Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-04 / 248. szám

io oft MArvAROpeznr, T934 november Kalor, Etna, Globus, Cyklop, folylonégő kályhák tűzhetek, zománcozott edény leszállított árban Bruckner Vasudvarban ja, aki a fokozott munkában hirtelen megbetegedett. Gavallér-direktora autón hozta el Szegedre, itt aztán csak megnyugtatót mondottak az egyetemi doktorok. Néhány nap múlva továbbfolytalja primadonna útját Sopronba... Pesti jólértesültek azt a hirecskét rebegték, hogy az ifjú szubrett,művésznő, — aki az elmúlt évben hódított Szegeden és szeptember óta Pesten borzolja a sziveiket — rövidesen férjhez megy. A hírnökök szerint a kiválasztott vőlegény Földe»s y Géza művész ur volna, aki Sziklai direktor három év előtti társulatánál hősszerelmeskedett és jelenleg a Király Színház felé igyekszik ... A lelkendez» gratulációkra művésznőnk telefonon cáfolta meg az intrikus híreket.,. A drámai társulat műsorát is összekovácsolta már a hadvezetőség. A legközelebbi időben Az orvos, az Aranybástya, ödipusz és az uj Molnárjáték szerepel a munkarenden. December végén pedig megjelenik • szegedi deszkákon Bródy Sándor felejthetetlenül drága „Tanitónő"-je, Könyves Tóth Erzsi búcsújával a Nemzeti Színház előtt... Méltóztattak hallani, hogy az ősbemutatók idei sorát még egy nagy premier bővíti ki: januárban* „Operabál" tesz a színházban ... A lázas készülődések már most megkezdődtek a szegedi farsang legfrakkosahb és leglázasabb eseményére. A mai prognózis szerint a földszinti jiézőtcret felemelik a 6zinpad magasságába és a színház két részét valódi operabáli aranyhíd fogja összekötni. Az aranyhidon a legszebb farsangi attrakciókat tervezik Szalay Karolával és az Operaház halletikülönitményével... A farsangi helyárakat is kikovácsolták már: a páholyok árát 50 pengőkre tervezik és egy-egy földszinti belépőjegy alig lesz 10 pengő. Persze, pezsgős pavillon, felvonulás, kosztümparádé, filmfelvétel és még hasonló események szerepelnek a tervezeten. Teljes vidéki felvonulást is szerveznek a szegedi operabálra, amely az idei farsang ritka eseményének Ígérkezik ... Néhány édes-aranyos történetet is feljegyeztek az elmúlt napokról. Az egyik az islert nemzetközi pénzintézet pénztára előtt történt. Egy rátarti öreg magyar lépett be a bankba tanyai csizmájában. — Az ügyvéd ur mondta, hozzam be a váltót, r szólt tempós gondossággal a gondos bankögyészre mutatva. — Rendben is lesz, — válaszolt közvetlenül a bankdirektor —, de irja is alá azt a váltót 1 Az öreg magyar rándított egyet a vállán és így zárta le a pénzügyi beszélgetést: — Azt már nem!,,, Nem irom alá, — mert italos vagyok... Nemes városunk üzemigazgatósága is ülést tartott a napokban. Arról folyt a szigorú és szakképzett vita, hogy traktort kellene venni a tápéi gazdaság számára. — Aztán hány lóerős kéne? — érdeklődött derék városatyánk. — Azt nem lóval húzzák, hanem benzinnel megy!... — válaszolt gondolkozás nélkül városunk előkelő tisztviselője... És még egy aranyos történet a leánygimnáziumból. Latin óra dereng az osztályban és a tanár ur nagy buzgalommal a rendhagyó igék töveit magyarázza a boldogtalan diákkisaszszonyoknak. — D i c, d u c, f a c, f e r, — meséli a tanár ur a bűvös varázsigéket. Na, tud-e maga is ilyeneket, kislányom, — szól a padok felé latin-szerelmü kisasszonyunkhoz, aki bájos egyszerűséggel így fedi fel kétségtelen nyelvi tudását: — Uk, muk. fuk... DIVATCSEVEGES Estélyi ruhagondok Nem lehet elég előre az estélyiruhagondokról beszélni. Még a nyári holmikat viselhetjük többékevésbé, de már ott motoszkál a kérdés: vájjon milyen estélyi ruhát osináltassak. Nagy