Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-24 / 265. szám

DELMAGYARORSZAG 9EBOED. SswheizlMCg : Somogyi ncca lS^lUem, Telefon: 23-33.KiadAhlvalal klílctilnkOnyvlíir é* fegylroda : Aradi urrn 8. Teleion : 13-OA. — Nyomda : LBw LIpOl urrn 1«. Telefon • 13—oO. TATtralt és levélchn t DélmroynronzAa Szeged ¡••••••mMHHi Szombat, 1934 nov. 24. Ara 12 fillér X. évfolyam, 265. $z. ELŐFIZETÉS- Havonta helyben 3.20 Vidéken «• Budapesten 3.00, RUltHlddn 8.40 oenno« * Egyei izém Ara hélkiiznnp ÍZ, valér» é« Unneanap ZO 1111. Htrdelééek fel-vétele tarifa «zerlnl. Menle« len 11c ItéHA klTételévnl naponln renanl Kuliura és pénzügy Néhány év előtt bejárta az orszáerot egy kabarétréfa, amelynek az volt a refrénje, hogy itt csak két dolog lehetséges. Amiről most szó lészen, az nem tréfa. Lehet, hogy kabaré. De ország és fiskus szempontjából szomorú, nem annyira megnevettető, mint megkönnyeztető kabaré. Hogy azonban itt is csak két dolog lehetséges, az olyan igazság, mint amilyen az, hogy a kulturával vagy a kulturális élet tényezőivel szemben alkalmazott erőszakos ténykedésekkel a fiskusnak is többet ártanak egyes pénzügyi hatóságok, mint amennyit használni akarnak vagy tudnak. Hogy Csikós Nagy József változatos stílusán beszéljünk, nem kell bemutatni Molnár Ferencet. Az alakja telt. Az arca is. A haja fehér. Szeme tóján a monokli körül a bőr még nem húzódott ráncokba. Mindig egyszerű szürke ruhában és fekete cipőben jár. A kalapja az uccán a fejéről soha le nem kerül. Se a rekkenő hőségü juliusban Karlsbadban. Se a világforgalom gócpontjába került kicsi Salzburgban, a lázas lüktetésü augusztusi napokban. De a sötét szinü kalap alól mindig és mindenhol szinte kérkedve kandikál ki a hófehér haj. Vannak azonban Molnár Ferencnek olyan tulajdonságai is, amelyekről a Csikós Nagy József«^*, és ugy látszik, némely pénzügyi hntóságo.: se tudnak. Molnár Ferencnek nemcsak minden ruhája kiváló. A drámaírói munkássága is. Az ördögöt is Molnár Ferenc irta s ha megengedik az imént említett mélyen tisztelt urak, az ő nevével keltette öt világrészben a magyar névnek is dicsőségét a Liliom. Ha a Csikós Nagy Józsefek azon a címen, hogy kiváló újságírók, nemcsak a magyar vasútra fogadnának el éves szabadjegyet, hanem Európa többi országának a vasutjaira is és újságíró minőségükben — mert ki ne tudná Szegeden, hogy Csikós nemcsak mint Józsi, hanem mint éjt nappallá tevő dolgos és szorgos újságíró is nagy? — utazgatnának egy kicsit külországokban is, tapasztalhatnák, hogy Molnár Ferenc nevével az innsbrucki vagy az egyik zürichi színház szinlapján épp ugy lehet találkozni, mint stockholmi, brüsszeli, párisi, londoni, bukaresti, madridi, római és belgrádi színházak szinlapjain. De ez csak Európa. Hátha még a többi világrész — vannak még vagy négyen — vasutjaira is kegyeskednének elfogadni éves szabadjegyet, a köztudat szerint is olyan kiváló szegedi újságírók, akik néha-néha ügyvédeskednek is, de akkor azután alaposan s akiket a közvélemény mint álandó közjegyző-aspiránsokat is ismer. Hogy pedig ne csak a lényegről beszéljünk, a dolog ugy történt, hogy a pesti pénzügyi hatóságok kétszáz ezer pengő évi jövedelem után adóztatták meg Molnár Ferencet. Az író, akinek a nevétől — ismételjük — öt világrész viszhangzik — évi százhúszezer pengőt tartott igazságos adóalapnak s hogy az adóalapot is érvényre juttassa, meg az igazságot is, a pénzügyi hatóságok döntését megfellebbezte a közigazgatási birósághoz. Ez eddig valamennyire rendben volna. Egyáltalán nincs azonban rendben, hogy a törvény betűjének szigorú érvényesítésétől némely esetben — reméljük, nem mindig ilyen szigorúak — a világért el nem tekintenének a pénzügyi hatóságok. Sőt ezért a sorsüldözött kis országért sem. Mással, mint ezzel nem tudjuk magyarázni, hogy a különböző foglalásokkal Molnár Ferenc esetében sem várták be a közigazgatási bíróság döntését. A bíróság igazságnak azt fogadta el, amit Molnár mondott igazságnak. De a finánc sietett a foglalással s a külföldön most — a foglalások feloldása után — megint megírhatják rólunk, hogy Magyarországon erős a