Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-16 / 284. szám

2 Díí MAGYARORSZÁG 1P934 december TUNG RADIÖC KarfácivnyJrztaacAt -ŐXM<X legnagyobb rendben volna. Dehát a BarossSzövetség legalább átmenetileg még — nem Schwann Jánosról van elnevezve. A BarossSzövetség azért alakult, hogy a kereskedői és ipari érdekeket védje, nem pedig azért, hogy Schwann Jánosnak közgyűlési széket szerezzen. S ha mi a legnagyobb magasztalással ismerjük is annak a tervnek kitűnőségét, ami ezt a tervet felépítette,, valamit kérhetünk mégis a szegedi polgárság számára. Ha mást nem is, több őszinteséget Nem lesz gondja 111 Karácsonyra 11! Szedje össze tört aranyát, ezüstjét ás adla el, csirétlá he, vagv dolgoztassa át Töth órásnál, Kölcsey ucoa 7. B adás kéaj elmes részletflretésre ABO utalványra. Megbízásból sürgóaen, olcsón eladók: Bril iáns tüggők, gyürük, 19 személyes ezüst evőszar, gyertyatartók, táskagramoíon, müvószlemezek. ÓPALINKA Irta Török Sándor ügy hallottam ezt Bibithy bácsiról, lehet, hogy nem igaz, csak kitalálták a rossznyelvüek, mert senki sem szerette a városban, de könnyen meglehet, hogy igaz, nem nagy dolog az egész. Éppen, hogy az öreg Gáspárné mondta volna, neki pedig csak tudni kell, ő gondozta vénségire s nem hagyott rá semmit, hogy imhol elköltözött. A házat, szölöcskét, kertet, kis pénzt, mindent a barátokra testált s kisemmizte belőle még az unokáját is, aki igaz, hogy csak ugy került, nem hites uton, dc mégis csak az ő 7ere s ugy áll, mint az ujjam. Na, szegény barátok ts csak győzzék leimádkozni a teméntelen keménységet, ami a lelkéro száradott ebben a világi életében; Így mondja ezt Gáspárné, ámbár, aki egyszer elment, arról vagy jót, vagy semmit. Dehát, ami igaz, igaz: kutya daróc természetű egy ember volt az öreg, Isten nyugtassa. A városban nem szenvedhette senki. Mi, gyerekek. meg éppen [éltünk tőle s elhuzódtunk az útjából, ha meggyfabotjával kopogva elékanyarodott a Fazekasok uccájából, vagy hetivásáros napokon a piacokon ment végig, morcos szóval kérdezgetve, ez mennyi, az mennyi? De venni nem vett semmit. Vagy drága volt neki, vagy hitványollotta. Hosszú ,száraz ember volt, egyenes tartású — csak a vége felé hajlott meg aztán derékban — s a feje is olyan száraz éles-hegyes s szakállat viselt, mert még a beretvája élit is sajnálta koptatni. Pipázni pipázott Bibithy bácsi, de ni ír gyufát nem hordott soha .odahaza rágyújtott a tözhelvről. az uccán meg csak tigv i*or-' minden esetre.. A tervnek úgyis az a hibája, hogy az ellenfél hamarabb ismeri fel, mint a hivek serege. Legalább őszinteséggel beval(A Délmagyarország munkatársától.) Szombaton, az esti vonattal ismét érkeztek kiutasítottak Jugoszláviából a rókusi állomásra. Kilenc tagból álló csoport, benne egy zsoké a családjával együtt, egy villanytelepi gépész a családjával, egy fiatal nő és egy egyedül kiutasított férfi. Valamennyien Zomborból jftttek és Valamenyit brutális gyorsasággal dobták át a szerbek a trianoni határon. A pályaudvaron dr. Jugovits István rendőrfőtanácsos hallgatta ki a menekülteket és a kihallgatás eredményét jegyzőkönyvbe tyogtatta, ha kialudt, igy tovább is tart. Utóbb már — noha ez is csak Gáspárné hire — utóbb az óráját is elzárta Ha éppen kíváncsi rá, hát ott a ferencesek temploma a sarkon, van azon óra négy is, s ingyen mérik az időt. Kutya, macska ki nem állotta nála a szolgálatot, mind elszökdöstek, csak maga az öreg Gáspárné vergődött el vele huszonhét esztendeig. Nem csoda, ha most aztán nem köt erősen lakatot a nyelvire s kibeszélte magából ezt a pálinkahistóriát is, amelyből kiviláglik, hogy milyen fából faragódott Bibithv bácsi. Még abban a régi időben valamikor, a telekkönyvnél dolgozott s ott akadt egyszer valami ügyebaja Huba Mihálynak, a kisfenesi birónak. aki arról volt nevezetes, hogy ő főzte a legjobb pálinkákat messze vidéken. Az ügye elintéződött, irást is kapóit róla s akkor egyszer csak beállított egy fonottas üveggel, hogyhát ne vetné meg a tekintetes ur, valami csuda finom diópálinka van ebben az üvegben .szegfűszeggel, mandulával, kevés fügével elegyest főzte, tiz esztendeje érleli, itt van, jó szívvel adja s köszöni a