Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-25 / 266. szám

•o Off MAGTARORSZAO WT54 november 25. Téli árui mindenből a legjobbal? Pollák Testvéretmét Pfiqsi DörHesíHlWi ÖKJ"* €.50 Iiócmylk gytrl psmul 4.—, ripsz 6.—, fé RyahhendO kUiönlegessegek , 1.5a m Hivatna anok U «yapin P 580 cregStiensftkeim tinöségben p5n 50 félselyem 8. «öl, férfi és gyermek meleq alsóruhák és harisnyák Nöl és férfi kelengyék Gyönyörű pizsamák P 6.80-tól GFB harisnyák9*4r" lerakata DIVATCSEVEGÉS Nemcsak a ruh.a teszi az embert- hanem az a sok apróság, ami még egy ruhához szüksé­ges, hogy az komplett és modemül elegáns legyen. Felvehet egy fiő gyönyörűbbnél gyö­nyörűbb ruhákat, ha a retikülje a cipője, ha­risnyája, kalapja, keztyüje nem áll arányban ruhájával, az egész hatás leromlik Ezért kell nagy gondot fordítani ezekre az apróságokra is. Igazán elegáns nőt nem is a rut.áiáról. ha­nem azokról az apróságokról itélik neg- Igy­pl. nincs csúnyább dolog, mint egy elegáns nő régi, kitömött retiküljével jelenik meg és ha a társaságban kinyitja, ki akarván venni a «sebkendőjét kihúz véletlenül vele egy-két le­velet egy kis ollót egy púderes pam ácsot stb. Milyen más, hogyha a retiktilt kinyitjuk, lás­sák, hogy annak belső tisztántartása is ép oly fontos, mint maga a ruha. Ne legyen agyon­tömve. Először is árt a retikütnek. másodszor visszataszító- Mintha egy kéziszrakrényt hor­doznánk magunkkal, aminek otthon nincsen hely«. Ez az egész retikülhistória onnan jutott eszembe- hogy a múltkor kávéházban voltam nagyobb társasággal, melynek egyik hölgytag­ja mikor kivette a fepdsekjét. véletlenül nyitva hagyta refkülje fedelét és a következő tár­gyak hullottak a földre: esfy kis manikűrkész­let. két notesz, négy számla, egy száraarousfe, egy folyékony rottge- egy levélcsomag, tü> olló. cérna, két zsebkendő és egy kisalbnmra való fénykép. Mind a tizen el voltunk foglalva- hogy a szertegurult holmikat összeszedtük. Ekkor egy férfi összecsapva a kezét, felkiáltott: Is­tenem. hát a nők ilyen nagy terheket cipelnek a kezükben? Hát eíért nem akarják, hogy az ember átnézze a retiküljét? • • • Ne legyen más a retikülben, mint egy új­fajta üvegpuderdoboz- ami nagyszerű ujitás az ar.róságok frontján. Ez egy kis négyszögletű, nmdeti oldalán üveglappal, az alsótükör -ózsa­szitj, -nppali, a felsőtükör kékes, esti kikészí­téshez- A belsejében is van egy tü,kör> amit az általános puderezéshez használnak- Azután egy kis tokban fésűt tartsunk, zsebkendőt esetleg r.cteszt, de ezzel már végeztünk is. A keztyükkel ugyanigy állunk. Ne viseljünk kñbáíuuktól elütő keztyüt. csak ami harmonizál vele. vagy pedig legyen egyszínű a retiküllel, « sapkával és a harisnyasziinével- Hiszen nem csináltatunk anryi garnitúrát, hogy ez külö­nösebb gondot okozzon. Ha van fekete kabá­tunk> amihez minden szín megy. szürke, drapp, Stb- ezt fel lehet használni más összeállítás­hoz is. Pl- fekete kabát nagyon szépen néz ki drapp összeállításhoz, keztyü, sapka, sál, re­tiktil. Ezt a garnitúrát azután nyugodtan fel lehet venni egy barna, akár tavaszi toilette­hoz is­Nagyon divatosak a csont- és egyéb fajtájú karkötők- Vannak hölgyek- akik egész karkö­tőkitltuszt űznek- Tizet ls felraknak karjukra. Ha csak a kis ujját megimozditja, már cseng­bong körülötte minden- Elég abból kettő, vagy három. Csak nem