Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-19 / 286. szám

MAGYARORSZÁG SKBOED, SaerkeastOt«« Somogyi ticea Í2..1.em, Telefon: 23-33.-Klodólilvol«l kOlM»nk»nrvUkr i» tegytroda: Aradi BOC« 8. Telefon s 13—O«. * Nyomda - l«w Lipót ncca 1». Telefon i TA-rlrnll M irvilchn t Délmagyafom*a Swsoed A paprika A paprika körül már megint bajok vannak. Amikor az aggodalmakat azzal igyekeznek megnyugtatni, hogy „lelketlen izgatók" Jár­nak a paprikatermelők között s ezek a „lelket­len izgatók" szitják a nyugodt és békés ter­melők izgalmát, akkor arra kell gondolni, hogy talán mindent mégsem lehet ezeknek a lelkesen agitáló lelketlen izgatóknak számlá­éra irni. Az élet azt bizonyítja, hogy a lelket­en izgatók működése csak akkor tud sike­reket felmutatni, amikor a tények isiz­gátnak. Az egész paprikarendelet egy jószándéku jóakaratú miniszternek elhatározásából született meg. Ez az elhatározás, — nem ké­telkedünk benne, — csak a paprikatermelők erdekeit tartotta szem előtt, de azok a taná­csok, melyek az elhatározást kiérlelték, leg­alább féllábbal a politika, sőt a pártpolitika talaján állottak. A paprikatermelők maguk bizalmatlanul fogadták az egész tervet s a hatóságoknak minden jóakaratú erélyére, minden szelid szigorára szükség volt ahhoz, hogy az egyre sötétülő elégedetlenséget megfékezze s az alakulásnak nyugodt 1 á t­s z a t á t biztosítsák. Nem hisszük azonban azt, hogy ennek az alakulásnak filmszerűsé­ge, mozimeglepetései s premier planban mu­tatott arcvonásai a szövetség felé terelhette a paprikások bizalmát. Nem mondjuk azt, hogy ez a rendelet nem szolgálta semmiben sem a termelők érdekeit, az a mély s immár csillapíthatatlan elkeseredés azonban, amivel maguk az érdekeltek a paprikaterme­lés szabályozásának módját és ered­ményeit tárgyalják, arra mutat, hogy a termelők nem ezt várták a kormányha­tóságtól és nem ezt várták a rendelettől. A szövetség ügyeinek intézését a rendelet az érdekeltség kezébe akarta letenni s ehe­lyett több-kevesebb vonatkozásban a m a ­tőr paprika-termei ők jutottak benne túlsúlyhoz. A paprikatermelőknek joggal lehe­tett az a felfogásuk, hogy ne az jusson dön­tő szerephez a paprika-ügyek intézésében, akinek van pénze a budapesti autóbuszra, olyanok kezébe kell letenni a paprikások sor­sát s a paprika problémáit, akiknek szaktudá­sa, akiknek ismeretei — a paprikatermelő népnek" s a paprikatermelés munkájának is­merete, — birtokosának tekintélyt szereztek már az érdekeltek előtt. Mit'ér, — mondhatják a termelők, — az egész kényszerszabályozás, mit ér a hatósági asszisztencia, mit érnek az engedélyek s mit ér az egész szövetség, ha a füzéres paprika ára olyan alacsony, hogy a termelési költsé­get alig haladja meg. A kormányhatósági be­avatkozásnak csak egyetlen célja és egyetlen törekvése lehetett: bi z t o s i t a n i a p a p­rika termeléssel foglalkozók számára különleges munkájuk­nak tisztes ellenértékét. Ha a hatósági beavatkozás ezt a feladatot nem tud­ta megoldani, ha a hatósági beavatkozás után a paprika ára — pillanatnyi fellendülés után — mélyebbre zuhant vissza, mint amilyen a középár a kényszerszabályozás előtt volt, akkor nincs célja, nincs értelme, nincs indoka az egész szabályozásnak. A paprikatermelők joggal sóhajtoznak, hogy ne a terme­lést szabályozzák, hanem azárakat. Nekik nem szövetségre van szükségük, ha­fiem megfelelő árra. S ha a szövetsée- müköi Szerda, 1934 dec. 19. 4rn 12 fillér X. évfolyam. 286. »z. * dése ezt nem tudja elérni, ha a szövetség nemcsak hogy ezt elérni nem tudja, de sem­mit sem tud megtenni annak érdekében, hogy az árak legalább megközelítsék a puszta éle­tet lehetővé tevő árnivót, akkor minek nekik mind az a sok bürokratikus parancs, ami mind teher, akadály és költség anélkül, hogy egy fillérrel, vagy ami még sokkal jobb volna: egy centtel is emelni tudná a termelés hasz­nát. Nem nagyon tudjuk helyeselni a város ve­zetőségének magatartását, amikor a rendelet szavaira hivatkozva, tagadja meg a közvetlen beavatkozást. Ezt a kérdést meg kell oldani. Ha a termelőknek van igazuk, akkor fel kell világosítani a kormányt arról, hogy a rendelet nem érte el célját s vagy állítsák vissza a ter­melés szabadságát, vagy olyan szabályozás­sal segítsenek a termelőkön, hogy az necsak a segítés látszatát, hanem valóságos