Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-11 / 254. szám

fj r ( M A n y A R o R S 7 Ä r? «•var ti.--vrxap "UTiBfiaamnW'ffCii TQ34 november TT. rotson a legjobban bevált N»qy h<i«rtekll, «Uzte 6» gntdntApov dorogi $af tolt koksszal BACH Szent István ttr. Telefon 11-28. A községesiíés kérdése Irta Gál Miksa. Meg lehe* állapítani, hogy lassacskán bár, de mindinkább az a hidat kefcd a város számoló és figyelő lakossága körében felülkerekedni, amely a varos vagyonának, jelenlegi rétegeződésén változtatni és a várost városi rendeltetéséhez visszavezetni kívánja. És ngy látjuk, hogy ennek az eszmémet Pálfy polgármester is őszinte támogatója, aki be- és átlátja, hogy a szigorúan vett belső váró» lakosságának legfontosabb — akár szociális, akár higiénikus szükségleteinek kielégítése terén mindaddig kellően és megfelelően mozogni nem •lud, amíg a tágabb értelemben vett városi polgárságról is gondoskodnia keli S amint a körtöltésen belüli városi polgár a sok nedves lakás, rendezetlen ucoa. hiányos világítás és számtalan egyéb bajra rámatatva, kérdi, hogy az általa fizetett súlyos adókból miért nem segítenek ezeken a hiányokon, — ugyanugy a körtöltésen kívüli és különösen a sok-sok kilométer néha egyenesen megközelíthetetlen távolságban lakó városi polgár is azt kérdi, hogy az » keserves adófillérével miért nem kapja meg azt, ami nála hiányzik és az ő közMfikségletei kielégítésére neki fontos. Soha sem fogunk tudni ezeken az eltérő kívánságokon segíteni, hs a jelenlegi állapotot fenntartani és az átokházi, meg csengelei polgárt továbbra Is arra kényszeríteni fogjuk, hogy oly közület adófizető poigár maradjon, amely szükségleteit maradék nélkül kielégíteni nem bírja és sohasem fogja a Szent István-téri, vagy móravárosi szegény B-listás polgár megérteni, hogv miért nem iparkodik a város, hogy .íz ő környéke Is végre Városias és főleg egészséges legyen. Ezek a lehetetlen állapotok csak akkor szüncthetők meg, ha hátat fordítunk az Alföld spéci'lis városkitermélésének -s egy valódi, nyugati értelemben vett várost Mlesífftnk Szegedből, amelyet nem nyom egv *(•> koHhs hírtoknak minden cifrasága, gonfl}a-ta»j%. M eH m tmm birtokkal való gazdálkodás — kijsos — nem a haladás, nem a fejlődés, hanem a hanyatlás' képét mutatja s emellett a város ezen birtokállományának fenntartása a saját gazdasági fejlődésének legnagyobb kerékkötője. Szeged területén 141 775 kst. hold (81« négyzetkilométer), melvnek 45 százaléka a városé, a fennmsradó rész 1910-ben 12739 és 1934-ben 67 százalékos szaporodás után 21 310 birtokos kőzt ostlott meg. Egy-egy birtokosra esik tehát 3.7 kat. hold s evvel szemben áll a város a maga C1.0R3 holdjával. S habár általános közgazdasági szempontból a birtokosok számának 67 százalékos szaporulata örvendetes, ez csak akkor menne haladás számba, ha evvel karöltve a birtokok átlagnagyságs is növekedett, vagy legalább i« nem csökkent volna. A jelen esetben ez a személyekben beállott és főleg örökösödésre visszavezethető szaporulat a terjedő szegénység és lerongyolódottságnak tökre és jele, mert hiszen 25 év előtt 1—1 birtoko« kezén még átlag 6 hold volt. ma ez 3.7 holdra olvadt le Vagyis a nagybirtokos, állományához való görcsös ragaszkodása folytán az egészséges a természetes és a szociális igényeknek