormánytámogató mandátumok szá­mát. A városi népben joggal támad föl a kivánrsi­s*«r, hogy mi is lehet ennek a feltűnő változás­nak az oka, vannak-e egyá'talában mélye' b okok is a felcsapó lángok magvában, vagy pedig csak olvan felszines hangulatváltozásról van szó. Frre a kérdésre kerestünk választ ezen a karácsonyelőtti utolsó vasárnapon kinn, a helyi inén, helyeseb­ben az idő rövidsége és a korán ránkboruíó esti sötétség miatt a hatalmas helvszinnek esik egy­néhány pontján: Szentmíhálytelekzn, Ri'szkén, Feketeszélen és Nagyszéksóson. De amit keres­tflnk, azt meg is találtuk: az ékesen, világosan beszélő választ és m°<?t'-dtVk Wőle. hogy a szegedi tanvák népe végképen felébredt a kormánypártiság bé­kességes és biztonságos álmából, keménv lökések, sulvos megráz­kódtatások és veszedelmek ébresz­tették fel és ma öntudatosan vállal, ja és vallja me«? bátor ellenzéki­ségét. Amint ezt az alább felsorakozó pillanatfölvé­telek és beszélgetések bizonyítják: I. Szenlmihályfelek. Az autó sebesen szalad végig a magas uton. Alig marad el mögötte a város é* nyúlványa, a Kecskés-telep, már feltűnnek Ht oldalt is a s^entmihályteleki házak, ereszük n'-i't a piros paprikafüzérekkel. Az első kocsma előtt állunk meg, Az asztalok körül összehajolva ülnek a férfi­emberek és hangosan beszélgetnek. Olyan han­gosan, hogy csak a zajt hallani belőle, de a be­széd tárgyából egyetlen szót sem lehet kiérteni. Előkerül Ábrahám Imre és már le is ülünk az egyik üres asztalhoz. Nekiszegezem kertelés nél­kül a kérdést, hogy milyen párthoz tartozik: — Félig ellenzéki vagvok, félig nem vagyok ellenzéki — mondja óvatosan, de aztán meg­magyarázza szépen, hogyan érti ezt a feles meg­győződést: A teljesített kívánságok erejéig kor­mánypárti, de a teljesítetlen kívánságok mérté­kéig ellenzéki, mivel pedig több a teljesítetlen kívánság a teljesítettnél, hát inkább az ellenzék felé huz. — Mindenkit támogatok, aki a nép érdekeit szolgálja, mert a nép érdeke az igazság. Büszke vagvok arra, hogy sem én, sem Masa Mik. lós sohasem támadtuk a közgyű­lésen a liberálisokat, meg a szocia­listákat. Független emberek vol­tunk mindig, igaz-e emberek? Schlésinger Sándor né közli ismerőseivel, hogv a Fischer Kézimunkaüzletből korábban kivált és most mint a budapesti Mus^át!i-hoit kötés-horgolás tanfolyamának vezetője, a szegedi Muskátli-bolt Kárász-ucca 3. alatti helyiségében néhány hetes tanfofyamot tari a legújabb ver, Icezfyű, stii. készítésire. Gyapiufonaiak teljes választékban érkeztek a Musyiii-XMnüaMt Kárász-ucca 3. s ? í> m. lyednek. Ila a rendelet módosításával bi ío.Jiani lehetne ezeknek a kisembereknek az érdel eit, azt hiszem, hogy a rendelet körül nem támadhatna több nézeteltérés. Ez az utóbbi kérdés már azoknak szólt, akik odasereglettek a mi asztalunk köré. A többi asz: talok mellett megszűnt a beszéVetés, mi kerül­tünk a vasárnapdélutáni érdeklődés középpont­jába. — Mi a főbaj Szentmihályteleken? — adtam fel a következő kérdést. De a választ már nem Ábrahám Imre adta meg rá, hanem a többiek, még pedig kórusban: — A paprikarendelet, a poprikaszövetkezet! Csak azt visszavonnák már, csak a szövetkezetet beszüntetnék már! A szót átveszi Ábrahám Imre és megfontoltan mondja: — A legnagyobb baj az, hogy az emberek nem is tudják, mi van abban a rendeletben, nem tudják, hogy védi-e az érdeküket, vagy ártal­mukra van-e? Én azt hiszem, hogy van a rende­letnek jó oldala is. Jó az, hogy megtiltja Szeged határán kívül a nagyobbarányu paprikaterme­lést, látszólag tehát szolgálná a kisemberek ér­dekeit, de azzal, hogy a zárt területen belül a kisemberek termelési lehetőstjél is ko-látozza', éppen a k!«exiszlen "iákat vr - •<->•'. V rmk lelketlen jobb gazdák, akik eddig földjüket feles müvelésbe adták ki, de most a rendjelet ki­használva, sem felesbe nem adják, sem béri», hanem maguk termelnek rajta paprikát nap­számoserővel. Igv a kisemberek, akik eddig ön­á'lóan ga-f'álkodhattak, most napszámossorba sű­— Nem kell a paprikarendelet — zengett fel körülöttünk ismét a kórus és a következő pil­lanatokban tanúi lehettünk egy szabályszerű kép­viselői felelösségrevonásnak. Ábrahám Imre ezt mondta: — Engem azzal vádolnak, hogy a rendeletet én csináltam, mintha egy törvényhatósági bi­zottsági tag csinálhatna rendeleteket. Pedig én szívesen szót emelnék ellene a közgyűlésen, lia erre felkérnének a népek. De amig e t a kíván­ságot ki nem nyilatkoztatják elöltem, nein télie­tek és nem is teszek semmit. Egyszerre ölen is rátámadtak Ábrahám Imrére. Egyik jobbról, a másik balról kiáltozta a fűiébe, hogy ismerheti a lakosság hangulatát, külön fel­kérés nélkül is tudhatná, hogy itl senkinek sem kell a rendelet. Ha iga/.án szolgálni akarja a kis­emberek érdekeit, akkor vonassa vissza a ren­deletet. — Amikor kiadták a rendeletet — bizony­gatta az egyik gazda —, azt mondtad, hogy ma­gad robbantod föl, ha nem válik be. Hát már robbanthatod is, fölkérés nélkül is. — Igaz-e — kérdeztük —, liogy idegenek izgatják a népet errefelé a paprika rendelet ol­len? — Nem kell itt senkit sem izgatni, a rende­let. maga ellen izgat — jelentette ki egy érlel ­mesarcu gazda —, nincs itt izgatásra szűkség. Ha TQ34 december 25. DÍLM AGYARORSZÁG Hm—3—BEB—l»!BL«»4.H lilMHi EMCJBMB

Next

/
Thumbnails
Contents