Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-13 / 281. szám

T934 decmber 13. maHmmm D f 1. MAÜ/Ak()«SZAG 5 A háztulajdonosok súlyos helyzeie Iría Gál Mibsa A gazdaságilag legyengült közgazdasági egyedek állami megsegítésének hullámai terjednek. Most már a háztulajdonos is, (nem alap és indok nélkül), kopog az áÜam kapuján. Ha azt mondtuk, hogy a kisgazdák anyagi helywtében beállott katasztrófális zuhanás nem anynyira helyi, azaz országos, mint inkább nemzetközi okokra vezethető vissza és így már csak ezért is a' hibájukon kivül bajba jutott s egy agrárország legfontosabb, államfenntartó elemének talpraállilása egyenesen állami feladat és szükségesség, ugy mondhatja a házbirtokos, hogy miután az ő helyzetének lerongyolódása nagy; '-zt az állam — sezrinte — helytelen gazdasági vonalvezetésére vezethető vissza, megsegítése nemcsak fontos, hanem az államnak egyenesen erkölcsi kötelessége. Egyrészt a mezőgazdaság megsegítéséhez éveken keresztül folyósított, de eredményt nem igen produkáló összegeknek a többi keresőágakra, igy tehát a legjobban megfogható háztulajdonra való áttolása és repartirozása, másrészt az országos, de különösen a városok inségjárulékainak viselése és amellett a saját Ínségesei kérdésének megfelelő megoldása, a rokkant- s egyéb ujabb adónemek beállítása és állandó fokozása, a háztulajdon közterheit már annyira felduzzasztottá, hogy egy egy, akár csak normális kölcsönnel is terhelt ház tulajdonosa voltakép saját házának csak házmestere. De továbbmenve, az állam jövedelemfokozási törekvése a kiadások apasztására is természetszerűleg ki kellett, hogy terjedjen s ennek érdekében elsősorban a fixfizetéses alkalmazottai járandóságainak lefaragásához nyúlt; ennek kihatása már valójában és talán kizárólag a háztulajdont sújtotta. Az a kényszerhelyzet ugyanis, amelybe ez által minden fixfizetéses alkalmazottja jutott, kötelességévé tette, csökkent járandóságai megfelelő be- és elosztása érdekében, saját életstandardját is lecsökenteni és miután emiatt lakásának olcsóbb lakásai való felcserélés fegyveréhez, mint legközelebb fekvőhöz nyalt, ez a bérjövedelem hihetetlen visszaesésére és arra vezetett, hogy a jobb, nagyob lakások hónap-, sőt évszámra üresen állottak és állanak. Az egyik oldalon tehát a folyton fokozódó közterhek, — mert hiszen a csökkenő bérjövedelmet terhelő közszolgáltatások is természetszerűen csökkennek, miáltal az átmenetinek kontemplált egyes igieglenes adónemek nemcsak állandósulnak, hanem vagy felemeltetnek, vagy roegfejeltetnek —, a másik oldalon a bérbevételeinek állandó esése, a kölcsönök kamatterheinek változatlan nagysága, a házak értékében is beállott hanyatlása, amely az eladást úgyszólván lehetetlenné tett, végül a jobb időben eszközölt és a várható jobb időkben bizva vállalt egyes városrendezéssel kapcsolatos terhek kőtelező leróvása, már-már végső elkeseredésbe kergeti a házigazdát. Talán joggal mutat rá arra, hogy amikor a mezőgazdasági termények katasztrófális esése a gazdatársadalmat alapjaiban veszélyeztette, az állam, értékesítési felárak biztosítása által sietett segítségére, vagy arra, hogy amikor ez az átmenetinek kontemplált segítség sem bizonyult elég hathatósnak, a moratórium mesgyéjén járó ujabb és ujabb kedvezmények nyújtásával és a megsegítés ujabbi anyagi injekcióival iparkodott a legyengülés folyamatának gátat vetni. Ma már valójában a háztulajdon is a megélhetés ádáz küzdelmét vivja és be kell látnia mindenkinek, hogy ezt a harcot egyedül és magára hagyatva sikeresen befejezni nem tudja. Amilyen fontos egy főleg gazdákból álló országban azok megsegítése, épp oly fontos meg. akadályozni a városi polgár teljes lecsúszását is. Anélkül, hogy a legkisebb mérvben is lekicsinyelni akarnók azokat a szolgáltatásokat és áldozatokat, amelyeket a gazdatársadalom akár az államháztartás költségeihez való hozzájárulása, akár a kultura, a közművelődé» vapy a megsegítés terén nyújt és hoz, mégis meg kell állapitanunk, hogy c'i'ii a téren a városi polgár hasonló természetű terheitől messze mögötte marad. Szegeden a ház tulajdonos ma jövedelmének több, mint 60 szá-alékdt fizeti el csak adókban. S bárhogy is legy ünk részesei azoknak a véleményeknek, amelyek — mint azt Imrédy pénzügyminiszter többször hangoztatta — a többi osztályok terhére elsősorban a gazdatársadalom solvenciának helyreállítását követeli, mégis rá kell mutatni arra a nagy űrre, almely akkor tátong majd a városokban, annak ipari és kereskedelmi életébm, annak népjóléti és kulturális vonatkozásaiban, ha az «Utőeorh&a városi nolüárokból rekrutálódó háztulajdonost a megélhetés rettenetes küzdelmeiben magára hagyjuk. Elég baj már az is, hogy a városok polgáraira nehezedő rettenetes terhek következtében a házbirtok elvesztett vonzóerejét; az emberek nem vesznek házakat. Az a régi jó időkben