Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-18 / 260. szám

1934 novemEer 18. ÖECMÄGYÄRÖRSZÄG 11 Indiai hercegnő Iész egy pesti lányból Budapest, november közepén. A pesti társaságoknak újra szenzációja van. India egyik nábobja. a lahori uralkodó rádzsa unokája és trónjának várományosa januárban oltárhoz vezeti egy pesti kézimunkaszalon tulajdonosának ragyogó szépségű lányát. A menyasszony, a szép Friedmann Flóri már hónapok óta Indiában él, vőlegénye családjának kérésére felvette a brajunin-vállást és hozzátartozói most készülnek a hosszú útra— Pesten, a- Belváros szivében, a Váci-ucca 9• számú ház első emeletén van a Kari-szalon. A tulajdonosa Friedmann Ármin, de az üzletet Fried mamié vezeti. Három gyereke van a családnak: Flóri, Sári és Jancsi. Flóri a legidősebb, most mult huszonhárom esztendős. Szép feketehajú és villogó szemű lány- Arcának bőre ragyogóan fehér- Pesten végezte az iskoláit, a leánygimnáziumban érettségizett, mdviel azonban tovább akart tanulni, szülei Oxfordba; küldték, az orvosa fakultásraItt ismerkedett meg Bubakker Namrbei lahori diákkal. A fiatal indus egyszerre három fakultás előadásait hallgatta Oxfordban. A jogi-, az államtudományi- és a közgazdasági doktorátus letételére készült. Bubakker Nanaboi unokája u lahori uralkodó rádzsának, családjának vagyona európai fogalmak szerint megbecsülhetetlen. Bubakker Nanaboi megismerkedett 'Flórival és nagy szerelemre gyulladt iránta- Jól nevelt indushoz illően levelet irt haza és szüleinek, valamint nagyatyjának bejelentette: feleségül akarja venni a pesti kézimunkaszalon tulajdonosának leányát. A szülők erre hajóra ültek, eljöttek Európába, megismerték fiuk ßzive válaszottját és mived az éjfekete szemű Flóri az ő tetszésüket is megnyerte, Pestre utaztak. hogy a szülőktől kérjék meg a szép Flóri kezét. Most következett aztán a meglepetésFriedmann Ármin minden várakozás ellenére kijelentette' hogy nem adja, apai beleegyezését a házassághoz. Nem akar elszakadni lányától és nem engedi meg, hogy Flóri Indiába költözzék- Hiába való volt az indusok ismételt rábeszélése. Friedmannék hajthatatlanok maradtak és a lahori rádzsa fia, Bubakker Nanaboi előkelő szülei négy évvel ezelőtt bizony eredménytelenül hagyták fel a Gellért-szálló appartementjétKözbein a szerelmes fiu ismételten járt Pesten, ahol végre engedni kezdett a szülők ellenállása- Flóri addig kért, könyörgött, amig a szülők beleegyezésüket adták a házassághozA szülők erre újra eljöttek Pestre és egy évvel ezelőtt itttartották meg szük családi körben az eljegyzést. A vőlegény családjának kívánságára aztán a menyasszony hat hónappal ezelőtt kiutazott Indiába, mert a brahminok törvényei szerint legalább félévet kell ott tölteni a vőlegénye családjának körében- A lahori márványpalotában külön lakosztályt kapott, ékszerekkel aján áékozta meg őt a vőlegénye családja és a pesti lány ünnepélyes szertartások között tért át a brahminok vallásáraHárom héttel ezelőtt Bubakker Nanaboi egy barátja társaságában újra Pestre utazott, ezúttal azért, hogy menyasszonyának sziliéit és egész rokonságát ünnepélyesen meghívja a lakodalomra- Az esküvőt, brahrnin szertartás szerint januárban tartják meg és arra Friedmannék kiutaznak IndiábaFriedmanné könnyes szemekkel mesélt a Flóri szerencséjéről- Még mindig nem tud belenyugodna, hogy leánya Indiába megy férjhez. Amikor azt mondottam neki, hogy örülnie kellene, hogy a Flóriból hercegnő lesz, lemondó szomorúsággal felelte: — Ezen örülni? Egész nap sirni szeretnékAz ember felneveli a lányát, aztán örökre elveszti- Hiszen olyan messze van India, hogy alig látjuk majd Flórit- Mi arra számítottunk, hogy pesti asszony lesz belőle és itt marad mellettünk- De hát Flőri is szerelmes és a szülők nem tehetnek mást, minthogy nem gördítenek akadályokat két szerelmes ember akarata elé». Leányom leendő anyósa ezenfelül vezetője ex indiai suffragette-mozgalomnak, a nők egyenjogúsításáért harcol, újságokban, könyvedben, gyűléseken követeli India aszszonyai számára a teljes egyenlőséget, a lányom tehát jó helyre kerül- Flóri áradozó leveleket ir haza, mindennel meg van elégedve, imi azonban mégis vigasztalhatatlanok vagyunk— Olyan messze van IndiaPadl .fóblönbtfil se, nem ilyen állj-meg-kenyér-megeszléklegéaytül 1 Olyan volt az a fölnyullott, büszke teremtés loOogó szemével, nekipirult arcával, előre feszülő mellével, mint maga a vad, kihívó szüzesség. Gábor megbódult a dühtől és a leány dacos szépségétől. Fejébe szakkent a vére, fölkapta az állát és előre csapta a ballábát, ugy vágta vissza, hogy még a fogai is megcsikordultak bele: — Az anyád