Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-27 / 267. szám

DELM AQVAKOKSZAC UBOBD, SaerfceMrtAMo: Somogyi ncc« IfnJJ fATi nAV 97 eiOrieETÉSiUaTonto helyben 3.20 tt..i.em. Teleion: 23-33..KI«dóhlTatnl nclllly Ijjl OUT. 61. Vidéken ea Budapestem J.OO.kOlföldBn kWctfnkOnyrtar «s tegylroda j Aradi ...... oenqft. * Enyes szAm Ara hétkitz« nrrn 8. Teleion S 13-oe. - Nyomda : IBw ArB 12 ,u,er nap 12. vaMkr. ünnepnap ZO <111. Hlr­Ltndt ncca 1«. Telefonr »^oO. Távirati VAm OA'T detdsek lelvélele lorltn ««erlnt Me«ri<­ü levMcta: DélnaayamnMq swoed CVIOiyOUl, MIK hOitp Bapontajpggcl Fiume Az események tömkelegében, világégé­seket sejttető gyújtogatások idején, amikor históriai melléktermény a fokozódó elszegé­nyedés, a diplomás uccaseprő, a szellemi inségmunkáért törtető orvos, — szinte sze­rényen húzódik meg az újságokban a hire, hogy Rómában egyezményt irtak alá, amely biztosítja Fiume kikötőjében a magyar keres­kedelem megillető helyét. Önkéntelenül is megdobban a szivünk Fiume nevének hallatára. Valamikor több volt a számunkra, mintsem az könnyed sza­vakkal felmérhető volna, közvetlen érintke­zésünk a nagyvilággal, büszkeség, amely ha E olitíkailag olykor gondot is okozott, helyet iztositott a részünkre nagy kulturnációk so­rában. Aki valamikor ismerte nyüzsgően ele­ven életét, az nem tudja soha elfelejteni. Át­szálló állomása volt a szomszédos Abbáziá­nak, de önmagóban többet jelentett magá­nál az osztrák pihenőhelynél is, mert éppen színeinek sokfélesége tartotta vissza napo­kig az utast, mielőtt tovább haladt volna. Talán akkor nem is éreztük tisztán mindazt, ami csak az elvesztése után zsong fel meg­kristályosodottan bennünk, — akárcsak a hirtelen támadt, érzéketlenül ható sebesü­lés után az órák múlva megérkező sebláz. Boldog és gondtalan volt az élet, Fiume, a magyar Korona gyöngye, elhozta hozzánk tóvol Kelet napkoronggal díszített hajóit, nagyhatalmak látogatóba érkező flottáit, ra­kományokkal teli sokezer tonnás gőzöseit, rikoltott a gőzszelep egész nap, emelődaruk krúgatása volt a legkellemesebb kereskedel­mi melódia, színes emberi csoportok, élet, a mólón még a szag sem bántó, amely torony­magasságban halmozott tengeri halak raktá­raiból érkezett, mert dallal volt tele a levegő, a miénk volt Fiume, az ódon Schenk-kávé­hnzban magyar szó zengett, Frangepán vá­riban egy romantikus vénkisasszony kerül­te az embereket, de a napsugár bearanyozta • Terzattót s szin-játékokat rendezett a titok­zatos öbölvizeken, akárcsak Krecsányi Ig­nác a színkörben, minekután az európai ké­nyelemmel berendezett Communaléba nem bocsátották be. Aki ma látja Fiumét, képtelen megérteni efmulóban levő öregek lelkesedését, amely több volt a mindennapi, otthoni, poros leve­gőből való kiszabadulásnál, több az ifjúság mindent aranyalapon mérő lelkesedésénél, ujjongásánál, hiszen magával ragadta a meg­állapodottakat, az elöregedőket, sőt az egész öregeket is, akik esetleg csak életük alkonyán Jutottak hozzá először. Fiume ma kihalt és csendes fészek, világjáró hajók nem haso­gatják a vizét, acetilénlámpás halászbárkái alig néhány kurta mértföldre merészkednek ki, hogy igazolják a hagyományokat, sze­mélyszállító kis gőzösei épp csak kötelesség­ből kelnek szabványos útra, szomorúbb lett a biztos időközökben megérkező bóra is, amely az Adamich-móló bal része felül már rác duda hangját hozza át s bocskoros fi­náncokkal terhelte meg a vizet, amely azért nyugodt maradt, hiszen csak hajózásra hasz­nálják, úgynevezett nagyhatalmi ábránd fik­ciójaként, aminthogy a gyerek is flottának nevezi három papírcsónakját, mikor játszik a mosóteknőben. Emlékeket, hagyományokat, amik vérré válnak, hogyan őrizhetnének és ucrvan mi­ből azok", akik kulturában még a népmesék elijesztő stilusu fokán tartanak s akiknek le­gendáit legfeljebb Shakespeare tudná feldol­gozni, amikor királygyilkos, dinasztiákat pusztító hangulat uralkodik el rajta? De ne­künk jól esik tudni, hogy az olasz barátság, amely először és elsőnek tísztult meg a vi­lágégés salakjától, bizonyára nem csupán kereskedelmi jelentőséget talált ebben a szerződésben, hanem mindenre kiterjedő fi­gyelemmel, érzelmi motívumokkal is kivánt kedveskedni véget nem érő véráldozataink után, el nem muló szenvedéseink a megaláz­tatásra ítélt szegény életünk idején. Az a másik, aki „hóditó"-nak vallja és hiszi ma­gát s ugy hősködik, ahogy sötét szobában az elszorult torkú, félő gyerek, mikor kísér­tetet lát, — csak a természet örök törvényeit követi öntudatlanul is. Mert hiszen józan