Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-29 / 269. szám

01 r íX a r, y a r oR s ? * n 1934 november 29; • >< • i i i ii kat, szegfűket krizantémokat nevelt, de főleg koszoink készítésével foglalkozott Koszorúinak •ároaszerte jóhiane volt és belőlük sokat árult A rendőrség nemrégiben ismét elérkezettnek látta az időt hogy Szalay ügyét megszellőztesse. A Poszfd»-csoport vette kezébe az ügyet Most már volt olyan nyom is, amelyik egyenesen vádolta Szalayt. Ugyanis Nagy Rozáliának egyik apátfatvai rokona, aki ugylátszik, sok mindent tudott Szalayné eltűnése körül, haragjában többfelé elhíresztelte, hogy a szerencsétlen asszony gyilkosság áldozatául esett. Végnap délután a detektívek ismét elfogták Szalayt és Nagy Rozáliát és vallatóra fogták mindkettőjüket Szalay konokul tagadóit, hiába tárták elé a sulyosabbnál-sulyosabb terhelő adatokat, nem akart tudni semmit sem feleségéről. Kedden egész napon át folyt a vallatás, szerdán a rután Szalay a következőkkel fordult a detektívekhez: — Nem birom tovább, most már bevallom, hogy megöltem a feleségemet» A holttest Visszament eeután a szobába, a gyereket betakarta és lefeküdt aludni Másnap estig feléje se nézett a holttestnek. A következő nap éjjelén azután hozzálátott, hogy az áruló holttestet eltüntesse valamilyen módon a főid színéről. Sokai gondolkozott azon, hogy miképpen volna ez lehetséges, végül is a követkoső módot eszelte ki és vitte végbe: A holttestet beelpelte a mosókonyhába. Az üstöt kivette, a tűzhelyen rőzséből nagy tüzet rakott ét a holttestet a lobogó lángok ¡ölé akasztotta fejjel lefelé. , , Ugy gondolta, hogy a szabadtűzön sikerül teljcten porrá égetni feleségét. . Estétől reggelt négy óráig égette, pörkölte felesége holttestét. Az égő hus szagától többször rosszul lett ájulás környékezte, de bekötötte orrdt-szdját és folytatta a mpnkát. Hajnali négy órakor azonban abba kellett hagynia, mert félő volt, hogy feltűnik valakinek a dolog. Addigra csak a holttest egy harmadrészét sikerült elégelnie, a fejet és a törzs lelső részének egy darabját. A holttestet levette résztvett dr. fíorbfila Jenő rendórfőtanácsos, dr. Vujkoviáh Lajos, a Szalay-ügy referense, a nyomozást végző Posztós Mihály detektivesoportvezető, valamint Zombory János vizsgálóbíró, dr. Liszkay Loránd ügyész. A helyszíni szemlére érkező bizottság nagy feltűnést keltett Újszegeden. A dcteklivck gyűrűjében haladó Szalay Illés fejét lehajtva haladt a ház felé. A kapuban kisleánya fogadta, aki három nap óta árván él a kis házban. A detektívek felszólítására Szalay megmutatta azt a helyet, ahol a feleségét megfojtotta, majd a mosókonyhúba Vezette a blz<>!'. ;;ot, ezután megmutatta azt a helyet, ahol felesé, e csontjait ejhantolta. Ásót vett a kezébe, felásta egy darabon a földet. Ásója nyomán fehér csonldnrabok kerüllek felszínre. Találtak itt néhány csigolya-darabot, koponyacsont darabkát. A szélei a csontoknak meg voltak pörkölődve. A szerencsétlen asszony földi maradványait dobozba gyűjtötték össze a detektívek. A detektívek ezután arra vonatkozólag tettek fel kérdéseket, hogy miképen égette rl ni asszonyt Cs ki segített neki az elégelésnél. Szalay a mosókonyhában megmagyarázta, he." m akasztotta fel f Hősége holttestét és hogy égette el apránként. Be.szédközben hirtelenül ezt a kérdést intézték norzá: — Igaz-e, hogy szappant főzött felesége holttestéből? Szalay rémülten nézett a bizottság tágjába és fápadtan, halálrnrémülten