csillagát! Hát majd megmutatom, hogy vagyok olyan legény, mint más! — Akkor legyen nekem százforintom! nevetett gúnyosan a leány. — Akár holnap is megláthatod! Közel van a födünk. — No, majd meglátom — felelte a leány s azzal sietve elköszönt. Gábor fujt, mint a bika. Véres volt a szeme s ropogtak az Izmai a tehetetlen dühtől. Ment egyenesen a kocsmába. Éjfélig öntötte a bort magába s verte kurjongatva a tenyerével a mestergerendát. Akkor hazament. Másnap, még alig pitymallott, már felöltözött a régi legényruhájába. Aztán befogott és kihajtott a mezőre. Az eke már ott kinn várta. A mezőn egy lelket sem látott. Boldogan szívta tele a tüdejét az éles hajnalt levegővel. Mintha valami felhő tisztult volna el az agyáról. Könnyűnek érezte a fejéit és acélosnak a karjait. Feje fölött pacsirták emelkedtek az égnek ezüsthangu nótafonálon. Mintha csak az ő jöttét várnák. Gábor kifeszítette a mellkasát, hogy ropogtak belé a csontjai. Nyújtózkodott egy nagyot, aztán beleakasztotta az ekét a nedves, duzzadó földbe. Végre itthon volt. Vígan szaporázták a lovak az első barázdát. Már hétszer fordultak, amikor messziről jövő énekszó ütötte meg a legény fülét. Friss, éles és vidám aöi hang hasította széjjel a hajnal csöndjét. jwArttfi&rü. E1ZS1 örzise volt. Vállán kapával, ringató járással közeledett a dűlőn. Akkor ért az úthoz, amikor Gábor. — Jöreggett. jómunkát! — köszönt a leány. — Korán fölkelt Gábor bátyámt — kezdte s a szeme huncutul megvillant — Mint afféle állj-meg-kenyér-megeszlek-ember, — felelte dacosan a legény. A leány levette a kapát a válláról s odaállt Gábor elé. Arca piros volt a csípős hajnali levegőtől. A szája éretten, nedvesen csillogott s gyöngén remegett: — Most már elhiszem, hogy egész ember kegyelmed, Gábor bátyám. — Nahát — felelte Gábor s megenyhült a nézése. Megfogta a leány vállát s mélyen belenézett a szemébe: — Hát aztán elmenjek-e MusziLaországba szeretőt keresni, örzse? A leány a haja tövéig elvörösödött s lehajtott fejjel, halkan mondta: — Nem szükséges éppen ... — Hát azért — felelte a legény és erősen magához ölelte a leányt. Keletem akkor bukkant föl a Nap. Tüzes nyilai átvillantak a párás mezők fölött s fényességbe ta, karták a* ölelkező emberpárt. Szavazólap a Délmagyarország novellapályázatára A „„.,.„„ cím fi jeligéjű számú pályamunka tetszett a legjobban. K szavazólap a Délmagyarország szerkesztőségébe küldendő „Novellapályázat" felírással. KÉRJE és KÖVETELJE1 Azz olvasó rovata Csipke Tekintetes Szerkesztőség! Nagybecsű lapjuk egyik legutóbbi számában hozzászólást olvastam a város által tervezett kézimunka, mint népfoglalkoztatási munkaalkalomról. Mint a cikk irója igen helyesen megjegyzi, az úgynevezett netzeles nem olyan munka, mely az azzal járó nehéz és fáradságos munkát készítőjének meg is hálálja. Ez már annyira tömegcikk, hogy művészi értéke alig van. Engedje meg Szerkesztő Ur. hogy csipkefényképek alapján az ügyhöz hozzászólhassak. Az úgynevezett varrt-, vagy tű-csipkét az or-* szág térületén még sehol nem készítik nagyban, csak elvétve akad egy-két ember, ki az öltési technikát és készítési módját ismeri. Szépségével és mintáinak változatosságával1 (magam is 36 különböző kört tudok) kiállja a versenyt a balasi csipkével Kereseti lehetősé-i ge napi .60—100 fillér között mozog. Ez a mun-i kaerő ügyességétől és szorgalmától függ. At anvagszükséglet 20—30 fillér. Jó volna tudnom, kivel kellene érintkezésbe lépnem Szeged város vezetőségénél, aki ezen csipke bevezetéséhez, illetve taníttatásához alkalmat nyújtana és az ügyet felkarolná? Ha sikerülne egy tanfolyamot rendezni és később üzemmé kifejleszteni, sok ügyes kéznek lehetne állandó keresetet biztosítani és mint szegedi, vagy szesredvidéki csipke, épp ugy, mint a halasi csipke, világviszonylatban 5s megállaná a helyét. Szegeden az évenként megrendezett ünnepi játékok alatt nagy az idegenforgalma. Egy kiálli&s keretében bemutatva, könnyen lehetne külföldi piachoz is jutni. Sajnos, igv kallódnak el népi értékeink, hogy nincs aki ezeket felkarolja és értékelje. Ez a csipke is népi kézimunka volt, de idők folyamán feledéibe merült. A csipkéket be is mulathatom. Minden szerdán iskolai szünnapom van és kívánatára, szívesen átjönnék Szegedre, hogv aa ügyben személyes megbeszéléseket folytathas, sunk illetékes tényezőkkel. Kiváló tisztelettel! Thurzó Sándor állami tanító, Makó, Szení Anna ucca 2. BUDAPESTEK legolcsóbb és a pályaudvarokhoz legközelebb fekszik a HUNGÁRIA gftz,kádfürdő,ésvizgyógyintézeí (VII., Dohány-ucca 44. szám) Nyitás: raggal 5 órakor. — Góx> és kádfürdő ára P 1.— Kisiolgálási d!J csak 10 fIH.