Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-13 / 255. szám

DELM AGYAKORSZAG SUOBD, S»crfc ntrtftXg .- Somogy1 ucoa 2Z.,l.em, Telnfon: l5-35..-Rlo«16htvirflil kOletüEtkVnyvMr «• legrlfoda : Aradi ooea 8. Teleion : 13-0«. - Nyomda - L»w Lipót ucca 1«. Telelői« - TAvIrnti éi nevélclni t Délm«gyaror»»Ao S«ege<l Aigner Károly Most már 6 is elfoglalta a z ör ö k 1 a k á s t, de azon a telepen, amelyen soha senki­nek nem sikerült még felállítani rang vagy vagyonbeli különbséget, ahol — eltérően a többi külvárosrésztől — nemcsak nedvesség pusztít gyerek és felnőtt szervezetében s ahol sok mindenért, ami jóban és szépben bent a városban van részük a kiválasztottaknak, bő kárpótlást nyújt a nyugalom, a zavartalan csend, a csendes álom, amely talán — ki tud­ná bizonyítani az ellenkezőjét? — jótékony is. Mindössze két éve, hogy a közéletből ki­kapcsolódott. Azt mondják, maradhatott volna, de már hosszabb ideje kereste az al­kalmat, hogy a főispáni székből megfelelő életkörülmények közé távozhasson. Keve­sen végeznek Szegeden olyan lankadatlan kitartással közéleti munkát, mint amilyen ko­nok fáradhatatlansággal fürészelték Aigner pozícióját. Nem liberális pártiak. Nekik leg­följebb panaszaik lehettek volna. Szocialisták sem, akik gyakran kerültek szembe vele s akiknek a fűrészelés épp oly kevéssé kenye­rük, mint a liberálisoknak. Az egységes párt vezetősége sem. Hanem olyan egységes pártiak, akiknek gondjuk és erélyük legin­kább a maguk pecsenyéjének a sütögetésé­re van, akik állitólagos meggyőződésük alapján szert tudtak tenni magas összeköt­tetésekre s akiket a köztudat kollektive — hogy teljesen készen legyenek, még ez a szó hiányzott nekik — szélső jobboldaliak elnevezés alatt különböztet és tisztel meg. A főispáni hivatal abban az időben meg­lehetősen elhanyagolt intézmény volt. Nem a főispán, a közönség részéről. Nem kutat­juk ennek az okát. Talán az idők hoz­ták magukkal. Talán a pártszellemnek párt­politikai okokból is káros elhatalmasodása. Talán Somogyi Szilveszternek az a közis­mert gyöngéje, hogy szivét és ajtaját kitár­ta minden szegedi ember és minden szege­di ügy részére. Bizonyos, hogy abban az idő­ben a főispáni hivatal jelentősége a csende­sen dolgozó, de föltétlen bizalmat élvező politikai ügynökségek jelentőségén nem emelkedett tul. Annak érdekében, hogy Klebelsberg Kuno — a legnagyobb szegedi érték volt és ma­rad — körünkben jól érezze magát, Aigner Károly minden áldozatot meghozott. Ha kí­vánták tőle, nem vonta meg közreműködé­sét az egyetemi program összeállításától és megvalósításától. Neki is érdeme, hogy a fogadalmi templom abbahagyott építési munkálatait a Dóm-tér kiépitése szempont­jából legalkalmasabb időben folytatták. Leg­főbb érdeméül leginkább azit emlegették, mégis, hogy mindig alapos munkát végzett. Szerényen induló pályája hirtelen lendítette a főispáni székbe. Akkor, amikor kinevezték, mindenkit kinevettek volna, aki azt jósolta volna, hogy hosszabb ideig lesz főispán. Mégis tovább, mint tíz évig tudta tartani magát. Amikor közjegyző lett, el-elhelyezték közéleti pozíciókba. Akik ismerték, egyre mondogatták, hogy a közélet többet nem számithat rá. Igazuk volt. Aigner Károly visszavonulni is alaposan tudott. Két évvel ezelőtt is, amikor mint főispánt nyugdiiazták. Most is, amikor a belvárosi temető legfris­sebben hantolt sirja mellett közli a vándor­ral a fejfa, hogy itt nyugszik Aigner Károly, /ók 50 évet s röviddel azután, hogy elment Kedd, 1954 nov. 13. 4ra 12 fillér X. évfolyam, 255. «2. II II II II i IIIIIII IIIIJ 1 IHJ.JIJ.ili-Wni.—UI^B»^»»! EtOriZEXJfcS; HoTOlliB IwJybeil 3.20 «déken «* B idapetten 3.©0,let«MttIdWn •.40 pengd- Egyes sxAm Ara hétköi­nap 12, ya«Ar> é4 Ünnepnap 20 Í*M. Hír» fletések felv«lele larlta szerint. M»íntc­lenltc hC-HO UvélelAvel naoonta rcoaol mint főispán a nyugalomba, itt lele örök nyugalmat mint ember, aki gondos férj, büszke apa ós jó honpolgár volt. Mintha lassan búcsúzkodnék nemcsak a történelem, hanem az emlékezés kapuja is a közelmúlt nagy korszak mögött. Legré­gebben Klebelsberg Kuno távozott. Legelő­ször Somogyi Szilveszter követte az elmú­lásba. Rerrich Béla nemrég bővítette a sort. S most elment A'gner is. Mélyen megrendül­ve állunk a sírjánál, de abban az esetben, ha azt kérdeznék tőlünk, hogy volt-e tevé­keny része Szeged újjáépítésében, azzal kel­lene válaszolnunk,hogy nem nagy. Halha­tatlan érdeme azonban, hogy nevét azon nagyon kevesek neve között jegyzi fel a tör­ténelem, akiknek abban volt részük, hogy Szegedre nem