Délmagyarország, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-17 / 259. szám

1934 november 17. DÉfMAGYARORSZÁG 3 a szövetkezett városi balpárt 12-én, szombaton este 8 órakor a Csonka-vendéglőben, (Római-körut és Gál ucca sarok) párivacsotái rendez. Felszólalnak: PáSZtor József, lájer Dezső, Dobó Ignác, dr. Valentiny Ágoston és Iritz Béla SZERELEM A FODRÁSZÜZLETBEN 6000 PENGŐS PER A TÖRVÉNYSZÉKEN (A Délmagyarország munkatársától.) Hónapok óta bonyolódik az a szerelmi história, amelyet alább elmesélünk. A hőse az ismert belvárosi fodrászszalon kékszemű kisasszonya és az ismert középkorú magánzó. 1. Ott kezdődött a dolog — hónapokkal ezelőtt —, hogy a magánzó minden nap kénytelen volt borotválkozni, abban az üzletben, amelynek női osztályán a kékszemű leány dolgozott. Naponta láttáik tehát egymást és a magánzónak megtetszett a fiatal leány. 1 A leány kedves volt hozzá, szívesen elbeszélgetett vele és örült azoknaik az apró kedveskedéseknek, amelyekkel a lovag elhalmozta. Az úriember egyre gyakrabban jött be az üzletbe, eszébe jutod, hogy nem is elég naponta egyszer borotválkoznia, hanem legalább naponta kétszer. .. Természetesen a leány iis észrevette a vonzalmat ós nem idegenkedett. 8. így történt azután, hogy később már a hivatalos órákon kivül is találkoztak, de leginkább csak titokban, lopva. Mindketten szabadok és függetlenek voltak és így nem állotta semmi sem útját a boldogságnak. 4. Mert barátságot kötöttek. Az ismerősök sokat beszeltek erről az ügyről és azt állították, hogy a középkorú ur beleszeretett a fiatal lányba, sőt, — további tervei vannak. De erre nem volt senkinek bizonyítéka 5. Teltek-multak a boldog és zavartalan hónapok. Az ismerősök egyre kevesebbett pletykáztak, kezdtek belenyugodni abba, hogy ezek kétségkívül szeretik egymást. A leány is így nyilatkozott, ha valaki érdeklődött az ügy iránt. 0. Ám semmi sem tart örökké, legkevésbé a szerelem. Megjelentek a felhőtlen égen az első bárányfelhők. Szakításról kezdtek suttogni a jólértesültek, holott a lány azt hitte, hogy a barátság fonala ma még erősebb, mint valaha is volt. 1. A suttogóknak volt azonban igazuk. A szakítás egy szép napon megtörtént. Azaz dehogy is volt < az szép nap. A leány sírt, könyörgött, azt állította, hogy őt házassági Ígérettel vette rá az illető ur a barátikozásra. De hiába volt minden érvelés és kísérlet, a szakítás megtörtént 8. A lány nem hagyta annyiban a dolgot. Ügyvédje utján 6000 pengős keresetet támasztott a volt lovag ellen, aki szerinte házassági igéretét nem tartotta be. 6000 pengőt kért a barátságért. 9. A törvényszék elé került az érdekes kereset ügve. A bíróság többizben tartott tárgyalást, lefolytatták az óriási bizonyítást, pro és kontra. Mert mondanunk sem kell talán, hogy a volt lovag védekezett, a lány pedig támadott. 10. Az ügyet legutóbb elnapolták, bizonyos ügyek tisztázásáig. Tiisztázandónak tartja a bíróság, hogy mi lett a barátság folytatásával? virágkosár szalmavirággal töltve —24 | iparművészeti miniatűr virágállvány —..78 ügetett és festett iparmű vészváza fából —.98, —.78, —.58 Flepzsek pudertartó berakott P 1.08 Parfőmszóró üveg guminyomóval —.98 3 doboz púder —.24 Alabastrit szobor —.98, —88, —.68, —.24 Vásárhelyi virágváza —.98. —.49, —.24 Festett szobor —.98, —.88 Virágváza üvegből —.98, —.88, —.48, —.24 Üvegkancsó 1 literes —.88 6 drb ima vizespohár , 88 4 drb metszett vizes pohár >—.98 Üveg bonbonnier —.78 2 drb favence csésze aljjal —.98 1 drb színes tál 6 drb tányérral P 1.98 4 drb fayence tál garnitúra —.98 Konyhamérleg réz tányérokkal P 4.78 Óriási választék minden elképzelhető névnapi ajándékokban PÁRISI NAGY lÍRUHdZ RT. srscfio, CMKdMCS és KOS MÍC4 SSMK A DhLM AGYARORSZÁG NOVELLAPÁLYÁZATA Hazaérkezés Jelige: Bakony. öreg Csapó István a kemence-patkán üldögélt. Pipázgatott és a fiát várta. Orosz fogságból jött a gyerek, de Csótra vitték— förödőbe, mint irta Az anyja ugya-n kiment eléje a vasútra, de az öreg otthon maradt. A tekintély kedviért is, de meg, igazat szólván, nehezen emelte már a lábait. Ilyenkor ,télen beleállt a fájás, aztán ugy szaggatta, mintha tüzes fogóval tépkednék. Pedig nyolc