akarunk az indiánod"!' hason­lítani? Legszebb kiegészítése a ruhának, ha már divatosak akarunk lenni, egyforma klips. öv­csatt és egy szélesebb fém, vagy fakarkőtő. Dr. Dévairté Erdős Böske. Hermelin estélyi köpeny és keop A legköltségesebb estélyi toilettek is klasszi­kusan egyszerűek. Az idei téli szezonban ha­talmas teret hódítottak a fémes és fémmel át­szőtt anyagok, azonban elővigyázattal kell ke­zelni .az annyira divatos fémkelméket, ame­lyek alkalmazását igen gyakran túlzásba vi­szik. A divat valóban találékony, ha arról van szó, bogv minél drágában állitson elő valamit. Azonban a divat irányitói mindinkább kezde­nek számolni azzal a körülménnyel, hogy nincs mindenkinek mód iában ,.nerc"-eket és heroHineket vásárolni. Pári«ban máris fel­kapták a fe«tett prémet, az ugvnevezett „egv­behangolt prém és kabát" tulajdonképpen sok­kal kellemesebb, mint az elütő szinü prém, amely mindég kissé feltűnő, sőt néha tolako­dó is. Délutánra és estére a dúsan prémezett ki­monószabásu vagy keppes, testhezálló kabátok divatosak. A keppek gyakran készülnek szö­vetből, azonban sokkal praktikusabb a kabá­tokra különálló szőrmekeppet csináltatni, mert a szőrmekeppet eppen ugy viselhetjük délutá­ni ruhánkhoz, mint ahogy pótolhatunk vele estélyi belépőt Leginkább a rókakeppet vise­lik, de divatosak a vakond és sil keppek is. De nemcsak a kabátokat, hanem a rubákat is szőrmézik. Legalkalmasabb erre a leopárd és a hermelin. Bemutatok egy báromnegyed bosszú estélyi köpenyt hermelinből és egy hermelin keppet, melyet Párisban már is felkaptak és a téli bá­li szezonban nálunk is igen nagy sikernek néz elébe. Jules Erős. A DEI.M AGY^RORSZAG NOVEt.LAPAr.YÁZATA Zoli mérnök lesz Kendynek ugyan sose volt fia, de mégosak fe­lesége se, de mivel akkor éppen nagyon jó ked­ve volt, s epy kis tavasíi bolondságot minden év­ben megkockáztatott, rámondta: — Dehogyis haragszom ... -i- Nagyon megnyugtat** de most már nem tar­talak föl Szervusz kérlekalácsnn. Még csak rá se tudla mondani a szervusz-t, máris lecsapta a kagylói. — Hát ez egy jobb eset, — gondolta magában, -- most jöttem meg, máris milyen nagy a biza­lom! Még ióformán eszében volt aV egész eset, mi­kor uirn berregett a telefon. Most már nem vette föl mindiárt a kagyiiM Oonflclkozott. — Einve. ha mesrint egy llven eset lenne? Közhrn meg javában szólt a csengő. Odakinn. megmozdult egy «zA. Léptek k^zplegtffc az ajtó feJU^I iftflPn 'mozdulattal tetemeit* a kagylót. A h'gjck megszűnték Vilakl beszélt: — Kezét csókolom apám! T<p»dv mr»st már ideges lett Megint apának mondják! — Ki beszél ott? — tjnrp fi tv látszik, még minflig nem frstháltáfc meg ¡j telefonodat. Én <e ismerem meg ugyan a h ti í dit. de amint 1áfom, t* az enyénfít Ha­nem íz most fifm íonros. Ynílofl-e, Tn1 újság} Ki­neveztek. Havi 350-nel. Apukém, olyan boldog vagyok! MWst V*»dtp esnk érteni a két dolog közötti ösz­•izrfüíft'écl ,Tó arcot \'í<rott a 'floloTtroz, s mivel a telefon állítólag elromlott, ffratnlált a „Tiának" , _ Hát jól v-wi gyerek. Ert elvártam tőled. Le­gyen ni én gratulációm a* »l®ő — Köszönöm ,apám, de most szeretnék tőled valamit kérni. 