tudott betörni az ellenforra­dalom egyéni akciózni akaró bosz­szuszomja. Szegeden a konszolidálód­ni nem tudó korszakban is fentar­tották a konszolidációt. Bottka Sándor, aki­nek" szintén nagy érdeme volt ebben, a po­litikai gáncsvetések általa hűségesen kiszol­gált rendszerének lett az áldozata. Most ki­költözött a városból Aigner Károly is. Ugyan lesz-e a jövőben is, aki őrködik az alvó város álmai fölött? Aki nem enged rö­vid uton, de mindenesetre birói eljárás nél­kül igazságot teremteni. S aki nem tűri, hogy a felekezeti kisebbségek problémájának meg­oldását különítmények vegyék a kezükbe. A temető kibékit. Sajátságos, hogy az őszi hangulat mindenhol borongósabb, mint a sírok között. Talán mégis feltámadunk. A közéleti ember, akinek ez irás a kenyere, aki ott volt az elhunyt mellett gyerekkorá­! ban, aki látta indulását, ismerte képességeit, j nem túlozza, de nem is kicsinyíti érdemeit, i megint megrendülve áll az okaiban és kö­vetkezményeiben kifürkészhetetlen végzéssel szemben s ugy érzi, hogy Aigner Károly sír­jánál egy egész nemzedék nevében fürkész az örökkévalóság mesgyéjp felé. Héífön dléluián rövid illési iarioií a IcépviselöJ&áx A parlament megemlékezése a kormányzó 15 évéről Napirendi felszólalás a lapbetiltásról és a fővárosi törvény csődjéről (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A kép­viselőház hétfő délutáni ülése inkább formális ülésnek volt mondható, amelyet egyelőre még a napirendi vita sem tudott felmelegíteni." A folyo­sók is csendesebbek voltak a szokottnál; a hosz­szu vakáció ugy látszik, nem használt a képvise­lőknek. Mindenesetre a baloldali folyosó hangu­latából arra lehet következtetni, hogy a most meginduló parlamenti kam­pányban éles harcok fognak megin­dulni. Kedden már megkezdődik az előterjesztett javas­latok vitája. Ettől függetlenül, a politikai életben bi­zonyos nyugtalanság észlelhető. Elsősorban bel­politikai okokkal magyarázzák a parlament folyo­sójának atmoszféráját. Feltűnést keltett, hogy gróf Bethlen István az egységespárt hétfői pártértekezletén nem vett részt. Hétfőn este azt a magyarázatot kaptuk Bethlen elmaradásáról, hogy a volt miniszterelnök szándékosain nem akart megjelenni a hétfői pártértekezleten, de kedden már aktive belekapcsolódik a politikai életbe. Po­litikai körökben általános érdeklődéssel te­kintenek az elé, vájjon összeegyeztethető lesz-e Gömbös és Bethlen felfogása. Mindenesetre, politikai körökben ugv itélik meg a helyzetet, hogy ez a kérdés rövid pár na­pon belül tisztázódni fog. A parlament hétfő délutáni »léséről részletes jelentésünk a következő: Az ülést 5 óra után nyitotta meg A 1 m á s s y László elnök. 1 — Néhány nap múlva — mondotta az elnök —; 15 éve lesz annak, hogy Horthy Miklós kormányzó az általa szervezett nemzeti hadse­reg élén az ország fővárosába bevonult. A vi­lágháború és a forradalmak viharai által sar­kaiból kiforgatott magyar állam általa és ben­ne újra megtalálta regi alkotmányát Ez az ősrégi, ezeréves alkotmány, amelynek tisztele­te, fenntartása és megóvása a hagyományok alapján nagybányai Horthy Miklósnak úgyszólván vérébe ment át Az ő nagy erköl­csi érzéke, kötelességtudása, életének a világ, háborúban habozás nélküli kockára tétele, a haza védelmében szenvedett sebe, a hazának ideális és önzetlen szeretete őt az egész ország­ban népszerűvé és nagvrabecsüH egyéniséggé tették. — 15 év nagy idő egy ország életében, két­szeresen az, ha azok szenvedések és gondok sorozatos éveiből állottak. 15 év megmutatta, hogy a hatalmat nemcsak megszervezni, ha­nem bölcsen gyakorolni is tudta. Akaratbátor­ság és kitartás hevítette, ae bölcseség és önura­lom, jogszeretet és alkotmánvtisztelet ¡rányi­totta azt a kezet, amely önzetlenül a hazasze­retettől vezéreltetve, messzirelátó tekintettel mindig meclátta a nemzet érdekeit. Most az egész magyar nemzet minden tagja és ennek hivatott képviselete, a magyar országgyűlés kénviselőháza elismeréssel és nagyrabecsülés­sel köszönti őt államférfiúi nehéz és gondter­hes munkásságának 15 éves évfordulóján. A Ház egyhangúlag felhatalmazta az elnö­köt, hogy a képviselőház szerencsekivánatait a kormányzó előtt kifejezésre juttassa. — Amnesztiát az emigránsoknak és a poli­tikai foglvoknak! — szóltak közbe a szociál­demokraták. Az elnök ezután ismertette a kormányzönalc a miniszterelnökhöz intézett leiratát, amely­ben annak az óha jtásának ad kifejezést, hogy II. Rákóczi Ferenc halála 200 éves évfor­dulója alkalmából lovasszobrot állítsanak fel

Next

/
Thumbnails
Contents