Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-08 / 251. szám

DEM AGYARORSZAG SZBOED, SserketaMMff: Somoíiyl ueoa Z2. I.em. Telelőn: 23-35.^IU®d6h»v«»Bl kHIctnnkOnyvMr é* legylrodn: Aradi ucca 8. Teleion : 13-0®.-HfomdB s LOW I ipOl ÍICCB 1®. Telefon : TíTfrafl levéldm »Jtélnauf • w»r— Sa • Csütörtök, 1954 nov. 8. Ara 12 fillér X. évfolyam, 251. sz. ELÖFIIETÉS: HnTOnín helyben 3.2O vidékea M 3/»0,kUl«Hd0n A.40 nimgff * Egye* Mém Ara hélk«*­nap 12, rn*dr- «* Ünnepnap 20 till. Hlr­deteaek fel-vitele tarifa aaserla«- Meole­lenlK héMA klvéleMsTel nanonla reanel Vigyászaí, másolva! i A politikai ildomosság nem engedi azt meg, hogy nyilvánosságtól elvont ügyeket a nyilvánosságnak átadjunk. A régi világból való öreg emberek ugy szokták kezdeni vég­rendeletüket, hogy a halál biztos, csak annak órája bizonytalan, — mi is most elmondhat­juk, hogy a választás biztos, csak a válasz­tás napja bizonytalan még. A sima felszin alatt egyre forrnak a készülődések s hiába a nagy diszkréció, mindenki nemcsak mindent tud, nemcsak azt tudja mindenki, hogy kit jelölnek és kit ejtenek el, hanem azt is tud­ják, hogy milyen célzatok és milyen indokok vezetik az elhatározást. A felszin itt-ott bugy­borékol s csak ezek a bugyborékok mutatnak arra, hogy a mélyben jelölt tanyázik. Éz a nagy titokzatosság természetesen si­mává és izgalommentessé teszi a választási harcot a vezérkar számára, de ez a kényelem és ez a nyugalom csak addig tart, amig nem kezdődik el az — offenzíva. Amig az ön­jelölteknek reménységük van arra, hogy je­löltek lesznek, addig a politikai vezérkarok tagjainak is meg lehet az a reménységük, hogy tőlük függnek a bizottsági tagságok. A közigazgatási bíróság késedelmes elintézése mintha védelmet nyújtana az egyéni érzé­kenységeknek, — minél később érkezik le a névjegyzék, annál tovább tart a néma készü­lődés rendszere. De meddig tarthat még ez a társasjáték, ez a közéleti bújócska? Ez a politikai tekintet akadályoz meg ben­nünket abban is, hogy a választópolgársá­got'a pártok közötti tárgyalások eredményei­ről már most értesítsük. Nem titok azonban, hogy a polgári pártok között bizonyos fron­tális megegyezésre vonatkozó tárgyalások vannak folyamatban s hogy ezek a tárgyalá­sok már sok tekintetben megállapodással is végződtek. Ebben a szituációban talán fe­lesleges is volna az, hogy biráló, (helyeslő, vagy elítélő), megjegyzéseket füzzünk ezek­hez az eredményekhez, amelyeknek gyakor­lati értékét most már úgyis a választás fogja megmutatni. Van azonban egy szempont, ami pártokon kívül és pártokon felől védel­met kíván s ez már nem is a politikai pártok­nak, hanem a város közéletének, a város egyetemes érdekének védelmében sür­geti az elhatározások bizonyos irányú reví­zióját. Az egységes párt lemondhat arról a jogáról még a választási megegyezés esetén is, hogy a liberális párt jelöltjeit kifogásolja, a liberális párt tartózkodhatik attól, hogy az egységes párt jelöléseibe beleszóljon, a v á ­ros érdeke azonban ezen a kölcsönös megállapodáson felül s emellett a kölcsönös megállapodás mellett is meghallgatást kíván. Hivatalos jelöltnek állítólag sokkal több kilátása van a mandátum elnye­résére, mint ha valaki a hivatalos jelöléssel szemben kéri polgártársai támogatását. Ezt az igazságot azonban a hi­vatalos j é 1 ö 11 e k is tudják s talán még job­ban tudják, mint maguk a jelölők. Meg­történhetik tehát, hogy egyik-másik jelölt csak azért vállalja az egységes párthoz val<5 tartozást, hogy az egységes párt részé­ről jelöltethető legyen, bár felfogása, eddig vallott nézetei, politikai meggyőződése s ed­digi megnyilatkozásai alapján messze jobbfelé hagyta maga mögött az egységes párt hivatalos programját. Azok kö­zött, akiket a köztudat nem a kormánypárt tagjainak, hanem a fajvédő párt, a M e s­kó csoport, a nyilaskeresztes kez­deményezés pronoszirozott vezetőjének tekint. Most természetesen az egységes párt tagsági igazolványával jelentkeznek a jelölt­ségért, mert igy a választási megegyezés mandátumhoz juttathatja azokat is, akiket igazi meggyőződésük, valódi pártállásuk még az — ajánlásokig sem juttatna el. Rebesgetnek neveket, hallunk jelöltekről, akik — hir szerint, — eddig tagjai sem vol­tak a közgyűlésnek s most egyszerrehá­rom kerületben is kapnának jelöltetést. Megmond juk őszintén, ha B e r e c z Jánost az egységes párt több kerületben kéri fel je­löltség vállalására, akkor ebben mi B e