Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-11 / 254. szám

2 DFM \Mr,7ARni?S7»t? 7034 november IT. SCHNIDTHAVER.rtLS. A VILÁG LEGJOBB KESERUVIZE egyben gazdaságosabb is. mert „Igroándf-ból nem kell pohársjámra Inni, negyed- vagv féloohár elég szokott lenni. Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Aa egészség AB-C-je Legyen rendes emésitése, . Legyen piros-tiszta nyelve. Soha sincsen semmi ba jom. Ha néha .,Igmándi"-t iszom. Gyomrom -belem kitisztítom. Kiadásul tói is alszom. Ha betegség környékezi, „Igmándi"-vU megelőzi. A szövetkezett városi balpáríot ünnepelte szombaton este Szeged ellenzéki polgárságai munkássága (A Délmaqyarors:ág munkatársától.) A szővetkezwtt városi balpárt s»omhaton este két nagysikerű pártvacsorát tartott az V. választókerületben és Felső városon. Az ellenzéki polgárság és munkásság hatalmas tömegekben jelentkezett a párt zászlaja alá és lelkes aorokban készül a közeli törvényhatóság választásokra. A' szombati megmozdulás bizonyítéka annak a kitartásnak, amellyel a széles tömegek felsorakoznak a hala-» dás, a megértés, a demokrácia táborába. A gyű-, lésekről az alábbi tudósításaink számolnak be: Kéthly Unna a kisemberek harcáról és kötelességéről a felsővárosi pártgyülésen (A Délmagyarország munkatársától.) A'szők vetkezett városi balpárt III. és IV. választókerülete szombaton este a Zárda-uccáhan, a Berg-féle vendéglő helyiségében nagyszabású pártvacsorát rendezett. A vacsorán megjelent Kéthly Anna országgyűlési képviselőnő, a városi halpárt vezető tagjai, kereskedők, iparosok és munkások, ugy, hogy a vendéglő nelyiségei szűknek bizonyultak. Elsőnek . MOller Dezső szólalt fel. Az öt év előtti választások alkalmából létrejött politikai pártszővetkezésről a Nagy-Szeged pártról és a külvárosi pártról beszélt. — A program ma is érintetlenül megvan — mondotta —, csak véletlenségből sem valósult meg belőle semmi A pártok pedig egyszerűen elillantak, mondhatnám azt is, hogy ugy, mint a kámfor Különös például, hogy ennek a kerületnek a képviselői az elmúlt öt esztendő alatt talán a hangjukat sem hallatták a törvényhatóságban; tálán azért, mert ez a kerület annyira rendezett, ebben a kerületben annyira rendben van minden, hogy még csak kívánnivalót sem lehetett a városházán előterjeszteni? — Aa őt évvel ezelőtti választások — folytatta —, még egy szövetkejést hoztak létre. Ennek a szővekezesnek tagja egyik részről azok a csakugyan liberális polgárok voltak, akik nem voltak hajlandók a szabadság eszméjét alku tárgyává tenni, másrészt a szegedi szociálde, mokrata párt. Itt fogtak össze tehát azok, akik! a haladásért, a szabadságért, egy szebb, igazságosabb jövőért küzdenek. Ez az alakulat a szövetkezelt városi balpárt néven indult harcba, a zászló tisztességét mindvégig becsülete-! sen megvédte a reakció ellen és ma is váltó-, zatlan összetételben, emelt fejjel állnak a vá-> lasztók elé. — Most, a választások előtt — folytatta MüL* ler Dezső —, a szövetkezett városi balpárt nevében újra idejövünk a választók elé és kérjük. hogy a saját jól felfogott érdekeiknek megfelelően, alaposan fontolják meg, hogy szavazataikat kikre adják. Azokra-e, akik csaK ritkán lépik át a közgyűlési terem küszöbét, de legjobb esetben is csak szótlanul ülnek a helyükön, vagy azokat, akik minden idejüket és minden erejüket a lakosságnak ajánlják fel. Ha azt akarják, hogy a törvényhatóságba friss, eleven, lüktető életerő kerüljön, ne hagyják magukat félrevezettetni, hanem szavazzanak a1 városi balpárt listájával és ellenzéki tagokat küldjenek a törvényhatóságba! A tapssal fogadott felszólalás után Kéthly Anna beszéli nagy érdeklődéstől kisérve — A helyi önkormányzat pénzügy! politikája a városnál — mondotta —, mindig fel-i felé volt kénytelen alkalmazkodni. Nem az volt a törekvés, hogy egészséges lakást, kór, házat, iskolákat építsenek, hanem hogy a hatalom számára szállítsák az adót. Deferálni kellett a helyi önkormányzatnak a központi hatalom előtt, ha ez nem történt, jött a bün-f tetés. Az elmúlt 5 év eredményeiről szólott ezutánt Kéthly Anna: — Bármennyire ridegen nézzük az elmúlt eseményeket, mégis tagadhatatlan, hogy nagy eredményeket értünk cl. A vizcsepphez hasonlatos a mi munkánk, amely a sziklafalra esik. Ez a vízcsepp nem törte át a falat, de vájta, vágta azt, lyukat furt bel». Talán parányi rés ez, de annál inkább kötelességünk ismét oda-> Mi el ő t «CIPőSZüK/EGLETETfedezné saját érd ékében nézxe mag áras kirakataimat ég meggyőződik, hogy az elsőrendű minőségit