válaszolta: — Nci$ igaz, nem főztem belőle szappant.., A nyomozás ezzel szemben megállapította, hogy Szalaynak az elégetésre vonatkozó előadása — vaAzután részletes beismerő Tallomást tett. Vallomásából a legborzalmasabb és legkegyetlenebb gyilkosság képe bontakozott ki. Elmondotta, hogy április 6-án éjjel ölte meg a feleségét, még pedig ugy, hogy az asszonyt megfojtotta. A dolog az ó előadása szerint ugy kezdődött, hogy éjféltájba^ a kislány rosszul lett és felriadt. ők is felkeltek és — összevesztek. Az aszszony ekkor állítólag arculütötte őt mire ő felmérgesedve nekiesett az asszonynak ét addig szorította a torkát, amig élet volt benne. Csak akkor látta, hogy megölte feleségét, amikor levette nyakáról a kezét és megdöbbenve észlelte, hogy a felesége mozdulatlanul terül el az ágyon. A kislányt, aki újból felriadt megnyugtatta, ezután hozzálátott, hogy a holttestet eltüntesse. Kivonszolta felesége holttestét az udvarra és ott ideiglenesen egy rőzseköteg alá helyezte el a máglyán a kemencéről és újból kivit'.c az udvarra a rőzsék alá. Másnap egész napon át ott feküdt a megszene»edett holttest az udvaron, a rőzsék alatt. Amikor éjtzaka lett, újból visszacipelte a mosókonyhába és folytatta a munkát. ismét hajnalig dolgozott, ekkor már kétharmadrészét semmisítette meg. A megmaradt részt, a lábszárakat újból a rőzsék alá rejtette és harmadnap éjszaka, hasonló körülmények között ezeket is elégelte. Tulajdonképen csak a lágy részeket sikerült megsemmisítenie, mert a csontok jórészt megmaradtak egyben. Ezeket a csontokat a világkertbe vitte és egy virágágy alá rejtette. Körülbelül félméter mélységű gödröt ásott és odatemette a csontokat Néhány hónap múlva egy napszámos ásta a kertet rátalált a csontokra, 6 akkor azt a parancsot adta a napszámosnak, hogy azokat szórja széjjel. A napszámos szót is fogadott, ő pedig éjjel szatyorba gyűjtötte a csontokat és a Tiszapartról a vizbe dobta. Szalay Illés vallomását a rendőrtisztek és a detektívek megdöbbenve hallgatták. Nemsokkal később már a megkötözött Szalay Illéssel a Gazdasági-telep felé haladtak a detektívek. lótlan. A helyszíni vizsgálat is azt Igazolja, hogy képtelenség lett volna Szalaynét olyan módon, ahogy a gyilkos előadja, eltüntetni, óriási tüzet kellett volna raknia, ami a mosókonyha tűzhelyén lehetetlen. De még ha ezt meg is tudta volna csinálni, az égő holttest olyan hatalmas füstöt — és olyan kellemetlen szagot terjesztett volna az egész vidéken, hogy arra okvetlenül felfigyelhettek volna a szomszédok. Egyedül pedig képtelen lett volna az elégetést keresztülvinni. Ellenben valószínű, hogy Szalay Illés szappant főzött felesége holtlettéből. Erre mutál minden adat és Nagy Rozáliának az a rokona, aki a bűnügyet most ismét a felszínre dolita, szintén ezt állítja. A rendőrség feltevése szerint Szalay Illés a megfojtott asszonyt feldarabolta a mosókonyhában és ugyanott szappannak megfőzte, a csontokat pedig elásta, illetve azok egyrészét a Tiszába dobta. Nagy Rozália is letartóztatásba került Szalay Illéssel együtt. Az ő szerepét ezideig nem sikerült tisztáznia a rendőrségnek, de valószínűnek látszik, hogy szerepet játszott a szöruyü drámában. A Délmagyarország munkatársa felkereste a Gazdasági-telep 18. számú házat, ahol a megdöbbentő gyilkosság évekkel ezelőtt lezajlott. Csinos, fehérre meszelt a ház, az udvara rendes, tiszta. Mindenfelé melegágyak, az üvegtáblák alól fehér krizanténok nyújtogatják kíváncsian a fejüket