Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-30 / 270. szám

mjboed SawrltcMdOMo ' Somogyi uccu 5K7l. em. Telefon s 23-33. -- kladúhtvatal BcMIaMHnyvtar «• legyiroda r Aradi Iicon 8. Idolon13WÍ8. * Nyond* : LUw L!p(S< nrrn lO. Telefon - 13x>0. Tíívlr«« é*jev4cUn : U61mnoy.<wor»íftjj _s«e«jp<l Péntek, 1934 nov. 30. Ara ÍZ flll«r X. évfolyam, 270. sz. ElOFIZETtS: Hnronta helyben 3.20 Vidéken M Badapetlen 3.«H).klllllíl(ltln A.4U penqA. ^ Egyel az Ana Ara hétköinap K. vniAr- «a Unnetmap 20 Itll. Hlrd«(éselc felvétele tnrlm szerint. Menie1 enIKJi(VlöKly.We^.^cl.asOftfmtrt geflflcJL Emigránsok és terroristák Csak húzódva és nagyon nem szívesen, de a megkülönböztetést a legerősebben hangsúlyozva merjük a magyar szabadságharcot követő emigrációt ugyanegy a cikknek a keretében megemlíteni a marseillei királygyilkosságal és a jugoszláv kormánynak szerdán délután Genfben benyújtott ¿vádiratot tartalmazó jegyzékével. A homálynak még a legcsekélyebb árnya sem vetődhetik azoknak tiszta emlékére, akik a függetlenségi harc szerencsétlen kimenetele után hontalanul szóródtak szét egész Európában es Amerikában és esztendőkön át ették a számkivetés keserű kenyerét, de közben szóban és írásban hirdették az akkori magyar igazságot, hogy felébresztve az emberiség lekiismeretét, fel tudják támasztani ezt a szerencsétlen országot a tetszhalott álmából. Egy cseppje sem freccsenhet rájuk annak a szennynek, amely a marseillei merénylet körül mostan felidéződött s melynek nyilvánvaló célja Magyarország nemzetközi hírnevének jjemocskolása és a békés revízió törekvéseinek elgáncsolása. De tagadhatatlanul van némi hasonlatosság az akkori önkényuralomnak és a jugoszláv kormánynak mai eljárása között. Azokban a Jegyzékekben, amelyeket a bécsi kormány a szabadságharc után az európai udvarokhoz lés kormányokhoz intézett az emigráció számkivetettjei felségárulók, pártütők és — terroristák gyűjtőneve alatt szerepelnek. Attól a pillanattól kezdve, mikor Kossuth és társai Orsovánál török földre léptek, az Osztrák kormány, hol a fenyegetések eszközeinek kilátásba helyezésével, hol pedig a megértés szirénhangján, a nemzetközi béke és a fennálló állami rend megvédésének jogcímén nem szűnt meg a foradalmi terroristák kiadatásának szükségességét hangoztatni. Mintha a mai hangokat hallanánk, akkor sem hiányzott annak emlegetése, hogy ezek a terroristák nem politikai menekültek, hanem közönséges gonosztevők, akikkel szemben a menedékjog sarkalatos elvét alkalmazni nem szabad. Nos, ez a pont, ahol vészesen nagy a hasonlatosság az ötvenes évek viszonyai és a I

'ugoszláv kormány mostani genfi jegyzéke :özött. Hogy ez a jegvzék, mint vádirat, mennyire komoly és hogy a Podgorolec Jelkők vallomásai és a merő általánosságban tartott állitások mennyiben szolgálhatnának akár egy közönséges járásbirósági tárgyalásnak -és bizonyításnak alapjául, arról e pillanatban ne essék szó. De feltűnő és minden kétséget kizárólag nem ok nélkül való, ha a jugoszláv jegyzék általánosításait már a fogalmi meghatározások terére is átviszi és egyszerűen öt csoportba sorozva terroristáknak minősiti mindazokat, akik nem tudván beletörődni az ottani állapotokba a jugoszláv állam területéről emigráltak. Pedig egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy akik a jegyzéket megszerkesztették, a két fogalom között különbséget nagyon jól ismerik. Aki emigráns, az még nem terorista. És ha akadnak az emigránsok között egyesek, akik terrorisztikus cselekedeteket követnek el, amelyek minden civilizált állam büntető törvénykönyvébe ütköznek, ugy ezekkel az egyesekkel szemben lehet eljárni, de nem lehet nagyon is átlátszó módon, erőszakolt általánosítással az egész emigráció menedékjogát kikezdeni. A nemzetközi jog sarkalatos elvei mindenkor függetlenek abelsőpolitikai elégedetlenség levezetésétől. Éppen a jugoszláv politika vezetőinek és irányitóinak nagyon jól kellene ismerni a z emigráns és terrorista fogalma közötti különbséget, mert az utolsó száz esztendő folyamán alig volt Szerbia és a most uralkodó dinasztia történetében periódus, mikor az uralmon levő irányzatnak ne lett volna meg az emigrációja. A marseillei gyilkosság áldozatának nagyapja hosszú esztendőkön keresztül Magyarországon, apja pedig Svájcban élt emigrációban. És a családi archívumban kétségtelenül szerepel még a nagvapai memorandum, amely Obrenoyics Mihály fejedelem meggyilkolása után a nemes magyar nemzet védelme alá helyezi maga t s oltalmat kér a kiadatásra irányuló kívánalmakkal szemben. Karagyorgyevics