kerek esztendeje nem látta a fiát. Nagy idő az a nyolc év! Meg lehet öregedni alatta. Különösen ha az embernek egyetlen fia is százezer mérföldnyire van tőle. Még osak 19 esztendős volt, mikor elvitték a nagy háborúba. Azótától fogva nem látták, hírt se hallattak felőle. Mig egyszer csak irt, hogy Muszkaország-' ban van, fogoly, de nemsokára hazamegy, ha lehet. Hát végtére megérkezett. Már hallani is a kopogását a tornácon. A kutya is csahol örömiben. Ez a gyerek lesz, bizonyosan ! Elébe megy öreg Csapó István. A konyhaajtón belép egy lapos-sipkás, borotváltképü, katonaformáju emher. Olyan zubbonya van, mint a muszkafoglyokon volt. Csizma a lábán. — Jónapot kivánok! — köszön az ember és leveszi a tányérsapkáját. Nagy, fekete haja, mint a pernet, ugy borzolódik fölfelé. Mögötte az anyjuk ténfereg, mosolygó képpel. Oreg csapó István kiveszi a pipát a szájából. Nézi az érkezőt talptól tetőig. Aztán lassan mondja: Aggyon Isten. — Ugye nem ösmer rám, édesapám? — Most már ösmerlek — feleli az öreg az édesapám szóra.—Hát hozott Isten, fiam! Sokáig oda voltál. — ölég soká! — mosolygott a gyerek. Kezet ráznak, aztán az öreg jobbról, balról arcon csókolja a fiát öregesen, cuppanósan. Na, kerüjj bejjebb! Bemennek, letelepednek. Az anyjuk bort, meg elemózsiát rak az asztalira. Aztán leül egyik szék sarkára és boldogan nézi, hogyan eszik a fia. Az öreg szótlanul várja az evés végét. Csak figyeli a gyereket. Hogy megvállasodott. A képe is olyan úrias, kemény. Alig lehet ráismerni. Mikor végzett az evéssel a fiu, az öreg öntött és fölemelte a poharát: Hát Isten velünk! — és hozzáütötte a fiáéhoz. — Egészségünkre, édesapám! Kiitták fenékig Gábor megtörülte a száját, aztán azt mondta: Én ugyan elszoktam Oroszországban az italtul, de azért most jólesett. — Aztán mér szoktál el. fiam? — Azér, mer az ottani törvény tiltja a szeszesitalokat. — Aztán te megtartottad a törvényt? — Meg én, mer muszáj volt. — Mér vót muszáj? — Mer a szovjet nem türi az italos embert. — Szovjet? Vagyis, hogy a komonizmus, ugye? — Az, édesapám. — Osztán, aki mégis iszik? — Azt lecsukják, meg falhoz állítják, — Mi az, hogy falhoz állítják? — Hát agyonlövik. — Ja? Hin. Osztán neked tetszetős volt az az ü törvényök? — Mért ne, édesapám! — Talán te is velők tartottál? — Hát hogyne, mikor muszáj volt. — Osztán mikor nem vót muszáj? — Mikor nem vót muszáj? Hát akkor is. Mer beleszoktam. Az öreg rosszalőlag csóválta a fejét: Hát azt nem jól tetted, everek' Csak annyit mondók, hogv itthon ne diosekedi el vele. Mer nálunk kóterba kerül ilyenér az ember. Közben jöttek a szomszédok, megnézni a: „muszka" gyereket. Tele lett velük a szoba. Üdvözölték tempósan, kézfogással. Bámulták az úrias formáját. Kérdezősködtek tőle erről is, arról is, hogy nem találkozott-e vele valahol. Viasz Kádi József öreg boszniai okkupációs katona csak ugy félvállról szólt oda Gábornak: — No öcsém, aztán mi mindent láttál abban a Ruszni-országban? Gábor hátradűlt a székén, két kezét nadrágja: zsebébe mélyesztette, s hetykén, kimérten felelt az öregnek: — Mi mindent? Hát sokat. Többet, mint maguk, itthon, József bátyám! -Többet-e? Hát öcsém, csak annyit mondok, hogy az se kutya, amit én Boszniába tapasztaltam, hetvennyócba! Gábor megvetőleg legyintett: — Hahaj! Mit látott maga, József bátyám! Semmit se látott! Maguk nem tudnak semmit. Maguk ugy élnek itt, mint a vakondok a földben. — Nono öcsém! — sértődött meg az öreg. — Bizony, urambátyám! — folytatta Gábor. Mit tudják maguk, mi az a kollektív munka, szociális termelés, világforradalom, cseka, komitern, meg egyebek! — Hm, azt nem egészen tudjuk — morgott az öreg Hát még miket hallottál hallám, ha olyan tudós vagy? — Nem csak hallottam, de láttam Is. Láttam, hogv ott nincsenek urak meg nemurak, hanem ott mindenik egyforma. Kivéve a burrsujokat. — Osztán az urak há' letteik? — kérdezte Bödör szomszéd. — Hová? Hát azokat bizonv mind a falhoz állították, a muszka cártól lefelé. A géppuskáik meg lekaszálták valamennyit. — Hü! — szörnyűködtek a hallgatók. — Szóval azok komenisták vótak. akik ezt cselekedték? — kérdezte Bödör János. — Bizonv olvasfélék — felete Gábor. De nem