megfelelő hlrtoko« srapornlaftit olymódon, hogy az birtoksznporitást is jelentett volna, 25 éven át napjainkig 1« állandóan akadályozta és .ikarlályozzn Mevtha TTC^TYL akadályozta volna s harsak a nem ts gazdagságot, ^sak legfeljebb tengődést Jelent« 25 év előtti fi holdas birtokonkénti átlngképződést segítette volna elő, akkor ma a 21340 öröktulajdonosnak 128.000 hold földje lenne, a város pedig a megmaradt 13 700 holdon rentábílisabb gazdálkodást folytathatná. De, mert ezt nem tette, miután a város a hasznosítás legprimitívebb, a proletáriátust nevelő bérbeadás módját választotta, amely semmikép sem pótolja és nem pótolhatja az öröktulajdon gazdálkodást, azt eredményezte, hogy ugy az öröktulajdonosok. mint maga a város — bérlői utján — a föld legleketlenebb kiursorázási processzusához folyamodnak, racionális gazdálkodás helyett; mindent felszántanak, csakhogy minél elébb kenyérhez, illegve bérhez hozrá jussanak. Mutatja ezt az. hogy 25 év alatt a város 2R.000 hold szántója 33.000-re, a magánosoké 45.'J00-ről 48 000-re emelkedett, a szőlőterület pedig 2450 holdról 2350 holdra a városnál, 10.090 Holdról S170 holdra a magánosoknál visszaesett és különösen, hogy a város Ifi 375 hold területű legelője fiOH holdra lecsökkent A nacionális gazdálkodás telies hiányának pedig az a további eredménye, hogy a földadó alá nem eső — tehát terméketlen — terület ugyanezen idő alatt a városnál 7000 holdról 8650-re, a magánosoknál 2730 holdról 3050-re felszökött. A legelő csökkentésének hatása elsősorban az állatállomány csökkentésében nyilvánul meg, ami nemcsak nemzetgazdasági, nemzeti vagyon és nemzeti jövedelem szempontjából behozhatatlanul káros kiha'átn, de az ingatlanok hozamképességének stabilizálása szempontjából igen súlyosan esik a latba. Somogyban 1 négyzetkilométerre 26.6, 100 lakosra pdig 373 szarvasmarha jut, Tolnában 24.3, illetve 326 Vasban 34 9 «tetve 420.4. Veszprémben 22.5, illetve 364.9. Zalában 28.2, illetve 374.3. evvel szemben Szegeden 1 négyzetkilométerre 14.7 és 1000 lakosra 88 7 esik. Majdnem ugyanez az aránv a többi állatfajoknál is, bár nagyon jól tudjuk, hogy az állatállomány a gazdák háztartásában mily fotnos szrepeí játszik. Ez a helytelen birtokfelosztás természetesen a. város egé«z gazdi lkod Asára kihat, mert hiszen sem az öröktulaidono,, sem a bérlő nem tud extenzív gazdálkodási módszere mellett megfelelőt megfelelően produkálni és feleslegeket kitermelni, finnek hatása alatt pedig a város költségvetésében tükröződik vissza, melynek megbillentő egyensúlyát úgyszólván kizárólag a körtöltésen belüli lakosság, a voltaképen városi polgárok vállaira rakott fokozódó terhekkel lehet csak ideig-óráig látszólag helyreállítani. A szegedi adóelosz.lás mutatja, hogy 1933-ban a 2.381.361 P állami adókból 11 százalék esett a földbirtokra, de 57 százalék a házakra, 20 százalék a jövedelem- és 11 százralék a vagyonadóra, — 1934ben a 2,932862 P-ből földadóra márcsak 9 százalék, de házadóra már 63 százalék, jövedelemadóra 18 százalék és vagyonadóra 8 százalék esett. Mutatja ez. hogy a fokozédó szükségletekkel szemben a fejlődéstől mesterséges gátakkal és megnemértéssel elzárt földbirtok nem birt helytállani, pedig a többi foglalkozási ágak már a teljesítőképesség határán is tul vannak, hiszen a különféle