tapasztalt folyamat, amikor a falvak egyesei, vagy a szabadfoglalkozásúak is, akár megtakarított pénzükkel, akár olcsó kölcsönnel városi házakat vettek, megakadt, de az a folyajnat is, amely rámutathatott arra, hogy az özvegyek és árvák a házak jövedelméből megélhetésüket tudták biztosítani. S mindez kizárólag e rettenetes terhek és a lecsökkent jövedelmek miatt. Természetesen igen nehéz dolog a megfelelő kiutat ugy megtalálni, hogy az esetleges segítség az egyik oldalon ne jelenthessen fokozott igénybe(Á Délmaggarország munkatársától). Izgalmas öngyilkossági tragédia zajlott le szerdán reggel Vásárhelyen. Herczegh József adótiszt 46 éves felesége a kora reggeli órákban egy szál hálóingben kiszaladt a lakásból és sikoltozva belevetette magát <4z udvaron álló kútba. A sikoltozásokra figyelmesek lettek a házbeliek és a hozzátartozók és azonnal az aszony mentésre siettek. A mentési kísérlet azonban csődöt mondott. Az izgatott mentők háromszor emelték ki egészen a kut pereméig az alélt asszonyt és mind a (A Délmagyarország munkatársától,) Az ipartestület elöljárósága szerdán este Tc/ltács Béla elnöklésével tartotta meg rendes ülését. A« elnöki előterjesztések során Parcsetics Mihály szóvátette azt, hogy az érdekképviseleti választásokkal kapcsolatban az elnökség semmit sem tart szükségesnek bejelenteni. Helytelenítette, hogy az elnökség ezzel a fontos kérdéssel még nem foglalkozott. Takács Béla válaszában kijelentette, hogy a választás a kamarához tartozik, ezzel az ipartestület nem foglalkozhat. Ettől függetlenül az elnökség már hétfőn összeállított egy szükebbkörü bizottságot azzal a céllal, hogy a jelöltek névsorát lehetőleg minél rövidebb idő alatt összeállítsa. Takács Béla közölte azt is, hogy ennek a bizottságnak Ábrahám Ferenc az elnöke. Ezután Ábrahám szólalt fel és kijelentette, hogy a bizottság megkezdte működését, nevekkel azonban még nem szolgálhat. Hangsúlyozta, hogy ennek a bizottságnak valamennyi tagja indifferens személyekből áll. Bakay Dezső felszólalásában kijelentette, hogy nem veszi tudomásul az előterjesztést. Az IPOSz-tagdíj felemelése ügyében Vörös József elutasító indítványt tett, mert ezt az ujabb tehertételt aa ipartestület szempontjából súlyosnak tartja. Ennek ellenére tudomásul vették, hogy az évi 2 pengős IPOSz-tagdijat iO pengőre emelték fel. Ezután a kontárkérdés került szóba, amely nagy vitát provokált. Balogh Péter azt kifogásolta, hogy az ipartestület titkári hivatala a kontárellenőr bejelentése alaDján kiháaási eljárást vételt a másikon, amely végeredményben egy ujabb teherfokozásra vezetne. Egy kétségtelen: a házak közterheit leszállítani, vagy legalább is maximálni kellene. A házbérjövedelem mindennemű közterhe a jövedelem 40—45 százalékát na haladhassa tul, az adóztatás valahogy jobban simuljon a valóban és tényleg bérbeadott, illetva lakott helyiségekhez és a befolyt bérhez, a kamatterherviselésében vállaljon részt az állam olyformán, hogy bizonyos fokú terhelésen tul, vagy jövedelmen alul adóvisszatéritést nyújt stb. Bármint is intézné el az állam ezt a kérdést, egy bizonyos: a háztulajdonos megsegítése fontos állami és még fontosabb városi feladat; sürgősen megoldandó probléma, melynek meg nem oldása a városokat létében fenyegetheti. a háromszor visszaejtették. A szerencsétlen asszony a kut falán Összezúzta magát. Végül kihívták a mentőket, akiknek sikerült Herczeghnét kiemelniök a kútból, de már csak holtan. A hosszú mentési kísérlet alatt meghalt. Megállapították, hogy Herczeghné pillanatmji elmezavarában kiugrott az ágyból és ugy rohant bele a kútba. indíttatott az építőiparosok ellen, bár az eljárást minden esetben felfüggesztették. Az ügy sürgős rendezését kérte. Schwarz Manó azt javasolta, hogy kezdjenek akciót az iparos aggmenház létesítésére. Az indítványt az elnökség elvben magáévá tette. Schwarz Manónak másik javaslata az volt, mivel az ipartestületnek nem áll módjában a Jugoszláviából kiutasított magyarok segélyezésére adakozni, az elöljáróság tagjai bizonyos összeggel járuljanak hozzá a segélyezéshez. Végül Parcsetics Mihály indítványát fogadtai' el az elöljáróság, amely szerint az ipartestület 50 pengőt ad a menekültek segélyezésére. MEGJELENI AJTAI ENDRE: A volí 46-ilt qyaloqeireJ LáLoru» EZREDTÖRTÉNETE I

KAPHAJÓ a Deimagvarorszáq k adó-1 híva a Iában és Low LlpéSl u. J9. sz. alatt a nyomdában | Őszi és téli rhewnahiiráh Szí. öcllcsl Ggóégifirdö ts Szállóban BUDAPESTEN A szSWóhsn epy heti telies pensio (lakás, reggeli, ebéd, vacsora) 100 pengő. A győgytényezök árából a szálló lakóin ak jelentős árengedmény. Felvilágosítást készsésrorel «zolarát nz igaztratóság" Budapest XI. Kel«nhe<ivl ut 4. szám. ki életmenték izgalma miatt meghalt az öngyilkosjelölt Megszüntették az eljárást a kontárkodással vádolt építőiparosok ügyében Az iparíesíüleí elöljáróság! ülése