Az uccán, itt is, ott is csoportokba verődve tárgyalják a telepiek a szörnyű eseményt Az udvarban Szalay ülés kisleányával találkozunk. Dorkával. A 14 éves kisleány nem néz ki többnek, mint 8—10 évesnek. Most csinosan felöltözött, mert bemegy a városba. Lábán uj sárgacipő, uj harisnya, prémes télikabát A» első pillanatban kiderül, hogy fogalma sincs mindarról, ami körülötte napok óta lezajlik. — Apukához megyek a városházára, ebédet oi* szek nekién főztem... A gyerek egyedül van otthon, egyedül főz. Megmutatja azt a helyet, ahol délelőtt „az a sok bácsi és az apukája ásott". Valamit elvittek egy dobozban, de hogy mit, ast nem tudja. — Anyukám régen elment hazulról, még három évvel ezelőtt... — meséli. Egy éjszaka felriadtam és akkor apukám azt mondta, hogy anyuka elmerd messzire, nem jön vissza többé. Azután jött aa uj anyuka; őt is szeretem. Sok ruhát vett nekem.. — Kérdezősködtem többször, hogy hol van 31 édesanyám, de nem teleltek semmit... A kisleány becsukja az ajtót, karjára veszi « kosarat és elindul a városba, apukájához. Büszkén lépeget, örül. hogy annyian látják az nj ruhában .. K. Gy. Gömbös: altábornagy »» Budapest, november 28. Horthy Miklós kormányzó a nemzeti hadsereg Budapestre való bevonulásának tizenötödik évfordulója alkalmából vitéz jákfai Gömbös Gyula miniszterelnököt, aki egyben honvédelmi miniszter és tábornok, a honvédség fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül altábornaggyá nevezte ki, szolgálatonkivüli viszonylatban. A jubileum alkalmából a kormányzó vitéz Kárpdthy Kamill gyalogsági tábornoknak, a honvédség főparancsnokának és Rődek Vilmos tábornoknak a honvédség kiképzése körül szerzett érdemeiért sajátkezű aláírással ellátott fényképét adományozta. A kormányzó a miniszterelnököt a kinevezésről a következőképen értesítette: Kedves vitéz Gömbös! A Nemzeti Hadsereg Budapestre való bevonulásának 15. évfordulója alkalmából önt, a honvédség fejlesztése körül szerzett kiváló érdemei elismeréseképen a szolgálatomkívüli viszonyban való meghagyás mellett altábornaggyá kinevezem. Budapest 1934 november 2i. Gömbös s. k. Tforthg «. fc VÉrfeEdolpozó gép a vágóhídon (A Délmagyarország munkatársától.) Hírt adott arról a Délmagyarország, hogy dr. Katona István tanácsnok, az előljárósági ügyosztály vezetője előterjesztésen dolgozik, amelynek az a célja, hogy a város értékesítse a vágóhídon elfolyó állati vért és az állati tetemeket. Előterjesztésével, amely két részből áll, most készült éL Javaslatának első részében arra tesz előterjesztést a polgármesternek, hogy a város szerezzen be a vágóhidra vérfeldolgozó gépet, amelynek segítségével a leölt állatok vérét úgynevezett vérlisztté lehet feldolgozni. A vérliszt keresett állati táplálék és értéke kilónkint körülbelül ötven fillér. Ahbán az esetben, ha a gép beszerzése költséges lenne, azt javasolja, hogy a vért a fehértói halak etetésére használják fel. Javaslatának második részében beszámol arról, hogy Budapesten n.ár működik egy kombinált vérés állati tetemeket feldolgozó gép, amely szinte emberi erő nélkül automatikusan dolgozza fel a nyersanyagot vér-csont- és huslisztté, a zsiradékot pedig kivonja az anyagból és ez szappanfőzésre alkalmas. A fővárosnak ebből az üzemből tekintélyes jövedelme van és kétségtelen, hogy Szeged ig tekintélyes jövedelemhez jutna, mert rengeteg nyersanyag áll rendelkezésére. Mindhárom éöati liszt állati táplálék céljaira használható íel, A helyszíni szemlén