probléma, határozottan — eltekintve a pénzt, — mert ha nagy estélyit akarunk, valami egészen különlegeset szeretnők. Mert hiába, estélyi ruha kell.. Ma már, tekintsünk el újra a pénzkérdéstől, nem olyan nagy probléma mert egy estélyi ruhával megoldottuk a nagy délutáni ruha problémáját is, amennyiben egy kis levehető kabátka, vagy az ujjrész legomboíhatósága nagyszerűen megfelel a célnak. Itt van rögtön egy példa: fekete angol bársony nagy estélyi ruha, hátul mélyen kivágott, ujjatlan, sima, kétoldalt felslicoelt hosszú estélyi ruha, a derékon strassal díszített övvel, a nyaknál egészen csípőig érő kikeményített ecru csipkezsabó, mely hátul stuartszerüen eláll. Ehhez van egy kis szűk bársonvkabátika hosszú ujjakkal, amit ha felvesz az ember, nagyszerűen viselheti elegáns délutáni ruhának. Hát nézzük csak. milyenek azok az uj estélyirivhaanyaeok. Mondhatom, nagy a válaszlék Kezdjük a már agyonbeszélt bársonynál. Talán még soha nem volt ennyire divatos, mint az idftn. leaz, ami igaz, elegáns, jól öltöztet és amig osak egy darabkája van, fel lehet használni. Pl. ha már csak darabok vannak jól lehet kalapra használni, de ha már ennek sem megfelelő, szép modern diszpárna készülbet belőle. Természetesen, a «bársonnyal együtt kell megemlítenem a velúr siffont minden színben. Legújabban az úgynevezett ombrirozott bársonvokat favorizálták az estélyi toilettokra (Ombrirozott = árnyékolt anyag, amelyben az alapszin árnvalatait kihozza egy szélben). Gyönyörűek ezek a t«ilettok. Semmi disz nincs rajtuk, rendszerwt kis uszállyal, egészen szűkre szabva készü'nek Nem mehetünk szól nélkül el a taft és a gyapjú csipke mellett sem. Ha a kettő közül kellene választani, gondolkodás nélkül az utóbbit választanám, mert az is olyan, mint a bársony. Sokáig elegáns és nagyon praktikus. Az idén a bársony muszlint, a brosét és a lémái veszik legtöbben estélyi belépőre. Nem kabátok az Idén, hanem pelerinek Ez is mutatja a gazdasági viszonyok romlását, mert lénvege-en kevesebb anyag, kell egy pelerinhez, mint az egykori kabátokhoz. Ne essenek kétségbe azok a hölgyek, akiknek van tavalvról. vagv régebbről crep satin ruhájuk. Azért említettem utoljára, mert valóban kevesebb focv belőlük, mint az előző években De azért nyugodtan lehet viselni az idén is, a divat nem szab korlátokat. Az idei estélvi ruha divatban mindenki megtalálhatja azt. amihez kedve van. leomlottak a korlátok, a divat nem követeli az idén. hogv a hölgyek mecint uniformizálódjanak, mindenki tanuskodhatik ezúttal egyéni ízléséről. Dévainé Erdős Böske. DIVATPOSTA Tanácstalan. Bírna ruháján hajrvla meg n lis részt, az idén is divatos. A nvak körül csináltasson arany flitter bubigallért, esetlen kézelőt Is. Kockás és egyéb masnit mellőzze az idén Hí nem atfir aranvat. amely határozottan a legelewínsibb lenne, vegyen hasonszinü bársonyt, vagy fényes anva ?ot Kétszáz pengő. Ne haragudjon, de leveléből sehogyse ismerem ki magamat. Sokat kérdez anélkül, hogv megírná, mire van szüksége. Legyen szives, feleljen erre a kérdésemre. A DELMAGYARORSZAO NOVELLAPALYÁZATA Többet ésszel, mint erővel Jelige: „Civitas Fidelissima." Korán reggel volt, a boltokat még csak elvétve nyitogatták, a nap ferde sugaráhan érte a kis város piacát. Mári néni elbicegett a templomba. Kellemes hüvkssé.g, enyh« tömjén illat csapta meg, amint belépett A szép, szines kőkockákon minden lépésénél nagyot koppant a falába, melyet egy vasúti szerencsétlenségnél szerzett az ép ballába helyett. „Csiba te!" morogta bosszúsan és megfogta nz örökké renitenskedő portékát Mikor a súlyos baleset érte, »agyon nekikeseredett Mári néni. Egész