szívességit. Nem volt abban semmi szivtssége az öreg Bibithynek, hogy az akta elintéződött. Az az akták sorsa, hogy csak ülnek, ülnek az urak előtt, aztán megunják s elintéződnek maguktól. De a pálinkának megörült Biblthv bácsi, köszönte s azt mondta: nahát, nem iszik ő abból csak ugv. hanem ha maid valami igen kedves jó embere jön egvszer, hé' ezzel kinálgatózik s elszopogatják akkor. Hazavitte, feltette a pálinkát a kredenc legtetejére s az idő továbbment. Tellett-mulott. Eevszer beteg is lett az öreg — tifnsz iária a vidéken — már akkor nyugdíjba ment. a kis szőlőiét pepecselte — majd,hogy rá nem ment a betegségre. Egyik orvos ki, a másik be. Végre is. ugyIanák, ami nem leplezhető el s amit nem tudnak úgysem eltakarni, azt, hogy a s z e g e d i kereskedőktől Schwann János megválasztását kívánják. A jelölésnél — ez természetesen nem vonatkozik a lista valamennyi jelöltjére, — nem az volt a jogcim, hogy a szegedi kereskedők kinek tudására, erejére és megbizhatóságára bizhatják érdekeik védelmét, hanem az, hogy kinek megválasztása teszi lehetővé Schwann Jánosnak előléptetését póttagból rendes taggá. A szegedi kereskedők politikai érzékén, közéleti tanultságán s tiszta ítélőképességén hajótörést fog szenvedni ez a kísérlet. A szegedi kereskedők nem adhatják mapukat oda ilyen törekvések számára eszközül. A szegedi kereskedőknek nem lehet az a céljuk, hogy politikai kortest, vagy élharcost küldjenek be a maguk képviselőjeként a közgyűlésbe, a szegedi kereskedők nincsenek ma abban a helyzetben és nem élnek olyan viszonyok között, hogy hivatottsággal nem bírókra, jogcímmel nem rendelkezőkre bizhassák érdekeik védelmét. A szegedi kereske« dőknek tiszta meggyőződésű s bátor helytállásu védelmezőkre van szükségük, a szegedi kereskedők nem ellenfeleket, hanem barátokat akarnak a maguk képviseletében a közgyűlésbe beküldeni. A szegedi kereskedők tudni fogják most is' kötelességüket. foglalta. Ezeket a jegyzőkönyveket is stlrgőeen fölterjeszük a belügyminiszterhez. A szombaton érkezett kiüldözöttek nem tudtak felvilágosítást adni arra vonatkozólag, hogy várhatók-e ujabb menekült-csoportok. A menekültek még az éjszakai órákban elutaztak Szegedről. Bómából jelentik? Az olasz lapok hirt adnak a Szegedre érkezett ujabb 26 magyar kiutalásról. A sajtó egyértelműen igen különösen üéli meg, hogy Jugoszlávia határozott is ismételt kijelenté' sei ellenére is egyre ujabb kiutasítások tőrténnek. mondják, az uj doktor, a kis fiatal doktor, aki akkor jött a városha az uj kórházhoz, meggyógyl» totta. Azt mondjáik, akkor — hogy utolszor elkezelt a doktorról — felnyúlt az öreg a kredenc tetejére, hümgetett, morgolódott s a fonottas üveget — megigazította. Tűz is volt egyszer —'szén sok minden történik az idők járásával — kigyulladt a pajta, átosapott a házra, merő füstből ugy húzta ki Bibithy bácsit Kristóf, a csizmadialegény, aki italos ember létére szeretett éjszaka a szőlők között tekeregni, mert mint mondta, ott jobban visz a hangja; s váltig danolászott. Kihozta a vén Bibithyt s felmosta aléltságából, az meg azt mondta neki: köszönöm, fiam. Az önkénteslegények akkor már jöttek s elbántak a kis fiatüzzel egykettőre, a csizmadia meg — aki lebzselni ottmaradt, azt mondta Bibithy bácsinak: tudja, tekintetes ur, szeretem ám én az italt, mert attól megkedvesedek. — Há az nem rossz, fiam. de csak módjával. — Meginnám én most is. Egy kis pálinka éppen belém menne. A csontomba belevette magát az Isten hidege, itt a harmatos hajnalba* — mert virágos beszédű ember volt a csizmadia. — Hát, ha meginnád — mondta Bibithy bácsi — talpalj be a városba, a Kéksapkát még nyitva találod, — « azzal bement a házba. Vendég nem igen járt Bibithy bácsihoz, de néha csak megfordult valaki a háznál. Tgy, amint a vilácháborut kidoboltnk. bekocogott egyszer az unokája — már egész deli fiatalember, ugy nőtt fel a mások kosztján — eljött, hogy ö most nekimegy Oroszországnak, se égen, se földön senkije — az nnvja is rég meghalt — illendőnek találná elköszönni mégis, mert vagy visszajön, vagy se. — Hát eredi fiam. aztán vigyázz maaadra. Szombaton este 9 kiutasított zombori magyart tettek át a szerbek a határon