Péter utódai csak hálával gondolhatnak Magyarországon kívül Svájcra is, amely gyakorolta a menedékjogot addig a pillanatig, mikor a másik Sándor király meggyilkolása után ismét a Karagyorgyevicsek kerültek vissza Szerbia trónjára. A politikai emigránsoknak és a terroristáknak azonosításával s a politikai menedékjognak megszüntetésével mákonyos álomba meríteni a világ lelkiismeretét, lehet kényelmesnek gondolt eszköz, de nem őszinte. A menedékjog olyan elv, amely két irányban kötelez. Kötelezi a menekültet, hogy tartsa tiszteletben a neki szállást adó állam törvényeit és kötelezi a szállástadó országot, hogy politikai menekülteknek életét és szabadságát biztosítsa. Nincs jóformán egyetlen ország, melynek történetében ne lennének olyan emigránsok, akiket később hálával övezett hazájuk egész közvéleménye. Ezek nem terroristák. A terrorista a sok ezer közül csak az.» aki bombával, vagy revolverrel kezében leselkedik főhercegekre és királyokra. Ezeknek cselekedtei a büntető igazságszolgáltatás elé tartoznak. De ezek az emigráció és menedékjog fogalmát se be nem szennyezhetik, se nem csorbíthatják. December 5-én tárgyalja a Népszövetség a magyar delegátus sürgősségi indítványát fláromíagu bizottság elé utalják a jugoszláv javaslatot ? Genf, november 29. Genfben ma is a jugoszláv vádirat és Eckhardt magyar megbízott ellennyilatkozata állt a nemzetközi érdeklődés középpontjában. Állítás áll állítás ellen. Annál nagyobb felszültséggel néznek a döntés elé, hogy vájjon a népszövetségi tanács fog-e mára mostani ülésszakon foglalkozni a viszály lyal. Kétségtelen, hogy francia oldalról támogatni óhajtják Jugoszláviának és a kisantantnak azt a kívánságát, hogy az ügvet csak újév után tárgyalják. Még ha valószínű is, hogy a vitás ügynek a mostani ülésszakon nem járnak végére és nem mondanak ki benne döntő szót és ha számítanak is rá, hogy előbb előadót és bizottságot jelölnek ki a kérdés megvizsgálására, mégis bajosan kerülhető el, hogy a két fél ne tegyen legközelebb nyila Ikozatot és ellennvilatkozatot a tanács előtt. Nagviában és egészében ma is az a vélemény áll előtérben, hogv a jugoszláv vádiratban kevesebb az igazi bizonyító erejű okmány és ténytartalom, mint a jugoszláv kormány korábbi vádaskodása alapján várni lehetett volna. Különösen kiemelikmég pedig semleges körökben, hogy teljesen, hiányzik a bizonyítékok határozott láncolatai amely Jankapnsztától a marseillei merényletig! vezetne. Az Havas Iroda genfi tudósítója a következőket jelenti: Egyelőre még nem lehet jóslásokba sem bocsájtkozni abhan a tekintetben, hogy a tanács milyen eljárási módot alkalmaz. Ha az azon» nali tárgyalás mellett döntenek, akkor bizonyára mindkét fél ismerteti majd a maga állás-1 pontját, azután pedig jugoszláv és magyar részről a viszonválaszok fognak elhangzani. Ilyen nagyfontosságú kérdésben a tanács nem szoritkozhatik egyetlen előadó kiküldésére, hanem' valószínű, hogv bizottság alakítására kerül sor, amelvbr-n legalább is a tanácsban képviselt há-. rom hatalom megbízottja vesz majd részt. A fugeszláv vádak a világsajtó tükrében Genf, november 29. A v e n o 1, a Népszövetség főtitkára csütörtökön arról értesítette Eckhardt Tibort, hogy a délszláv pana«z ügyében a tárgyalási határnapot december 5-ére tűzte ki. Az ülés egyetlen tárgva Eckhardt Tibor sütgősségi indítványának megokolása lesz. PARIS A francia sajtó mérsékelte hangját Magyarországgal szemben. Egvedül P e r t i n a x. az F.cho de Paris.ban támadja, továbbra is Magyarországot és azt fejtegeti, hogy egyetlen megoldás csak az lehet, hogv szövetség alakul a béke érdekében. amelv biztosítja a slatu* ouoi és egész Európában véget vet a revíziós törekvéseknekAz Intransigeant űgv értesül, hogv Sir John Simon külügyminiszter és Pál herceg hétfői megbeszélése után Angliának a jugoszláv emlékirat ügyében elfoglalt álláspontja határozottan körvonalozódott. Londonban ugy vélik, hogy veszélyes volna minden elhamarkodott lépés ezzel a nagyfontosságú üggvel kapcsolatban és célszerűbb lesz az űgv tárgyalását januárra elhalasztani. A Temps részletesen, minden kisérő megjegyzés nélkül közli a jugoszláv emlékiratot es Eckhardt Tibor kijelentéseit. A magyar sajtó tiltakozásának helyt ad az Intransigeant és a La Presse. A Notre Temps ugy értesül, hogy Jugoszlávia fel akarja bontani az 1934. július 14-én megkötött magyar— jugoszláv hátárviszonyt szabálvozó egyezményt. — A helyzet súlyos — teszi hozzá a lap — és csupán a nagyhatalmak döntő befolyása és megegyezése mentheti meg az európai békét,