nap sirl. rítt a kórhá*! pokróc alatt. — „Koldulnom kell" — gondolta egyre —, „koldulni, ülni a templom lépcsőjén és alamizsnáért nvujtani a kezem! Aztán egyre jöttek a látogatók, finom urlasz«»onyok. — „Ne sírjon Mári nént" — mondogatták és jó latokat raklak az éjjeli szekrényre, — „ne sírjon, nem hagyjuk mi el magát! Annyi évig szolgál! beosülellel a város legjobb házaiban... Most k! pénzt ad neki, ki ruhái, néha tollat Tószt, harisnyát fejel Megél. Régi jókedve is viszszatért, — megint huncutul csillog a szeme, ha valamelyik ismerői, ház jó meleg konyhájában régi jóízű történetet mesél. Mert látogatóba eljár néhanéha, különösen, ha fogytán a zisir, meg a liszt. — „No. meggvüttem, akad valami dolog?" — kérdi frissen, mikor bedugja ráncos öreg fejét a konyhaajtón. De előbb, minden reggel elballag Mári-néni a templomba, korai misére Az ilyen öregasszony szeret jóban lenni az Istennel. Nyáron különösen kellemes hűvös a templom. Itt csendesség van, béke. nyugalom. A festett képek barátságosan néznek az imádkozóra, az oltár előtt aranyos ruhában hajlong a pap, a menvezetről Isten szeme néz a gvülekezetre A szép, kékpalástos lourdesi szűz szelíd arrcal, homlokán arany csillagos koszorúval álldogál a szürke sziklák között, körülötte vastag gvertvák és virág, sok, sok virág. A szines ablakon betűz egy napsugár, egyenesen Jézus meztelen szivére. Mári néni kezére csavarja az üvegszemű fekete olvasót, száját megtöröli a kendő csücskével, sóhait egvet, szaporán pislog és végig mondja becsülettel az ötven üdvözlégy Máriát, a hozzátartozó mintyánkokkal és könvörgéssel együtt. — ugy, ahogy akkor a kórházban megfogadta. Később, — éldáist oszt a pap. Egyformán jut belőle mindenkinek, a szép. kifestett, cifra ruhás nagyságáknak és az ilyen kopott, nyomorék vénasszonvnak is. Mikor mise végeztével végigkopog a faláb, a kemény kőkockákon, sokan rosszalólag néznek utána, ©sak szűz Mária int csendesen a szemével, tudja ő, hogy nem tiszteletlenségből történik a csendháborítás. Kilépett az öreg a most már fényárban nszó uccára Tegnap elfogyott a zsirocska, — no elballag Mikó doktor urékhoz. Végig az utoa minden ablak tárva, egy-egy csinos cselédleány hajlik ki, — bizonyos, hogy nem az öregasszonyt várja. A szomszéd uccából trombitaszó harsan vezényszavak csendülnek, — 1önnek a katonák. Kopog a faláb uccahosszat, a bimbóbaszökkent vadgesztenyefák alatt ha lassan is, ha nehezen is, elviszi a gazdáját Mlkó doktor un muskátlis portája elé. A halk csengetésre Ditke nyit ajtót. Ditke, aki olyan friss és üde, mint a hajnali szellő. — Mári néni, baj van? — súgja izgatottan, mig az öreg áhítattal csókolja meg a kislány vállán a fodros, fehér kis musslin kendőt. — Mi baj lelkem kisasszonykára, talán szekundét kapott? — Ne tréfáljon öregem, inkább jöjjön a kertbe, majd elmesélem! Mint mikor a rózsára hernyó mászik, ugy ültek egymás mellett Ditke és Mári néni, a viruló alma* fa alatt, a korhadó kis lócán. — Az ugy volt. — meséli a kislány és arcocskája lángolóra gyul. — tudia, az ugy volt. hogy a Pista meg én —, a Fejér Pista meg én ... — Tudom, — szól közbe Mári néni —, a Ditke kisasszony meg a Pista úrfi szeretik egymást, ugy-e? — és fénytelen öreg,szeme uj ragyogásra gyul, amint gyönyörködik a kislány zavarában. — Igen. nem. — mármint a Pista —, seepeg Ditke és elrejti könnyes arcát a vénasszony vastag, kicsit dohos szagú nagykendőjében. A kérges öreg kéz végigsimít a selymes hajon. És összevesztek, — talán már nem is szeretik egymást, csak a szivük fáj nagyon. Igaz-e? — Igaz, — hangzik tompán a bolyhos nagy* kendőből —. de honnan tudia ezt Mári némi?