és kéz­zel fogható támogatást jelentsen számukra. Ha pedig a termelőknek nincs igazuk, — amit végre akármilyen nehéz is elhinni, kizártnak tekinteni nem lehet, — akkor a hatóság vé­gezze el a felvilágosító munkát vagy a terme­Belgrád, december 18. A már régen várt kor­mányválság kedden délben bekövetkezett. A kormányválságot Jeftics külügyminiszter le­mondása nyitotta meg, aki a minisztertaná­cson felajánlotta lemondását. A külügyminisz­ter lemondása összefügg a kormány tervezett átalakításával. K o i c s földmüvelésügyi mi­niszter azonosította magát Jefticcsel és szin­tén lemondott. Jeftics hir szerint azzal indokolta mes lemondását, hoav BtÖFIZETES:HnrontB helyben 3.20 Vldíken e* Badapeüten 3.AO, kUllHIdün 8.40 pengd* + Egye* *zAm Ara hétköz­nap 12, vatár* «• Ünnepnap ZO 1 Ul. Hlr~ detétek felvétele tarifa »zerlnt Meote­lenlk héttő kivételével naponta cena- l lőK körében, vagy a — szövetségben. Senki­ről nem lehet feltételezni azt, hogy a maga gazdasági előnyét felismerni nem tudja. Nem lehet feltételezni tömegékről azt, hogy gaz­dasági kérdésekben azt kifogásolják, ami szá­mukra előnyös s azt követeljék, ami nekik kárt okoz. Ha a termelőknek nincs igazuk, akkor is meg kell az elégedetlenség okát és forrását találni, de — előbb meg kell vizs­gálni a kérdést, előbb tisztába kell jönni az egész ügyintézés módjával s azután könnyű lesz majd belátni, hogy melyek azok a té­nyek, melyek a „lelketlen izgatók" szerepét betöltik. Ez az ügy nem a szövetség ügye és nem a földmüvelésügyi minisztériumé s nem azoké sem, akik a paprikatermelők politikai meg­szervezésére törekszenek. Ez a kérdés — sze­gedi kérdés, a város jólétének és ha­nyatlásának egyik legfőbb tényezője ennek a kérdésnek helyes, vagy helytelen megoldá­sán múlik. S éppen ezért a város közérdeke képviseletében sürgetjük ennek a kérdésnek helyes, okos, hasznos és gyökeres, de vég leges megoldását. különböző kérdésekben nézetelté­rései támadtak több minisztertár­sával. Genfből való visszatérése után már csak a mi­nisztertanácsnak azt a határozatát várta meg. amely teljes mértékben helyeselte a Népszö­vetség előtt tanúsított magatartását. Csak az­után adta be lemondását, hogy elejét vegye annak a felfogásnak, mintha külpolitikai meg­fontolások bírták volna rá elhatározására. Uey Ötéves katonai egyezmény Franciaország és a szovjet között ? Szoros védelem — Németország és Japán ellen — Támadás esetén Franciaország hadiszereket küld a szovjetnek, a szov­jet búzát Franciaországnak London, december 18. A Star szerint Laval - és Litvinov Genfben november 22-én ötéves francia —orosz katonai egyezményt irt. alá, amit bizonyos megállapítással további öt évre meg lehet hosz­szabbitani. Az egyezmény első szakasza szoros védelemről szól. A második szakasz megállapítja, hogy a két aláiró. hatalom legvalószínűbb ellenfele Németor­szág és Japán, A harmadik és negyedik szakasz a két haderő közötti legszorosabb együttműködést irjá elő kato­nai bizottságok kölcsönös kiküldetésével és az összes műszaki felvilágosítások megadásával, va­lamint a gyártási titkok kölcsönös' kicserélésével. A szovjet kormány francia rendszerű hadirepü­lőgépek és motorok gyártását kezdi francia mér­nökök vezetésével. Franciaország 400 harckocsit küld Oroszországba, ahol azokat a helyi viszo­nyoknak megfelelően fogják átalakítani. Az ötödik szakasz háborús eshetőségekről szól. Ha Japán megtámadná Oroszországot, akkor Fran­ciaország négymilliárd frank értékű hadianyagot küld Oroszországnak minden további tanácskozás nélkül. Német—francia háború esetén <t szovjet négymilliárd frank értékű gabonát küld Francia­országnak. Csapatok küldéséről egyelőre nincs szó, de a két hatalom esetenkint megvizsgálja a helyzetet. A felek kötelezettséget vállalnaik, hogy nem kötnek Németországgal kétoldaln egyezményt, l'z azt jelenti, hogy a rappalói német—orosz egyez­ményt többé nem lehet megújítani. Londonból jelentik: A londoni francia nagykö­vetség hivatalosan cáfolja a Sfar-nak a francia­szovjet katonai egyezmény megkötéséről szóló hí­rét. Genf után — éles kormányválság Belgrádban Uzunovlcs benyújtotta az egész kormány lemondását Jeftics és a miniszterelnök su'yos ellentéte — Nemzeti koncentráció, vagy a genfi külügyminiszter helyett Marinkovics?

Next

/
Thumbnails
Contents