tu­datossággal, akármilyen jóindulatúak le­gyünk, képtelenek vagyunk megtisztelni. Csinált már más tréfát is a világtörténelem, mintha viszont ő csak tudatosan akarná megmutatni, hogy az a királyi bölcs, aki azt mondotta, hogy minden hiúság, megtalálta a világ egyetlen nagy igazságát. A világtör­ténelem első nagy hódító népe az assyr volt s ma se tudjuk róla teljes bizonyossággal, hogy honnan indult el kimeríthetetlen és ki­elégíthetetlen éhes útjára, hogy csak rom­boljon. A világ legkegyetlenebb hódító nem­zete volt, bronz fegyvereivel, hadi szekerei­vel, tömegei erejével átka az óvilág igazi kul­turcentrumainak. Ijesztő emlékét a londoni muzeumban egy dombormű őrzi, assyr király látható azon, amint sajátkezüleg vakítja meg a legyőzött fejedelmeket. Göndör a szakálla, saskeselyüre emlékeztető arcán végtelen a nyugalom, szinte fenségesen természetes. A hódító bünteti Csakhogy az igazi hódító volt s ne feledjük, hogy az assyr népet is eltemették ujabb néphullámok, amiket Ázsia kimeríthetetlen öle bocsátott ki évezredek óta, a régi hatalom pedig elmerült a homok­tengerben, amelyből csak néhány évtized előtt ásták ki — az egész történelmüket. Benes elnöki lemondását kéri Magyarország a Népszövetségtől hétfői jegyzékében Genfből jelentik: Eckhardt Tibor, ma­gyar megbízott, a Nemzetek Szövetsége taná­csának hétfőn délután fél hét órakor jegyzéket nyújtott át a Népszövetség titkárához, amely­ben Bcnes cseh külügyminiszternek a Népszö­vetség Tanácsa elnöki tisztéről való lemondását kéri. A levél átadása után a Nemzetek Szövetsége főtitkára értesítette a magvar megbízottat, hogy Benes Genfből való elutazásakor bejelentette azt a szándékát, hogy a magyar—kisantant. ügv tárgvnlása alkalmából a tanács elnöki szé­két más delegátusnak adja át. A magyar jegyzék a következő: — Az a jegyzék, amelyet szerencsém volt a magyar kuályi kormány nevében november 24-én önhöz intézni, már kifejtette azokat az okokat, amelyeknél fogva rendkívül fontos len­ne, hogy miután a marseillei merénylet ügyét a népszövetségi tanács elé terjesztette, a Ta­nács haladéktalanul és a lehető leggyorsabban a kérdés megvizsgálásába bocsájtkőzzék és azt tűzze ki ennek a rendkívüli ülésszaknak napirendjére, amelv a napokban ül össze Genf. ben. Megbízotti minőségemben, mint a m. kir­kormány képviselőie, ebben az ügvben kény­telen vasvok a Tanács előtt megállapítani, hogy a Tanács elnöktisztét az ülésszak közel­gő mostani időszakában továbbra is olyan ál­lam, jelen esetben Csehszlovákia tanácsbeli képviselője gyakorolja, amely állam perbenálló fél ebben az ügvben, amellyel a Tanácsnak legkorábban december 4-én megnyíló rendkí­vüli ülésszakán foglalkozni kell. Ugyanis a no­vember 22-én a népszövetségi főtitkárhoz inté­zett közleményében a cseh kormány tel jes mér­tékben csatlakozott a jugoszláv kormány be­adványához, még pedig mint a közleményben szószerint mondja a következő okokból: „Azok a tények, amelyekről a jugoszláv kor­mány beadványában van szó, rendkívül súlyos voltiik következtében közvetlenül érintik Cseh­szlovákiát és Csehszlovákia jószomszédi viszo­nyát Magyarországhoz, amely ilyen módon ve­szélyben forog." — Ilyen körülmények között szükségesnek vélem, hogy felvessem a következő kérdést: ez a helyzet nem olyan természetü-e, hogy súlyos hátrányokat rejt magában abban a tekintetben, hogy miképen kezelje a Tanács a továbbiakban azt az ügyet, amelyet a kisantant három állama terjesztett eléje és nem voln-e helyén való. bogv Benes ©nagyméltósága, aki cseh külügyminiszter és egyben tagja a kisantant állandó tanácsának, a tanács elnöki tisztéről már most a már esvbehivott rendkívüli köz­gyűlés idejére lemondjon. Ilyen eshetőségről a tanács belső szabálvznta intézkedik is. — Amikor az igy kifejtetteket az ön tudo­mására hozom, arra kérem főtitkár urat. hogv fogadja kiváló nagvrabecsülésem nvilvánitá­sát: Eckhardt Tibor, Magyarország megbízottja. A szerb „bizonyítékok" London, november 26. A Reuter Iroda genfi tudósítójának értesülése szerint a Népszövetség titkárságához beterjesztendő második jugo­szláv emlékirat a következőkre alapítja Jugo­szláviának Magyarország ellen emelt vádjait; 1- A marseillei merénylettel kapcsolatban le­tartóztatott terroristák vallomásai 2. Az 1933 decemberében Zágrábban meg­tartott összeesküvési per tárgyalása során tett vallomások. 3. Pogorelec Jelka vallomása, aki több éven át együtt élt Percsec terrorista vezérrel. Az emlékirathoz a jugoszláv kormány külön­böző okmányokat mellekel alátámasztásul.

Next

/
Thumbnails
Contents