paprika, nagy ur a finánc és gyönge lábon áll a kultura. Azzal kezdtük, hogy itt csak két eset lehetséges. A fináncnak módjában van kiirtani minden kulturális megmozdulást. Vagy, vagy. Vagy csak a fiskust nézi, elvonatkoztatva az egészséges gazdasági és kulturális életföltételektől. Vagy ugyancsak a fiskust, de mint élő organizmust s egyik szerves részét annak a sokkal nagyobb, céljaiban és hivatásában kiemelkedőbb, erkölcsi és gazdasági jelentőségében kimagaslóbb szervezetnek, amelyet államnak hivunk 3 amely nemcsak a fiskus, hanem a gazdasági és kulturális élet fejlődésképességo nélkül is visszahanyatlik. Magyarország a Jegyzék sürgős letárgyalását kéri a Népszövetségtől — Ideges meglepetés Párlsban a határozott magyar állásfoglalásra Budapest, november 23- Magyar politikai körökben osztatlan és általános felháborodást keltett a tegnapi jugoszláv jegyzék. A jegyzékkel kapcsolatban élénken tárgyalják Jeftiesnek azt a kívánságát, hogy a jugoszláv panasz a Népszövetség legközelebbi ülésén, tehát januárban kerüljön napirendre Ezzel szemben magyar politikai és diplomáciai körök álláspontja az> hogy a panaszt azonnal vegye tárgyalás alá a népszövetségi tanács- mert Magyarország elsőrendű érdeke, hogy a panasz alaposságát lássa a világ közvéleményeEckhardt Tibor népszövetségi főmegbizott délelőtt ugy nyilatkozott, hogy az éles jugoszláv támadás és az igazságtalan hang. azt a fokozott kötelességet rója nemcsak a hivatalos körökre, hanem a közvéleményre is, hogy higgadságát és komolyságát őrizze meg- A támadás igazságtalan, abból ránk hátrány nem származhatik. Nincs bizonyíték — írja Genf Genf, november 23- Jugoszláviának a Népszövetséghez intézett levele nem keltett olyan bombaszerü hatást Genfben- mint ahogyan várták- A lapok nem olyan nyilatkozatot vártak, amely kizárólagosan egy állam ellen irányul és hogy a gyanúsításokat egyetlen bizonyítékkal sem tudják alátámasztani- A legnagyobb meglepetést a beadvány nyers hangja okozta• Mindenkiben kétségtelenül az a kérdés merül fel. hogy milyen lehetett a levél eredeti szövege, ha Laval mérséklő hatása ellenére is ilyen durva maradt. A Journal de Genevre többek között a következőket írja: '.Nehéz megérteni a szenvedélyes hangú jugoszláv méltatlankoáást- Kívánjuk azonban, hogy a nemzetek szövetsége a szenveáélyek fölé tudjon emelkedni- Nemzetközi körökben meglepődósének adnak kifejezést, hogy a jugoszláv jegyzéket nem követte nyomban az emlékirat is- a vádak nincsenek bizonyítékokkal alátámasztva- Ez igen sajnálatos, minthogy minden véleményt a kérdés érdemére nézve fenn kell tartani. Idegesség Parisban Páris- november 23. A párisi esti lapokban is megnyilvánul az a meglepetés, amelyet Magyarországnak a jugoszláv jegyzékkel szemben tanúsított erélyes fellépése keltett- A sajtó bizonyos aggodalommal várja a választ arra nézve, hogy Magyarország csakugyan az ügy azonnali tárgyalását óhajtja-e- Ennek bekövetkezte általános nézet szerint, botrányra vezetnie és veszélybe sodorná az ügynek Laval által elgondolt békés rendezését- A magyar lépés nagy idegességet és zavart keltett Párisban- Főként attól tartanak itt. hogy Magyarországnak sikerül megzavarni a, jugoszlávolusz közeledés politikáját. Eckhardt nyilatkozata a párisi Temps-ban Páris, november 23. A Le Temps genfi tudósítója beszélgetést folytatott Eckhardt Tibor magyar megbízottal. — A magyar megbízott — ir ja a lap — mindenekelőtt csodálkozását fejezte ki, hogy a jugoszláv jegyzéket tüstént közzétették anélkül, hogy vele egyidejűleg nvilvánosságra hozták volna az emlékiratot is. amelyben Jugoszlávia Magyarország elleni vádjait igazol ja. — Nemzeti becsületünk megsértését látom —. mondotta Eckhardt Tibor. Mindent elszenvedtünk, de nem engedjük nemzeti becsületünket megsérteni. Ha a két okmányt egyidőben tették volna közzé., semmit sem szóltunk volna, hanem tüstént munkához láttunk volna, azonnal felkértem volna Budapestet, hogy a jugoszláv kormány határozottan körvonalazott panaszai alapján a vizsgálatot ejtsék meg. — A jugoszláv jegyzék nem csupán egyes hatóságok, hanem Magyarország nemzetközi v