pótlékokról, az OTI járulékokról, a szegényügyről s a sok, kizárólag a város belső lakosságát terhelő különféle szociális támogatásra eszközölt gyűjtésekre elfolyó összegekről, amelyek csak a körtöltésen belüli polgárt sújtják, nem ts szólunk. A város a maga 7 milliós költségvetésének 50 százalékot meghaladó réízét kizárólag földbirlokával kapcsolatos kiadásokba és adminisztrációjára kényleien elkölteni, anélkül, hogy evvel bármily arányban állana az onnét eredő bevételek. Emellett ezen elég tekintélyes költségvetés nem nyújt módot a belső város oly fokú fejlődésére és fejlesztésére, amely egyrészt arányban állana a költségvetés összegével másiészt méltó lenne aa ország második városához. Mindezekből meg kill állapitanunk, hogy bár a város jövőbeli helyes irányú gazdálkodása földbirtokpolitikájával szorosan egybeforrt, fejlődését csak abban az arányban biztosithatjá. amelyben—1 földbirtokától szabadul De ezen szabadulás nemi történhet ugy. hogy az ujabbi, esetleg fokozott terheket jelentsen, tehát az eladással kapcsolatosait nem a város által fenn+artandó és kiépítendő ta* nyai központokra, egyesületekre, vagy szövetkezetekre, hanem önálló községek létesítésére kelt a fösulyt fektetnie Abban az arányban fog osaK költségvetésén és terhein könnviteni tudni, amily; arányban környékének községesitése és az evvel! kapcsolatos terhek áttolása sikerűt, de ugyanebben az arányban fog városiassága is fejlődni. Viszont tanyai polgárain nemcsak avval segit maid, hogy öröktulajdonhoz juttatja, hanem legfőképp azzal, hogy önálló községekbe segiti őketl tömöríteni Csakis ezáltal 'eszi lehetővé a szétterpeszkedő ürességek és extenzív gazdálkodásod megszűntét és azt, hogy mindéin egyes község polgára tudni fogja, hogy adófillérével saját, illet-»J ve községe érdekében mi történik. Szeged sz. kir.' város közönsége és hatósága mélységesen megrendülve jelenti, hogy dr. Aigner Károly Szeged sz. kir. város nyugalmazott főispánja, a tSt /ényKatóságí bizottság örökös tagja, a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem díszdoktora, kir. közjegyző, a ü. oszt. magyar érdemkereszt a csillaggal, a Signum Laudis és több kitüntetés tulajdonosa, Szegeden, 1934. évi november hó 9-én elköltözött az élők sorából. A háború utáni Szeged egyik nagy építője és tizenkét éven át érdemdús főispánja volt. Emlékét szülővárosának közönsége el nem muló kegyelettel őrzi megJ Szegeden, 1934. évi november hó 10-én. A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár igazgatósága, felügyelő-bizottsága, választmánya, napibiztosi- és tisztikara őszinte fájdalommal jelenti, hogy az intézet igazgatóságának tagja, Dr. Aigncr ¡táróig a „II. oszt. magyar érdemkereszt és a csillag" tula jdonosa, ny. főispán, kir. köz jegyző, Szeged sz. kir. város törvényhatósági bizottságának örökös tagja, stb., az élők sorából elköltözött: A megboldogult a legnehezebb időkben, egy évtizeden keresztül állott városunk élén s rajongó szeretettel, minden gondolatával, nagy energiával küzdött és dolgozott szülővárosa érdekeiért. Elhunytával városunk egyik legkiválóbb fiát, intézetünk pedig egyik leghívebb barátját és igazgatóságának oszlopos tagját vesztette el. Emlékéi mindenkor hálás kegyelettel lógjuk megőrizni! Szeged, 1934. november hó 9. 1 SZEGED-CSONGRÁDI TAKARÉKPÉNZTÁR.