350-nel már meg lehet élni kettő­nek. Ezt nem értette. — Mii akarsz? — Azt gondoltam, most, hogy vagyok valaki, hiztös3n megengednéd, hogy megnősüljek. Apu­kám, ma bemutatom néked. Biztos vagyok ben­ne, ha megismered, megváltoztatod véleményed. H vd meg vacsorára. Azért ne haragudjál rá, bogv gépirólánv, elvégre mindenkinek kell vala­hogv dolgozni Ö igy dolgozik! Kendynek szörnyen melege lett Legjobban sze­rette volna levágni a kagylót, de ha már elkezdte, folytatni is kell. Most már igazán nem tudta, mit mondion: megint csak azt a két szót nyögte ki: — Mit akarsz? — Hát mondtam hogy hivd meg. Tudod legjobb lenne ,ha egy budai kiskocsmában vendégül lát­nád vacsorára. Jó? K^ndv már megizzadt. Nem mert egy szót se szelni Egy pár kinos másodperc telt el, aztán ki­bögte: — Nem bánom. — Köszönöm, apám. De hol lesz a vacsora? — Ahol akarod. — Hát akkor 8-ra a Csillag-étteremben a vi­szontlátásra. Csókolom! Alig tette le a kagylót, megsemmisülten rogyott le egv izékbe — Phil-ha! Mi tesz Itt? .Tobbanmondva: ml volt itt? Máray fiem engedte kineveztetni a fiát. Aztán mégis kinevezték A fiu meg akar nősülni, az apii még nem ismeri a jövendőbeli menyét. Sőt valfVsr.infi. bogv nem is akarva megismerni, fis én fiibst megbldnttatn a gordlusi csomót Ez natrv­síerü! De mennyit is mondott ez a fiu? S-a-t? Elő­vette » kis zsebnaptárát. Igen, 8-ra már eligér­kezétt A kis unokahugának. Egy-két órát mindig vele van. ha Pestre kerti. Édes kis lánv! 19 éves. U<rv szereti, mintha a saját lánya volna. Hirtelen ponílrtlkriTm kezdett. Ma már találko­zott a vonatnál a kicsivel, de npm igen beszélgeti­tek Azaz. bogv csak ő nem. A lánv folyton csa­csogott. Valami mérnökről beszélt folyton, meg valami kinevezésről, egy bankLaazirató DaDáról. aki nem enged meg valamit. Egész nap nem gon­dolt rá, de most az egész beszélgetés eszébejutott Most már biztos volt. hogy jól működött. Tisztén állt előtte az eset Akaratlanul is házasságközve­titő lett. Eddig jutott, mikor hirtelen megállt az autó. Fölfutott az öreg Márayhoz nem is engedte szó-» hoz jutni. — Szervusz, ráérsz este? — Rá. — Akkor legyél 8-kor a Csillagban, Budán. Fontos tárgyalásom van. Szervusz. A viszontlá­tásra! Már kinn is volt Máray értetlenül nézett níána: — Na, ha ez nem bolondult meg, akkor senki. Kendy meg elrobogott az unokahugához, össze­vissza csókolta, megmagyarázta neki az egész esetet és mást se csináltak délután, mint várták az esti találkozást. Egyszercsak összeráncolja a kislány a homlo­kát, pici száját még összébb húzza: — De hát, ha Máray bácsi nem egyezik bele? Ha rosszul sül el a tréfa? — Jaj, de csacsi vagy! Meglétszik, hogy nagyon kis lány vagv nfégt Miért ne egyeznék bele? Ha ez megtudja, hogy az én unokahugom vagy, térd­reborul előtted. Mit gondolsz, az volt az öregnek a baja, hogy csak egy gépiró'ánynak udvarol a fia. Az bántotta, hogy nem valami Krőzus lányát veszi el a Zoli Jegyezd meg, pici, ez a tréfa csak jól sülhet el! Hisz azt tudja az öreg, hogy egy szál ingben úgyse adlak férjhez Na, igazam van? Este a Csillagban fél óráig magyarázták az igazgató urnák, hogy mi történt Az öreg csak néz­te a fehér abroszt és hitetlenül ingatta a fejét. Azt érte!te csak, hogy Kendy nnokahuga Zoli menyasszonya, de hogy hogyan lett azzá, azt nem tudta felfogni Ami nem bank-dolog, az mind ért­hetetlen, előtte. — Hiába, még most se értem — Nem is kell, mondja Zoli nekihevülve, Srtjűk azt mi ketten S közben meleg pillantást váltott ujdoostill menyasszony á val.

Next

/
Thumbnails
Contents