r e c z János közéleti, orvostudományi és egyéni ki­válóságainak jogcimes és indokolt megbe­csülését látjuk. De mit gondoljunk azokról az egységespárti neofitákról, mit gondoljunk azokról a máról-holnapra lett köz­életi nagyságokról, hogyan vélekedjünk azokról a vigyázat — m á z o I v a-tör!e­tőkről, akiket mult, érdem, kiválóság nélkül — három kerületben kíván jelölni az egység pártjának szegedi szerveze­te? És főként mit gondoljunk akkor, amikor ennek a kettős és hármas ikerjelöltségnek forrását és jogcímét nem a pártnak tett szol­gálatban, nem a párttal szemben bizonyított hűségben, hanem azokban a vérbő c s fantáziadús kijelentésekben lehet csak megtalálni, amelyek eddig legalább sokkal inkább feleltek meg a hitleri gondolatkör­nek s a meskózoltáni temperamentumnak, mint a nemzeti öncélúság és politikai felelős­ség politikai hitvallásának. Akiknek van jogcimük arra, hogy a város közéletében aktiv részt vegyenek, azokat vá­lassza ki a polgárság a maga soraiból. De a bajkeverőket, akik fáklyával állnak őrt a lő­portorony mellett, a közéleti béke fenyegetőit, a politika piromániákusait sehárom, se —> egy kerületben ne jelölje az érett gondolko­dású, a megfontolt és józan szegedi polgár­ság. Hivatalos Jelentés a római tárgyalásokról „A kél ország politikája változatlan és az együttműködési tovább folytatja Ausztriával" Kulturális megegyezés, a magyar és az olasz kultuszminiszter közeli találkozójával Gömbös szerdán este elutazott Rómából Ráma, november 7- Mussolini és Gömbös ta­nácskozásán megbeszélték eddig a világpoli­tikának mindazon eseményeit, amelyek Olaszor­szágot és Magyarországot közösen érdeklik- A nagy anyagra való tekintettel a tanácskozáso­kat kedden nem tudták befejezni, szerdára kel­lett azok folytatását halasztani. Szerdán reg­gel a miniszterelnök a követség tagjaival foly­tatott megbeszélést, majd von Hassel német követ látogatását fogadta. A német nagykövet félórahosszat tartózkodott Gömbösnél. Ezután a miniszterelnök frakkba öltözött és a Vatikánba hajtatott- Gömböst 12 órakor fogadta a pápa ós Facelli biboros­A kihallgatás félóráig tartott- A pápa a Pius­rend nagykeresztjét adományozta a miniszter­elnöknek, ami a legmagasabb pápai kitüntetések egyike- Gömbös kiséretének tagjai is kitünte­téseket kaptak. Gömbös miniszterelnök délután fél 5 órakor második megbeszélésére a Palazzo Veneziá­ba hajtatott. A tárgyalásokról a következő hivatalos közlést adták ki: „Az olasz kormányfő és a magyar mi­niszterelnök november 6-án és 7-én a Pa­lazzo Veneziában hosszabb megbeszélése­ket folytattak. A megbeszélések során a két kormányfő az olasz—osztrák—magyar jegyzőkönyv alapján és értelmében alapos vizsgálat alá vette az általános és a két ál­lamot közvetlenül érintő politikai kérdése­ket. Megállapították politikaiuk változat­lanságát és a télies megegyezést, valamint azt a szándékot, hogy az együttműködés politikáját folytassák és tovább fejlesszék" Ausztriával. Más államoknak a három paktumhoz való esetleges csatlakozására nézve a pak­tumban foglalt reális előfeltételek a mérv-i adók. A gazdasági kapcsolatokra vonatko­zólag a két kormányfő megállapította a márciusi római jegyzőkönyvek kielégítő működését, amelyet biztosit a szakelőadók ismételt tanácskozása, akiknek az a fel-< adata, hogy a két ország közötti kereske­delmi kapcsolatokat tovább kimélyítsék. Végül vizsgálat alá vették a két állam művelődési kapcsolatait és kívánatosnak tartották a kapcsolatok még bensőségeseb­bé való kialakítását. Elhatározták, hogy megteszik az e célból szükséges intézkedé­seket. Ennek értelmében a két ország köz-> oktatásügyi miniszterei már a legközeleb­bi időben találkoznak, az erre vonatkozó megállapodás megkötésére." Gömbös kíséretével este elutazott Rómából. A pályaudvaron megjelent P o s s i n i mi-> niszterelnökségi államtitkár, A 1 o i s i báró, a külügyi kabinet főnöke, G o g g i a tábornok, a római hadtest parancsnoka, továbbá a római kormányzó helyettese. Perez. Róma parancs­noka, gróf Senny, a külügyminisztérium szertartás főnöke, valamint Volgruber osz­trák követ. A vonat indulása előtt negyed órá­val érkezett meg a pályaudvarra Mussoli­ni. . . A pályaudvar királyi várótermének ajtajá­ban Mussolini, Suvich államtitkár társaságá­ban üdvözölte GömböSti aki felemell karral köszöntötte az olasz kormányelnököt. A mi­niszterelnök ezután kiment a pályaudvar tar-*,

Next

/
Thumbnails
Contents