elpőket meglepő ol- (JA Ae CÍMIMAL leqolcsóbb becsO Áron árusítom írfl© 69 SflltlMiJll szerzési forrása: «vwl^-Ä Koiíuth Lajos sugárul 6. szám. -«ST/f U JMkAJP vJC3l.JrB.fLP 9 Telefon 17-72. ABC beszerzési hely I Miért tört ki a háború? — Az oknyomozó történelem adatai nyomán — Irta FARKAS ANTAL Azoknak a háborúskodásoknak az oka, amelyek úgyszólván letörültek a mappáról ugy a kadarkák birodalmát, mint a rizlingek monarchiáját, az oknyomozó történelem szorgalmasan kutató tudósai előtt mindinkább világosabb és világosabb lesz *íem éppen apró-cseprő birodalmakról van itt szó, mert hiszen egy-egy dinasztiát a diplomáciájával, a kormányával és a katonaságával együtt nem tud eltartani se hat falu, se száz, meg száz hold föld, ha még olyan egyszerű is az a közigazgatás és még olyan rosszul fizetik is a tábornokokat. A maguk minőségében Jóravaló országok valának ezek az eltűnt birodalmak. A kadarkáknak vagy a rizlingieknek évszázadokon át eszükbe sem jutott, hogy ők halálosan gyűlölik egymást. Titok volt előttük. Frről a titokról a magas diplomácia rántotta lc a leplet, lévén az ő hatáskörébe tartozó valami a diplomáciai titok raktáron tartása. Ugy kezdődött az országpusrtitó hadd-el-hadd, fiogy a határszéli fináncok, akik egyéb mulatság hiányában a kadarka király ludait legeltették -»mert akkoriban a jóravaló fináncok még nem foglalkoztak indexretett sajtótermékek esetleges becsempészésének az ellenőrzésével — rémülten tapasztalták, hogy a ludak megbolondulnak, fölrepülnek és átrepülik a Dtnka-folyőt, amelynek közepe volt a demarkációs vonal a két birodalom között, aztán nagy gágogássnl leszállnak a túlsó parton. Igaz ugyan, hogy ilyen kétlábú és tollas állatoktól nem követelheti, meg az ember, hogy eszük legyen, mint a diplomatáknak vagy a határőrség finánoalnak, annyit azonban tudhattak volna, hogy nem illik a szomszédos birodalom gyöpén legelészni, mikor a saját hazájuk gyöpén belül is találnak még harapnivalót. . A kadarkák őrsége hiába kiabált át nekik a túlsó partra: — Papatyif Papatyi! Gyertek haza, mert baj lesz — nem értettek ebből az ostoba jószágok semmit. Azt tán megértették, amikor a rizlingi határőrök botot vágtak közéjük, az elütött lábúakat a kardjukkal lekaszabolták és nagy dinom-dánom kezdödött a rizlingi parton. A kadarka fináncok csónakba ültek, a demarkációs léniáig, a folyó közepéig eveztek és onnan szidták a rizlingi testvérek borát,, amért hozzá mertek nyúlni a kadarkák királyának szent tulajdonához. A rizlingiek megsokallották a szidást, ők is csónakba ugrottak a folyó közepére eveztek és közvetlen közelröt fenyegették egymást. Szerencse, hogy puskájuk nem volt, vagy ha volt is, nem merték elsütni, de igv is baj történt A nagy közjogi vitatkozás hevében a két csónak fölborult, a fináncok vízbe potyogtak és nem sok hija, hogy egyik-másik bele nem fulladt a demarkációs léniába. Az'án jött a katonaság erről is, arról is és kilövöldözvén a patronjait, leheverészett a partra durákolni. Az újságokból már vasárnap art olvashatták a iámbor kadarkák é« rizlingiek, hogy a Dinka-foj lyó partján heves tűzharc volt a vámőröknek és a katonaságnak az ellenséges partokja, .fölvonult oszlopai közt, hogy súlyos határsértés történ t< amelynek bizonyosan diplomáciai folytatása lesz* mert sokan elestek. (Ebből csak annyi volt aa igaz, hogy finánc orra bukott a csónakba.) Lett is. A kadarka nagykővet addig járt a rizlingi köl-< ügyminisziter nyakára, a rizlingi nagykövet addig! mászkált a kadarka külügyminiszterhez, addik békülgettek, amíg csakugyan összevesztek és olyan jóvátételi követeléseket állítottak föl egymás el-< len, hogy az még a diplomácia fantáziájának is emberségére vált. A sajtó tüzelt: hazaárulás csak egy jottányit is engedni! A közvélemény beugrott az uszításnak. A kereskedők, a tőzsérek kezüket dörzsölték: — Végre egy kis üzlet! A katonák örültek: — Végre egy kis soronkivüli előléptetési A kadarkák dolgoztak, a rizlingiek is: nem éN tek rá politizálni, mert nekik nem jelentett se ke^ nyeret, se kalácsot, csak annak néztek nagyot* mikor jött a behívó: — Mars a háborúba! Kitört a háború Változó szerencsével pusztították egymást at kadarkák és a rizlingiek. Amikor már nem volt mit pusztítani: békét feő-i töttek. Mintha megérezték volna ezt a lulső parton 6T-1 •nncíoló ludak, haza röppen tek és felüket csóválták. amikor a szétdúlt birodalmat látták. A gunár, a legokosabb, meg is kérdezte a tojók» tói: '» — Mondjátok, hát érdemes volt? t A diplomaták még ennyit sem kérdeztek.